ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-09-06 / 36. szám

Aquinói szent Tamás filozófiáját is nem oly értelemben ajánlotta, mint annak kritikátlan bámulói, mintha benne az emberi gondolkodás petrifikálódott volna, vagy talán csalhatatlansággal lett volna felruházva, hanem — mint az Aeterni Patris encyklikában és a Louvain-i egyetemhez intézett iratában kifejezte, a modern természettudományok párhuzamos müvelésével anélkül, hogy súlyt fektetne oly szentenciákra, melyek súlytalanok vagy melyek tarthatatlanok (quae cum exploratis posterioris averi doctrinis minus cohaerentia, vei quoque modo improbabilia sunt: ea nullo pacto in animo est aetati nostrae proponere). Utódja alatt azonban - a modernizmustól való félelem miatt napvilágra jött egy rendelet, mely az összes szeminaristákat eltiltja a lapok és folyóiratok olvasásától. Sőt az idén megjelent egy rendelet, mely — ha szigorúan vesszük — minden theologiai és bölcseleti tankönyv félretételével szent Tamás summájából akarja taníttatni az egész theologiát és filozófiát. Az előbbi rendeletet eredeti szigorában a világ egy szemináriumában sem lehetett végrehajtani. Az utóbbi — két hónapi vajúdás után — csupán „pro Italia et insulis" jelent meg, de ott is dispenzálni fognak alóla. Amint ugyanis ijjakkal és faltörő kosokkal nem lehet ma hadakozni, ugy maga Aristoteles és szent Tamás is manapság más tudományos apparátussal lépne fel a régi igazságokért a tudomány harcmezején, mint 700—3000 év előtt. XIII. Leo alter egoja Rampolla bibornok volt: nagy tudós, finom diplomata, s amellett oly jámbor és aszketikus, hogy ritkította párját. Rampolla tanítványa és titkára volt Delia Chiesa bibornok. S bár Rampolla, életében nem tudta számára kieszközölni a bibort, a gondviselés csodálatos játéka ugy hozta magával, hogy, bár Rampollát a jogtalan vétó elütötte a pápaságtól, szellemi örököse, Deila Chiesa őrgróf XV. Benedek néven a pápai trónra került s XIII. Leó sokoldalú irányzatának auscipiumaival — bár a religio depopulata szomorú jegyében — nyit uj fejezetet az egyháztörténelemben. nézőpontok, de szemünk a karlócai székesegyház kettős tornyát keresi s mellette az egyházfejedelmi palotát. Egy-kettőre ott is vagyunk már. A vasúti állomáshoz közel eső városba az utat gyalog tesz- I szük meg. Az érdekes látnivalók sorban következnek egymásután, azután. Aki Karlócát az uj építkezések előtt látta, nehezen ismer rá. Sorra veszszük valamennyi nagy házat, kit ez, kit meg amaz érdekel inkább. A székesegyház és a pátriarcha palotája tatarozás alatt van. A nagy ház főúr lakója távol van. Létrák, állványok, festékes üvegek, edények vannak a telecsöpögtetett padlón, törmelék és piszok ott, ahol majd minden fényes lesz. Aranyos, szines tapéták borítják még itt-ott a falakat, de pusztulniuk kell, mert az uj gazda, az urak között is nagyon nagy úr, sőt nagy darab földnek is az ura, birlalója, mindenben ujat kivan. Potentes, potenter agunt. Megelégszünk, amit látunk, a nagytemplomot csak kívülről s tovább megyünk. Ezt is javítják. Nem sokat lépünk, együtt van virágokkal Ízlésesen felöltöztetett diszkertek között minden látni való épület. Elsőbben a kongresszusi palotát nézzük meg kivül-belül. Ahol annyi szóharc ütött lármát, a nagyterem, zajtalanul üres. Egy teremtett lény sincs benne, talán még egy légy sem. Elcsitult a harcizaj teljesen, helyesen. Vörös baldachin az elnöki szék. Olykor magyar kormánybiztos, máskor a pátriarcha ül meg benne, irányit. Újkori az egész berendezés, a tisztviselők és kongresszusi képviselők ülőhelye, karzatok és más egyéb. Az egyik Az új pápa életrajza a következő: FelsőOlaszország egyik legrégibb nemesi családjából, a Deila, Chiesa marchesek (őrgrófok) közül származott az uj pápa. A családnak, melynek több ága van Lombardiában és Felső-Olaszország egyéb tartományaiban, nem egy tagja lépett be az egyházi rendbe és a XV. századtól kezdve voltak Delia Chiesák, akiket az egyháztörténelem részben mint buzgó szerzeteseket, részben mint egyházfejedelmeket jegyzett fel. A mostani pápa, Deila Chiesa Jakab családja Genoa la soperbe, a „büszke Genua" egyik patriciusi nemzetsége. Itt, illetve a város mellett levő Pegli kastélyban született az uj pápa. Atyja a Delia Chiesa József marchese, anyja Migliorati Johanna marchesa volt. Gyermekkoráról az eddig rendelkezésre álló adatok szerint nem sokat tudunk. Otthon végezte el az elemi tanulmányokat, mert abban az időben — 1854 november 21.-én született — még nem voltak nyilvános elemi iskolák, majd a genuai gimnáziumot kijárva, a lyceumba lépett át. Nagyon jó tanulónak kellett lennie, mert átlépve az ottani egyetemre, babérkoszorúval végezte a jogtudományokat. Ez 1875-ben történt. A baccalaureatus azonban nem volt neki elég s mivel hajlamot érzett az egyházi pályára, felvétette magát a római Gapranica kollégiumba, amely az egyik legelső theologiai és jogi intézete Rómának és a papi hivatásra való előkészületek mellett folytatta jogi tanulmányait. 1878 dec. 21.-én pappá szentelték, a következő évben pedig megszerezte a kettős jogi doktorátust. Előkelő családi származása és képzettsége megadta neki azt a jogot, hogy belépjen az Accademia dei Nobili Ecclesiastici-be, a nemes származású papok akadémiájába, melynek tanulmányai lépcsőt nyújtanak a pápa diplomáciai szolgálatába való belépésre. A rendes szokás szerint mialatt itt az elméleti előadásokat hallgatta, gyakorlati szolgálatot is vállalt, még pedig a rendkívüli egyházi ügyek titkárságánál, amelynek akkor vezetője msgr. Rampolla del Tindaro XIII. Leo pápa későbbi államtitkára volt. Ettől kezdve pályája elválaszthatatlanul összeforrott a nagy egyházi férfiú életpályájával. Mikor az akadémiai tanulmányokat elvégezte, 1882. május 18.-án pápai titkos kamarás lett és egyúttal fontosabb megbízást nyert. XIII. Leo pápa mgr. Rampollát a madridi nunciaturára nevezte ki, mely ekkor talán a legfontosabb állomás volt, mert az anyakirályné régenssége, a belső forrongások, nagyon veszélyeztették az Egyház érdekeit. Rampolla erre a fontos állomásra a maga embereit vitte, uditorénak a későbbi Segna bíborost, titkárnak pedig a még egészen fiatal Delia Chiesát, akinek kiváló képességeiről alkalma volt meggyőződni. Hogy teljesen meg volt vele elégedve, azt a következmények mutatták. 1887-ben Rampolla a madridi nunciaturát bíborral és hamarosan az államtitkársággal cserélte fel és magával hozta a főfalon díszes keretben nagy arcképcsoportozat. Felírása: „Cslanovi szrpszko na rodnog cerkvenog szabóra", mondja, hogy 1912-ben ezek voltak a kongresszus tagjai. Rövid idő multán is van már I több elköltözött. Aki ért ehhez a politikához, az a más-más politikai táborba való költözködést is kiveszi a képen. Emberek vagyunk, a siralom völgyében való lakásunk folyton költözködéssel, — az idők szerinti köpönyegforgatással jár. Mindig ugy volt, mindig ugy lesz, mert hát nem adatott meg nekünk a teljes igazság felismerése s a megkörnyékezésben olyan nagy mesterek támadnak minden időben, akik igen jól tudják azt, hogy kit, hol szőrit a csizma s mi a leghőbb vágya. Tovább megyünk. Pávits Szvetozár, a pátriarcha szolgálatában lelt zombori földink vezet, szerb szóval magyaráz. Az uj, Brankovits György előd által emelt palotaszerü Seminar, papnevelő intézet kerül a megtekintésben sor alá. Érdekel, azért tüzetesebben nézem meg, el is maradok kissé a társaimtól. Nem találok valami különös eltérő berendezést a katholikus papneveldék és e között, de mert ez uj, amazok pedig legtöbbnyire nagyon is régiek, a haladás tűnik itt mindenben a szem elé. A pulpitusok, négynek egy asztal, deszkafallal elválasztott hely a tanulásra itt is megvan, csakhogy már nem egy, a középre tett pislogó gyertya, hanem felülről világit a nagyobb fény. Vizvezetékes a | tágas mosdóhely, nagy kőlapos, tengelyükön forgathatók a mosakodó tálak. Tágasak és jól szellőztethetők az alvó szobák, kényelmes az étterem, elég nagy a sacellum, ahol misézni és az Isten igéjét hirdetni tanulnak. Dohányzó sem hiányzik. Delia Chiesát is, akit maga mellé vett mint minutantet. De nemcsak hogy alkalmazást nyújtott neki az államtitkárságban, hanem egyenesen maga mellé osztotta be titkárnak, hogy alkalma legyen a legfontosabb ügyekkel is megismerkednie. És midőn az addigi államtitkár, Tripepi 1901-ben elnyerte a bibort, helyébe mgr. Deila Chiesa került, aki már 1900. jul. 18.-án pápai prelátus lett. Az az idő, melyet mint Rampolla személyes osztályfőnöke töltött el az államtitkári hivatalban, nemcsak arra volt szentelve, hogy megismerkedjék a világegyház kormányzatának sok mindenféle ágazatával, hanem a tetterős fiatal monsignore alkalmat talált arra is, hogy a lelkipásztori kötelmekből is kivegye a maga részét. Róma népe gyakran hallotta őt különösen a szószékeken, ahol ha ideje engedte, előszeretettel jelent meg. Mikor X. Pius trónraléptével Rampolla elhagyta az államtitkári hivatalt, Deila Chiesa Merry del Val alatt is még négy éven keresztül megmaradt a pápai államtitkárságban. A kombinációk ugyan már akkor ugy emlegették, hogy hamarosan bíboros lesz — mert állása az úgynevezett posti cardinalizzi közé tartozott •— de a pápa még szükségesnek tartotta szolgálatait és csak akkor bocsátotta el, mikor nehéz körülmények között kellett egy érseki széket betölteni. Mikor 1907-ben Svampa bolognai érsek elhunyt, erre a fontos pozicióra X. Pius pápa Deila Chiesát szemelte ki. Kinevezése az 1907. dec. 16.-i konzisztóriumban történt s még ugyanezen hónap 22.-én maga a Szentatya szentelte őt püspökké a Sixtina kápolnában. Azóta csendesen, de erélyesen és áldásosán működött egyházmegyéjében és jóformán alig szerepelt neve egészen a legutolsó konzisztóriumig, amikor május 25.-én a magyar hercegprímással együtt ö is elnyerte a szent bibort. Tituláris templomává a pápa a S. Quatro Coronatit jelölte ki és a zsinatok és szertartások kongregációiba osztotta be. A keleti kérdés múltja, jelene és jövője. i. Sokat hangoztatják manapság az úgynevezett „keleti kérdést." Valahányszor Oroszország fegyvert fogott, majdnem mindig a „keleti kérdés", e szörnyen összekuszált, idáig meg nem oldott gordiusi csomó szétvágására emelte fel kardját. A különbség csak az Nagy Sándor gordiusi csomója és a mienké közt, hogy az valószínűleg egyszerű fonál volt s igy könnyen engedett, mig a vas és acél korszakában a „keleti kérdés" kusza csomója is oly erős szálakból: az acélnál, vasnál szívósabb nemzeti és nagyhatalmi érdekből tevődik össze, hogy annak szétvágására nem akármilyen hitvány szablya alkalmas. Az elöljáróknak szépen felszerelt lakásuk van az épületben. A jó, de szegény tanulóknak az 1900-ik évben épült internátusa a papnevelő intézet legközelében van, hasonlókép kerttel. A palotaszerü ház előtt zöld szegélyben két oldalt Brankovits György pátriarcha és Tököly Szava mellszobra van. Az utóbb nevezett Tököly-Popovits Szava (f 1842. Aradon) a szerbek nagy jótevője volt. Többi között két nagy alapítványt tett a szerb ifjak gyámolitására. Egyet Bécsben, a másikat Budapesten A magyar alkotmánynak buzgó védelmezője volt az 1802-iki országgyűlésen. Ezt kellene azoknak is tenni, kik az alapitványaiból tanulnak és képzett emberekké lesznek. Bizony boldogok lehetnek azok a szegények, ha nem is lelki szegények, hogy ebben a tiszta, szép épületben olyan jó helyen gondtalanul tanulhatnak. Megnéznék az intézetben mindent jobban, de sarkallnak a fényképész barátaim, kiderült az idő szépen, csaknem teljesen ragyog is már a nap, fénye hivja, indulásra serkenti a műkedvelőket, ugy kivannak cselekedni mint a költő mondja: „Elj az idővel." Én azonban még nem megyek közétek, nézem Radicsevits Bránkó, a híres szerb költőnek mellszobrát a gimnázium előtti téren. Ö volt az, ki a költészetben a szerb irodalmi nyelvet elsőnek használta. Költeményei több kiadásban láttak napvilágot. Meghalt Bécsben 1853 ban, de a nép tetemeit hálából 1883 ban Karlocára hozta. Köveket a síremlékéhez minden a szerbek által lakott vidékről küldtek, sírjára pedig Miklós montenegrói fejedelem — most már király — ezüst koszorút küldött. (Vége köv.)