ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-10-12 / 41. szám

óhaja, hogy bár csak akadna már olyan ellenzék is, amely el tudná tűrni a parlamenti örséget is. Ilyen statiszta ellenzéket vártak és reméltek Andrássyban és seregében s ilyen szerepre akarták berendeltetni a néppártot, amidőn a kormány lapjai felsőbb helyeket emlegetve megfenyegették, hogy a következő választáson eltűnik a föld színéről, ha még tovább is a kurucokkal tart. A 48-as pártoktól nem reméltek közeledést, tehát összes álmaikkal a 67-es néppárt és az Andrássy-párt felé fordultak. Itt az ösz, a parlament megnyílt s ök ismét maguk kénytelenek gyártani a törvényeket. Az alkotmánypárt nem csak, hogy statiszta nem akar lenni, hanem egyenesen főszerepre vágyik: a kormányzást akarja kicsavarni Tiszáék kezéből. Mindezekből csak az a tanulság, hogy bármily nagy rögeszmével és bármily kemény csökönyösséggel is dolgozzanak manapság a hamis államférfiak, nem lesz belőlük történelmi bálvány, hanem kiütött nevetséges sakkfigura. R. A hét. „Isten ne adja, ha hamarosan hatalomra kerülök, még követni fognak," — mondotta Andrássy a munkapárti uraknak. Amennyi vágás, annyi önteltség van e szavakban. Vagy nem megszégyenítő az, hogy homlokegyenest ellenkező elvek elfogadását tételezem fel valakiről — a hatalomért? És nem önteltség az, ha valaki a saját hatalomra-jutásáról beszél? De azért bárcsak sajtóhiba volna az az „Isten ne adja" . . . Bizony csak adja Isten, hogy hatalomra kerüljön, de abból, hogy a munkapárti urak azután kövessék őt — nem kérünk, mert botból beretva, kutyából szalonna * * Van rövidlátó demokrácia is és van előre látó arisztokrácia is. Ez szervezte, amaz megrontani akarta a nagyszombati jótékony vásárt. A demokrata igy izetlenkendett: mit jótékonykodik az a grófnő a mások zsebéből; vágja ki maga azt a pár ezer koronát s meg lesz mentve a nyomor. Az arisztokrata igy gondolkozott: Amig élek, tudom segíteni az intézményt is; de ha én nem leszek, de ha ennek többre van szüksége ? Beállítok egy gépezetet, mely majd tovább működik, mint az én életem: megmozgatom a társadalmat. És megmozgatta. És emberségesebb volt, mint a demokrata. Mert könnyebb adni tízezer koronát, mint megalázsem, meglátszik egész viselkedésükön a hittantanitás hiánya, nem fogadnak szót, durvák, miveletlenek, sok bajom van velők; mindennap kérem az Istent, hogy adják vissza gyermekeinknek azt, a mi a legszükségesebb és legdrágább: a hittantanitást. No de eljön majd az idő, — úgymond — hogy a büszke Genova is megbánja nagy vétkét és vissza fog térni Istenéhez. Igy panaszkodott ez a hithű katholikus ember. Hány szülő ismételhetné szavait Olaszországban, Franciaországban vagy Portugáliában! A szülők érzik legjobban, mily óriási csapást mérnek gyermekeikre az olyan kormányok, a melyek a kath. egyház iránti gyűlöletükből kifolyólag megtiltják az iskolákban a vallás tanítását. Nem csodálom, hogy oly sok apacs, csirkefogó és anarchista található pl. Olaszországban. Kiöltek belőlük minden nemesebb érzést, a hittant soha sem tanulták, vagy egyáltalán nem is jártak iskolába; innen a sok hajmeresztő gazság, csalás, rablás, sikkasztás, gyilkosság és öngyilkosság. La superba Genova, te büszke Genova, vájjon meddig fogsz még dacolni Isteneddel, mikor hajtod vissza ismét kemény nyakadat Krisztus szelid igájába ?! . . . Este felé felmentünk a Righi dombra, a honnan gyönyörű kilátás nyílik az egész városra. A domb tetején s a körülötte fekvő hegyeken katonai erődök láthatók. A Righin levő vár falaiból több ágyú kandikált a tenger felé. Ugyancsak a Righi dombról látható a maga teljes fenségében és pompájában a hires genuai temető, a Campo santois. Mivel már zárva volt, csak innen gyönyörködhettünk benne. Páratlan művészettel faragott síremlékei s kápolnái már messziről csalogatják magukhoz az utast. Távcsővel néztük az egész szép vidékodás nélkül elfogadni azt. — És a pénznek nincs szive, a lelkes elárusítóknak pedig van szivük és azt az intézményt jobban fogja éltetni az a sok kedves jóakaratú buzgóság, mely a vásárt élénkítette, mint az a tízezer korona, mely tiszta haszon gyanánt befolyt. És annak a grófnőnek is bizonyára jobban esett a kedves vásári zsibaj, mint estek volna az adományt görnyedezve köszönő deputácio szavai . . . Budapesti. Ä szellemi és testi hygienia a szemináriumi nevelésben. Dr. Zelenyák Jánostól. (Folytatás.) Kíséreld meg kedves levitám, törj át a kezdet gátján; az első nehézségnek legyőzése friss erőket, szellemi és testi energiákat önt bágyadt tagjaidban, az örömnek eddig nem tapasztalt érzetét kelti fel benned, az önbecsülésnek eddig nem is sejtett alakjával találkozol, mely folyton előbbre visz, magaslatokra, szabadabb sférákba vezet, ahol aztán a győzedelmesen keresztül vitt nemes akaraterődnek édes gyümölcsét, a mindenki előtt, tehát Isten és ember előtt egyaránt kedves nemes

t tettet láthatod fényben úszva, megkoszorúzva. És e tettnek te vagy a végrehajtója, ura, mindene. Téged dicsér. Eis ha a kezdet nehézségein átestél, mint győzedelmes hadvezér terved ellenségeid legyőzted, akaraterőd megfeszítésének diadalát látod, akkor az elért magaslatot ne hagyd el, tekints szét a perifériákon és lássad be, hogy a megfeszített akaraterő még magasztosabb tetteket is vihetne keresztül, mint a minőkre kishitüséged első pillanataiban képesnek gondoltad, sőt a legyőzhetlennek képzelt akadály könnyen áttörhető papirfálnak tűnik fel, mert, és ezt jegyezd meg jól magadnak, minden ember keresztül viheti ezt, amit keresztülvinnie kell akár erkölcsileg akár physikailag. Az Isten a kötelességek megszabásánál belénk oltotta a kötelességek teljesítéséhez megkívántató erőket. A kötelességek teljesítésénél erőtlenségre, képtelenségre való hivatkozás a gyávaságnak szégyenteljes bélyegét viseli magán. Az ifjút, a férfit ékesítse a bátorság, elszántság, de ne a gyáva megfutamodás, meghátrálás, a legszentebb ügynek elárulása. „A lehetetlenség", a tehetetlenségnek" első érzete csak átfutó ; amint merőbben szemügyre veszed, rögtön észreveszed, hogy ifjú erőd az ellenséget legyőzheti a gránitfalnak képzelt akadályt ledöntheti, mert az első „non possum" mögött ott rejtőznek az elrejtett energiák, melyek megfeszített akaraterőd hívására várnak, hogy segítségedre siessenek, s győzelemre vigyenek. A legszigorúbb kötelességteljesitésnél nincs „non possum"; az ifjúnak csak azt kell hangoztatnia: „vincam, quia vincere oportet." ket és nem győztük eléggé csodálni itt a természet szépségeit. Julius 17-én reggel Torino-n át Franciaország felé vettük utunkat s a ilí. Cenis hágón keresztül Modane-ba, Chambéry-be majd Aix les Bains-be, Franciaország e hires fürdőjébe érkeztünk. A M. Cenis hágót egy 12V2 kilométer hosszú alagút szeli át s amint Modaneba érekezik az ember, óriási hegycsúcsokkal látja magát körülvéve. Szinte dideregtünk mikor leszálltunk a kocsiról, jól esett itt, a magas havasok között a felöltő. A Rhone vidéke különben szebbnél-szebb perspektívát nyújt. Ki-ki tekintettem a kocsi-ablakon, hogy kövessem minden kanyarulatnál a dübörgő vonat mozdonyának kéményéből gomolygó sötét füstfellegeket, a mint tovább hömpölyögtek a bársonyos réteken az ezüstös Rhone felé; csendesen figyeltem a hegyekről a völgyekbe rohanó patakocskákat, szemléltem a fenyvesek karcsú törzseit s rajtok a tűlevelű-haragoszöld koronákat, mig a vonat el nem suhant mellettük, engedve időtöltésből a titokzatos, vadregényes vidék rejtekeit, aranyos lombozattal beárnyalt mélységeit felcsigázott képzeletem előtt kaleidoszkopszerüleg elvonulni. Aix les Bains fürdőbe érkezve automobilra ültünk s a Hotel Gallia et Beau Séjour-ban szálltunk meg. Másnap korán reggel sétát tettünk a fürdő remekszép parkjában, megtekintettük magát a fürdőtelepet, az Etablissement Thermal-t is, bámultuk a 10.000 lakósu elegáns város csinos városházát (Hotel de Ville), azután egy kis pihenés után fürdőt vettünk. Megjegyzendő, hogy Aix les Bains-t csúzos és Ily módon nő, fejlődik és erősbödik a nemes öntudat, önbizalom, mely a szellem erkölcsi és testi életnek számtalan veszélyeiben, az indulatok sötétjében biztos iránytűként megmutatandja a kivezető utat. Sőt tovább megyek, fokozza bennünk a szellemi győzelmi erőt, lerakja az állhatatosság, józanság erényeinek alapjait és előteremti az eddig nem ismert lélekjelenlétet, hogy a legválságosabb helyzetekben is legyőzhetlen hősként megállhassunk. A felébresztett öntudatot erőteljes, minden életeshetőségre kiható tettekben kell edzeni, mert ugy veszi észre a fiatal levita, az ifjú pap, hogy „a szellemi lelki szabadság" nem üres hang cimbalum tinniens", hanem számot tevő" energia, melynek segítségével könnyen szóttörhetjük erkölcsi gyengéink, rossz szokásaink béklyóit, legyőzhetjük a nemtelen gerjedelmek, érzések, ösztönök, indulatok, szenvedélyek szellemeit és betölthetjük legszentebb hivatásunkat. Csak ennek a nemes öntudatnak tevékenysége mellett tapasztaljuk, hogy az annyira megkívántató lelkiszabadságot nem kívülről kapjuk, hogy ez a mi belsőnk mély tárnájából kerül elő, ezt mi magunk hozzuk felszínre, ez öntényünk productuma. Csak. az ilyképen kialakult öntudat tölthet el büszkeséggel, érezteti velünk a csodás égi hatalmat, mely előtt a lehetetlennek látszó egyhamar szétfoszlik és a szellemi magaslat könynyen elérhetőnek tűnik fel. Amint ezt a magaslatot megpillantjuk, fejtsük ki saját felelősségünk tudatától hajtatva összes erőinket, hogy csúcsát elérhessük és onnét nézzük a gyengék, az elernyedettek bizonytalan vergődését és elbukását. De még ezen magaslaton is az égiek felé kell törnie a mi tudatos törekvésünknek, mert legfőbb célunk az istenhez való hasonlóság, az emberi természet legmagasztosabb méltóságának az elérése, az igaznak, jónak, nemesnek, isteninek önmagáért való szeretete tekintet nélkül annak jutaimi voltára. Én azt gondolom, hogy ezen erkölcsi csúcson érezzük legjobban annak a lehetetlenségét, hogy máskép is akarjunk meg cselekedjünk. De azután legyünk erősek és állhatatosak, mert az élet vihara még onnét is lesodorhat ós uj irányokba terelhet. „Qui perseveraverit usque in finem, hic salvus erit.

a Dacára annak, hogy az ifjú levita még nem avatható mesterré az élet nagy művészeté ben, de az ő utja mégis e cél felé nézet és már ezen az uton való törtetósében szerzi meg magának a tisztább és magasztosabb felfogást az életről és annak végcéljáról. Az emberek életviszonyaiban, a nagy világrendben fényt és összhangot talál ott is, ahol mások csak zűrzavart, dissonanciát, sötétséget látnak és hallanak. Belátja, hogy minden ember egy magasztosabb lelki boldogságára van hivatva, ós hogy ezen célt a külső boldogság bölcsőjébe a folyton ringatva, edzés nélkül, sohasem érhetne el, de tudatára ébred annak is, hogy amint a nagy terischiasos betegek szokták felkeresni. Franciaország Pőstyénje ez, melynek 47 Celsius fokos vize sok szenvedőnek adja vissza a teljes testi épséget és egészséget. Körülbelül 40—50.000 fürdővendég látogatja évenkint, tehát világfürdő számba megy és még híresebb a mi Pöstyénünknél. A régi rómaiak Aquae Domitianae-nak, később pedig Aquae Gratianae-nák hivták. Az Etablissement Thermal előtt még most is látható Campanusnak a diadalive, mely Kr. u. a III-ik században épült. Homlokzatán e felirat olvasható: Pompeius Campanus vivus fecit. Mivel mi hála Istennek rheumások nem voltunk, nem vettünk meleg, kénes fürdőt, hanem csak amolyan langyosat. Tizenegy óra felé ugyanis a viz hőmérséklete már 20—25 fokra száll le s akkor igen kellemesen esik a benne való fürdés. Belépünk a délszaki növényekkel pazarul feldíszített elegáns előcsarnokba, a hol a jegyeket is árusítják. Mindegyikünk külön kabint rendelt. A francia fürdőszolgák kinyitják a kabinok ajtaját és mi nagy örömmel látunk a fürdéshez. A kabinok falán egy francia „Figyelmeztetés" volt kifüggesztve. A fürdöigazgatóság ugyanis nem vállal felelősséget azért, ha valakinek valamije elvész. Óva inti tehát fürdővendégeit, hogy vigyázzanak pénzükre, órájukra, ékszereikre, mert a tolvajokkal és rablókkal szemben tehetetlenek. Mily nagy szégyene ez az egyháztól elfordult francia államnak, hogy nem áll jót a vagyon és személybiztonságért! A prelátus is nagyon botránkozott az igazgatóság eme különös, szinte megmagyarázhatatlan figyelmeztetésén. Jóskánk később jővén ki a fürdőből, kérdezte, hogy micsoda figyelmeztetés lógott ott a kabin falán. A prelátus megtréfálta.