ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-11-14 / 46. szám

percében is azt hiszi, hogy a világháború véres fürdéjéből ő kerül ki győztesen, de elfelejti, hogy megérdemelt sorsának néz elébe. Itt azonban megtörik a Hit és a Remény lélektani feladata, mert a bűnös ha hisz is, ma már későn hisz. Isten az igazság mellett foglal állást s nem kelhet pártjára annak, ki csak ma ismeri és hiszi őt, a múltban pedig nem törődött létezésével, mert a jelenben való hite nem billenti egyensúlyba az igazság serpenyőjét a mult idők hitetlenségeivel szemben! A mai világháború amolyan purgatórium féle tisztítótűz, ahol elválik a rétegtől a salak, hogy előttünk álljon tisztán és csiszoltán mindaz, amin sem tűz, sem egyéb eszköz hatalma nem fogott, mert nemcsak a jelenben, hanem a múltban is — ami itt a legfőbb — lelkében élt az Istenben való hit. Ebből következtetni lehet a háború további sorsára, mert már eddig is számtalan eset igazolta, hogy melyik nemzet pártján van az Isten igazságos ítélete s melyik nemzet halad azon az úton, amelyen Isten keze utói fogja érni. Megvan a megbánás, a bűnbánó megtérés, de megbocsáthat-e Isten egy ilyen vétket büntetés nélkül, amely évszázados volt és évszázados lesz s amely millió és millió ártatlan ember életét kérte ? Nem! A leghatalmasabb és a legnagyobb itélő biró, maga a Teremtő ezt nem teszi meg s ép azért küldte eddig is és küldi ezután is haragvó haragját mindazokra, kiket az megillet. Hiába ismerik be már ma a hitehagyott istentagadók, hogy igenis van Isten, hogy létezik felettünk egy mindennél és mindenkinél leghatalmasabb Ur, kinek kezében mindnyájunk sorsa van. Isten megkezdette igazságos munkáját s azt be is akarja fejezni!! Dinnyés Árpád. „A Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve" egyesület VII. közgyűlése. A dr. Rajner Lajos püspök elnöklete alatt álló s az utóbbi időben szép virágzásnak induló kath. gyermekvédő egyesület f. hó 8-án délelőtt fél 11 órakor tartotta VII. rendes közgyűlését a városház nagytermében. A közgyűlésen résztvett városunk szine-java, kik mindnyájan meleg érdeklődést tanúsítanak a kath. gyermekvédelem iránt. A jelenlevő közönség sorában a következők neveit sikerült feljegyeznünk : Az emelvényen a tisztikar foglalt helyet. Dr. Rajner Lajos püspök-elnök, Magurányi József ügyvéd, elnökhelyettes, dr. Rott Nándor központi orsz. igazgató, Keményfy K. Dániel titkár, dr. Gróh (egyh. ig. dr. Sárközy Lajos), a nyitrai (egyh. ig. dr. Bezák István), az egri (egyh. ig. Gsekó Gábor), a székesfehérvári (egyh. ig. Kistelki István) s a váczi (egyh. ig. Horváth Elemér) egyházmegyékben. A többi taglétszám a többi egyházmegyék i között oszlik szét. A fenti egyházmegyéken kivül szervezve van még egyesületünk a csanádi, a szatmári, munkácsi és a kassai egyházmegyékben. Nincs szervezve, sajnos, egyáltalán a szepesi, a nagyváradi és a besztercebányai egyházmegyékben.! Az egyesületi lap szétküldését véve alapul, tagjaink száma 7270. Ebből a számból 2586 az iskolákra, 1160 a plébániákra, 3780 pedig a személyi cimekre esik. Az alapitó tagok száma 287, amiből folyó évfolyamra 23 az uj tag. Általán a jelen évre 500 uj tag jelentkezett, ami a háborús viszonyok mellett érdemleges mennyiség. Az alapitó tagok soraiban ki kell emelnem néhány, követendő példának beillő szép jelenséget. Jedinák Tivadar esp.-plébános korábbi 100 koronás alapítványát 500 koronára emelte fel s Bieliczky Jusztin kanonok-plébános pedig plébániája 5 egyesületét s jámbor társulatát vezette hozzánk alapitó tagnak. Lélekemelő példák ezek arra, hogy miként lehet áldozatot hozni egy nagy keresztény ügyért annak a szerény falusi plébánosnak is és hogy menniyre áll módjában a plébánosnak községének minden egyesületi szervét a keresztény gyermekvédelembe belekapcsolni. A lelkipásztor gyermekvédelmi pasztorációjának ezek az anyagi útmutatói. M. T. K.! Tagjaink létszámában az eredmény ugyan haladást mutat, de tagadhatlan, hogy még József ügyész, Pauer Károly pénztáros, dr. Major Ödön árvaszéki elnök és László Dániel főgimn. tanár számvizsgálók. A közönség sorában jelen voltak : GraeíTel János nagyprépost-helyettes, Bogisich Mihály és dr. Walter Gyula cirnzetes püspökök, dr. Horváth Ferenc, dr. Klinda Teofil, Schiffer Ferenc, Brühl József, dr. Machovich Gyula, dr. Fehér Gyula prel.-kanonokok, dr. Perényi Kálmán alispán, dr. Krasznay Gábor kir. közjegyző, Eröss Rezső főkáptalani jószágkormányzó, dr. Reviczky Gábor tb. főszolgabíró, Grósz Ferenc takarékpénztári igazgató, Dvihally Géza lapszerkesztő, Fekete Árpád főszámvevő, Lipovniczky Pál villamos müvek igazgatója, Hencz Mihály igazg.-tanitó, Rothnagel Ferenc városi tanácsos, Szoleczky János igazgatótanító, Frey Ferencné, Andrássy Jánosné, Magurányi Józsefné, Reviczky Gáborné, Krasznay Gáborné, Marosi Józsefné, Schrott Amália, Szkalka Lajosné, Kecskés Ilona, Szvoboda Ilona, Zoltán Amália úrnők, dr. Lepold Antal primási irodaigazgató, Számord Ignácz és Czajkovszky Evariszt igzgatók, MátéíTy Viktor és Torna István plébánosok, Molnár Szulpic főgimn. igazgató, dr. Krammer György, dr. Török Mihály, dr. Kiss Károly theol. tanárok, Scheinen Bonaventura ferencrendi házfőnök, dr. Sebők Imre tanítóképző igazgató, Dornbay Nárcisz főgimn. tanár, Nádler István tanítóképző tanár, Siposs Antal Felix hittanár, Polczer Jenő kinevezett plébános, Horváth Rezső és Lipcsey Andor káplánok. A megnyitó beszédet dr. Rajner Lajos püspök-elnök tartotta. Az eszmékben és gondolatokban gazdag beszéd különben a következő: Rajner püspök beszéde. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Alapszabályaink szerint az egyesületi közgyűlés évenkint a nyári hónapokban tartandó meg. Eddig ez igy is volt. Az idén azonban a háborús viszonyokra való tekintetből többek felszólítására annak megtartását az őszre halasztottuk. A főindok, mely miatt az elhalasztás történt, a hadi árvák ügyével kapcsolatos. Illetékes helyen jelentést tettem, hogy mi is kívánunk résztvenni a hadi árvák gondozása körül és biztató szavakat is vettem, hogy fognak reánk reflektálni. Azonban a várakozás eredménytelen maradt. Figyelemmel kisértem a hadiárvák ügyét, amint azt a társadalom és a gyermekvédelemmel foglalkozó egyesületek, patronázsok, állami gyermekmenhelyek felkarolták és azon meggyőződésre jutottam, hogy mi, tekintve anyagi viszonyainkat, nem vagyunk még abban a helyzetben, hogy e végre önálló intézetet, árvaházat vagy gyermekmenhelyet létesítsünk és sokkal nagyobb hasznára vagyunk a gyermekvédelemnek, ha munkásságunkat ezen a téren zajtalanul ugyan, feltűnést nem keltve, továbbra is olyan módon folytatjuk, amint azt megkezdettük, hogy t. i. a gondozásunkra szoruló gyermekeket lehetőleg abban a társadalmi helyzetben hagyjuk meg, melyhez születésüknél fogva tartoznak, sőt ha fontos okok parancsolólag az sokkal tovább lehetnénk, szárnyaink jobban kibontottak lennének, ha, amiként az Országos Gyermekvédő Ligát az államnak mindennemű szervei, úgy a mi egyesületünket is az egyháztól függő I összes tényezők és szervek egyházhatósági intézkedéssel nemcsak fakultative, de obligative karolnák fel. Maguk az összes plébániák, iskolák s egyesületek ha hivatalból tagjai lennének egyesületünknek, ez egymagában 26.000 tagot képviselne tevékenységünk fokozására. Az a közös érzelem, amelyet egyesületünk a Szeretet szóképével jelöl meg, kell hogy különösen a háború után eme emiitett szerveket mind egyesületünk segitő munkakörébe mozgósítsa. Semmiféle egyesülés egy magasztos nemzet és hitmentő célra nem nőhet hatalommá, ha nincs mellette impozáns tömörülés. A társadalomnak saját keresztény irányú fejlődése biztosítására sarkalatos érdeke, hogy a gyermekvédelem keresztény alapon erős és szétágazó terebélyes fa legyen. Akié lesz a sok ezer züllésnek kitett szegény megmentett s lelkileg megnemesitett gyermek és a sok hadiárva, azé a jövő. Ha jogosult a keresztény irányzat a politika, az iskola, a kharitász, az egyesületi s gazdasági berendezkedés terén, éppen olyan jogosult a legelemibb karitatív intézmény, a gyermekvédelem terén is. Sőt alapvető, mert a gyermekből alakul ki a jövő társadalma. A taggyüjtés s adománygyűjtés plébániakerületenkint, néhány buzgó s szociális tevékenységű világi egyén (hölgyek) bevonásával nem emberfeletti, hanem csak lélek és nemzetmentő karitatív tevékenység. Az áldozat is elviselhető, miellenkezőt nem javalják, saját családjuk köréből sem emeljük ki. Ha a család, értem különösen az anyát, erkölcsös, vallásos, rendszerető és egyedül szegénysége az oka, hogy gyermekének kellő táplálékról, ruházatról, az iskolázás költségeiről gondoskodni nem képes : akkor biztosabban érjük el a gyermekvédelem célját, ha a szükséget szenvedő anyát, családot igazgatóink és csoportvezetőink gondos felügyelete mellett anyagi segélyben részesítjük, mellyel azon anya, nagyanya vagy más jólelkű rokon abba a helyzetbe jut, hogy gyermekének, unokájának, rokonának oly ellátást adjon, mely a gyermek testi fejlődése feltételeinek megfelel. Ki is volna képes nagyobb szeretettel felkarolni a szegény ártatlant, mint az, kit a vér kötelékei fűznek hozzá. Hiába, a vér nem válik vizzé — tartja a közmondás. A keresztény szeretet, mely Istenért és a mennyország jutalmáért karolja fel az ügyefogyottat, viseli gondját az elárvult kisdednek, elhagyott gyermeknek, mindenesetre magasztosabb, ha indokait tekintjük, fenségesebb, ha eredetét fenntartjuk, természetét vizsgáljuk, mert Istentől ered és Istenhez vezet: de az anyai szeretet, a rokoni érzés nem zárja ki a felebaráti szeretet ezen sajátságát, sőt azt hatásosabbá teszi s a természet köteléke ösztönszerüségével a szeretet gyakorlását megkönnyíti, körültekintőbbé, gondosabbá, kitartóbbá teszi. Igen sok család elvesztette a háború borzalmaiban kenyérkeresőjét, a feleség szerető férjét, az anya féltékeny szeretettel felnevelt gyermekét. Egyetlen vigasza az a kis ártatlan, aki a hősi halált szenvedett apjának élő emléke, képmása, melyhez a családot, az anyát, a feleséget kettős kötelék fűzi: az árva és a soha vissza nem térő apja iránt való szeretet. A vérző sebeket csak az nem szaggatja fel, aki a hadi árvát nem ragadja el az anya szerető kebléről, a családi meleg fészekből. Vigaszt, enyhitö balzsamot csepegtet a fajó sebekre, aki lehetővé teszi, hogy a hadiárva a család körében megmaradjon s növekedjék méltó fiává, leányává a hazájáért életével áldozó hős apának. Ezt az elvet vallja egyesületünk s evvel egyaránt szolgálja a gyermekvédelmet, a hadiárvák ügyét, a hazafiságot és emberiességet. Midőn köszönetemet nyilvánítanám az egyesületi tagoknak ily szép számban való megjelenésükért s evvel a kath. gyermekvédelem iránt tanúsított érdeklődésükért, a közgyűlést ezennel megnyitom. A hercegprimás üdvözlése. Lelkes tapssal fogadták az elnök magas szárnyalású megnyitóját, mely után táviratilag üdvözölték az egyesület magas védnökét, a Bajoson tartózkodó dr. Csernoch János bibornok-hercegprimást. A távirat szövege a következő: Csernoch János bibornok-hercegprimás Bajcs. A Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Müve mai közgyűléséből hódolattal üdvözli kor a csekély 2 kor. tagsági dij ellenértékéül még havi újságot is adunk. Amidőn ezeket a közgyűlés szine előtt hangoztatjuk, csak rá akarunk mutatni arra, hogy még sok és nagy munka vár úgy a papságra, mint a világiak apostolkodó tevékenységére, hogy egyesületünk az egész országot áthálózó s átható szervezet legyen. A háború után beálló gyermekmentő folyamat, hisszük, mindenüvé elviszi az egyesület zászlóját s minden egyházmegye melegágya lesz a keresztény gyermekvédelem egyház és nemzetmentő kulturfeladatának. M. T. K.! Egyesületünk tisztikarában a lefolyt évben több változás történt. Mattyasóvszky Lajos elnökhelyettes az előhaladott kor fáradalmai, dr. Brey er István titkár magasabb egyházkormányzati állásra történt kinevezése, Pauer Károly pénztáros plébánossá történt kinevezése miatt tisztségüktől véglegesen megváltak. Mattyasóvszky Lajos neve a kharitativ keresztény munkában nemes értelemben vett fogalmat jelent. Ott állott egyesületünk bölcsőjénél s segített bennünket a szárnybontásnál az ő patriarchális puritán tekintélyének erejével. Dr. Breyer István az ő fölötte szeretetreméltó és figyelmes modorával a titkári tisztség ügyes-bajos adminisztrációját tette élénkké s praktikussá. Az úttörés nehéz időszakában kezében összpontosult a titkári s pénztári munkakör s végezte mindkettőt azzal a lelkiismeretes s körültekintő tevékenységgel, mely az ő egyébnemü munkáját is oly stílszerűen jellemzi. Pauer Károlyban az ügyes, agilis és ügybuzgó pénztárosunkat birtuk, aki e fontos reszortot gyakorlati rátermett-