ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-08-02 / 31. szám

XIX. évfolyam. Esztergom, 1914. augusztus 2. 31. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Szerbia bűnhődése. Esztergom, 1914. augusztus 1. Az egy hónap előtt meggyilkolt trónörököspár ártatlan vére boszúért kiáltott fel az égre! Hartwig, belgrádi orosz nagykövet példás bűnhődése után következik a föcinkos Szerbiának bűnhődése. Valóságos alpesi nyomás terhétől szabadul fel az egész monarchia lakossága, mely 1908 óta, Bosznia annexiója óta, nyomta lelkünket. Azóta lépten-nyomon provokált, inzultált, vérig sértegette Szerbia a monarchiát, s a Ballplatzról mindig csak nyugalomra-békére intettek minket. És nem csak a szerb „oroszlán" öltögette nyelvét az orosz medve háta mögül reánk, hanem még a montenegrói egér is az orrunkon táncolt Skutari féléves ostroma alkalmával. Szégyelnünk kellett magunkat egész Európa előtt, s leghűségesebb szövetségesünknek, Németországnak félhivatalos lapjai is már felvetették a kérdést, vájjon érdemes-e tulajdonképen oly állammal szövetségben állani a katonás német birodalomnak „wovon etwas wie Verwesungsgeruch ausgeht?!" A Nemezis malmai lassan, de biztosan őrölnek. A trónörököspár vértanú halála egyszerre felkeltette a monarchiának nemcsak német és magyar, de centrifugális érzelmű népeiben is még egyszer az összetartozandóság érzelmét. A lelkesedés tüze, mely e napokban a monarchián végigfutott, AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Csatadal.* Irta: Suehter István cs. és k. főhadnagy. Fegyverre szólít szent hazánk, királyunk; Fegyverre készen, harcra készen állunk. Attila kardja! Vezéreld hős hadunk, Mert győznünk kell, ha mind is ott halunk! Fel, fel vitézek! Háborúra keljünk! El Szerbiába! Szerbiába menjünk! Gaz gyilkosságnak meg kell lakolnia: Vesszen a gazság! Rettegj Szerbia! Ha száz felől és száz ellenség támad, Megvédjük bátran szép magyar hazánkat! Árpád apánknak vérére esküszünk: Ha meghalunk is, — meghal ellenünk. Dörögjön az ágyú! Éljen jó királyunk! Jöjj nagy világ! s lásd hősi bátorságunk! • Attila népe csatára, harcra kél; Rengjen a föld is! Rajta, mint a szél . . . * Dallamát szerzó ifj. Büchner Antal főszékesegyházi karnagy. Levelezőlap formájában lesz kapható. („Harci induló" cimen zongorára, zenekarra külön jelenik meg.) Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. hasonlít Illésnek égből hullott tüzéhez. De nemcsak a monarchia népeit szállotta meg egy szent büntető háború lelkesedése, hanem az egész müveit világ sympatiája helyeslése mellénk állott. Szerbia barátai, a hármas entente hatalmai pedig röstelkedve próbálnak szót emelni védencük érdekében, félve, hogy a legkulturálatlanabb állam szégyenfoltja reájuk is árnyékot vethet. Egyébiránt is: Oroszország munkásforradalmakkal van elfoglalva; Franciaország beismeri haderejének gyöngeségét, készületlenségét; a kereskedő Anglia pedig nyiltan bevallja, hogy „ha Szerbia holnap eltűnik Európa térképéről — az öt egyáltalán nem érdekli." Szóval a providencia oly kedvező alkalmat teremtett a Szerbiával való leszámolásra, a minő talán nem lesz soha többé. Ehhez járul még Szerbia vaksága és vakmerősége: elhalasztotta háromszor is a békés kibontakozás lehetőségét. A monarchia ilyen körülmények között Szerbiával nem tárgyalhat, sem pedig idegen hatalom diplomáciai közvetitését el nem 'fogadhatja. Ütött a végleges, a fegyveres leszámolás órája! Más állam a mi helyzetünkben minden demars nélkül bemasirozott volna. Be van bizonyítva, hogy nemcsak a szerb hatóságok, hanem az udvar is tudott előre a trónörököspárunk ellen tervezett merényletükről! Azért nem kell Szerbiának a térképről végkép letűnnie! A monarkia, mely nagyranevelte a most ellene rugdalódzó hálátlant, nem kivánja halálát. De hogy jelenlegi alakjában meg nem maradhat, s hogy a nagyCsizáék pénze. Irta: Csite Károly. Alkonyodott. Csiza Gergő kiállt az utcára s a ház előtt morfondérozott magában, hogy merre tartson— pénz nélkül? Miközben két vándorlegény surrant el mellette a sötétben. — No, né ! hová siettek ? — szólt rájuk Gergő, de azok ügyet sem vetettek a megszólitásra. — Szerbusz, Miska ! — kiáltott Gergő utánuk, mire az egyik megfordult s kérdezte: — Honnét ismer engem? — Hát a tuszi-muszi formád ötlött a szemembe öcsén. Szegény édes apádat, az öreg Miskát is ismertem. Jó barátom vöt. Borzasztó mód szerette a káposztát. — Igy már elhiszem, hogy ismer, mert én is szeretem a káposztát hússal: — mondta némi csodálkozással a megszólított. — Hogyne ismernélek, Miska fiam. De meg téged is ismerlek Ferke, izé no, János, vagy mi a szösz, Józsi öcsém! — nyújtotta kezét parolázásra a másik bugyros legénynek is. Aki szintén szörnyen csodálkozott, hogy az ö nevét is eltalálta az atyafi harmadszorra. — Tudjátok mit, öcséim, kedves fiaim? A találkozás örömére iszunk jó nagyot. Gyertek a korcsmába, éljünk egyszer vigan! Ugy is lesz majd nemulass, ha jönnek a szerbek! Tehát betértek mind a hárman a korcsmába s Gergő nagy hangon kiáltotta: — Icig bátyám, három literrel a legjobbik borából! Mulatni akarnak a fiaim. Aztán ha van Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. szerb ábrándokból jő időre kijózanodik, az annyi, mint bizonyos! Ausztria-Magyarországnak nem áll érdekében Szerbia meghódítása, mert ezzel csak növelné szerb alattvalóinak számát, s a szerb propaganda más alakban folytatódnék. Viszont pedig a szerbek puszta Ígéreteiben a Monarchia többé nem bizakodhatik. A jövőben katonai garanciákra van szükségünk: át kell törni a szláv gyűrűt, mely délről monarchiánkat körülzárja, szét kell választani újra Montenegrót Szerbiától. Igy helyre lehetne hozni a nagy hibát, melyet Aerenthal 6 év előtt a Szandzsák kiürítésével elkövetett. Novibazár újbóli megszállása többet ér nekünk Pasics ígéreteinél és a Skupstina összes szatiszfakciókép hozott határozatánál. Ha e közben Bulgáriának is eszébe jut a revanch a balkán-háboruban tapasztalt szerb hűtlenségért és a Prizren-i meg Djakova-i albánok is fellázadnak, ugy, hogy az Uj-Szerbia tetemesen megnyirbálva kerül ki a büntető expedícióból — az persze nem a mi hibánk. S utóvégre, ha a bonyodalom vége — akaratunk ellenére — Szerbia felosztása volna (akadna elég osztozkodó szomszéd) akkor Szerbia csak a nekünk ásott verembe esnék be. (Utóbbi időben egyre monarkiánkat „osztogatta fel.") Azért a mi háborúnk Szerbia ellen korántsem egyszerű katonai séta, mint a szerbek expedíciója volt a Balkán-háborúban. Ausztria-Magyarország haderejének negyedrészét : 500,000 embert kénytelen mozgósítani Szerbia ellen. S minden jel arra valami pecsenye féléje, azzal is szolgálhat, hogy jobban csússzék a bor. A három literre még több is következett, mert egyéb ivótársak is jelentkeztek. Folyt a bor s folyt a beszéd, legfőkép a háborúról s főleg a két vándor legény nyelve oldódott meg, hogy igy lesz, meg ugy lesz, szóval cudar világ lesz : jönnek a szerbek s leöldösik a férfiakat és a gyermekeket, a szép leányokat és menyecskéket pedig elviszik. És elviszik a takarékpénztárak pénzeit is. Ez utóbbi ütött legnagyobb szeget az atyafiak fejébe. S Gergő már türelmetlenül izgett, mozgott a helyén. Azon töprengett, hogy mikép szökjék meg a fogadott fiai mellől, nyakukban hagyva a fizetséget. — Izé, gyerekek ! — állott fel Gergő — most jut eszembe, hogy a feleségem finom fánkot süt odahaza. Haza megyek s hozok belőle egy tállal. —• Nagyon jó lesz ! — helyeselték a fiai. Gergő erre fölkerekedett s ingadozó léptekke botorkált ki a korcsmából. — Bábi, ébredj! jönnek a tatárok, vagyis a szerbek a szép leányokért és menyecskékért! — ezzel nyitott be Gergő otthon. — Jaj, galambom, édes uram, ne engedjen engem elvinni! — könyörgött Bábi asszony összetett kézzel s még a fogfájása is elmúlt á nagy rémülettől. —• No, abban megnyugodhatsz, hogy nincs olyan szörnyű buta szerb, aki ilyen vén asszonyt is elvigyen, Megmaradsz te már csak az én gyönyörűségemre! — De hátha még is szemet vet rám valamelyik ! — No, no, még a szerbek sem vesznek be