ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-11-07 / 45. szám

XX. évfolyam. Esztergom, 1915. november 7. 45. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Szerkesztőség: Káptalan-tér 1. szám. Kiadóhivatal: Káptalan-tér 2. szám. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Küzdelem a gazdasági világuralomért. Esztergom, 1915. november 6. A ma világhadjárata ezen jeligével indult meg. Az ágyúcsövek mellett ott füstölögnek a gyárkémények kürtői. A csatamének dübörgése koncertbe vegyül a gyártelepek gépzakatolásával. A lövészárkok hőseinek milliói együttműködnek a műhelyek százezreivel. A gépfegyverek kattogása szolidáris a vonatkerekek csattogásával. A gazdasági tényezők ipari és kereskedelmi idegei irányitják ma a harcmezök mozzanatait. A muszka gőzhenger megfeneklett az orosz gazdasági vérszegénység miatt. Akinek gazdasági élete erösebb, azé a győzelem pálmája. Az óvilágban eddig Angliáé volt a legintenzivebb gazdasági berendezkedés. Ipari, kereskedelmi és financiális érdekszálaival behálózta a félvilágot. Politikáját mindenkor gazdasági irányzatok jellemezték. Már a XVI. században megtanulta felismerni ellenségét a legerősebb gazdasági versenytársakban. Egymásután szedte áldozatait a német Hanza szövetségben, Spanyolország, Hollandia, Franciaország letört tengeri hatalmában. De Angliának százszor legyőzött hydrája uj életre támadt Németországban. Sárga irigységgel és néma rettegéssel forgatta Anglia kalkulusait s a zárószámadás ujabb tápanyag volt aggodalmai számára. Bár iparával és kereskedelmével ma is vezető szerepet tölt be, de rohamos fejlődése lassabbodást jelez a német mértanilag hatványozott gazdasági lendülettel szemben. 1884-el keltezett angol külkereskedelem napjainkig megkétszereződött, de Németország megháromszorozta a magáét. Anglia részvényszázaléka három évtized világkereskedelmében 21%-ről 17%-ra esett, ugyanakkor a német részesedés 10 százalékról 13-ra emelkedett! Az 1913-iki angol kivitel 10"7 milliárd márkát képviselt a német 10*1 milliárd mellett. Az angol kiviteli érték csak 6 százalékkal előzi a németet. A gazdasági versenypályán Angliát még soha ily közelről nem sarkalta vetélytárs. A német világkereskedelemnek Angliában mutatkozó iclegesitö hatásait fokozta a német világhajózás teljesitöképességének emelkedése. Germania itt többet termelt, mint Anglia. Tizenöt évi német kereskedelmi tengerészet tonnatartalma 62% többlettel húzza le a fejlődés serpenyőjét Angliának csak 28 százalékával ellentétben. A britteknek pedig a tenger a legféltettebb territóriumuk. A tengerért nem sajnálják a vér óceánját felkavarni és a világra árasztani. A Németbirodalom hajóépitkezése 1900-tól 1912-ig 82 százalékkal emelkedett, mig a brit növekedést csak 17 százalék jelzi. Anglia a vértenger hullámai alá akarja temetni német szomszédját, hogy a viztenger habjai fölött úr maradhasson. Akié a tenger, azé a gazdasági világuralom. A tenger zúgó hullámai vetik felszínre a fejlett ipari és kereskedelmi élet számára a legszilárdabb piactalajokat. Németország rohamosan emelkedő népességi és gazdasági termékeinek elhelyezését épen a tengertől várta, midőn Anglia megkezdte ellene hajtóvadászatát. Hogy a német gazdasági existenciát megfojtsa, eltorlaszolta előtte az utat először a szövetséges társak baráti szivéhez, majd légmentesen elzárta a szomszéd földekre vezető ösvényeket szárazon és vizén. Gazdasági stratégiával igyekszik legyűrni a német gazdasági erőket, oekonomikus fegyverekkel akarja kivivni, amit összes szövetségeseivel katonailag elérni nem tud. „Nem a kölni dómot akarjuk elpusztítani, hanem a német gyárakat, áruházakat, bankokat, gépeket és pályaudvarokat" — mondotta egy angol államférfiú. Ez egész Angliának a harci kiáltása. A germán és szlávkérdés kiélezése Oroszország számára, a revanche eszméjének kiszinezése a franciák előtt csak narkózis volt a szigetország kalmárai kezében, akik az elbódított „jóbarátokat" a saját igájuk hámjaiba fogták. Most éljük a krizis napjait, a gazdasági világuralom küzdelmének legizgatóbb perceit. Ha a német ipar égnek szegzett gyárkéményeinek viharágyúi kielégítően működnek, akkor szétüzik a központi hatalmak felett tornyosuló vészfellegeket. Ha a középeurópai gazdasági orgánumok össze nem roppannak a milliós hadseregek igényeivel rájuk rótt terhek súlya alatt s termelni képesek a küzdő hősök és ágyútelepeik tápanyagát, a ropogó fegyverek s kelepelő géppuskák acélmagjait, akkor a gazdasági egyeduralom gyeplője kihull a britt ragadozó zsarnoki karmaiból s a nagyhatalmi egyensúly helyreáll a glóbuson. Mert ha a AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Fantázia. Irta: Porubszky Géza. A Jólét összpontosító hivatalában nagy volt a levertség. Az emberi élet képviselői egymásután jelentek meg a Nagyúr előtt. Panasz panaszt ért. Letették az urnákat telve könnyel, csalódásokkal s a harcmezök párolgó vérével. Az Ész arról panaszkodott, hogy az emberek nem élnek az eszükkel, a Szív, hogy az emberek közt kihalt a szeretet. A Léleknek meg az volt a siró panasza, hogy az emberek: lelketlenek. A Nagyúr szomorúan nézett körül. Bántotta a sikertelenség, de bántotta őtet az élet nyomorúsága is, mivelhogy szerette az embereket s kívánta jólétüket. Kezével távozást intett a képviselőknek és új tervezgetésbe merült. Ekkor egy vándor külsejű idegen lépett a terembe. Széptekintetű volt, ifjú és merész. — Ki vagy? —• szólt a Nagyúr. — A vágynak, az örömnek és a reménységnek a szülője vagyok. Én nyitom ki a titkos epekedések varázskapuit, festem a vigasság rózsaszirmait s szórom a remény örökéletű magját. — Mi a neved? — Én vagyok a Fantázia, az ember egyedüli jótevője, aki a Nagyúr szolgálatában vagyon, — felelt újra a szép idegen. A Nagyúr arca felderült. Egyszerre szétnyíltak terveinek távlatai. Újjáteremtő erőt sejtett az ifjúban. Bízott benne, hogy ez örömet, vágyat, új reményt fog ültetni az emberi életbe s az emberben újra az Ész, a Szív és a Lélek lesz az úr. — Menj, szolgáld az ember Jólétét! — hangzott a Nagyúr parancsa. Mire a Fantázia meghajtotta magát és távozott. Elhatározta, hogy elmegy az emberek közé s beköti szemüket a szunnyadó vágyak csilló fátyolával. Kiöltözött színesen, ragyogón. Fölvette smaragdszinű tunikáját, aranycsattos topánját felhúzta, fejére pedig vakítóan csillogó, gyémántékű föveget tett. De hogy inkognitóját végleg el ne árulja, vállára teritette földig érő palástját, a gyémántos fővegre meg rátette azt a sapkát, amelyiket útközben az egyik erdei manónak vett le a fejéről. Egy kőtörö esett útjába. Öreges, fáradt képű, szomorú alak volt. A kupac szélén ült s bámult a messzeségbe. A Fantázia melléje telepedett. Letette az álruhát, megfogta az öreg kérges kezét s a remények igézően szerelmes tüzével a szemébe nézett. A kötörőben szédületes mámor kezdett ébredezni s úgy érezte, hogy új szemmel lát új, színes világot. A közelben lövés dörrent ... A dörrenés széles mosolyt húzott az öreg ajka köré. Elővette pipáját, akkurátusan megtömte, rágyújtott s tempósan megeresztette a kék füstöt. Tűnődött. Eszébe jutottak katona fiai, a Józsi, meg az András, akik elmentek harcolni a királyért s az édes anyaföldért Nagy-muszkaországba. Most ö helyettük töri a követ, fáradt és koptatja sírba vágyó csontjait. De haza jönnek a gyerekek. Széles paraszti mellükön ott lesz a „metál", amit a királytól kapnak, a zsebük tele lesz fényes muszkapénzzel és sapkájuk hervadó muskátliján piroslani fog a hősök kifreccsent vére. Ennek így kell lenni, mert a gyerek az ő vére ... A gyerekek haladni fognak a jobb sors felé. Kevés lesz nekik a poros országútra teritgetni a követ. Ellenséget törtek, fényes csillagé, kényes tiszturakat s aztán törik a durva, kemény követ . . . Nem, ez nem lehet igy ! Nekik jobb sors dukál... S felkerekedett benne gyermekkorában hallott egy régi, régi emlék. Arról az ágról-szakadt szegény emberről, aki megfékezte a királyfival elszaladt fogatot. A mesében is igy lődöztek, a lovak megvadultak, de a szegény embernek helyén volt a szive : elkapta a kantárszárat. A királyfi életben maradt, a szegényből meg gazdag lett ... Ha az most megesik a gróffal és a vele vadászó urakkal! Ok is hintón mentek, szilaj, erős nyakú, telivér lovakon ... S ő ragadná meg a hétkoronájú kantárt azzal a régi fiatalos erővel, amellyel valamikor megtorpantotta az országúton vágtató, gazdátlan állatot. S meglenne a jobb sors! A gróf kastélyában simítgatná fiaival az apró fogú, fehér úri kavicsot. Nyesné a rózsát és a sok franciás nevű virágot. Grófkisasszonyok csikorgós, bársony