ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-08-17 / 33. szám

XVIII. évfolyam. Esztergom, 1913, augusztus 17, 33. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga? . . . Esztergom, 1913. augusztus IC. A vallásos kegyelet és a hazafiság meleg érzelme sz. István, Magyarország első királyára vezeti tekintetünket, akinek fényes ünnepét szerdán üli az egyház s a magyar nemzet egyaránt. Kettős ünnepre készülünk. Ünnepel az egyház, mely első királyunkat az ég dicső szentjeinek soráha fölvette, s ünnepel a magyar nemzet, mert ama férfiú emlékét őrzi szivében, ki a magyar népet nemzetté alkotta; ki azt tagjává tette az európai államcsaládnak; ki megvetette hazánk számára ama szilárd alkotmányos alapot, melyen az már közel ezer éven át annyi viszontagsággal meg tudott küzdeni. A szerdai nagy nap tehát kiragad bennünket a jelen század hideg légköréből és a középkor dicső múltjába helyez át, hogy lássuk és csodáljuk a nagy király szentségét, a vallás tejével ápolt hazafiságának hősi, éltető erejét. A történelem fényes lapja örök emléket emelt neki; de a betű holt s nincs becse, nincs hatása, ha a kebel nem sugalmazza azt, ha a hála és tisztelet meleg érzelme életet nem lehel a betű hideg ércébe. A magyar nemzet minden hü fia tudja, ki volt az ö első szent királya. Buzgó keresztény-katholikus fierfiu s igaz honfi. Nem AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Uti emlékeim. Irta: Pauer Károly. II. Bologna és Firenze között szeli át a vasút az Appenninek hatalmas hegyláncát. Körülbelül 46 alagúton megy keresztül, az ember majd belebolondul a mozdony fülsiketítő füttyeibe, egymásután következnek ugyanis a hosszabb-rövidebb alagutak s mindegyik előtt jó erősen huzza meg a fütyülőhöz vezető zsinórt a talián mozdonyvezető. A vidék elragadó. Hatalmas sziklák, ijesztő szakadékok merednek a nézőre, itt egy folyó mentén fekvő virágos völgy mosolyog az utasra, amott megint egy-egy kopasz sziklacsúcs mered ki a sötétzöld végtelen tengerből, mint valami rideg zátonysziget. Szóval vadregényes hegyeken keresztül, csipkés és szétdarabolt sziklatömegek közt száguld a mozdony feltartóztathatlanul. A közbeeső állomások némelyikénél 5—10 percig is megállott a vonat, ilyenkor rendesen leszálltunk a kocsiról és sétáltunk a perronon. Az élelmes talián szemmel kisért minket s rögtön ott termett mellettünk. Sorba kínálta jégbe hűtött limonádéját, narancsszörpjét, ásványvizeit, süteményét stb. Nem sajnáltuk a garast, rámentünk mindig az édes „lép"-re s a finom narancsszörp sokszor bizony jól esett, főleg mikor erősen tűzött a napocska s a hőség következtében már nagyon kiszáradt a torkunk. A prelátus kezdte meg rendesen a jó példát, mi pedig hűségesen követtük azt. Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. őszintén tisztelné öt az, ki csak jó hazafinak, szivböl-lélekböl magyar királynak tekintené, vallásos ihlettségéröl azonban teljesen megfeledkeznék; hiszen épen ez volt dicső uralkodásának alapja; ez volt éltető eleme, halhatatlan tetteinek leghatalmasabb rugója. Megmutatta a szent király, hogy Isten és a vallás elkerülhetetlenül szükséges az embernek a maga és mások boldogitásara, a társadalmi rend szilárd íennállhatására, a haza anyagi és erkölcsi jólétének, íelvirágozásának előmozdítására. Óh, de boldog volt uralkodása alatt a magyar! Azt mondották róla, hogy párját ritkította az egész világon, gyarapodott erkölcsben, anyagi jólétben egyaránt: volt aranya, ezüstje, kenyere bőven s nagy adók nélkül is gazdag volt a kincstár. S most? . . . Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga? . . . Hol vagy István király, téged magyar kivan . . . Rólad emlékezvén csordulnak könnyei . . . Igen, könnyezünk, sirunk. Évenkint drágább lesz az élet, nehezebb a kereset, súlyosabb az adó, nagyobb a szegénység s ami legjobban fáj: mindinkább jobban és hevesebben támadja vallásunkat az ellenség. Pedig te keresztény alapra helyezted országodat s akkor volt boldog az, mikor a kereszt ragyogott homlokán. Milliók hódoltak parancsaidnak; fény, gazdagság, dicsőség sugározták körül trónodat — és mégis a Mindenhatónak is emeltél kedves oltárt szivedben; szegénynek-gazdagnak egyaránt hirdetted az üdvösség tanait s hűséges alattEgy másik állomáson ismét ordított a talián. A prelátus leszáll és egy dobozt vesz tőle. Kíváncsian mutogatja nekünk a papírba csomagolt pléhdobozt, anélkül, hogy tudta volna mi van benne. A fülkében ülő fiatal házaspár is mosolyogni kezdett ránk, amint a prelátus ide-oda forgatta a dobozt, amelyen ez a felirat állott: Baicoli. — Baicoli, Baicoli, hm, mi lehet az — fondorkodik kíváncsian a prelátus — sohasem ettem még ilyet életemben. — Bizonyára valami konzerv lesz — mondom én — talán sonka, vagy hal, mert a doboz alsó része kissé zsiros. — Hallod Karcsi, nem rossz gondolat — vágja közbe Jóska barátunk. — Tyhű, csakugyan zsiros — feleli a prelátus, no de akkor hogy esszük meg a tartalmát, mikor nincs hozzá kenyerünk? Jóska barátunknak csak úgy csurgott már a nyála, de nekem is, mindnyájan gusztáltunk. A doboz zsiros része valami húsfélére engedett következtetni. Végre kinyitottuk a tartalmát és szomorúan konstatáltuk, hogy csak amolyan kétszersült-féle szárított fehér kenyérrel van megtömve, mely ha nem lett volna egy kissé édeskés ízű, nem is élvezhettük volna. Meg volt tehát az előbb óhajtott kenyér, de hiányzott az, amire különösen „spicceltünk," a hús. Hogy lehangoltságunkat egy kissé felvidítsuk, a prelátus megkínálta a fiatal házaspárt is a Baicoli-val. Szegények, alig mertek hozzányúlni, de végre mégis nagynehezen ráfanyarodtak és szívességét gyümölcscsel viszonozták. Ez már jobban izlett, mint a talián csudálatos Baicoli-ja. Vonatunk lassan-lassan Firenzéhez közeledett. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv kön.! «rkereskedesében. valóid szivében ott lobogott a vallásosság erkölcsnemesitö lángja. Mily örvendezve ujjonghatott a magyar sziv, mikor az annyira összeforrott az ö szent királyának s Nagyasszonyának tiszteletével! S ezt a tiszteletet, ezt a mélységes gyermeki szeretetet irántad és a Szüzanya iránt, te oltottad a magyar szivébe. „Virágos kert vala hires Pannónia, mely kertet öntözé hiven szűz Mária", mondja a régi ének. Igen, a Boldogságos Szűznek az ö hü magyarjai iránt tanúsított különös édesanyai jósága és oltalma csak abban leli alapját, hogy te dicső királyunk, halálos ágyadon nemzeted Nagyasszonyául, patrónájául választottad öt és országodat is az ö oltalmába ajánlottad! Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga? . . . A te szellemedre volna most is szükségünk! Keresztény alapra fektetett országodat meg akarja dönteni az ellenség. Nem türi a kereszténységet s megrontására minden követ megmozdít. Célja: Magyarország dekrisztianizálása az egés,z vonalon. Gyűlöli Krisztust, kinek lánglelkü apostola voltál; fáj neki, hogy feltámadott; nem riad vissza a legigazságtalánabb s legaljasabb eszközöktől sem, miket neki a vak gyűlölet kezébe szolgáltat. Könyvek, hírlapok, színdarabok, képek, törvények, börtön, erőszak, jogfosztogatás, hazugság, rágalom, — szóval mindent, de mindent mozgásba hoz, hogy azt, kinek áldó keze az emberiséget a legbecsesebb javakkal elhalmozta, áldásos működésében megbénítsa, megakadályozza Az óriási dóm már messziről volt látható s körülötte terült el a 250.000 lakost számláló hires olasz város, a Mediciek kedvelt hazája. Egyenesen Luckenbachnak Hotel Metropol et Londres nevü szállójába hajtattunk, mely a dómtól nem messze, a Via Anselmi-n terül el. Első utunk természetesen a hires dómba vezetett. Ez a remekmű arról nevezetes, hogy mig belseje meglehetős egyszerű, külseje márványlapokkai van fedve. Ugyanilyen külseje van a mellette lévő campanile-nek is, melyet Giotto tervezett olasz gót stílben, 1334-ben. A dómot eredetileg sz. Reparata tiszteletére építették, csak később szentelték fel a Boldogságos Szűz tiszteletére (Santa Maria del fiore). Alapját Arnolfo di Cambio rakta le 1296-ban, hatalmas kupoláját pedig a hires Brunellesco építette 1436-ban. Festett üvegablakai világhírűek, úgyszintén mozaikképei is, igy pl. a Szűzanya koronázását és a VIII. Bonifác pápát ábrázoló kép valóban páratlan a maga nemében. A főoltár alatt nyugszik sz. Zenobiusnak, Florenz egykori érsekének a holtteste, ki itt nagy tiszteletnek örvend. A dóm megtekintése után felültünk a villanyosra s a Piazza Michelangelo mögött levő hires temetőhöz értünk. Sajnos már zárva volt, csak másnap kerülhetett rá a sor. Magáról a térről, amelyen Michelangelo „Dávid"-jának utánzata áll, gyönyörű kilátás nyílik az Arno völgyére és az egész városra. Az Arnón az nap este épen flottaverseny volt. A csónakok ki voltak világítva s messziről fénylő csillagoknak látszottak, a part mellett pedig tribünöket emeltek, hogy a közönség egyúttal a hangversenyt is hallhassa, mely egy hajó-