ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-01-24 / 4. szám

például: Ha 70% búzaliszt és 30°/o tengeriliszt kevertetik, a búzaliszt ára 70%-ának és a tengeriliszt ára 30°,o-ának együttes összege adja a kevert liszt árát. Jelen ármegállapítás azonnal életbe lép. A fent megállapított árakat túliépök kihágást követnek el, mely 200 koronáig terjedő pénzbüntetéssel és 15 napig terjedhető elzárással büntettetik. Jelen meg nem felebbezhető határozatot Esztergom vármegye hivatalos lapjában közhírré tenni rendelem. Esztergom, 1915. évi január hó 15-én. Meszleny Pál s. k. főispán. * Simop rekviem. Boldogult Simor János bibornok-hercegprimás lelkiüdvéért f. hó 28 án, csütörtökön d. e. 9 órakor ünnepélyes gyászmise lesz a főszékesegyházban, melyet dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás fog pontifikálni. * Brühl prelátus jótékonysága. Brühl József prelátus-kanonok, főszékesegyházi plébános ismét ujabb tanújelét adta nemesszivüségének és áldozatkészségének. Nincs az a jótékony cél, főleg most a háború idején, a melyet az adakozó főpap nem támogatna; akkor boldog, amikor a szűkölködőkön, a szenvedőkön tud segíteni, amikor elűzi a nyomort s a könnyeket le tudja letörülni. Aióuita hazánk hős katonái megsebesülve érkeznek vissza a kórházakba, azóta azok sebeit gyógyítja nemeslelkü adományaival. Számos e célra fordított adományán kivül a prelátus a napokban 100 koronát küldött az országos vöröskereszt egyesületnek és 100. koronát a Vörös Félholdnak. Az előbbi összeget Perényi Kálmánné alispánné, az utóbbit pedig Vimmer Imre polgármester kezeihez származtatta. * A katonák zászlói. Sokan szerettek volna hallani valamit azoknak a nemzeti szinü zászlóknak a sorsáról, melyeket a harctérre vonult legénység századonkint, sőt szakaszonkint magával vitt. Mi történt ezekkel? Még most is, ha egy-egy katonavonat kanyarog fel a harcterek felé, felékesítik a legények vonatjukat s vigan lengeti a szél a trikolort. Mikor kitűzött céljához ér a friss csapat és kivaggonirozzák a legénységet, a legelső kötelességének ismeri minden parancsnok, hogy a gondjaira bizott fiait minden fölösleges veszedelemtől megóvja. Sokszor okozna bajt a rúdra tűzött magasan lobogó zászló. Az ellenségnek kitűnő célpontot jelezne a zászló, amit lehetőleg kerülni kell. A legénység közül mindig akad vállalkozó, ki a rúdjától megszabadított lobogót összegöngyölítve háti bőröndjébe rejti vagy ruhája alatt dereka köré csavarja. Egy-egy diadalmas ütközet után szívesen megengedik a parancsnokok, hogy rövid időre újra napfényre kerüljenek a szent jelvények, de mikor újból megszólal a riadó, a zászló visszakerül előbbi hegére. Másképen kezelik az ezred féltett kincsét, az ezred zászlóját. Ez rendesen egy tapasztaltabb s e kitüntetésre érdemesebb altiszt kezeire van bizva, kinek egyedüli kötelessége a zászló örizete. Támadó rohamoknál kigöngyölgetik a már eddig is sok csatatüzet látott foszladozó szemefényét az ezrednek s dobpergés, éles kürtszó, diadalordítás mellett viszik előre. * Temetés után. Hőst temettünk ismét. Tanító volt s a haza hívó szózatára ott hagyta a katedrát, hogy tetté, valósággá váltsa a szavakat, amiket kis tanítványai lelkébe csöpögtetett. Meghalt. Eltemettük, ének, ima, disztűz, könny, göröngy dübörgés s az emberek hazaszélednek, az atya, a testvér a rokonok ott állanak s hosszú Isten hozzádot intenek a kedvesnek. Ők is elmennek metsző fájdalmukkal, kesergő bánatukkal. Temetés után vagyunk, a résztvevők visszatérnek rendes napi foglalkozásukhoz, de tudj' Isten, a. munka ilyenkor nem igen megy. Rendes körülmények között is nagyon komoly intő jel a temetés, de csak intőjel, a háború a temetésnek még más valamit is kölcsönzött. A hős halottat mindegyikünk magáénak vallja, részt kérünk valamenynyien a hozzátartozók gyászából, a részvét szavait nem a társadalmi megszokás mondatja velünk, szivünkből szakad ki a részvét, könnyeinknek szabad folyást engedünk, fájdalmunk őszinte, igaz senki sem lesi, senki sem kérdi, miért sirunk, mindenki érzi a könnyek őszinteségét, igaz voltát. Testvérünk, fiúnk, atyánk veszett el. Elveszett ? Nem 1 Rosszul mondtam. Megdicsőült. Ezt érezzük mindnyájan, e megdicsőülés hevesebben dobogtatja szivünket, hangunknak egészen más szint ad, s részvétünkben nemcsak fájdalom van, hanem az a büszke öröm is, amit olyankor szoktunk érezni, midőn áldozatok, szenvedések, nélkülözések árán jót teszünk valakivel. Valami nemes büszkeség, hősies öntudat rezeg az elesettek hozzátartozóinak könnyeiben, mert hiszen fiuk, testvérük, apjuk, hitvesük olyanért hozta az áldozatok áldozatját, aminél dicsőbbet nem tudunk emberi eszünkkel kigondolni. A hazáért halt meg. Nem idealizmus alkotása e fogalom, hanem kézzel fogható realitás ez, s ez a realitás kötelességeket ró reánk, melyek alól azok sem vonták ki magukat, akikről „hazátlan bitangok*' néven hallunk egyet mást. Ezek is érzik, hogy mégsem hazátlan bitangok, és hazájuk iránti szeretetük adóját befizetik véresen is. S a haza hálás is hős fiai iránt. Meghaltak, de halhatatlanok lettek, s az összes temetők katonáira mindig kegyelettel és büszkeséggel fognak gondolni az évszázadok késő unokái, kizarándokolnak igaz hazaszeretetet tanulni, sirdombjaikat örökzölddel beültetni, korhadt fakeresztjeiket babérral megkoszorúzni. Ezért gondolom én, hogy nem csak gyászos, hanem dicsőséges és büszke öntudattal eltöltő jelenet amidőn a koszorús koporsó a disztüz bucsulövései közepette leszáll az anyaföld édes, minden fájdalmat megszüntető kebelére, mert hiszen testvérünk csak előre ment, ő kedvesebb volt Istennek, azért előbb vette magához. Özvegyek, anyák, testvérek, gyermekek, ne sírjatok, de áldozatos büszke örömkönnyek is vegyüljenek a fájdalom könnyei közé, hisz a viszontlátás reménye igen nagy, teljesülése biztos, s a ti éltetek értéke minden ember előtt hatványozott mértékben növekedett, mert ti meghoztátok a legnagyobb áldozatot s áldozatotok könnyet facsaró következményeit oly hősi lélekkel viselitek, mint az elköltözött kedves a harctér minden keservét. Havazik. Nem védem arcomat a hópelyhek ellen. Minden pehely, egy-egy könnycseppböl kristályosodott ki. Miklós RezsŐ. * A katonaságnak eladott állatoknál rendes marhalevél állítandó ki, mint az más eladásoknál történik. A hatóság figyelmezteti az eladó közönséget, hogy a marhalevél nélküli eladást a törvények értelmében szigorúan fogja büntetni. * Sebesült katonáink részére az elmúlt héten beérkezett adományok a következők: özv. Perger Mártonnétól 1 db malac (a főgimnáziumi sebesültek részére süttetett meg), özv. Reviczky Gábornétól 10 kg. aszalt szilva, Német Adolftól 2 liter tej, Parcsamy Henrik főgymn. tanártól 2 db naptár, Porgesz Bélától thea s állandóan magyar és német újságok, Szalay Esztertől 200 db cigaretta, Gsernák Emiiné állomásfőnöknétől (Lábatlan) az ottani község jólelkű közönségétől gyűjtött 180 db bot, a tanítóképző növendékeitől Miklósy István koszorújának megváltása cimén (az Esztergomi Friss Újság utján) 21 K 32 fillér, Graeífel János prel.-kanonoktól 40 K párnahuzatokra, a Henningféle drogériától gyűjtésképpen 6 K 72 fill., Födi Félix főtrafikjától 1 K 41 fill, gyűjtés, ugyancsak persely-gyűjtésképpen a Korona-kávéháztól 4 K 56 f., Brühl József prel.-kanonoktól (a központi Vöröskeresztnek) 100 K. — Fogadják a nagylelkű adakozók hálás köszönetemet. Esztergom, 1915. jan. hó 23. Perényiné. * A miniszter fogja a rekvirálást elrendelni. Napok óta legizgalmasabb kérdés a gabona kérdése. A maximális árakkal gátat vetett a hatóság a további uzsorának. Mindenki azt várja ezek után, hogy a gabona bőségesen fedezi a keresletet s nem következik be a gabonainség. Az előjelek sajnos, mást mutatnak. A gabonaspekulánsok sehogy sincsenek megelégedve a kormánynak ezzel a sakkhuzásával, mely megsemmisített nagyon sok vérmes reményt. Rengeteg azoknak a gabonakereskedőknek a száma, akik jóelőre összevásárolták a gabonát abban a tudatban, hogy majd elérkezik az idő, mikor ki tudja hányszoros árért adhatnak tul rajta. Sajnos, sok gazdálkodónk is van ilyen. A maximális árak megállapítása korántsem ijesztette meg ezeket a spekulánsokat. Sőt! Egyszerűen napirendre térnek az ügy felett. Zavartalanul forgattatják magtáraikban a gabonát és azután nyugodtan őrzik a magtár kulcsát. Most nem csinálunk üzletet, de majd később, ha nem lesz gabona és mi diktáljuk az árakat. Az igy gondolkodók ellen is megvan a kormánynak a maga fegyvere: a rekvirálás. A jól őrzött magtárkulcsokra ráteszi kezét a hatóság és előkerülnek majd az elrejtett gabonák. A requirálás kérdését a miniszter vetette fel pár nap előtt. Azóta állandóan várta közönség, hogy a miniszter rövidesen kiadja az erre vonatkozó rendeletét. A rendelet meg is érkezett. Korántsem tartalmaz valami szigorú intézkedést a fontos rendelet. A miniszter ugyanis egyelőre nem rendelte el a rekvirálást. Ellenben utasította az illetékes hatóságokat, hogy tanulmányozzák az ügyet és ha megfelelő megállapodásra jutnak, annak idején tegyenek javaslatot hozzá. A rendelet fontos része az, hogy a rekvirálás el, vagy el nem rendelését a miniszter magának tartotta fenn. Sőt hangsúlyozta, hogy a rekvirálást csakis a szükségletek állásához képest rendeli el majd annak idején. Ebből a rendeletből tehát nyilvánvaló, hogy a miniszter a rekvirálás végrehajtását a katonai szükségletektől teszi függővé. A miniszter pedig csakis a katonai szükségletek állását ismerheti annyira, hogy annak alapján elrendelhesse a rekvirálást. Ha a fogyasztó közönség szükségleteit tekintené a miniszter, akkor a rekvirálás elrendelését az alispánra bízná. Erre ugy látszik egyelőre még nincs szükség. A terjedelmes rendelet tanulmányozását megkezdték a főszolgabirák s ha a gabonaspekulánsok kényszeritik őket, ugy meg fogják tenni a rekvirálás elrendelésére vonatkozó előterjesztésüket. (A „Tiszántúl" után.) * Adományok a párkányi Vörös-kereszt kórház számára. A párkányi katonákhoz érkezett adományokról közölt kimutatásba tévedés csúszott be. Ugyanis Ullmann Adolf bélai uradalma nem a hét egy napján, hanem a hét minden napján küld legkevesebb 15 liter tejet, sőt a szükséghez képest többet is. Az állandóan és rendszeresen küldött ebéd, vacsora, kenyér és tej küldeményeken kivül ujabb adományok : Fehér Ferenc plébános 40 K, Nagyölved község 30 K, Székesváry Imre 10 K, Palkovics László és Szkalka Lajos ujabban 5—5 K, Szabóné G. Lenke 2.50 K, Ott Emma 1 K, Ekstein Ármin 50 f, Ullmann Adolf uradalma 8 db. nyulat, Hirschhorn Jenő 2 kalácsot és ezenkívül díjtalanul sütött a kórház számára, Hegedűs Ferencné 1 tyúkot, Köbölkút község tejet, kenyeret, 1 kocsi fát, 25 kgr. szalonnát, 300 cigarettát, Révész Jánosné 1 tyúkot, tejet, túrót! Szőgyén község 2 zsák burgonyát, szalonnát, izt, gyümölcsöt, 1 évfolyam „Tolnai Világlapot" és „Vasárnapi Újság"-ot, 200 cigarettát, 2 pár érmelegitőt, negyed kiló kávét, befőttet, füstölt hust; Lelócky Panna 1 tyúkot, 15 tojást; Páldi Hermin vajat; Béla közs. 12,zsák burgonyát, 2 zsák babot, 60 db. citromot, 33 tojást, 620 cigarettát, és sok más élelmet és ruhát (Lévay Sarolta gyűjtése;) Libád község 1 kocsi fát, 18 zsák burgonyát, 2 zsák babot adományozott. Gondos könyvnyomda a szükséges nyomtatványokat és füzeteket díjtalanul szállította. Jótékonyságuk önmagát dicséri 1 * Meggyilkolt káplár. Már egy hete mult, hogy Szabó István káplár oldalfegyverével kioltotta Balog János káplárnak életét. Az elmúlt vasárnap estéjének gyászos eseményét már semmi más nem mutatja az utcán, mint a cukrászdának szétrúgott nyári korlátja, de a város közönsége még mindig a szörnyű tett hatása alatt áll s mig szerdán d. e. óriási részvéttel temették el a meggyilkolt Balog káplárt, addig a közvélemény élénken kovácsolja Szabó Pista feje fölött az ítélet legszigorúbb nemeit. Cikkeket irtak róla e hét folyamán, hogy mi lehet az emberben, ami arra viszi, hogy minden ok nélkül leszúrja rokonát, mulató társát és harctéri bajtársát. Szabó István a polgári társadalomban nem vált be. Verekedő, zsivány természetű suhanc, gonosztevő legény, börtönlakó, majd szabadlábra helyezett fegyenc volt. Ily állapotban érte a háború. 2 Schrank Béla és Ödön J o 0 St cs. és kir. udvari szállítók Sí o likörgyárának o kisárusitása x a cég Ferenc József űt 15-17. sz. alatti gyártelepén ^ S£ WW megnyílt. iMI k Összes gyártmányaink — palackozva és ft kimérve szigorúan szabott gyári árao o 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 kon, kis mennyiségekben is kaphatók. • ooo