ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-02-23 / 8. szám

XVIII. évfolyam. Esztergom, 1913. február 23. 8. szám ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő: ROLKO BELA. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits GuBztáv könj-vkereskedesében. Liberális választójog. Esztergom, 1913. február 22. Lukács tarsolyában a grófi kinevezés, hogy mihelyt meginog a föld a lába alatt, tisztességgel odébb állhasson. Tisza Kálmán óta Ausztriának ily odaadó hü cselédje nem volt még, méltó, hogy a grófi érdemrongygyal jutalmazzák évtizedek munkájával felérő háromévi miniszterelnökségét. De vájjon Lukácscsal eltűnik-e a láthatárról a választójog réme ?! Ez a kérdés, melyen méltó aggodalommal töprenghet az egész ország. Minő optimista volt még a nyáron az együttes ellenzék, midőn azt hitte, hogy „egy ellenzék nélküli parlamentet nem tűrhet a király, egy ellenzéket karhatalommal kizáró kormánynyal szóba se állnak a külföldi bankok, Lakácsnak és Tiszának pusztulni kell rövidesen." A tény pedig az, hogy Lukács és Tisza a folytonos „válsághírek" dacára él és uralkodik és neveli a dacoló, de tehetetlen ellenzéket. Mivel politikai téren „hozzáférhetlen magasban" honol a parlamenti abszolutizmus két bravúros matadorja, a magán becsület terén akarta kikezdeni őket az ellenzék. De a Lukács nyakának Dési által vetett hurok üresen húzódott össze, a biróság még a bizonyítást sem engedte meg. Mindig lejebb haladunk a lejtön, közügyeink világra szóló színjátékul szolgálnak s még Franciaországnak is „imponálunk" eddig utói nem ért parlamenti és állami csinjeinkkel. Most látni mennyire elhibázta az ellenzék a taktikáját, mely a végletek taktikája volt, többet akarván, mint amire képes, mint amire köteles. Nyakunkon a mungóhad s az ország egész jövője ki van szolgáltatva a liberális önkénynek évtizedekre. Az uj választójog, ha keresztülmegy, újra évtizedekre determinálja az ország alkotmányos életének mesgyéit. Tisza és Lukács, kik a parlamentben biztosítani tudták a házelnök és kormányelnök abszolút uralmát, jól kieszelték a választójogi reformot is, hogy az semmi egyébre ne szolgáljon, mint a „munkapárt cimén újra életre ébresztett régi liberális párt uralmát beláthatatlan időre biztosítani. Igazi liberális választójog. Telve a „választójog kiterjesztésének" az „általános választójognak" a „választás tisztaságának" hangzatos frázisaival s amellett agyafúrt módon minden szolid jogi alap elrugása, mely a választási jogosultság természetes alapjául szolgálhat s a régi korrupció, választási atrocitásoknak s hatósági önkénynek fokozottabb mértékben való visszaállítása. A választásra jogososultaknak 24 évről 30 évre való felemelése által a nem intelligens elemnél kerek egymillió polgárt foszt meg a javaslat a választójogtól (ezek közül 458,000 magyarajkút). Az analfabéták kizárása által 1.231,000 ember esik el a választójogtól (köztük 431,000 magyar anyanyelvű). Példátlan önkény az iskolázottságnak a hat elemi osztályhoz való kötése. Az ipari munkásoknak szabott feltétel pedig (az ugyanazon gazdánál töltött 5 év) egyenesen égbekiáltó, midőn tudva van, hogy a szezon munkások e feltételnek egyáltalán nem felelhetnek meg, az összes ipari munkások közül pedig a statisztika szerint csak 5% töltött 4 teljes évet egy gazdánál. A választás szabadságának alfája : a titkos szavazás 413 kerület közül csak 62-nek engedélyeztetik. Magyarországon minden időben hírhedt választási elnökök még nagyobb hatáskört nyernek, mint eddig, a politikai gyűlések és programmbeszédek megtartása egyenesen a szolgabirák kényekedvére lesz bizva. Megmondta Tisza kitől félnek: a szociáldemokratáktól és a (keresztény) reakcionáriusoktól. Azért tizedeli ezeket az uj választójog, ellenben dédelgeti a liberális intelligenciát Csakhogy még igy is elég tetszetős eredményt mutat fel a Lukács-féle választójogi tervezet: a Magyarországon élő 4.251,348 felnőtt (24 éves) férfi közül 1.868,182 embernek ad a választásra jogosultságot, holott eddig csak 1.000,000 körül volt állandóan a választók száma. Csakhogy ez is merő liberális szemfényvesztés! Az 1.868,172 választó csak papiron van! Gondoskodik a javaslat, hogy annyi ne juthasson az urnához. Már csak az a példátlanul álló paragrafus, hogy a választói jogosultság elnyerésére minden összeírásnál személyesen kell jelentkezni, el fogja nyelni a választók 40 %-át. Azonkívül még annyi retortán megy keresztül a választói jogosultság, hogy valójában még kevesebb választó lesz, mint eddig s a kormány még könnyebben vásárolhatja a mandátumokat, mint eddig. Annál is inkább, mert a javaslat a vesztegetésről, etetésről — itatásról — mint magától értetődő dolgokról — még csak említést se tesz. A magyar ellenzéki politikának, kivált AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Gáspár. Kaukovszky tekintetes úrról a házban senki se tudott semmi bizonyosat. Még Gáspár se, a vén szolga, aki pedig öt év óta mellette él. Igaz, beszélt, beszélt valamit. De hát ez csak olyan böcsületes sejtés volt, amit Gáspár fundált ki a maga eszével. Hozzá is ragasztotta mindig mondókájához, mikor a lakók előtt kissé erősebben kiszínezte az igazságot: — Azért még sem értem a Kaukovszky tekintetes ur viselkedését. Ha nem élne olyan böesületesen, olyan tisztességesen, akkor hát tudnám, hogyan csöppent ide a kis szőkehaju Gyurka a tekintetes ur ölébe, hanem így . . . így ... Itt nagyokat szokott sóhajtani Gáspár és kesernyés nézésében mindig volt valami fürkésző, mást-kutató, távolbanézö pillantás, ilyenkor bizonyosan röstelkedve sompolygott ki a lakók közül, akik már agyonunták az öreg cseléd egyazon l beszédét. Különösen mikor valamelyik nyelves | asszony még kötekedett Gáspár tulcsigázott, de azért józan eszével. — Ki tudja, Gáspár bácsi, mi a hibája a dolognak? Az a kis Gyurka gyerek igen sokat... igen sokat . . . Ilyenkor Gáspár fantáziája fölmondta a szolgálatot s mint a tetten ért bűnös lehorgasztott fejjel magukra hagyta a lakókat és lelkében azzal a megerősödött szándékkal sietett lakásukra, hogy most, ha törik, ha szakad, elárulja titkát Kaukovszky tekintetes urnák. Mert igy nem tud élni. Lehetetlen. Nem akarja, hogy lelkén rágódjék az a titkos vád, amivel ö jóságos urát gyanúsítja. Szeretné, ha már nem kellene ennyit tépelődnie. Igaz, ő sejti, hogy Kaukovszky tekintetes ur becsületes. Nem is lehet más. De mégis csak kell valaminek lenni a dologban. Akár jó az, akár rossz! Hanem mire fölért a meredek csigalépcsőn az emeletre, mindig tervet változtatott. Valami mindig megbabonázta. Talán a kis Gyurka gyerek, aki rögtön fölismerte Gáspár csoszogó, tipegő lépéseit. Most is nagy hangosan kiabálta már ki a folyosóra : — Jöjjön, Gáspár bácsi, siessen! a piros bohócom eltörött. Semmiért se akarja a cintányérokat összeverni. Siessen, Gáspár bácsi és csinálja meg! Ugy-e, meg tudja csinálni? Erre a vén Gáspár majdnem szaladt. S lelkében erősen eltökélt szándékából meg semmi sem lett. Elfeledte egészen. Persze nagyobb gond az most, hogy hogyan tudja megcsinálni Gyurka bohócát. Törődött a titkával! Hát ilyen gyönge ember volt ez a Gáspár. De mikor annyira szerette. Talán Kaukovszky tekintetes ur se odaadóbban. És ezért nem mert előhozakodni ura előtt. Pedig ugy érezte, már joga is lett volna hozzá: úgy összenőtt velük. Félig magáénak is hitte a kis szőke Gyurkát. Hisz ő nevelte, Ö becézte, Ö etette és itatta. Hanem gyáva ember volt Gáspár. Tehetetlen az érzéseivel és meghunyászkodó Gyurkával szemben. Csúnya őszi délután volt. Piszkos felhők foltozták tele az eget. Lenn a kertben a gyönyörű hatalmas őszirózsákat a sáros eső egészen bemocskolta s a virágágyakban a már haldokló rózsáknak is megadta az utolsó kegyelemdöfést: beleverte, belepacskolta valamennyit a fekete, puha földbe. Szomorú, végtelenül siralmas, kegyetlen napok voltak ezek. És Kaukovszkynak meg GáspárW/T ELSŐ SZENT ÁLDOZÁSI EMLÉKKÉPEK, valamint mindennemű szent képecskék legnagyobb választékban, különféle alakban és a legszebb kivitelben, magyar, német vagy tót szöveggel a legjutányosabb árban kaphatók BUZÁROVITS GUSZTÁV könyvkereskedésében Esztergom. Mutatvány-képek és árjegyzékek ingyen és bérmentve.