ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-12-27 / 52. szám

Azonban a fizikai harc, mint a mostani is, minden megfeszülése, nagysága, hösisége, nélkülözése és borzalma mellett is az örök eszmék fényében csak véres kakasjáték. „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik; hanem inkább féljetek attól, ki mind a lelket, mind a testet a gehennába vesztheti.* A lélek békéje annyival előbbrevaló a test anyagi érdekeinél, amennyivel természete s képességei felülhaladják az anyagi lét képességeit. Ezt bizonyítja egyébként a mai világháború lefolyása is, mert még a testek dulakodásában is inkább a szellem, az ügyesség, az ész az, ami a nyers természeti erök fölött korlátlanul érvényesül. Mindenütt a lélek a test fölött! ' Mintha érné lelkemet ama hajdani hegyi beszéd esti szellője: „Boldogok a szelídek, mert ők birják a földet..." A lélek az, ami hódit, nem az erőszak. Azért ne háborodjék meg a ti szivetek, ha sok keserű bánat sivárságában elhullanak is mind legjobbjaink, kik a betlehemi Gyermek, a világbéke fejedelme ügyéért, az igazságért s a nyugalomért hullasztották drága vérüket. Ha van bizonyosság a föld szinén, egy bizonyos s ez az, hogy ahol az Isten küzd, ott az ő győzelme kétségen kivül áll, ha még annyi is az ellenség. „Ne féljetek és ne rettegjetek a sokaságtól; mert nem tietek a harc, hanem Istené." Már pedig minden harc és háború, ahol a bűn kiirtásáért folyik a küzdelem, az Isten harca is. Ezért merem állítani, hogy ez a mai világháború is valami szép és dicsőséges tusa: „Áldott legyen az én Uram Istenem, ki kezeimet harcra tanitja és ujjaimat hadakozásra/' Mert mi is Krisztussal az igazság és béke mellett a bűn ellen küzdünk. És az acélból való léleknek is, ki nemcsak a lövészárokban állja meg helyét, hanem az otthon, a hétköznapi élet harcmezején is bármely pillanatban fölveszi a keztyüt a test, a világ s az ördög hármas entente-ja ellen, az isteni Kisded átnyújtja karácsonyi ajándékát: „Békeséget hagyok nektek, az én békeségemet adom nektek, nem mint a világ adja, adom én nektek. Ne háborodjék meg a ti szivetek és ne féljetek." Aki békében akar élni, az éljen Istenben : mert ő a mi békeségünk, mondja szent Pál. Ez a nagy jelentősége, oka és célja a béke fejedelme világharcának. És ezért utópia a harc nélkül való béke ábrándja. Unger Lajos. Szeráfi ének. Palestrina dallamához. („0 quam amabilis ...") Titokzatos Való . . . Oh Urunk Jézus! Rejtelmes Jézus: Ember, s — mindenható, Felséges Jézus! Végesben — Végtelen . . . Te édes Istenem ! Oh Krisztus Jézus, Oh kegyes Jézus! Isten örök Fia, S Igéje Jézus, Megváltó Jézus! Rád kellett várnia Népeknek Jézus; Sok próféta s király Meglátni hőn kivan, S nem látott. . . Jézus: Mienk vagy Jézus! Nincs ének s költemény Szebb nálad — Jézus, Fönséges Jézus! Neved hadd' zengjem én, Jóságos Jézus! Belőled bűverő Varázsa tör elő, S meghódít, Jézus: Te bírj, óh Jézus! Oh lelkek Pásztora, S királya, Jézus, Hatalmas Jézus! Egységünk oszlopa, Óh kegyes Jézus ! Te tér s idő felett Kormányzasz lelkeket : Csodálunk, Jézus! Hiszünk, óh Jézus! Lelkünk eledele Szentséges Jézus, Oh drága Jézus! Eg kincsivei tele Oltárod, Jézus: Szivünk a lakhelyed, Elünk s halunk veled! Imádunk, Jézus, Oh kegyes Jézus! Oh élők s holtakat ítélő Jézus, Kegyelmes Jézus! Nálad üdv s kárhozat, Irgalmas Jézus! Ha éltünk alkonya Jön: üdvünk záloga Légy édes Jézus, Irgalmas Jézus ! Örök tavasz helyén Szépséges Jézus, Óh édes Jézus! Az angyalok ölén — 072 drága Jézus — Légy lelkünk édene, Es üdvöz gyönyöre ! Szerelmes Jézus, Menny édes Jézus !. . . Franciaország kegyeletlensége a háború idején; Ismét csalódtak a francia katholikusok, kik kész örömmel siettek a francia trikolor alá, kik ezerszámra siettek haza keserű számkivetésükből, hogy hazájuknak meghozzák a vér áldozatát, kik sajtójukban nap-nap után cikkeznek a francia hitélet renaissance-áról. Azt hitték, hogy a háború meghozza nekik vallásuk nyilt, szabad gyakorlatát, azt hitték, hogy Franciaország, mely a statisztika szerint 98 százalékban katholikus, a hivatalos Franciaország a jelenleg dühöngő világháború kényszeritő hatása alatt megfordítja atheistikus köpönyegét. Csalódtak. A francia katholikusok is tanúi annak, hogy a német fejedelmek és a Monarchia ősz uralkodója ismételten, szinte versenyezve kérik a hadak Urának segítségét és megelégedéssel utalnak arra is, hogy a minden oroszok cárja és az angol király is könyörög a Mindenhatóhoz és azt hitték, hogy a francia brutálisan antiklerikális vezérpolitikusokat is megpuhítja a háború. Csalódtak. A jelenlegi kormány egyetlen kormányzati akciója sem a hadak mindenható Urának szent nevében, semmiféle nyilvános ünnepélyen nem látjuk a hárompontos kormány képviselőit! Ez a körülmény birta Lyon püspökét, Gallia biboros-pri mását, Sevin-t arra, hogy a kormánynak két memorandumot küldjön, melyet ezren és ezren jegyeztek alá. Az első jegyzék tartalma a következő : „Elnök Ur! A hitnek és hazaszeretetnek ugyanazon szellemében egyesülve a Hazáért harcolók családjai tiszteletteljesen arra kérik államfőjüket és minisztereit, esdjék le azzal az Isten oltalmát harcoló seregünkre, hogy Franciaország nevében Franciaország számára könyörgő nemzeti imádságokat rendeljenek el." Könnyen megmagyarázható, hogy a francia szabadkőmives sajtó a „Matin"-nal az élén csak gúnykacajjal válaszolt ez iratra, de az a körülmény, hogy a kormány elutasító álláspontját a nép általános hangulatával és a fennálló törvényekkel indokolta meg, nagyon lehangolta a katholikusokat. A bordeaux-i kardinális, Andrieux cirkuláréjában a következő éles szavakkal támadta a kormány botrányos, jogtalan eljárását: „Hogy a kormány megokolja határozatát, arra az álláspontra helyezkedik, hogy Franciaország vallási semlegessége a köztársaság lényegéhez tartozik. Észbontó, esztelen egy theoria, melyre mindenki megtalálhatja a választ a Szentírás számtalan helyén, sőt minden hittankönyvben. A kormánynak nincsen joga arra, hogy magát vallástalannak nevezze, hanem egyenesen kötelessége, hogy az istentisztelet ügyét előmozdítsa. Ez többet ér, mint üresen kongó frázisokat puffogatni a független laikus morál Ígérgetésével." A bíboros primás második memorandumát, mely hitetlen körökben is visszhangra talált, ugyanazon az alapon szintén visszautasították. Pedig keserű panaszok hangzottak el Franciaország sok helyén a szégyenletes módon elhanyagolt sebesültápolás miatt. De a sokszori önkéntes felajánlás ellenére sem szabad az apácáknak a katonai kórházakban a betegápolásban résztvenni. Ezért kérdi az emiitett Sevin kardinális: „Elnök Uram ! A harcolók családja a legtiszteletteljesebben, de tekintettel a betegápolók szükségére, mely napról-napra szédületes arányban növekszik, arra kérik Ont nyomatékosan, hogy a Franciaországból kiutasított apácáknak adja meg az engedélyt a visszajövetelre, hogy a sebesült katonákat a tábori kórházakban elláthassák; arra is kérik továbbá, hogy a kórházakból kikergetett apácákat a sebesült katonák minél odaadób.b gondozására oda ismét visszafogadják." Hogy valaki ilyen ajánlatot visszautasíthasson, ahhoz igazán a Viviani szellemű „kulturharcos" szellem kell! A hivatalos Franciaország atheizmusát, az állam vallási semlegességét abban is veszélyeztetve látta, hogy a sebesült katonáknak rózsafüzéreket, szentelt érmeket osztogattak szét a kórházakban. Ezért Millerand hadügyminiszter a legszigorúbban eltiltotta ily tárgyak osztogatását. Azt a tilalmat azonban Millerand de Castelnan tábornok energikus föllépése folytán enyhítette. De a hadügyminiszter úr egérutat talált, amennyiben minden hadtestparancsnokságnak oly rendeletet küldött, melynek értelmében megtiltotta, hogy a templomokban levő ideiglenes kórházak helyén a templomot saját céljára használják, a kápolnákat pedig, melyeket a szeparációs törvények bezártak, ismét megnyissák, továbbá, hogy a kórházak mellett kápolnákat emeljenek — mindezt természetesen az állam felekezeti semlegessége cimén. A hivatalos atheizmus e nyilvánulásaihoz, melyek a legmagasabb vezető körökből erednek, egész sorát lehetne még elősorolni a provinciák préfet-jeinek és alpréfet-jeinek erőszakoskodásainak és türelmetlenségének a grandé nation gloirejának nagyobb dicsőségére. Igy például az egyik elrendelte, hogy a menekülő családok gyermekei az écoles laiques-ot látogassák. Csak azoknak az asszonyoknak és nőknek juttat hadisegélyt, kiknek gyermekei a laikus iskolát látogatják; Toulouse cenzora megtiltotta Montauban püspökének, hogy a „Dépéche de Toulouse" arcátlan kiruccanásait a „Bulletin catholique de Montauban" cimü újságjában a kellő módon ellensúlyozza. Ugyanezek az urak, kik polgártársaik halhatatlan lelkét teljesen figyelmen kivül hagyják, kik a legjogosabb kívánságaikat szentségtörő módon lábbal tiporják, hangosszólamu tiltakozásokat eresztenek világgá, mikor a háborús kényszerhelyzetből kifolyólag a kultúrának kő-művei legcsekélyebb mértékben is megsérülnek és hangzik világszerte a felháborodás „barbár" szava a „hivatalos Franciaország" kéjes gyönyörűségére. De a „hivatalos Franciaország" barbarizmusáról alig hallunk valamit. Különben majd mesélnek sok épületes dolgot a „barbárok" vallásszabadságáról a német hadifogságban levő francia foglyok és sebesültek, ha majd visszatérnek hazájukba. H.