ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-02-07 / 6. szám

készítették: Borsós Jolán, Petraczi Mariska, B. Juhász Lidike, Vigh Zsófika, Tóth Margit, Füstös Ilonka és Micike, Végh Mariska, Eckstein Irmuska, Balogh Sári, Juhász Zsófia, Balogh Lidi. Oberheuer Ferencné Piszkéről 2 tollpárnát ajándékozott. Hálás köszönettel nyugtázza özv. Reviczky Gáborné. . * Főegyházmegyei hirek. Hojszik Imre stomfai plébános a stomfai alesperesi kerület rendes alesperesévé, Gratzer Ferenc zohori plébános pedig ugyanazon kerület tanfelügyelő alesperesévé neveztetett ki. * A tanitókat nem mentik fel a hadiszolgálat alól. Másfél hónappal ezelőtt a kultuszminiszter rendeletben felszólította az elemi iskolák igazgatóságát, hogy terjesszék fel azoknak a tanítóknak névsorát, akiknek felmentése okvetlenül szükséges, mert ezek hiányában fennakadna a népoktatás. A kultuszminiszter ezirányban tanácskozást is folytatott a honvédelmi és hadügyminiszterrel, amelynek eredményeképen arról értesítette most az igazgatóságokat, hogy nem menthet fel senkit, még az iskolai igazgatókat sem. Az igazgatókhoz intézett leiratában a kultuszminiszter figyelmezteti a tanitókat, hogy a rendes időben vonuljanak be •csapattesteikhez. Németországban sem mentették fel a tanitókat a katonai szolgálat alól s ott most egy kimutatás szerint 40.600 tanitó teljesít hadiszolgálatot. * A kereszt és a félhold. A „Bars" a következő elmélkedést fűzi a múltkori számunk egyik híréhez. „Évszázadokon át harcban állott e kettő s a legvéresebb csatákat hazánkban vívta ezen két jelvény népe. Az idő mindent megváltoztat. A kereszt megmaradt magasztos szimbólumnak, a félhold már régen letette vérengző kardját, de találkozott e kettő a csaták mezején és felvette mind a kettő a vér szinét, a vöröset. S íme egy célt szolgál a kereszt és a vörös félhold ! Hogy menynyire egy a célja a két szinbolumnak, semmi sem mutatja jobban, mint Brühl József, esztergomi kanonok, a nemesen gondolkodó főpap, aki ugy a Vöröskereszt, mint a Vörös Félhold javára 100—100 koronát adományozott. Egymás mellett áll tehát a két jelvény, de népe is vállvetve küzd a zsarnokság ellen." * Közgyűlés. Az Esztergomi Kisdedóvó Társulat 1915. évi február hó 7.-én, délelőtt 11 órakor saját helyiségében (Bottyán János utca 7.) közgyűlést tart, melyre a társulat tagjait s a kisdedóvás barátait meghívja és szívesen látja az Elnök. * Halálozások. Fülöp Sándorné szül. Degovits Terézia jan. 31.-én, rövid szenvedés után, életének 55-ik évében meghalt. Temetése február 3.-án délután ment végbe a szentgyörgymezöi temetőben. Fülöp Ferenc kir. jbirósági hivatalnok, lapunknak a katonasághoz bevonult kedvelt karcolatirója, valamint Fülöp Sándor korláti áll. isk. igazgató az elhunytban édesanyjukat gyászolják. — Özv. Blazsik Ferencné szül. Chottovinszky Emma életének 64 ik évében Balassagyarmaton meghalt. Temetése február 3.-án ment végbe ugyanott. * Nagytapolesányi vöröskereszt-egylet közgyűlése folyó évi január 28.-án. Diszelnökök: for. Forster Gyula, br. Steiger Albert, br. Stummer Ágostonné, br. Haupt-Stummer Lipót Jenőné. Elnökök: br. Haupt-Stummer Lipót Jenő és dr. Bundala János kanonok-plébános. A közgyűlés a polg. iskola tornatermében d. u. 4 órakor tartatott meg, melyre a tagok nagyrésze megjelent. Dr. Bundala János ügyvezető elnök a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: „A vöröskereszt jegyében gyűltünk itt egybe: Mit jelent a vörös kereszt? — Szeretet és szenvedés ! Legvégső ellentétek I A kemény, elviselhetetlen szenvedés, amelyre az ember csak irtózattal gondol, az legyen a szeretetnek s örömnek fakasztója, szeretetnek ébresztője, örömnek forrása ? Igen, a résztvevő szeretet, amelynek más neve irgalmasság, a boldogító érzelmek egész menyországát foglalja magában. A legnagyobb öröm, ha másnak örömet szerzünk, a legboldogitóbb érzés, ha szenvedéseket enyhíthetünk. Csak ha lelkünk embertársunk szenvedésének Golgotháját járta, s önzését az élet ezerféle oltárán elégette áldozat gyanánt, mondhatjuk, hogy igazán szeretünk ! Ezen szeretet nem a mélységekben születik, nem kicsinyes érdekek a rugói, hanem magas, nemes ideálok az éltetői. Ezen szeretetnek célja nem Én, hanem Te! A háború okozta bajok és szenvedések mutatják, mily alacsonyan álltunk eddig a nagyra magasztalt humanizmusunkkal. A fontoskodó társadalmi gondoskodás csak önhizelgés volt. Azt gondoltuk eddig, hogy a pénz az egyedüli nagyhatalom, de most látjuk, hogy a szeretet csodákat művel. Többet képes és többet ér az aranynál, pénznél! Szeretet nélkül nincs lelkesedés, nincs kitartás, nincs áldozatkészség. A hazaszeretet tüze lelkesíti a hon fiait a harcra, kitartást kölcsönöz hidegben, vizben, szükölködésben, erőt ad a szenvedés, a sebek, sőt a halál elviselésére; az emberbaráti szeretet minden áldozatra kész, hogy balzsamot öntsön a sebekbe, enyhítse a szenvedést és segítse elviselni az élet keresztjét. Időt, pénzt nem kiméi s szive legnemesebb kincseit hozza minden honpolgár a haza oltárára. Megvalósítva látjuk a háromkirályok negyedikéről szóló legendát. Ugyanis mikor a háromkirály elment keresni a Messiást és ajándékot vittek neki, még egy negyedik is csatlakozott hozzájuk. Egész vagyonáért szerzett gyémántot, rubint és drágagyöngyöt, hogy azt elvigye a Messiásnak, s távolról követte őket. Útközben azonban talált egy szegény tehetetlen beteget, megsajnálta őt, elvitte a legközelebbi városba, s gondolva, hogy elég ha két ajándékot is hoz, átadta a gyémántját, hogy a betegnek gondját viseljék s folytatta az útját. Evvel azonban annyira elkésett, hogy mire Bethlehembe ért, ott nagy sirás és jajgatás volt. A Messiásról hallotta, hogy az már elmenekült, azért elővette rubinját, hogy néhány gyermeket megmentsen a halálos veszedelemből s néhány anyát megvigasztaljon. De azért folytatta útját, hátha mégis megtalálja, hogy legalább utolsó kincsét adhatná neki. Nem találta őt, hanem mindenütt azt hallotta, hogy sok baj, szenvedés és keserves halál vár reá. Bejárta tehát az országokat s a szenvedés, fájdalom és nyomor helyeit látogatta, vigasztalva és jót cselekedve, hátha valahol reáakad. Sok esztendő múlva Jeruzsálembe is jött a húsvéti ünnepekre. Az egész város izgatottságban volt s kérdésére a sietők csak azt felelik, hogy most visznek egy ártatlant halálra, akiről mindenki azt gondolta, hogy ő lesz a nép szabaditója. Ö is siet, hátha segíthet rajta. Akkor egy leány sírva könyörög : Irgalom, Uram, könyörülj rajtunk, mert éhen pusztulunk! Az agg utolsó kincsét, a drágagyöngyöket is oda adta, hogy a nyomort enyhítse. Egyszerre nagy sötétség lett, a föld hatalmasan megrendült, az agg a falba fogódzott, hogy megállhasson. Akkor egy kő hullott a fejére, ő földre esett és haldokolva sóhajtott: Igy kell meghalnom anélkül, hogy az Urat láthattam s neki szolgálhattam volna! De az égből azt hallotta: „Amit egygyel a szegények közül tettél, azt nekem tetted s jutalmad nagy lesz az égben I" Igy tesz a vöröskereszt-egylet is, mindenét oda adja. csak hogy a nyomort és szenvedést enyhítse! Az igazságos harcainknál, a mi szent ügyünknél a vörös kereszt nemcsak a vér és szenvedésnek irgalomért esdeklő jele, hanem az áldozatkész szeretetnek, a szenvedést is dicsfénnyel övező magasztos jelvénye. Ezen áldozatkész szeretet lelkesítsen minket is működésünkben ! A jelentésekből látjuk, hogy a tagok száma 359. Az egyesületnek két fiókkórháza van: báró Haupt-Stummer által felajánlott helyiségben 80 és a kath. legényegyletben 20 sebesült van elhelyezve, azonkívül a diszelnöknö tavornoki kasztélyában 50 sebesült ápoltatik és br. Steiger is felajánlotta szeptenczujfalusi kastélyát 7 üdülő beteg elhelyezésére. Az egyesület gondoskodik az itt átszálló katonák szállásáról és ellátásáról, ez azonban legnagyobbrészt adományokból fedeztetik. Az egyesület 3600 korona vagyonával takarékosan akar gazdálkodni, hogy jövőre is a vidék rokkantjainak és szegényeinek gondját viselhesse. * Megőrült tanitó. Nagy Miklós 29 éves r. kath. inámi kántortanító a miatt való félelmében, hogy katonának kell mennie, megőrült. Már napokkal ezelőtt mutatkoztak rajta az elmezavar tünetei, igy az iskolai felvételi naplóba a község legöregebb embereit irta be, de ezen tettéből arra következtettek, hogy talán alkoholt nagy mennyiségben fogyasztott, mig ma kitört rajta a téboly. Beszállították a balassagyarmati közkórház elmebajos osztályába. * A közkatonákat nem szabadságolják magánápolásra. A honvédelmi miniszterhez beérkezett jelentésekből kitűnt, hogy a harctérről visszatért legénységi egyének engedély nélkül, jogtalanul tartózkodnak családjaiknál. A miniszter ezen állapotot a fegyelem megsértésének tekinti és szigorúan utasította a hatóságokat, hogy területükön az otthon tartózkodó katonákat szigorúan igazoltassák s ha megfelelő okmányokat nem tudnak felmutatni, adják át őket a legközelebbi hadkiegészítő parancsnokságnak. Az egyéves önkénteseket és a szakaszvezetőnél nagyobb rangban levő katonákat ez a tilalom nem érinti, azokat tehát ezután is szabadságolni fogják magánápolás céljából. * A jegyzői nyugdijalap uj szabályrendeletét Esztergom vármegye nyugdíj igazoló választmánya a mai követelmények szerint kidolgozta és a vármegye közönsége ezt magáévá tette. Az uj szabályzatnak két életbevágó pontját közöljük, melynek ismerése a közönségnek különösebb érdeklődésére számithat: 16. §. Az ellátásra, illetőleg nyugdíjaztatásra való igény végleg megszűnik: a) ha a nyugdijintézeti (rendes) tag hivatalából fegyelmi uton, vagy bűncselekmény miatt birói ítélettel mozdittatott el, b) ha 36 évi hivataloskodása előtt munkaképesség dacára hivataláról önmaga lemondott — kivévén 65 éves korát (10. §. B. p.) 20. §. Az özvegyi nyugdíjra való igény be nem áll: a) ha a házasság a férj nyugdíjazott állapotában köttetett, b) ha a férj a házasságkötés idejében községi-, kör, vagy segédjegyzöi minőségben tényleg működött is, de 60-ik életévét már túlhaladta, c) ha a házasság a férj halálát okozó betegség alatt köttetett és legalább egy évet törvényes házasságban nem éltek. * Adományok a Vörös Félhold javára. A harctéren megsebesült török katonák ápolásával foglalkozó Vörös Félhold Egyesület javára folytatólag még a következő adományok folytak be: 200 koronát adott az Esztergomi Takarékpénztár; 50 kor. özv. Reusz Józsefné; 25 kor. dr. Walter Gyula; 20 kor. Havasi Jolán ; 10 kor. dr. Áldori Mór, Deutsch Károly és neje, Palik Julia (Szentmiklós puszta); 5 kor. Farkas Elek; 4 kor. Borossay David, M. V., Seyler Károly, Leimdörfer Nándorné, Szecskay Kornél; 3 kor. Schalkház Ferencné, Jalkóczy István, Páli Sándor, Magyary László. Leitgob János, Krajcsovics Rezső; 2 kor. Miller Imre, Lörinczy József, Födi Felix, Rochlitz Arthur, Mórász József, Tóth János, Adorján János, Schwach Sándor, Serédi Dénes, Csapó Antonin, Dombay Nárcisz, Parcsami Henrik, dr. Mattyasovszky Kasszián, Kurbély Vince, Garami Elek, dr. Prikkel Márián, Terlanday Emil, Székely Henrikné, Vörös Józsefné, P. L., Reusz Ferenc, Einczinger Ferenc, Berán Károly, Etter Ödön, Brenner József, Brenner Ferenc, Steinbach Frigyes, Tiefenthal Gyula és Fülöp Jánosné; 1 kor. N. N.. összesen 427 korona. Az első alkalommal kimutatott 710 korona, mely a Vörös Félhold számlájára a Magyar Bank és Kereskedelmi R.-T. főintézetéhez (Budapest, V., Vilmos császár-ut 32. sz.), a gyüjtőiv pedig országos bizottsághoz (Képviselőház) küldetett. Ezen adakozással a város közönsége kiváló jelét adta annak a rokonszenvnek, mellyel a most folyó világháborúban a mi oldalunkon harcoló török testvéreink küzdelmét kiséri. Fogadják a város polgármesterének elismerését és hálás köszönetét. * Jeget kell szedni. Az eddigi enyhe tél nagy gondot okozott a közegészségügyi hatóságoknak, mert attól lehetett tartani, hogy a hivatalos jégvermek üresen maradnak. Most azután, hogy beállott a kemény fagy, szigorú rendeletek mentek a községekbe, hogy a jégvermeket töltsék meg, mert a háborúban megsebesültek és megbetegedettek gyógyításánál, esetleg az élelmiszerek eltartásánál és megóvásánál is igen fontos szerepe van a jégnek. * Elajándékozott katonai tárgyak. Kereskedések kirakataiban és magánlakásokban is láthatók voltak a háború elején lövegek, orosz és szerb fegyverek, ruhadarabok, sapkák és más katonai tárgyak. Ezeket a hazatért sebesültek hozták magukkal és vagy elajándékozták ismerőseiknek, barátaiknak, vagy pedig jó pénzen eladták az érdeklődőknek. A hatóság azóta már szigorú rendeleteket adott ki, amelyekben megtiltja az ilyen tárgyaknak birtoklását s követeli azoknak beszolgáltatását. Ujabban még furcsább dolgokat tudott meg a katonai hatóság. A sebesültek ugyanis nemcsak az idegen katonai felszerelési tárgyakat hozták haza, hanem a mi hadseregünknek tulajdonát képező tárgyakat is. A falusi házakban és a városi szobákban is feltűntek szuronyok, tölténytáskák, szíjazatok, esetleg fegyverek is, melyeket a katonák otthon hagytak emlékül, díszül vagy gyermekeiknek játékul. Mikor azután bevonultak csapataikhoz teljesen uj felszereléssel kellett őket ellátni. Az ilyen esetek a cs. és kir. katonai parancsnokságok tudomására jutottak és