ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-01-25 / 4. szám

csa, Tyukossék cselédje: Stromf Margit VII. o. mt. Hapták, bakakáplár: Hajdú I. VII. o. t. 7. Bloch: Magyar ábránd. Előadják hegedűn': Kőry I. VI. o. t., zongorán: Klinda K. VII. o. t. 8. Arany: A bajusz. Szavalja: Vanek I. VIII. o. t. 9. Lányi E.: Falu végén kurta korcsma. Énekli a férfikar. 16. Lehár: Magyar induló. Előadja a teljes zenekar. Az ünnepély pontban 5 órakor kezdődik. A rendezőség kéri a vendi geket, hogy kis gyermeket ne hozzanak magukkal; a hölgyeket pedig, hogy kalapjukat szíveskedjenek letenni a ruhatárban. * Hercegprimási bérmálások. Dr. Csernoch János hercegprímás mint értesülünk, azzal a tervvel foglalkozik, hogy mig pünkösd első napján az esztergomiaknak adná fel a bérmálás szentségét, másnap azaz pünkösd hétfőn az Esztergom környéki vidékieket bérmálná a főszékesegyházban. Ugy a környékbeli papság, mint a hivek rendkívül örvendenek e kedves gondolatnak, mely ha megvalósul, Esztergom városnak sem volna kárára, de viszont a primási bérmálásra ideözönlő falusiaknak is épülésére szolgálna. Némelyek ugyanis még ma is büszke örömmel emlegetik, hogy őket Simor primás bérmálta az esztergomi bazilikában. * Nem megy nyugdijba. Lapunk mult számában a közönség köréből azt a hirt kaptuk, hogy Bán fi Károly adótárnok betegsége miatt nyugdíjba megy. Ezen híradásunkra nevezett úrtól a következő sorokat vettük: „Az „Esztergom" tekintetes szerkesztőségének. Becses lapja mult vasárnapi számában rólam, mint „távozó adótárnokról" emlékezett meg. Súlyos betegségem távol tart ugyan a hivataltól, de egészségem helyreálltával ismét visszatérek állásomra, hogy kötelességemet teljesíthessem. Szives jóakaratát kérem e sorok közlésére. Esztergom, 1914. január 20. Tisztelő szolgája: Bánfi Károly adótárnok." * Tanonc internátus. A kath. Legényegylet által létesített tanonc internátus vezetősége értesiti a kereskedőket és iparosmestereket, kiknek tanoncra van szüksége, hogy tanonc közvetítését megkez-. dette és hogy csak válogatott gyerekeket bocsájt a mesterek rendelkezésére. A föltételek a kath. Legényegylet és ipartestület elnökségénél tudhatók meg, a hol egyúttal a jelentkezés is történik. * Csoportvezetői gyűlés. A kath. Népszövetség belvárosi csoportjának vezetői ma délelőtt 11 órakor a kath. Legényegylet nagytermében gyűlést tartanak. Szives megjelenést kér az igazgató. * Szentségimádás Párkányban. A szokásos évi szentségimádás f. hó 23 án volt Párkányban. A párkányi hivek, sőt az esztergomiak is — a nagy hideg dacára — tömegesen mentek a kitett szentség elé ájtatoskodni. Egész napon át telve volt a templom ájtatoskodókkal, ami annak tulajdonitható, hogy dr. Majer Imre plébános, pápai kamarás már a szentségimádást megelőző vasárnapon kihirdeti, hogy bizonyos órában melyik utca népének kell a templomban megjelennie. A hivek dicséretes buzgósággal teljesítették lelkipásztoruk felhívását. Ezen módszert mindenütt be lehetne hozni, miután a tapasztalat azt bizonyítja, hogy célhoz vezet. * Most már nem tilos. Alig hullott le a bőséges hó a lejtős hegyi utakra, megjelentek a gyermekek kis szánkóikkal s nagy sikongatások között utaztak le a hegyről a mélyebb tájak felé. A turista-érzelmű felnőtt közönség szintén megkezdte a csúszkálást, ezen élvezet azonban műnyelven már „ródlizás"-nak neveztetik. Városunk rendőrsége nem nézte jó szemmel, hogy a fürge szánkózok síkossá teszik a várba vezető kocsiutat, hiszen előre látta, hogy a nehéz szeneskocsikat húzó lovak mint fognak másnap reggel elnyújtózkodni a fagyos havon. Az első havas estén éjféltájig hangos volt az út, a másodikon azonban 8 óra tájban hirtelen csöndesség támadt. Megjelentek a rendnek emberei s udvariasan megmagyarázták a mulatság helytelen voltát. A szenvedélyes sportolók előtt ott állt a szomorú valóság: — Tilos a ródlizás! Felkerekedett hát a karaván s meg sem állott a téglagyárig. A lejtős Basa-utcán leszánkóztak majdnem a rendőrőrsig. Azonban Szenttamás apacsai nem nézhették jó szemmel, hogy az úri népség bebátorkodik az ő birodalmuk sötétségébe és gyakorta gáncsot vetettek a filigrán ródliknak. A fölfordult közönség jobbnak látta tovább állni s kikerülni a barbár támadásokat. A ródlizás új pályáját a Hamar féle ház mellett nyitották meg, bár a Szentgyörgymező felé vezető lejtő nem volt egészen megfelelő. Ez is jobb volt a semminél. A várúton megint próbálkozott egy ródlizó különítmény, mire a rend emberei homokkal hintették meg az utat. A ródlizók kézzel kaparták el a homokot, mikor azonban az egyenruhás bácsi bőségesebben kezdte szórni a csúszás akadályát barátságosan, kívántak neki jóéjszakát. Az ifjúság nehéz küzdelmébe belevegyültek a. tekintélyes papák is, mire a rendőrkapitány engedélyt adott a váruli ródlizásra, sőt külön őrszemet rendelt ki a rendfentartása végett, mert a szenttamási apacsok itt is megszállották a teret. A titkos ródlizásból megengedett mulatság lett, azonban a ródlizó urak kötelesek valamelyes anyagi áldozatot hozni, hogy az út síkossága a forgalom idejére csökkentessék és az őrizet se történjék potyában. * Az uj választmányi tagok. A kath. kör vasárnapi közgyűlésén a következőket választották be a választmányba: Bleszl Ferenc, Bogisich Mihály, Brutsy Gyula, Brutsy János, dr. Csárszky István, Erős Rezső, dr. Fehér Gyula, Fekete Árpád, Grósz Ferenc, dr. Koperniczky Ferenc, Magos Sándor, Magyarász Béla, dr. Major Ödön, Marosi József, Maszlaghy Ferenc, Mátéffy Viktor, Meszéna Kálmán, dr. Molnár Szulpic, Oberth Ágoston, dr. Pacséri Károly, dr. Perényi Kálmán, dr. Roszival István, dr. Sebők Ferenc, dr. Szilárd Béla, Sinka Ferenc, Számord Ignác, Szecskay Kornél, Szölgyémy Gyula, Vimmer Imre, Zemplényi Gyula. Póttagok: Kollár Péter, Fekete Rezső, Szekeres Bónis. * Jön a megyei államositás! A vármegyei restauráció elhalasztásából már arra lehetett következtetni, hogy a kormány csakugyan hozzálátott a megye államosításához. A kiszivárgó hírek azt helyezik kilátásba, hogy a legközelebb már be is terjeszti a kormány az erre célzó javaslatot a parlamentben. Sőt erre mutat a vármegyékhez intézett azon belügyi rendelet, amely arról kér jelentést, milyen nagy területen fekszik a megyeháza, hány tisztviselői lakás van benne és a többi. Ebből egyszersmint az is látszik, hogy az állam a vármegyei székházat is át fogja venni. * Cipészipari vándor-tanfolyam. Az esztergomi kath. Legényegyletben március hó 2-dikától kezdődöleg cipész és csizmadia iparosok részére tanfolyam lesz. A tanfolyamon nemcsak az egyesület tagjai, hanem a városban dolgozó bármely cipészmunkás is résztvehet. Jelentkezni február hó 20 ig a kath. Legényegylet elnökségénél lehet. * Visszatérés a kath. anyaszentegyházba. Helmeczy Sándor volt mezőtúri református tanító, aki jelenleg P. Gyarmaton működik, 1914. január 18-án, Jézus szentséges nevenapján, a bajnai róm. kath. plébánia templomban szent mise keretében visszatért a kath. anyaszentegyházba. A derék tanitó lelki örömében részt vettek rokonai is, amennyiben ugyanakkor meggyóntak s ők is magukhoz vették a szentségi Úr Jézust. * Megvadult lovak. Bár a rendőrség szigorúan bünteti azokat, kik lovaikat az utcán felügyelet nélkül hagyják, mégis igen sokszor látjuk, hogy Esztergom utcáin gazdátlan lovak száguldanak. Csütörtökön délelőtt is a vízivárosi zárda előtt egy tejeskocsi állott két lóval, de kocsis sehol a láthatáron. A magukra hagyott lovak a hercegprímás autójától annyira megijedtek, hogy vad vágtatásban iramodtak végig a Ferencz József úton. A Fürdő szálló előtt felfordították a tejeskocsit, a piacon pedig az árusnök holmiját rúgták szét. Ideje volna, ha valamelyes erélyesebb rend szabályokkal csökkentenék az ilyen esetek számát, addig, mig komolyabb bajok forrásává nem válnak. * A legényegylet farsangi mulatsága. Az esztergomi kath. Legényegyesület február hó 2-án (hétfőn) a „Magyar Király" szálloda nagytermében szinielöadással kapcsolatos táncestélyt rendez. Színre kerül: Próbaházasság. Vig szinmü a fővárosi életből, dalokkal, 3 fölvonásban. Irta: Gerő Károly. Személyek: Szikora Márton, 28 éves, magánzó: Krajniker Ferenc; Rozália, 51 éves, a felesége: Krajniker Ferencné; Kanócz Gyuri, őrmester: Molnár Károly; Birike, testvére: Mórász Teruska; Hajdú Bokor Berci, városi hivatalnok: Sördén Jenő; Hajdú Bokor István, szentesi gazdag paraszt: Dánó József; Zsuzsanna, a felesége: Bohón Berta; Patonai Bódog, Mészáros Rozália házában: Baglyas János; Czira Klári kávéméröné, ugyanott: Barmos Böske ; Sági Julcsa, kisasszony : Nagy Juliska; Rákóczi Alajos, cseledszerző: Kelemen Gyula; Czili néni, cseléd Rozáliánál: Mezényi Ilonka; Egy káplár: Pap Ferenc; Egy dada : Fejes Mariska; Egy levélhordó: * * *; Egy pincér: Henczi János; Cigányok: „, * Kezdete este 7 órakor. Belépő díj: Szeméiyjegy 2 korona, családjegy (3 személyre) 3 kor. 20 fillér. Felülfizetéseket köszönettel fogadunk és hirlapilag nyugtázunk. Jegyek előre válthatók Hóz Ferenc egyesületi házfelügyelőnél. * Elhagyott gyermek. A Kisdunának meleg vizében téli kikötőt rendeztek be a helybeli hajótulajdonosok. A vizi alkalmatosságok közölt ott ringatózik egy kikötőhajó is. A rajta épült kis lakásból bodor füstfellegek szállnak fel a fagyos levegőbe, mutatva, hogy ott emberek tanyáznak. A füstön kivül azonban más jelek is mutatják az emberek jelenlétét. Egy csizmás iskolásfiú közelget a parthoz s a jéggel bevont két szál deszkán, amelyen a hajóra lehet jutni, egyetlen lendülettel lecsúszik, mint a szélvész. A nézőben megdermed a vér, a fiúnak azonban eszébe se jut, hogy a deszkáról le is lehetne csúszni, ami után egy kis téli fürdő következnék — leszámítva az esetleges halálos veszedelmet. Ezalatt keserves sírás hangzik ki a hajóról. Csecsemősirás! Tehát az is van a haj ón 1 Az előbbi iskolásfiutól meg lehet tudni, hogy az ő apja nem áilandó lakója a hajóbeli lakásnak. Az igazi őr szabadságra ment s helyettest állított maga helyett, akinek elegendő fütő és világitószert bocsátott rendelkezésére. A helyettes hajóőr egy napon nem várt meglepetésben részesült. Csak a serdülő leánya volt otthon, amikor beállított a hajóra egy fiatal anya s letéve kis gyermekét egy padra, igy szólt a leánykához: — Vigyázz rá lelkem egy kicsit, mig visszajövök. A drága mama azonban sokáig késett. Elmúlt félóra, egy óra, több óra, sőt több nap is, — az anya nem jelentkezett. Meg akart szabadulni az édes tehertől, tehát újévi ajándékul adta a szegény hajóörnek, aki gondolkozhatik az eseten és felsóhajthat: — Vájjon jó üzlet volt-e a helyettesítés, ha a semmiképen sem rendes uton történt családszaporodást beleállitja az üzleti mérlegbe ?! A hajósnak jobb szive van, mint a szökevény anyának, mert ápolgatja az elhagyott gyermeket. A rendőrségnek tudomására hozták az esetet, de még talán eddig sem akadtak a jó szülő nyomába, bár neve nem titok az érdekeltek előtt. A csúszkáló fiu igy adta elő a szomorú esetet és egyedül ö a felelős érte, ha talán valami valótlanságot is belecsusztatott az elbeszélésbe. Még súlyosabb volna az eset, ha a kis agyvelő képzelete a hazugság mezejére tévedt volna. A mostani csúszós utakon ugyanis nemcsak a láb, hanem a nyelv is megcsuszamlik. * Farsangi estély Szentgyörgymezőn. A szentgyörgymezöi kath. kör f. hó 18-án tartotta farsangi estélyét, mely minden izében fényesen sikerült. Szinre került Kasza Vilmosnak az „Árva Rózsi" c. kiváló, vig zsánerű népszínműve, melyet ez alkalommal a kör földműves ifjúságának ügyes gárdája adott elő a közönség legnagyobb megelégedésére. A szereplök mindnyájan kitűnően alakították az egyes szerepeket. A darabot Pauer Károly karkáplán, a kör elnöke tanította be, a kinek sokan gratuláltak a szép sikerhez. Az erkölcsi sikerhez méltó volt az anyagi is, amennyiben az estély közel 500 koronát jövedelmezett a körnek. Az előadás után tánc volt, mely reggelig tartott. A helybeli papság sorából részt vettek az estélyen: Brühl József prel.-kanonok, Seyler Károly nyug. esp.-plébános, a kör alapító- és di>ztagjai, továbbá dr. Török Mihály, dr. Tóth Kálmán, dr. Dangelmajer Lipót Iheologiai-, Siposs Antal és Nádler István képezdei tanárok és Rolkó Béla karkáplan. Alapíttatott 1850-ben. Eredeti FOWLEEü'j GŐZEKÉK páratlanok munkatelj* esitményben, tartósságban és az üzemben való takarékosságban. John Fowler &Co. Budapest-Kelenföld Telefon 42-50. = a vasútállomással szemben.