ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-04-27 / 17. szám

XVIII. évfolyam. Esztergom, 1913. április 27. 17. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Iskolaperek a kir. bíróságok előtt. A róm. kath. iskolák tulajdonjogáért folytatott perek száma évről-évre szaporodik. Felszínre hozza ezeket egyrészt az iskolák államosítása, másrészt a telekkönyvi betétszerkesztés. Mindegyik esetben élére állíttatik a kérdés, kié legyen az államosítás következtében szabaddá lett iskolavagyon ; — illetőleg ki legyen telekkönyvileg bejegyzett tulajdonosa az iskolának ? , Minden egyházmegyének nehéz kérdéseivé váltak ezek az ügyek, amelyek főbb vonásaikban ma nincsenek tisztázva. Sok egyházmegyének keserű tapasztalatai vannak e téren, mert többször perveszteségekkel kellett lezárni a községekkel folytatott jogvitát. A bíróságok számos határozataikban a róm. kath. iskolavagyon szempontjából felette kedvezőtlen elvi álláspontokat foglaltak el, amelyek számos jogi iskolavagyon sorsát jó előre megpecsételték. Ilyen elvi álláspont volt, mily értéket tulajdonítson a bíróság kanonika vizitációnak, amely rendeltetésénél fogva elsőrendű jogi eszköz az egyház kezében, hogy a történelmi múltba visszanyúló iskolákhoz való tulajdonjogát bizonyitsa-e. A bíróságok nehezen foglaltak állást e kérdésben, de végül mégis csak megszületett a Kúria által is helybenhagyott határozat, hogy a kanonika vizitáció a tulajdonjognak bizonyításán önmagában nem elegendő. Mert ámbár a közigazgatási hatóság megbízottai által is aláíratott, mindazonáltal lényegileg mégis csak az egyház egyoldalú tényének tekintendő, amely csak az egyház és a saját tagjai AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Vetélytársak. Irta: Csite Károly. Már az estéli imádságra szólót is elharangozták a faluban, mire Naca, özvegy Földes Andrásné kerek arcú, ragyogó szemű egyetlen leánya a fejeshez készülhetett. Zsemlye tehén azonban nem adta tejét ingyen, mint a másik : a Tarka. Meg kívánta, hogy fejés közben nótázzon neki. No, nem valami nagy árát szabta portékájának, mert Nacának különben is egész nap nótára állt csókra (de méginkább más egyebek fogyasztására) termett kicsi, piros szája. Először is a Zsemlye mellé telepedett le kis fejőszékére, tehát nótával kezdte a dolgot: Özvegy asszony lánya vagyok, Béres, cseléd magam vagyok: Enyém a ház minden gondja, Egy szerető be jó volna. Nóta közben egy hórihorgas, csupasz képű, szőke legény jelent meg az istálló küszöbön. Bal kezével akkora darab kenyér karéjt ölelt, mint a kalapja. Garasos, fanyelű bicska segélyével falatozott. — Hehehe! — mondta nevetve. — Itt vagyok én. Mit segítsek rózsám ? — Édesanyád rokkáját hajtani, virágom! — Ne figurázz, Naca. Igazán mondom, azért gyüttem, hogy segítsek neked valamiben. Tudom, hogy sok a dogod. Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. és közegei közti jogviszonyok rendezésére van hivatva. Az egyház és harmadik jogi vagy természeti személyek közti jogállapot eldöntésére azonban nem alkalmas. (Budapesti tábla 7111/909. sz. a. Ámde megjelentek egyéb kedvezőtlen határozatok is. Olyan esetben, amidőn a róm. kath. iskola ingatlanait ember emlékezetet meghaladó idő óta a róm. kath. iskolaszék által választott tanitó haszonélvezte; amidőn a községben soha (tehát 1868 előtti időt is beszámítva) más iskola mint róm. kath. nem létezett és amidőn a kanonika vizitáció megállapította a község iskola fenntartási kötelezettségét — a bíróság az iskolára megítélte a község tulajdoni jogát. Megítélte pedig azzal az indokolással „hogy azáltal, hogy a község a népoktatás céljaira vagyonának egy részét a róm. kath. tanítónak engedte át javadalmazásul és az iskola részére 1868 előtt telket és épületet is adott, a község, ezen ingatlanok tulajdonjogáról lemondottnak nem tekinthető, mivel sem a tanitó, sem általa s közvetve a róm. kath. iskola, illetőleg felettes hatósága az ingatlanokat nem mint tulajdonos, hanem mint haszonélvező tartotta birtokában, amely birtoklás elbirtoklást nem eredményez." (Győri kir. törvényszék 804/915. sz. a. helybenhagyta kir. Kúria 2202/911. sz. a.). Ilyen és hasonló jogi felfogásban meghozott praemissákból arra lehetett következtetni, hogy a róm. kath. iskolák tulajdonjoga iránti jogvitákban az egyháznak mindenkor vesztesnek kell lennie. A bíróságok állásfoglalása azonban nem volt egyöntetű. Nyilván az esetek különbözősége, de másrészt az a körülmény, hogy perbeli képviselők és egyes birói tanácsok kellő megvilágításba helyezték azokat az érveket, amelyek hasonló esetek— Köszönöm, Péter, a jóakaratodat, de sajnos, nem tudom hasznodat venni. Tán otthon jobban akadna szerencséd egy kis dologra ? — Elegen vannak hozzá, Ott édsapám, osztég a Miska és Ferkó öcsém. No meg a Katink is. — Hát akkor legokosabban tennéd, ha szolgálatba állanál valahol. — Tsz azt szeretném, ha te felfoganná. — Ej, galambom, nem kell nekünk szógalegény. Hátha elszeretnéd a gazdád lányát . . . Node, a Zsemlye meg nem adja le igy a tejet, ha csak beszélgetünk. Nóta kell ennek: Özvegy asszony lánya vagyok, Szeretőt én nem tarthatok, De ha rózsám szépen kérne : Szivem odaadnám cserébe. — Cserélj velem! — szólt a hosszú Péter s akkora kenyérdarabot dugott szájába, hogy ugy kidudorodott tőle az arca, mintha fölfujta volna a csuz. — Ej, babám, rossz cserét csinálnék én veled. Más dogom sem lenne akkor, minthogy neked folyton kenyeret süssek. — Ne irigyőd tőlem ezt a pár falatot! Tudom, Bokor Sándortól nem irigyőnéd. Szivesebben is cseréné vele szüvet, ugy-e? Naca erre nem felelt. Ellenben ismét nótába fogott: Özvegy asszony lánya vagyok, Egy legényért élek-halok, Megfogadnám őt szógámnak: Hivnám kedves uracskámnak. — Csak asszondom, Naca, hogy rossz gusztusod van ! — folytatta Péter, amint Naca befejezte Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Busárovits Gusztáv könyvkereskedésében. ben az egyház javára szólnak, — más birói döntéseket is eredményeztek. Anélkül, hogy itt most részletes fejtegetésekbe bocsátkoznánk, csupán egy esetet kívánunk itt ismertetni, amelynek köztudomásra jutása közérdekből kívánatos. Ez a taksonyi iskola ügye, amelyben első fokon a budapestvidéki kir. törvényszék, II. fokon a budapesti kir. tábla és végül a kir. Kúria ítélt. Ezekben a perekben a bíróságok elfogadták a kanonika vizitációt oly jogforrásnak, amelynek alapján döntötték el az iskola tulajdonjogának kérdését. A kir. törvényszék azon ítéletében, (2157/910. sz. a.) az iskola tulajdonjogát az egyháznak megítéli, a következő indokolással él: „Igaz ugyan, hogy a tanuk vallomásából az állapitható meg, hogy a taksonyi iskolát a község vásárolta az általa eladott régibb kántorlak és iskolaépület vétel árából s a telken lévő jelenlegi kántorházat szintén a község építtette, részben a nevezett vételárból, részben saját pénzén, illetve a községi lakósok közmunkájával. Azonban az 1841., 1777. és 1785. évi kanonika vistationalis jegyzőkönyv szerint a kántori és egyszersmind iskola házat helyrehozni, vagy épen újra építeni a község tartozik. Ennek a megállapodásnak az értelme pedig csak az lehet, hogy a kántorháznak és kertjének tulajdonosa a róm. kath. egyház, mert a kántor, még ha tanítással foglalkozik is, eminenter egyházi funkcionárius, tehát az egyház által javadalmazottnak tekintendő. A községet pedig csak az a kötelezettség terheli, hogy a kántor lakását fentartsa, vagy szükség esetén uj kántorlakást építtessen, ami kitűnik a kanonika visitationális a nótát és a Zsemlye tehén fejesét s a Tarka mellé telepedett le. — Miért? — kérdezte Naca. — Azért, hogy neked ollan legény teccik, mint Bokor Sándor. — Honnét tudod, hogy nekem ki tetszik? — Elegen mondják a faluban. — Mondjanak amit akarnak, de én nem kötöttem és nem is kötöm senkinek az orrára, hogy nekem ki tetszik és mi tetszik! — Hát nem vagy a Bokor Sándor után? — Mi közöd hozzá ? — Ugy-e?! — Mit jelent az az ugy-e? — Mégis csak teccik neked az az alig-legény! —• Igen is legény ő a talpán. — Legény? Mikor a vállamig is alig ér! — Nem is olyan égilajtorja, mint te vagy! —• Katonáékná is csak kéthónaposnak köllött. — Persze, mert édesanyja kifolyamodta. Különben te még kéthónaposnak sem köllöttél. — Mer'nem akartam olyan semmi katona lenni. — Ühüm! éppen téged kérdeznek olyan dologban. —- Igen is, megmondtam a vizitáló uraknak, hogy engem vagy huszárnak vegyenek be, vagy semminek. Aszondták az urak, hogy lehető legalkalmatosabb vónék huszárnak, de most a király igen szuktérosan áll lovak dógában, azért nem vehetnek be. — No, hallod Péter! megérdemelnéd, hogy ezt a dézsát a fejedhez koppantsam, amiért engem ilyen ostoba hazugságokkal traktálsz. — Isten ments, hogy hazudjam! Én nem vagyok olyan, mint Bokor Sándor.