ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-08-15 / 33. szám

ban újra hangoztatják kívánságukat és valószínűleg teljesedésbe is megy vágyuk: szeptemberre meg fog nyilni polgári fiúiskolájuk. A mozgalom élén Bergmann Mihály gyáros és Stenczel Fülöp biró állanak, a kik azokkal a szülőkkel gyűlést tartottak, kik a polgári felállítását kívánják. A gyűlés előtt összeírást rendeztek és már is száz aláírásuk van, melyek kötelezik a szülőket, hogy gyermekeiket a nagymarosi polgáriba Íratják be az uj tanév kezdetén. * A főszékesegyházi ének-zenekap műsora. Augusztus 15-én. Ifj. Buchner: Ecce Sacerdos, 5 szólamu vegyeskarra és zenekari kísérettel. Mitterer: Graduale. Kersch: Offertorium. Goller: Lorettói mise, vegyeskarra, orgona és zenekari kísérettel. Ifj. Buchner—Szepessy : Ima a hazáért, vegyeskarra és zenekari kísérettel. Augusztus 18.-án. Filke D duros miséje és Bogisich: Király hymnusza vegyeskarra és zenekari kísérettel. Augusztus 20.-án. Weirich Szt. József miséje, és Bogisich: Király himnusza vegyeskarra és zenekari kísérettel. * Fél füllel hallottunk valamit. Csak ugy kerülő uton jutott hozzánk a hír, hogy ha a szükség ugy kívánja, a harangoknak hadi célokra való beszolgáltatása Esztergomra is ki fog terjedni. Fájó szívvel nézünk a bazilika harangtornyára, amelyben ünnepélyes csöndben pihen a Boldogasszony-harang. Hát még a te zengő érchusodra is szükség lenne. Bizony a haza java a legelső és csak azután lehet gondolni az ünnepi fényre, pompára és parádéra. Beméljük mégis, hogy a rézmozsarak és rézüstök megmentik a mi drága nagyharangunkat, különösen akkor, ha a mozsarat gyűjtő bizottság nem az ócskavaskereskedők utján juttatja ezen értékes tárgyakat a hadsereg használatába. * Folytassuk az ügyet. Laptársaink felszólalása után a csendőrség letisztittatta a kaszárnya előtt a Kisduna kikövezett partjáról a dudva-erdőt. A mi felhívásunkra következőleg az esztergomi takarékpénztár végeztette el a munkát a Kisduna melletti telkének : a fürdőnek és a fatelepnek megfelelő vonalon. Azóta azonban alszik minden. A part gondozásának ügye megfeneklik a hivatalos eljárások utján. A Kisduna partján lakók pedig elutasító kézlegyintéssel elintézik az ügyet. Most már sajnáljuk, hogy felszólaltunk, mert a két letisztított részlet mellett annál szörnyűségesebben fest a dudvabokrok által ellepett part többi része. * Katonai kiképzés a középiskolákban. A vallás és közoktatásügyi miniszter a most következő tanítás esztendejére érdekes és nevezetes ujitást léptet életbe a középiskolákban. A miniszter a honvédelem fokozódó követelményeire való tekintettel kívánatosnak tartja, hogy az ország ifjúsága a hadköteles kor előtt bizonyos kiképzésben részesüljön. Egyelőre csupán kísérletről van szó, amelynek kialakuló tanulságai alapján a katonai gyakorlatokat végleg beillesztik a középiskolai tanítás keretébe. A katonás nevelés módját a rendelet részben a rendes tanórákon, részben a játékdélutánokon és kirándulásokkal kapcsolatban akarja megoldani. A vezetéssel elsősorban az intézetek tornatanárait és a tanári testület katonai szolgálatot teljesített tagjait kívánja megbízni a miniszter és csak amennyiben ilyenek nem volnának, a tényleges szolgálatra igénybe nem vett, nyugalmazott vagy tartalékos katonatisztek teljesítenék ezt a feladatot. * Miniszteri rendelet a tűzifáról. Ghillány Imre báró földmivelésügyi miniszter valamennyi vármegyéhez rendeletet intézett a tűzifa kérdés tárgyában. A rendeletben a földmivelésügyi miniszternek különös gondossága és szociális érzéke nyilvánul meg, segíteni kívánván az előre várt és bizton bekövetkező tüzifahiányon és drágaságon. A miniszter utalva arra, hogy gondoskodjanak a tűzifa kitermelésről oly módon, hogy a hatóságok területén levő erdőkben a tüzelésre alkalmas fákat lehető gyorsasággal irtsák ki s e fakitermelés érdekében megengedi a kormány, hogy az előzőleg meghatározott fakitermelés üzemtervektől eltérjenek s csak azt ajánlja a hatóságok figyelmébe, hogy célszerűen és tüzelésre alkalmas fákat irtsanak, melyek a használatig rendelkezésre álló idő alatt is kellően kiszáradnak. Kívánatos lenne, hogy a hatóságok, melyeknek területén erdőségek vannak, nagyon komolyan vegyék a dolgot és termeljenek olcsó tűzifát, mert különben sok szegény család nemcsak éhezni, de dideregni is fog. * Az irodalom pártfogói vigyázzanak! A hatóság a közönség tudomására hozza, hogy egy magát Dr. Müller Ernőnek nevező, állítólag 1864. évi szeptember hó 28.-án Brassóban született s budapesti illetőségű, közép termetű, őszbe vegyült hajú, tömött ősz bajuszú, szürke, hosszú divatos átmeneti kabátot viselő, úrias fellépésű, roppant bő beszédű egyén az u. n.: „Weltkrieg 1914." cimü német és magyar szövegű műre megrendeléseket gyűjt és azon ígérettel, hogy a füzetekben megjelenő műnek nagyobb részét díszes bekötési táblával együtt rövid idő alatt szállítja, rendszerint 3 K 60 fill, előleget szed. Miután neki semmiféle cégtől nincs megbízása ezen műre előlegeket gyűjteni, a beszedett összegeket anélkül, hogy az igért művet szállítani tudná, — elsikkasztja. Folyó év július hó végén Sopron vm. több községében s igy Buszt városban július hó 28.-án károsított meg ily módon több egyént, jelenleg a legnagyobb valószínűség szerint Pozsony vagy Mosón vármegye területén tartózkodik. Lehet hogy már Esztergom megyébe is elérkezett. * Szent István ünnepe. Első szent királyunk ünnepén d. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise lesz a bazilikában, melyet a Budapesten fungáló főpásztor helyett dr. Rajner Lajos püspök, ált. érs. helytartó fog tartani. A szentbeszédet Nádler István tanitóképző-intézeti tanár tartja. * Árvaház és járványkórház. A rnult év szeptember havában lefoglaltatott a szentgyörgymezői leány-árvaház járványos betegek számára. Most, midőn a typhus és egyéb járványos ragályos betegségek esetén a betegnek elkülönítését tartja az orvosi rendelkezés a legszükségesebb óvintézkedésnek a betegség megakadályozására: akkor a ragályos betegeket olyan házba vinni, ahol ötven gyermek lakik, ez az eljárás valósággal fejtetőre állítása minden orvosi okoskodásnak. Amint tudomására jutott a megyei hatóságnak, azonnal el is rendelte az alispán a betegek eltávolítását és az épület rendeltetésének való átadását. Ennek végrehajtása azonban sokáig késett. Még karácsony előtt megjelent az intézetben a helybeli ezredorvos és kijelentette, hogy felsőbb akarat folytán az ünnepek után kimennek a betegek az árvaházból. A dolog azonban mindig húzódott, mig személyváltozás nem történt az orvosi állásban; midőn dr. Hammerschmied József foglalta el itt állását, azonnal elrendelte e helytelen állapotnak megszüntetését és kivitték a betegeket május 15-én a csapat-kórházba. Az épület azonban fertőtlenítés és a nagymérvű rongálás helyreállítása után csak most, augusztus 15-én lett ismét használható. — A legsajnálatosabb ebben a dologban, hogy semmi szükség sem volt arra, hogy az árvaház le legyen foglalva, a betegek ép ugy ellehettek volna a csapat-kórházban, mint most. * Ritka szép ünnepélyeknek voltak tanúi e hó 8-án a muzslai hivek. Épen a napon ülte ^ község közszeretetben álló lelkipásztora Zlattnyánszky János plébános, szentszéki tanácsos 50 éves áldozárságának jubileumát. A község apraja-nagyja iparkodott már a reggeli órákban a templomba, hogy tanúi legyenek e ritka szép ünnepélynek. A község képviselő testülete a szent mise előtt tisztelgett a jubilánsnál, üdvözölve nem csak az 50 éves áldozárt, hanem a falu galamblelkü lelkipásztorát, a ki évtizedes lelkipásztorkodása alatt a béke, a szeretet és az egyetértés magasztos igéit hirdetve valóságos apostola volt a községnek. És hogy ez volt, annak legfényesebb tanúbizonysága az, hogy a más vallás hívei is mind testületileg tisztelegtek az ünnepeltnél. És ha valaki, ugy Zlattnyánszky János érdemli meg ezt a közszeretetet, mert hiszen amellett, hogy egyedül csak hivatásának és hivei lelki világának él, minden törekvése csak odairányul, hogy egyetlen perce sem maradjon üresen és siváran, hanem a jó emlékezés szelid virágait teremje. Nagyon helyesen jegyezte meg üdvözlése alkalmából a község főjegyzője, hogy ö, az ünnepelt valóságos megtestesülése a békének és a szeretetnek, a ki egész életében mást nem tett, mint dicsérte az Istent, neki szolgált, és mint az élő szeretet s maga a megtestesült alázatosság mutatta a példát a híveinek, hogy milyennek kell lenni az igazi kereszténynek. Mi sem jellemzi hívebben az ünnepeltet, minthogy ötvenéves áldozárságának jubileumát csendben, minden külső fénytől és csillogástól egyedül csak hivei között ülte meg. A kik azonban szeretik, s a kik az ő egyéniségét értékelni tudják, azok mind ott voltak az ünnepélyen. Az ünnepélyes isteni tisztelet után megáldotta híveit s utána barátságos lakomára gyűltek össze a jubiláns uri házánál jóbarátai, akik között ott volt a járás feje is, Palkovics László főszolgabíró, a ki minden alkalmat megragad arra, hogy tanúbizonyságát adja figyelmes uri egyéniségének, mert tudja azt, hogy az ő megjelenése mig egyrészről emeli az ünnepély fényét, másrészt példát ad a falu népének arra, hogy mint kell megbecsülni a falunak papját, a ki egész életét a hivek nevelésére, lelki világának mivelésére szenteli. Ha minden járásnak ily figyelmes, gondos és körültekintő feje volna, akkor nem kellene léptennyomon panaszt hallani a falu erkölcseinek hanyatlásáról. Ott van ő mindenütt, ahol az érdemet becsülni, ahol a munkát értékelni kell, s hagyományos családi vallásosságának mindenkor és mindenhol fényes tanújelét adni — ugylátszik — kötelességének tartja. Ő méltatta ebéd alatt a jubiláns érdemeit is, s mint annak régi jó barátja és tisztelője, széles körű elfoglaltsága mellett is talált időt és módot arra, hogy az ünnepelt iránt érzett becsülésének megjelenésével is bizonyságát adja. Szóval a maga egyszerűségében is oly szép, oly megragadó és lélekemelő volt az ünnepély, hogy aki azon részt vett, feledni egyhamar nem fogja. * Don Bosco centenáriuma. Ma, augusztus 15-én van százéves évfordulója Don Bosco, az elhagyott gyermekek nagy apostola születésének. Ha nem volnánk nyakig a világháborúban: az egész világon megünnepelnék a nagy férfiú centenáriumát. Adja Isten, hogy a világháború el ne söpörje a szentkereszti zsenge telepítést! Igaz, hogy a szaléziánus intézetek az egész világon szinte a földből nőttek ki, de az idei év mégis súlyos megpróbáltatás volt a kezdeményezés stádiumában levő intézetre. Kilátásban volt egy jelentősebb segitőakció, de az is dugába dőlt. Azért, akik az ügy iránt érdeklődnek és segíteni akartak: most segítsenek! Bis dat, qui cito dat. * Pauer karkáplán a főhadiszálláson. Pauer Károly főszékesegyházi karkáplán, ki szabadságának egy részét Máriazellben töltötte, innen unokabátyja látogatása céljából egy hosszabb utat tett meg. Egyik nagyobb városban találkozott egy katonalelkésszel, ki a sebesülteket szállító vonatokhoz volt beosztva szolgálattételre. Ezen állomáson hirtelen táviratot kézbesítettek a katonalelkésznek, amelyben a szomszédban lakó édesanyjának súlyos megbetegedését adták tudtára. A tábori lelkész az állomásparancsnokság engedelmével haza is utazhatott s helyette Pauer karkáplán kisérte a vonatot tábori lelkészi minőségben. Utja a főhadiszálláson keresztül is vezetett, ahol a karkáplán körülbelül másfél órát töltött. Itt a parancsnokság engedélyével, mely különben igen ritkán adatik meg, megtekintette a főhadiszállást. Kalauzolásához a katonai hatóság egy vezérkari századost jelölt ki, aki igen érdekesen és körülményesen magyarázott meg mindent neki. Utjának részleteiről a karkáplán nem nyilatkozott, mert a hatóság teljes titoktartásra kötelezte, mindössze csak annyit mondott, hogy ííó'/er-nek, a vezérkari főnök helyettesének is bemutatkozott, aki igen szívélyesen fogadta őt. A főhadiszállás megtekintése után Pauer egy másik városban is időzött, ahol a katonai ruhagyárat és a lőszergyárat is megtekintette. Ez utóbbiban főleg a shrapnellek és a gránátok készítése érdekelte. A katonaság mindenütt igen szívélyesen és barátságosan elbeszélgetett a karkáplánnal és úgy a főhadiszálláson, mint a gyárakban lelkesen meggratulálták magas bajor kitüntetéseért. * Hadifoglyoknak ipari munkára való alkalmazása. A honvédelmi miniszter a törvényhatósághoz körrendeletet intézett, melylyel a hadifoglyok kiadása körüli eljárás szabályozása tárgyában 1915. június 11-én 7598/eln. szám alatt kiadott rendeletének kiegészitéseképen a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg (

a következőket rendeli el: 1. Hadifoglyok ipari munkára kizárólag a politikai hatóságok kifejezett hozzájárulásával, nem pedig meghallgatásával adhatók ki. A politikai hatóságok pedig köteleztetnek arra, hogy a hozzájárulást csak abban az esetben adják meg, ha: 2. a kérelmező vállalat a helyi hatóság és azonkívül a budapesti állami munkásközvetitő intézet bizonyítványával igazolja, hogy nem tudja a szükséges számú munkást megszerezni. 3. A vállalat munkás betegsegélyző bizonyítványával tartozik igazolni, hogy munkáslétszáma, a kérelmezett hadifoglyokat bemutatva, nem haladja meg a béke időben általa foglalkoztatott munkás létszámot. E kikötés alól csak a kereskedelemügyi miniszter adhat felmentést. 4. A kérelmező vállalat köteleztetik arra, hogy hadifoglyok alkalmazásának egész ideje alatt munkást elbocsájtania s azok béreit bármilyen formában csökkentenie nem szabad és az összes munkásoknak a jelenlegi viszonyoknak megfelelő