ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-08-22 / 34. szám

XX. évfolyam Esztergom, 1915. augusztus 22. 34. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ara 16 fillér. Szerkesztőség-: Káptalan-tér 1. szám. Kiadóhivatal: Káptalan-tér 2. szám. Kéziratok a szerkesztőség-, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. A mi örtálló csillagunk! Esztergom, 1915. augusztus 21. Ennek a világháborúnak vércsíkokkal jelölt borzalmas éjszakájában csillagot keresünk a nemzeti Géniusz egén, hogy ez a csillag lövelljen biztató fényt s mutasson biztos utat a magyarság jövője számára. Tagadhatatlan, bogy szövetségeseinknek s mimagunknak is ujabban a hadi szerencse pártjára állott, mintha csak az alávaló olasz szövetségesnek frigyszegése billentette volna ki kedvezően számunkra az igazságos isteni Gondviselésnek ezideig passziv mérlegét. A Visztula — Narew — Bug — Memel vérhullámai, Przemysl, Lemberg, Varsó, lvangorocl, Kowno dicsőséges birtokba vétele, mind azt hirdetik, hogy sem a világháború csataszekere, sem a cárizmus szálló igévé vált „gözhengere" nem birják szétmorzsolni az ezeréves magyar nemzetet. Mert van a sokat szenvedett magyar nemzetnek a planéták fénysorában egy örtálló csillaga, mely fölemeli a hármas halom fölött a védelmező hármas szent keresztet, mely fényt dérit a rajvonalak véres lelkére s fölemelve védő szárnyát odakiáltja a gazság ránktörö vampirhadának, hogy „ne bántsd a magyart!" Ez a világító s örtálló csillag, a magyarok csillaga : az Arpádházból való Szent István, első magyar király! 0 hozzá száll négyszázéven keresztül a majtényi sikról, a Marmara partjáról, Világostól s a templomok csendes boltivei alól az oltalmat kereső magyar imádságos éneke: Ah ! hol vagy magyarok Tündöklő csillaga ? Ki voltál valaha Országunk istápja. Hol vagy István király? Téged magyar kivan, Gyászos öltözetben Te előtted sírván. Kijut most elég a sírásból, a gyászos öltözetből, a véres sebekből, az árvák panaszából, de soha sem jut ki elég a védelemből, az „istápból." Azért annyira sohase állt közel hozzánk Szent István lelke, mint manapság. A béke idején visszasülyesztették öt a történelmi kritika nevében a középkor halottnak tartott ingoványába, besorozták öt a kozmopolita autokraták sorába, megvádolták öt pánkatholicizmussal, pánklerikalizmussal s a magyarságot nemzetietlenitö törekvésekkel. De a hamisítatlan magyar lélek újra visszakívánta s a kritika ezerágú útvesztőjébe századokon át bekiáltotta: „Hol vagy, István király? Téged magyar kivan!" S itt áll most előttünk uj fényben, uj csillogásban, uj ragyogásban! A történelem neki adott igazat. Ö is, mint most mi, a nemzeti fennmaradás biztosítását két támaszpontra építette: az egyik volt a magyarság belső faji egysége, a másik a pozitív keresztény elveken nyugvó germán kultúrának az átvétele. „Minden nemzet az ő tulajdon törvénye szerint igazodik." Ez volt Szent Isvánnak a magyar állam megalkotásánál a vezérszava. Kell-e ennél igazibb s magyarabb nemzeti programm faji egységünk megőrzéséhez ? Kitárja az ország kapuit az idegenek számára, mint nyolcszáz évvel később Washington Amerika kapuit kitárta; befogadja a latin eredetű germán kultúrát szintúgy, mint a görögöt, de csak azért, hogy a kultúra áldásaival duzzassza az ázsiai vért s annak formát, keretet adjon és halhatatlanságot biztosítson a kereszténység jegye által. Ö nemcsak latifundiumokat mért a főpapság számára, de mathematikai pontossággal — hol a kereszttel, hol a karddal, — kimérte az immár közel ezeréves magyar királyság határait. A XI. század küszöbén mint nemzeti reformátor veti meg alkotmányos fennmaradásunk alapját. N. Károlynak politikai éleslátással párosult vallásos alázatossága Szent Istvánban is megvolt. Orgyilkosának megbocsájt, de vérbe fojtja az igricek* énekét, széttépi a pogány kobzot, felgyújtja a Hadúr oltárát s vérfürdőt készit a pogánysághoz szitok között. Mert ez a király nem magáért küzdött, hanem lelke előtt célok, egyetemes nemzeti ideálok lebegtek. Benne azoknak a nagy gondolkozóknak az ösztöne dolgozott, akik éheznek, fáznak, tűrnek, szenvednek, mert érzik, hogy diadalmas eszméknek, ha el is vész az eszmét hordozó egyed, előbb vagy utóbb, de győzni kell! Jól tudta Szent István, hogy a nemzet jövendő sorsát tartó Gondviselés kezében nemcsak imádság és alázatosság pihen a szent kereszt tövében, hanem vérrózsák is. Vér nélkül csak ugy nem lehet egy izig-vérig egységes magyar államot alkotni, amint nem lehet sebek nélkül Varsó falai alá jutni. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Szűzanyánkhoz! — Az összes katonákért. — Siró szivünk édes anyja, Boldogságos Szűzanya, Feléd tekint könnyes szemmel a vérző magyar haza. Te voltál a reménységünk, légy Te most is pártfogónk, Hogy érezzük szószólásod, mikor egünk beborult. Nézz reánk, itt mennyit sírunk, nézd fekete gyászruhánk, Siró nappal, könnyes éjjel zokogásba fúl imánk. Hozzad vissza újra nékünk, aki minket elhagyott, Kitől ajkunk már egy éve, hogy búcsúcsókot kapott. Fecske száll a levegőben, virágos már a határ, Elégeld meg szenvedésünk, könyörülj meg a hazán. Vigasztald meg sziveinket, égi vigasz Asszonya, Hogy forduljon hálaszóra csüggedt ajkunk bánata. Oltárodnál összegyűlünk, de a lelkünk messze jár, Árván maradt tűzhelyünknél nyugodalmat nem talál. Aggódás és félelem közt folyik egész életünk: Látunk-e még újra téged, férjünk, apánk, gyermekünk? A sok békés szenvedésért hozd a békét el nekünk, Hogyha eddig megbántottunk, most majd jobban szeretünk. Hálatelten álljuk körül újra megint trónodat, S koronádnak legszebb gyöngye lesz e magyar hódolat. K. Romok közt. Ha az ember néhány külső jelet nem venne figyelembe, nehezen venné észre, mikor ér ki Tirolból és mikor jut bajor földre. A tiroli Alpesek hatalmas nyúlványai kiérnek ide; mintha néhanéha az Inn völgye tűnnék elő újból; a sok égbenyúló hegycsúcs alján gyönyörű völgyek húzódnak meg, amelyekben duzzad az élet, amely a magasságokban kihalásra van kényszerítve. Duzzad az élet a remek Karwendl-pálya mentén, kivált Partenkirchenben, Bajorország legszebb nyaralóhelyén. De nemcsak a természet pompája ugyanaz itt, mint Tirolban. Ugyanaz itt a nép is. Ugyanaz a mélyhitű, tősgyökeresen vallásos nép él a bajor hegyekben és egy bizonyos határig a bajor fonsikon is, mint Tirolban. A hegyek népét nem érték az idegen áramok; ha érték is őket, hatástalanul maradtak. A tiroli nép a napóleoni harcok után is ugyanaz az öskatholikus nép, mint előbb; a déli bajorok lelkülete is termő talaja még mindig a katholicizmusnak. Ebben a talajban nőtt ki Oberammergau, az ősi vallásos humuszba kapaszkodva ; passziójátékai a hitbe gyökerező népművészet fönséges ünnepei. Felsőbajorország e területét még mindig Pfaffenwinkel-nek (papsarok) nevezik. A név régi eredetű, abból az időből, amikor még a mai romok vagy sörfőzők helyén kolostorok állottak. Mert ez a vallásos lelkület is még abba az időbe nyúlik vissza. Hisz a napóleoni szekularizáció előtt virágzó kolostorok álltak itt. Benediktbeuern, Wessobrun, Füssen, Ettal stb. bencés kolostorok kart öltve az ujabb szerzetes rendekkel dolgoztak itt a nép katholikus lelkületének kialakításán. Ettalba érünk legelőször. Kedves, tiszta, stílusos barakk épület az apátság. Oly szerényen búvik meg a hegy lábánál, hogy az Oberan felül közeledő csak az utolsó pillanatban veszi észre gyönyörű kupoláját, aztán az egész kétemeletes szép kolostort is. Nagymultu apátság ez is, mint a többi bajor társa; híres bucsujáróhely, kegyképéhez a 14. század óta zarándokolnak a hivek. A 18. században kulturmissziója volt Bajorországban; az ettali lovagakadémiában nevelkedett messze- vidék nemessége; még magyar nemesek is voltak itt, akár csak Salzburgban, ahol Koptik Odó, később dömölki apát alapított az ettali mintájára egy különben rövid életű akadémiát. A kolostor maga is ekkor épült mai formájában. Temploma a barokk-rokokó stilus egyik legszebb alkotása; egyetlen körhajója a hatalmas kupola alatt terül el, pazar stukkódiszitése, festői kialakítása nem árulja el a megszokott barokk túlzásokat; finoman lesimított jellege nyugodt hangulatba ringat; igaz, hogy a mindenütt előtűnő mithologikus elemek csak el-elfelejtetik velünk, hogy voltaképen kolostortemplomban vagyunk. Ettal most újra benépesült. Kerek száz évig állt üresen ez a kolostor is a nagy szekularizáció után. De elég épen maradt meg. Ezelőtt 10 évvel vette meg a kolostort az akkor protestáns, most