ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-05-09 / 19. szám

ban a rend feloszlatásával újra az egyházmegye papjai veszik át. 1807-től 1852-ig vele együtt a szt. Benedek-rendnek is volt itt gimnáziuma, de csak négy osztályú, ugy hogy a lyceum most is a világi papok kezében volt. 1852-ben Scitovszky egyesitette a kettőt és a világi papoknak adta át. A még mindig rendezetlen helyzet most 50 éve tisztázódott. A gondos érsek anyagilag is szi­lárd alapot adott kedvelt intézetének. Az alapitó­leveiben „örök időkre" (in perpetua tempóra) veti meg alapját a gimnáziumnak, melynek teljes neve : „gimnasium maius Archiepiscopale." Alapitója, és ezt nyomatékkal hangsúlyozza: egyes egyedül ő „Fundator Gymnasii hujus sum ego solus." Igen érdekes neveket tartalmaz ezen eszten­dőnek tanári névsora: Igazgató: Aschner Tódor; tanárok: Hidassy Kornél (később püspök), Scharn­beck János, Filip József, Graeífel János (prael. kanonok), Pór Antal (prael. kanonok), Wolfinau József, Miksó István (pozsonyi kanonok), Pfleger Mihály, Chovanecz István, Schlick István (később igazgató, majd kanonok), Bodnár Zsigmond, Lelkes Adolf. De nemcsak ezen első évben, hanem a későbbi években is sok előkelő névvel találkozunk: Hettyey Samu (később püspök), Lollok Lénárd (prael. kanonok), Helcz János, Tagányi Alajos, Znamenák István, Ernyei Lajos, Komlósy Ferenc, Uhlárik János, stb. A tanitványok névsora is vál­tozatos, ilyen nevek olvashatók az érettségi ki­mutatásokban : Machovics Gyula, Zelliger Vilmos, Zelliger Alajos, Skoda János, Ghobol Ferenc, több Zichy, Pálffy, Wenckheim, Károlyi és Csáky gróf, Magyary Géza egyet, tanár, Széchenyi Emil gróf, Esztergom képviselője, Drahos János, Gsárszky István, Bangha Béla stb. Bár a nagyszombati szeminárium Esztergomba helyeztetett át s igy a papképzés hosszú időkig nem itt folyt, mégis az intézet növendékei közül igen sokan mentek papi pályára. Az esztétikai képzés mély nyomokat ha­gyott az egész város arculatán. Lelkes és hozzá­értő apostola volt ez ügynek Graeífel János eszter­gomi praelátus, ki tanár korában hatalmas lendü­letet adott a zeneéletnek. Megírta és kiadta az „Adiutorium nostrum* c. ima- és énekeskönyvet, mely a maga magyar—latin szövegével nagy ese­mény volt megjelenése idején. A tőle rendezett zenés és énekes ünnepélyeket még ma is emlegeti a nagyszombati társadalom. Egész generációt nevelt, kik ambícióval művelték később is a zenét s akik között híresebb nevekre is akadunk, minő pl. Dohnányi. Nagy fáradozással és költséggel megteremtette az ország egyik legszebb és leg­nagyobb iskolai színpadát. De a többiek is mind hozzájárultak az intézet fejlesztéséhez. Szilányi Ferenc, szintén esztergomi kanonok, 10000 K-s alapítvánnyal örökítette meg tanárkodásának em­lékét. Hasonlóképen a nemrég elhunyt Znamenák István is. Általában sok és kedves az a kapocs, mely az intézetet az egyházmegyével összefűzi; nem is csoda, hiszen belőle nőtt fel és érte él. A nemes ujraalapitónak mai utódja nemes és hálára kötelező módon mutatta meg, hogy kedveli és fejleszti az ősrégi gimnáziumot, uj hajlékot építtet neki. Ha szép volt a mult, a lelkes barátok érdeme volt. hogy még szebb legyen a jövő: azon fára­dozik a mostan jubiláló intézet tanári kara. Irá­nyítójuk ebben XIII. Leo szavai: „Omni ratione et ope connitendum est, ut scholae catholicae quam plures sint numero omnique re ornatae ac perfectae." (1893. május 31.) HÍREK. Péliföld-Szentkereszten. A harangok csengnek-bongnak, , A csengetyűk csilingelnek, Áhítatos zene hallik: Búcsúja van Szentkeresztnek. Sok nehéz sziv könnybe olvad, Sok fájdalom súlyát veszti; Istenáldás ez a búcsú, Ez a kedves szentkereszti! Mikor feltör a tömjénfüst, Fel a templomboltozatra, A sok ima esdeklőn már A mennykaput kopogtatja. Hull az áldás, hull a vigasz Az égi trón zsámolyáról, S felfrissül a kicsi templom Örömkönnyek harmatától. A világban nagy győzelmek Diadalok híre támadt, Hogy az idén Szentkereszten Szárnya kelt a sok imának. Én hiszem is, ha fiaink Győzelmesen visszatérnek, Itt e kedves Szentkereszten Zendül fel a hálaének! Felzendülő Te Deumok Fenséges szép hangja mellett Ide járul hálát adni A győzelmes magyar nemzet! (-•) Dr. Breyer István osztálytanácsos. Szokatlanul ünnepélyes érzés tölti el lelkün­ket s tanakodva, tűnődve kérdezgetjük magunktól: — Vájjon csakugyan oly nagy idő repült-e el fejünk fölött nesztelenül, sima suhanással, hogy ekkora előlépések, ily kiváló kitüntetések teszik díszesekké, emelik a köztisztelet polcára kortár­sainkat ? Mégis helyesebbnek látszik, ha abban a meg­fejtésben állapodunk meg, hogy a kor jelentősége teljesen eltörpült a tudomány nagysága és az egyéni kiválóságok értékei előtt, amidőn a bibor­nok hercegprímás ajánlása és a miniszter válasz­tása folytán a király dr. Brey er István iroda­igazgatót a vallás és közoktatásügyi minisztérium­hoz osztálytanácsossá nevezte ki. A kinevezésben rejlő kitüntetés nagyságának megértéséhez szükséges, hogy szem elöl ne tévesszük azt a tényt, miszerint az állás betöltését komoly és körültekintő vizsgálódás előzte meg, melynek során alaposan meghányták-vetették, hogy a sok egyházmegye kiváló tehetségei közül kire bizzák a fontos ügyosztály vezetését. Ha megkérdezzük egyéni tapasztalatainkat, ha számba vesszük észleleteinket, el kell ismer­nünk, hogy alapos tudást, bölcs belátást, kiváló munkabírást ritkán lehet találni oly értékes kere­tekben, mint az dr. Breyernél megállapítható. A végtelen szerénység, a lebilincselő udvarias modor, a csodálatosan sima és finom papi élet alkotják azt a ragyogó keretet, amelyből az emiitett lelki kincsek integetnek felénk. Valahányszor a munkakör, a társadalmi mozgalmak, a jó szerencse összehoztak minket vele, mindannyiszor jólesően élveztük az igazán kellemes jellemnek légkörét s magunkban meg­állapítottuk, másoknak siettünk megmondani: — Ez a férfiú az öt megillető helyen van és még ragyogó pályafutás áll előtte. Sohasem törte maga előtt az utat — törték előtte azok, akik felismerek egyéni értékét és hatáskörükben jobbkezük gyanánt alkalmazták. Nem mutogatta a benne rejlő tehetségeket, de azok maguktól is elöviláglottak, bármily sablonos hivatalos munkát végzett is. Reklám nélkül is hozzátaláltak, akik a lelkipásztori teendőkben, tár­sadalmi működésében gazdag munkaerőt kerestek. Bár egész viselkedésén a szerény vissza­vonultság jellege uralkodott, mégse nélkülöztük őt azon helyeken és alkalmakkor, amidőn a barát­ság örömünnepeit ülte, vagy a közélet különösebb eseményekben, társulati, szövetkezeti mozgalmak­ban nyilatkozott meg. Távozása, a mondottak után, érthetően nagy űrt hagy maga után a mi körünkben, de igazán csak örülni tudunk kinevezése fölött, mert érez­zük, hogy rászolgált és hogy magas állása nehéz kötelmeinek egyházunkra nézve hasznosan fog megfelelni. Testvéri érzelmei biztosítanak minket, hogy életpályájának további állomásain is csak az fog maradni, aki mindig volt s szívesen fog emlékezni azokra, akikkel a kispapi élet, a társadalmi moz­galmak, a barátságos szórakozás és a hivatalos munkakör összehozták s akik kevésbé ünnepélyes keretek között futják életük útját. R. * A hercegprímás hazaérkezése. Dr. Cser­noch János bibornok, hercegprímás, aki a hét közepén Budapestre utazott, a főrendiház ülésén nagyszabású beszédet mondott a képviselői man­dátumok meghosszabbítása ügyében, majd a bér­málás szentségét osztotta ki, szombaton vissza­tért Esztergomba. * A főkáptalan távirata. Az esztergomi főkáptalan meleg hangú táviratban üdvözölte gróf Széchenyi Miklós nagyváradi püspököt ezüstmiséje alkalmából. * Lepold Antal dr. irodaigazgató. A nagy elődök helyére rendkívüli tehetséggel, nagyarányú látókörrel és mindig találó ítélőképességgel lép a bibornok-hercegprimás kegyes kinevezése folytán dr. Lepold Antal titkár, főszentszéki tanácsos. Róla igazán elmondhatjuk, hogy egyéni értékét nem a nagyfontosságú állás fogja emelni, hanem ő fog ehhez az álláshoz oly emlékeket fűzni ed­dig is sikeres működésének fokozásával, amelyek még talán hiányoztak a fényes keretből. Jól tud­juk mindnyájan, de még jobban tudja a főpász­tor, hogy az irodaigazgatói állás nem puszta ki­tüntetés, hanem inkább kitűnő alkalom arra, hogy egy kipróbált tehetség a kormányzás legfinomabb ágaiban megnyugtató és nagyhorderejű munkál­kodást fejtsen ki. Dr. Lepold Antalnak tettei beszélnek s ed­digi munkálkodásának is oly hatásait élveztük, hogy minden elismerés és dicséret helyett ele­gendő ezekre mutatnunk, hogy mindenki tudja: kit kell benne látnunk és őszintén tisztelnünk. Széleskörű hivatalos elfoglaltsága mellett templomainkban, egyesületeinkben s a hírlapok­ban is oly gazdag munkálkodást fejtett ki, oly nevezetes sikereket ért el, hogy valóban képtele­nek vagyunk szivünkben érzett elismerésünket sza­vakkal kellőképen kifejezni. Azt azonban előre is megmondhatjuk a ma­gunk nevében és a főegyházmegye egész papsá­gának nevében, hogy őszintén örvendünk annak, hogy a főpásztor kegyelméből egyházi és társa­dalmi munkásságunkban ily nagystílű egyént tisz­telhetünk vezérünkül. * Reiner Károly ezredes. Esztergom sz. kir. város polgári közönségét mindig szives érzel­mek kötötték össze az itt állomásozó katonai hely­őrséggel, de bízvást mondhatjuk, hogy még soha­sem volt ez a jóviszony olyan bensőséges, mint manapság, midőn háziezredünk teljesiti a helyőr­ségi szolgálatot s annak helyi parancsnoka a ka­tonai és polgári körökben egyformán nagyrabecsült és szeretetreméltó modorú Reiner Károly ezredes. Éppen ezért érthető az öröm, mely a közönség körében általánosan tapasztaltható abból az alka­lomból, hogy O Felsége a király ezredessévé ne­vezte ki Reiner Károlyt, ki már mint alezredes a harctérrel megérkezve, másodízben bízatott meg a helybeli katonai állomásparancsnoksággal. A kitüntetésszámba menő előléptetés fölött észlelt általános örömnek a város vezetősége is kifejezést óhajtván adni: a közönség nevében a következő levélben üdvözölte a helyőrség parancsnokát: Méltóságos Reiner Károly cs. és kir. ezredes urnák Helyben. Bensőséges örömmel értesülünk Ő Császári és Apostoli királyi Felségének azon legfelsőbb elhatározásáról, amellyel Méltóságodat vitéz had­serege tisztikarában ezredesi rangra emelte. Örömünk ezen, a valódi érdemeket jutalmazó és kitüntető előléptetés felett annyival nagyobb és bensőbb, mert Méltóságodat nemcsak kitűnő kato­nának, hanem a katonában eléggé soha fel nem becsülhető érző igazságos, tapintatos, erélyes és sohasom túlzó valódi férfiúnak ismertük fel. Méltóságodnak talán a legtöbb része van abban, hogy a katonaság és polgárság egymást megértve és egymást becsülve alkotja meg a város társadalmát és katonai, meg a polgári hatóság teljes egyetértésben teljesiti a mostani nagy idők­nek rendkívüli felelősségteljes és terhes feladatait. Midőn tehát jól megérdemelt kitüntető elő­léptetése alkalmából a város közönsége, tanácsa és tisztikara nevében lelkesen üdvözöljük, kívánjuk egyúttal, hogy a Király és a Haza szolgálatában folytatandó további jeles tevékenységén legyen Istennek bőséges áldása! Kelt Esztergomban, a sz. kir. város tanácsá­csánál 1915. évi május hó 5.-én. Méltóságodnak Hazafias üdvözlettel: Vimmer Imre s. k. Osváth Andor s. k polgármester. főjegyző. A város közönségének üdvözlő soraira Reiner ezredes a következő sorokban válaszolt: Nagyságos Polgármester Ur! Midőn ezredessé történt legfelsőbb kinevez­tetésem alkalmával Nagyságodnak, a város közön­ségének, tanácsának és tisztikarának hozzám intézett meleghangú üdvözletét szivem benső melegével megköszönöm, felhasználom az alkalmat, hogy Esztergom városa és kiváló közönsége iránt mindenkor érzett őszinte szeretetemről és érdek­lődésemről ujabb bizonyságot tegyek. Szeretetem és ragaszkodásom tiszta forrása az a nagy előzékenység és megértő közreműködés,

Next

/
Thumbnails
Contents