ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-10-12 / 41. szám

XVIII. évfolyam. Esztergom, 1913. október 12. 41. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Csökönyös észjárás. Esztergom, 1913. október 11. Egészen megszokott kifejezésmódja a magyar újságoknak és a politikusoknak, amidőn Tisza „hatalmi őrület "-érői és a munkapártnak „hatalmi őrjöngés"-érői beszélnek. Az idegen népek, amelyeknek eredetiben, vagy forditásban szemük elé kerül az ilyen különös kitétel, bizonyára azt hiszik, hogy a keleti fajtájú magyarok csupán fajtájuk tisztességénél fogva használnak ily különös szavakat, amelyek folytán kénytelen volna a nagy Világ azt hinni, hogy nálunk járványszerüleg pusztit az őrület és egy jól berendezett „elmegyógyintézet" került az ország élére s az intézi a magyar nemzet sorsát. Sok fanatikus ellenzéki hazafi már csak elkeseredéséből kifolyólag is szent meggyőződéssel állítja, hogy a magyar alkotmánynak koppasztói a józan gondolkodás terén nem lehetnek egészen rendben, a higgadtabb magyarok azonban tudják és meg vannak győződve, hogy a mi lehetetlen politikai helyzetünkhöz igen kevés köze van az észnek, de annál inkább vezet és uralkodik a sivár üzleti számítás, amely az érzelmekkel s az idealizmussal már jó régen szakított és most minden melléktekintet nélkül törtet a cél felé. Rögeszméje nemcsak az őrültnek van, hanem a számító embernek is s ezen rögeszme képesiti arra, hogy szitkot, átkot, vért és romlást nem tekintve, nem értékelve AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Uti emlékeim. Irta: Pauer Károly. x. • - fM Firenze és Genova! Nem is tudom hamarjában melyiket mondjam szebbnek, kedvesebbnek. Firenze talán nem annyira gyönyörű palotáival, mint inkább a művészet remekeivel bűvöli el az idegent, Genova pedig művésziesen épített hatalmas palotáit, kedves s vonzó ő^rand-ját, ízlésesen épített kikötőjét, szebbnél szebb tereit s gyönyörű fekvését tárja a nézők elé. Igazi modern város, mely tisztaság tekintetében messze felülmúlja Nápolyt, pedig ez is épen gyönyörű fekvése miatt oly látogatott, bár már az utóbbi években inkább a Vezúv vonzza a sok idegent oda s nem annyira maga a város sokat bámult fekvése. A város rövid megtekintése után visszatértünk a hotelbe. A szálló felé vezető ut trottoárján egy szegény öreg bácsival találkoztunk. Ott ült a kövezeten. Előtte egy doboz volt, a melyben többféle színes krétát rejtegetett. Elővette az egyiket, majd a másik után nyúlt és a járda egyik sima kövére szép színes képet rajzolt. Ezzel kereste | kenyerét. Megsajnáltuk az öreget és szívesen adtunk neki alamizsnát. Másnap ismét egy másik képet rajzolt a kőre, azt is meglehetős szépen dolgozta ki. Reggel megmiséztünk a San Sj-ro-ban, majd megtekintettük Genua egyik híres múzeumát, a Palazzo bianco-t, a mely főleg szép szobrairól Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. haladjon előre azon irányban, ahonnan a rögeszme megvalósítása integet feléje. A történelemnek nagy alakjai: Napoleon, Bismark és mások szintén egy rögeszmének szolgái voltak és csak az akkori körülmények, a törekvéseik nyomán előállott csodás eredmények s a véletlen nemzeti sikerek eredményezték, hogy példátlan kegyetlenségeik, embertelen eljárásuk dacára is ugy tűnnek fel az utókor előtt, mint emlegetésre, emlékezésre és csodálatra méltó nagy elmék és az emberiségnek kiváló nagy alakjai. Lehet, hogy mig Tiszának és a munkapártnak ellenségei őrületről suttognak, vagy hangos szóval értekeznek, addig ők a hatalomnak boldog birtokosai a lehető legokosabb embereknek tartják magukat s eleinte talán csak álmaikban, azután ébren is az emiitett világhódító császár és a vaskezü politikus követőinek képzelték és képzelik saját becses személyüket. Tagadhatatlan, hogy a környezetben van valami hasonlóság. Mint azon régi bálványok előtt pusztulnia kellett minden egyéni és nemzeti jognak, ugy ezen urak előtt is csak akkor állhat meg valaki, ha akaratáról és egyéni törekvéseiről lemondva hagyja magát az ö szekerükbe befogni. Itt azonban meg kell említenünk azt a kis különbséget, hogy mig amazok a vallást és az Istent is megtámadták, a mi uraink még azt nem teszik, sőt vallásos színben óhajtanak feltűnni és nagyon szeretnek vallási meggyőződésük szerint a reverenda vagy hires, a Palazzo rosso, a város másik múzeuma, — sajnos — zárva volt. Innen a háromhajós nagy dómba kerültünk, mely San Lorenzo néven ismeretes. Főoltára alatt nyugszik II. szent Syrus püspök. Itt látható Keresztelő sz. Jánosnak remek kivitelű kápolnája is a nagy szent holttestével, melyet 1102-ben hoztak ide messze keletről. A templom legnagyobb kincsét képezi azonban az a kehely, a melyet állítólag az Üdvözítő használt az utolsó vacsorán. Mivel autentikus voltát kétségbe vonják, nem igen kíváncsiak voltunk rá. Délután az Annunziata di Portoria templom oratóriumában megtekintettük genuai szent Katalin holttestét. Üvegkoporsóban fekszik, drágakövekkel ékesített szép ruha takarja csontvázát, ujjain pedig értékes gyűrűk tündökölnek. Az egyik szerzetes villamos reflektorral világította meg a koporsó belsejét és igy igen jól vehettük ki a szent holttestét. Szent Katalin ugyanis 1447 április 5-én született Genuában, a híres Fieschi családból, mely két pápát és több bibornokot adott már az egyháznak. Tizenhárom éves korában zárdába akart vonulni, de édesanyja nem engedte, hogy szerzetesnő legyen. Három év múlva Julio Adorno nemessel jegyeztette el s a következő évben már házasságra is lépett vele. A kényszerházasság természetesen nem volt boldog. A férj brutális viselkedése és erkölcstelen élete nagyon elszomorította a különben hű feleséget, naponkint könnyezett és imádkozott férje megtéréseért. A kicsapongó élet beteggé tette Juliot. Súlyos betegségbe esett s halálos ágyán Katalin kiesdekelte számára a megtérés kegyelmét. Bűnbánatot tartott, felvette a szentségeket és karjai között halt meg. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. pedig a kálvinista püspöki palást mögé bújni. A színjáték tehát csekély módosítással mindig ugyanaz az emberi önzés színpadján, a színészek azonban lehetnek kevésbbé tehetségesek is, aminek következtében a függöny legördültével a várt taps helyett fütty és záptojás lehet a részük. Nem is említve a termetes furkósbotot. Ne tessék hinni, hogy a kormánypárti keblekből kihalt minden érzékenység. Nagyon is fáj nekik — Tiszát sem véve ki — az ellenzéknek minden jól irányzott vágása, s az ö csökönyös mozdulatlanságuk, a meg nem alkuvás politikája csak a dühös bosszúnak és a megtorlás vágyának eredménye. Benne úsznak a zavaros lében. Egyedüli mentöövük a hatalomhoz való csökönyös ragaszkodás. Ezt fogják görcsösen, ösztönszerűen, bár hull a fejükre a sok csapás. Ugyanis tudják és jól tudják, hogy ha engednek, akkor meghalnak, elmerülnek és soha többé nem jöhetnek a felszínre, a napvilágra. Hiába vonul be Andrássy az alkotmánypárttal. Hiába megy be a szövetkezett ellenzék is, hogy elmondja a napirend folyamán lesújtó ítéletét, eredményt nem fognak elérni, mert ők a szégyennel, a nemzet Ítéletével jó előre leszámoltak. Ök csak akkor takarodnak le a színpadról, ha egyszer a megbízó hatalom is megunja, megutálja őket s a védelmükre adott hadsereg szuronyait ellenük fordítja. A zsarnokoskodás látszata ugyan kellemetlen a munkapártra nézve, azért legfőbb Férje halála után a Pammatone kórház világi ápolónői közé lépett s 1497-től 1501-ig a pestisben szenvedő betegeket ápolta nagy önfeláldozással. Erényeit, szent életét mindenki csodálta, mig végre 1510-ben életének 63-ik évében Genuában meghalt s azóta ott nyugszik a kórházi templom oratóriumának kápolnájában. A kórházban levő celláját is megtekintettük, amelyben még az általa festett freskók láthatók. Genuai szent Katalin egyúttal a város védőszentje is. Nagy kár, hogy a városi tanács és a vezető emberek itt szintén szabadkőmivesek. Mig a szegényebb néposztály és a hithű katholikusok vallásos meggyőződésükben folyton ostromolják kéréseikkel szent Katalint és buzgón imádkoznak hozzá Olaszország, de különösen Genua megtéréseért, addig a szabadkőmives városi tainács és a szabadkőmives klikk által félrevezetett ntelligens osztály tovább kovácsolja a katholicizmus elleni gyűlöletének fegyvereit. Genua volt — sajnos — egyike azon városoknak, mely legnagyobb lelkesedéssel és örömmel fogadta el a hittannak az iskolákból való kiküszöbölését. Erről a sajnálatra méltó körülményről tett említést egy kath. üzlettulajdonos is, a kinek üzletében egyszer valamit vásároltunk. Megszólította a prelátust s kérdezte honnan jöttünk. A prelátus elmondotta neki, hogy magyar kath. papok vagyunk. — Óh de boldogok önök uraim, — mondja könnyező szemmel az üzlettulajdonos a prelátusnak — hogy olyan országban működnek, a hol még rendesen tanítják a hittant az iskolákban! Sajnos, nálunk törvényileg kiküszöbölték az iskolákból, s azóta szegény gyermekeim hittan nélkül nőnek fel. Nem tudják a legszükségesebb vallási dolgokat