ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-03-30 / 13. szám

XVIII. évfolyam. Esztergom, 1913. március 30. 13. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ICT ELSŐ SZENT ÁLDOZÁSI EMLÉKKÉPEK, -« valamint mindennemű szent képecskék legnagyobb választékban, különféle alakban és a legszebb kivitelben, magyar, német vagy tót szöveggel a legjutányosabb árban kaphatók BUZÁROVITS GUSZTÁV könyvkereskedésében Esztergom. Mutatvány-képek és árjegyzékek ingyen és bérmentve. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA Kéziratok a szerkesztőség-, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek BuzárovitB Gusztáv könyvkereskedésében. Esztergom, 1913. (március 29. — Elkedvetlenedés. Soha annyi lemondó és elkeseredett politikus nem volt e hazában, mint a jelenlegi napokban. Az ellenzéknek látszólagosan eredmény és gyümölcs nélküli harca oly gondolatokat keltett sokakban, hogy legjobb lesz az eddigi foglalkozások sorából a politikát teljesen törülni, mivelhogy nem csak valódi, hanem látszólagos eredményeket sem lehet elérni. Különösen két jelenség terjeszti és okozza a politikai elkedvetlenedést és az érzéketlenséget. Az első az, hogy az ország elejét tevő főrangú urak úgyszólván gondolkodás nélkül állottak a nyilvánosan megvádolt kormányelnök mellé és hogy a felfordult parlamenti állapotok mellett is ugy viselkedik a főrendiház, mintha a legdicsérendőbb rendben mennének a dolgok a törvényhozás alsóházában. Ez az illető tényezők részéről határozott elitélése az ellenzék ellenálló törekvéseinek, amiben van valamelyes indokolatlan vakmerőség. A második ok még érzékenyebben érinti a sokféle tagoltságú ellenzéki meggyőződést. Ez pedig nem más, mint a pártok felfogásának elmosódása, az elvek és programmok körvonalainak elhalványodása. Hiába mondják, hogy mindegyik párt megtartotta a régi elveket, nehéz azt megérteni, hogy akik a választásokon gyilkos ellenségek voltak, miképen tudnak összefogni és barátkozni a legtüntetőbb testvériség keretében. Vannak igen talpraesett magyarázatai annak, hogy a néppárti bárány, a szociáldemokrata sakál és a Justh-párti farkas miképen férhetnek meg egy ugyanazon akolban, de kevés olyan talpraesett eszű ember van, aki ezt a különös helyzetet meg is érti. Mindezek dacára is tudjuk, hogy a magyar katholicismusnak elkerülhetetlenül szüksége van a parlamentben egy kath. pártra. Ez pedig a néppárt, amely mellett rendületlenül ki kell tartanunk tekintet nélkül arra, hogy a régi jó barátok közül kik fordultak ellenünk. Nem szabad tekintenünk, hogy a képviselők hogyan taktikáznak. Ne hallgassunk azokra, akik felpanaszolják az eddig hozott áldozataikat s most tovább akarnak surranni. A kimondottan kath. pártra szükségünk van, azért minden körülmények között ki kell tartanunk mellette. F. Kötekedés. — Megszivlelésül. — Elég sok baj, visszaélés és furcsa állapot van a világban, amik természetszerűleg hivják ki maguk ellen a közvélemény háborgását; a közvéleményt képviselő vagy annak helyét bitorló sajtótermékek azonban inkább szeretik a furfangosan kieszelt szenzációkat, a ráfogásokat, a gyanusitásokat, mint a tényleg létező, de a nép által csendben elviselt bűnös mulasztásokat és visszaéléseket. A régi liberális lapokban, de különösen az ujabban részvénytársaságok által alapitott olcsóbb újságokban minden közlemény vagy legalább is a cikkeknek túlnyomó része bizonyos érdekes külszin alatt a részvénytársaság tagjainak felfogását, elveit és törekvéseit szolgálja. S minthogy sajtóvállalatokba keresztény érzelmű férfiú, vagy épen egyházi állású töketulajdonos a pénzét nem igen fekteti, ezek a célzatos ujsági közlemények mindig keresztényellenesek, sőt egyenesen a kath. egyházat ütlegelik. Ne mondja azonban senki sem, hogy az illető töketulajdonosok részéről nem áldozat az egész vállalkozás. Ellenkezőleg, csupa áldozat, elveiknek hozott nagy áldozat, mert hiszen a befektetett százezrek évtizedeken keresztül nem hoznak semmi kamatot sem. Már sokszor megcsodáltuk a hitetleneknek nagy áldozatkészségét. Vannak, akik ezt a nagy elvhüséget letagadják, hogy igy kenegessék a renyhe keresztény lelkiismeretet. A tény azonban előttünk áll. Lapjaikat a legjobb hirü irók irják, az egyes számok köteteket tesznek ki, a reklamirozásban és a terjesztésben kifejtett üzleti ügyesség takarja és pótolja a tartalom silányságát. A gyűlölet tehát — amint a példa mutatja — többre, nagyobbra képes, mint a szeretet. Bizonyára azért, mert a szeretetet és a keresztényi érzületet egymásnak kérlelhetetlen bírálatában, kegyetlen ítéletekben s reklámtól szagos egyleti tevékenységben fejtjük ki. Az öncél, az önzés a leggondosabb burkolatból is elöbúvik épúgy, mint a bokor tüskéi a selyemtakaró alól. Az igazi áldozatosság az a fa, amely megtermi a tápláló és felüditö gyümölcsöket. Nem véletlen eset az, hogy a keresztény ügynek nincsenek bálványszerüen felmagasztalt vezéremberei, akiknek szava országos értékű, mert hiszen ha valaki — akár pap, akár világi — az Istentől nyert szólási, irási és szervezési tehetségek révén felülemelkedik a köznapiasság szinvonalán, épen elvtársai vannak azon, hogy emberi gyöngeségeinek feszegetése által lenyomják a sárba, sőt a kiszinezett gyengeségeket AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Gyuri bácsi. — Igaz történet. — Vagy egy negyed századdal ezelőtt a felvidék egyik tekintélyes vármegyéjének legelőkelőbb alakja Udvardy Zsigmond főszolgabíró volt. A régi dzsentri világnak tipikus maradványa. Ezer holdas prima birtokából csak a négyes fogatja maradt meg, amelyen libériás huszárja kíséretében utazta be községeit. Gyerek ember voltam, amikor házában legelőször megfordultam. Belépve szalonjába, három egyforma öreg urat találtam. Minthogy a házigazdát még nem ismertem, e szavakkal fordultam a jelenlevőkhöz: tekintetes Udvardy Zsigmond főszolgabíró urnái óhajtottam tiszteletemet tenni. A házi gazda mosolyogva kel fel székéről. Na, akkor édes öcsém, rossz helyen jársz, mert tekintetes Udvardy Zsigmond főszolgabíró ur nem lakik itten. Itt csak Zsiga bácsi lakik, értesz édes öcsém ? Majdnem ugyanabban az évben történt, hogy Trencsénben Plachy Lajos volt főispánt, trencséni kir. közjegyzőt kerestem. Irodabeliei a Bárány szállóba utasítottak, ahol a d. u. 4 és 5 óra között kávéját szokta elkölteni. A szállóba érve, a borfiut kérdem, itt van-e már Plachy Lajos kir. közjegyző ur? 1 Nem tudom, nem ismerem az urat. Már hogyne ösmernéd, hisz naponként itt fogyasztja el délutáni kávéját! A íiu erre gondolkodni kezdett. Talán Lajos bácsit tetszik keresni? Ő mindjárt itt lesz. Ennél az asztalnál szokott ülni. Ezek a bácsik rég elhaltak már s azt hiszem velük az általuk képviselt kedves típusuk is sírba szállott. Ma már a bácsi elnevezéssel legfeljebb kedvelt levélhordónkat, avagy hivatalszolgánkat merjük illetni. S tudja a jó Isten, akkor is örümünk telik, ha az egykori patriarkális jó időknek emlékét legalább ily alakban feleleveníthetjük. A Felvidék egyik ruthén vármegyéjének tipikus alakja Gyuri bácsi. A főispántól kezdve az utolsó falusi jegyzőig mindenki igy hívja. Nagy és tekintélyes állást tölt be az öreg a vármegye házában. Az alispánhoz igyekezőket ő jelenti be s felsőruhájukat nagy előzékenységgel lesegíti. Negyven évet töltött el már a vármegyénél. Fiatal korában katonáskodott vagy 10 évig s haza térve beállott megyei szolgálatba. Kezdetben mint a főszolgabíró huszárja díszelgett cifra uniformisában s amidőn a főszolgabírót alispánnak választották meg, ő is avanzsált s cerberusa lett az alispáni hivatal vastagon kipárnázott kétszárnyú ajtajának. Az alispánnal együtt Gyuri bácsi is megöregedett. Gazdája tréfásan szokta megjegyezni: Gyuri bácsi oldala mellett éltem le napjaimat. Öregünk, aki anyagilag távolról sincs rászorulva más fizetésére, ösztönszerűleg hódol kötelességeinek s csak a halál tudja majd elválasztani az alispán előszobájától. Olyan ő, akárcsak a zsölyeszék a nagymama szobájában. Nélkülözhetlen bútordarab. A vármegyei adminisztráció hálójába tartozó urakat gyerekkoruk óta ismeri. Valóságos pátriárka közöttük. Él is ezen jogával. A körjegyzőket egyszerűen letegezi s a szolgabírói állásban levőket pedig keresztnéven szólítja. És az öregnek bizalmaskodása jól esik még a leggőgösebb főszolgabírónak is. Az alispánnal való viszonya is a legbizalmasabb. Nem csoda, nemcsak fiatal éveiket, de a boldog gyermekkort is együtt töltötték el az iskola padjain. Az alispán, aki különben a világ legjobb szivü embere, szintén tegezi az öreg Gyuri bácsit, aki viszont csak a dekórum kedveért Nagyságos urnák szólítja gazdáját. Az alispán jószívűsége mellett azonban sok-