ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-03-03 / 10. szám

XVII. évfolyam. Esztergom, 1912. március 3. 10. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadó­hivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek BusárovitB Gusztáv kons v­kereskedésében. Konzervatív s liberális blokk. Esztergom, 1912. március 2. Az államférfiak keresik a kibontakozás útját abban a zűrzavarban, amelybe jutott ismét a politikai helyzet. Persze, amit keres­nek, azt nem mindig lehet megtalálni. Főként akkor ném, ha a keresés nem folyik termé­szetes irányban vagy módozatban. A politi­kában elkövetett súlyos hibák kivételesen akkor javithatók, ha a politika intézői a jövő alakulásokat, mint döntő körülménye­ket veszik figyelembe. Ragaszkodni egy meglevő politikai státushoz, a hazafias eszélyesség s az előrelátás hiányát vetné ránk, mert minden politikai rendszer idő­höz kötött, megvannak a maga fogyatkozásai, melyek az állami rend érdekében fejlesztést, söt módositást is igényelnek. A jövő poli­tikai alakulásokat nem a közjogi, hanem a nagy, a vallási alapon nyugvó erkölcsi iskolai kérdések, a gazdasági vívmányok s beren­dezkedések uralják. Minden korszaknak megvannak a maga vonásai s uralkodó eszméi. Széchenyi kora a nemzeti szellem s érvényesülés szárny­bontásának, Kossuthé s Deáké a közjogi alap irányitásának korszaka volt. Akkor más elv s eszme nem volt érett a kibonta­kozásra s ezek az irányzatok uralkodtak addig, ameddig uj, hatalmasabb s az em­berek létérdekébe mélyebben vágó eszmék felszinre nem kerültek. Nálunk, az emiitett irányzatok nem voltak világpolitikai stilü alkotások győzelmi útjai, — mert hisz több­nek kivivása élt a lelkekben — de a mi viszonyaink között s az adott körülmények­hez képest mégis olyan haladást jelentettek, melyek a jövőt biztosithatták. Ma azonban a merev közjogi tusakodás többé nem ural­kodó vonása politikai jövönknek. Hisz csak­nem félszázad igazolja azt a nagy erövesz­teséget, amelyet ezen közjogi harcok a nemzet fejlődésében s gyarapodásában okoz­tak. Maguk a közjogi pártokban is tökéletes a viszály. Férj és feleség hajbakaptak. Nem békülnek s mindegyik a kormánypárton levő házibaráthoz fordul. Máshol lennénk, ha a nyugoti müveit államok példájára mi is minden erőnket első sorban a gazdasági fejlődésre, a szociális követelések megvaló­sítására szenteltük volna. Nézzük végig az európai államok belső politikáját, azok mind visszahangzanak a gazdasági elöhaladás, a szellemi, a kulturális mozgalmak hangos szavától. Ezek a kivánalmak nálunk is han­gosan beszélnek, szükségszerüleg kiáltanak. Egy nemzet közgazdasági s kulturális kívá­nalmai lehetnek alvók, lehetnek szünetelök, de ha egyszer kifejezésre jutottak, azokkal az intéző politikai tényezőknek számolniok kell. Számolni kell azonban azzal is, hogy világszerte a gazdasági s kulturális elöha­ladás politikája kettős jegy alatt folyik: a kereszténység s a radikális liberalizmus jegyében. Ennek a két nagy világeszmének alapjára helyezkednek a küzdő felek. Ebben a küzdelemben is van hősiesség s árulás, bátorság s csüggedés, van hűség s pártos­kodó visszavonás. Ezek az ellentétek azon­ban, ameddig politika lesz a világon, kisebb­nagyobb mérvben mindig megvoltak s lesz­nek mindenütt. Különösen a mi nemzetünk­nél három század óta szomorúan tapasztal­juk, hogy minden kibékülés, minden viv­mány, minden előretörés ujabb összeütkö­zés csiráját hordja magában. Történelmünk szinte bántó egyformasággal ismétli meg önmagát. Ezért küzdelem, söt harc a poli­tika. Ezt tudva, mindezek dacára, be kell rendezkednünk az uj politikai korszakra, be kell élnünk magunkat annak ismeretébe, hogy a közjogi kérdések helyett, a nagy szociális és kulturális társadalmi kérdések, melyek alapjában vallásos kérdések is, fog­ják a nemzeti politikát irányitani. Meggyő­ződve kell lennünk, hogy a politikai küz­delemben a keresztény és radikális libe­rális szellem térfoglalása között lesz a pá­rosviadal, melyek mindegyike igyekezni fog a nemzet lelkét hatalmába hóditani. A küzdelem kétségtelenül erős s meg­rázkódtató lesz. Más a keresztény, más a liberális irányzatnak tanitása s gyakorlati működése az uj gazdasági és kulturális be­rendezkedésről. A mérsékelt elemek kon­zervatív jelige alatt a kereszténységhez közelebb álló ligához fognak csatlakozni, a radikális elemek viszont az ultraliberális irányhoz. Németországban ez az alakulás már megtörtént. A szociáldemokratákkal blokkba egyesültek a radikálisabb szellemű liberális árnyalatok, a centrummal a mér­sékeltebb pártok. Az elválás azért követke­AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. ágyról, meggyújtja a füstös mécsbelet s odavilá­git annak a sápadt gyereknek az arcába, aki a sarok kis ágyon alszik, összegubbaszkodva piszkos kis ingében. Két hete már, hogy nem adhatott rá tisztát — nincs. Nincs, aki kimossa. Az öreg Rébék be-bejár ugyan néha, de nem sok köszö­net van abban. Olyankor mindig lába kél valaminek, hegyén­tövén fölfordul a ház, mintha boszorkányjárás lett volna. Bár az se lehetetlen, hogy Rébék asszony­nak csakugyan köze van hozzájuk. A nagy esetet is ő pattantotta ki, a felesége le se tagadhatta, olyan tisztára kimutatta. A Gsath István cifra szűre, darutollas hetyke kalapja ott volt a pitvar­ajtó háta mögött a szegen. Még a fagyos hópihék is azonmód rajta voltak. Fuvásos, csúf idő volt aznap. A kutyát se verték ki, csak épen hogy neki kellett hazulról elmenni akkor! . . . Seprenyi Rébék téritette vissza az útból, esküdött égre­földre, a töméntelen fényes csillagra, hogy sza­kadjanak rá mind, ha nem igaz. Csath Pista épen most ment be hozzájuk. Látta az Erzsók is, aki leányával bizonygatta, de az elfutott előlük és pirosabb volt az arca a hajában libegő piros pántlikánál. Lábujhegyen topogott vissza Sajagó Márton, még be is húzódott a muskátlis kis ablak alatt s úgy állott meg a küszöbön váratlan, mint valami jelenés. Az asszony szitált épen, tészta­gyúráshoz akart fogni és csak nézett nagy csodál­kozva az urára: — Hát ilyen hamar visszatérült kigyelmed? — Nem lett volna olyan sürgős, ugy-e? — csúfolódott az ember. Az asszony nem értette el. — Ilyen idő — mondta — nem is arra való. Tudtam én azt, hogy visszajön . . . Újfent a liszttel babrált, de az embere oda­került elébe s úgy nézett a szeme közé. — Na, hogy ugy a lelkedből beszélsz-e Judith ? Hanem azért csak add elő a mézes­bábodat, úgy látom nem igen kellene már az én vásárfiám! Szinte ki volt kelve a képéből az a szép szál ember. A szeme vörös volt, homlokán vastagra duzzadt az ér. Hogy fölnézett rá az asszony, el­sikoltotta magát s kifutott az udvarra. — Teremtő Isten! . . . Megháborodott az én szegény uram! Sajagó Márton lobogtatta a. szűrt, a daru­tollas hetyke kalapot. — Ehun van ni! — mutatta diadalmasan —­hát csak add elő a gazdáját. És majd hogy kezet nem emelt az asszonyra. A hangos beszédjük A „Csillag". Irta: Mányiné, Prigl Olga. Nagyot, hosszút kukorékolt egy kakas vala­hol messze. A késői téli pitymalat hat óra tájt esik, de a kakas megérzi a három órát, az igazi hajnalt s csak ahhoz tartja magát most is. Szavára ugyancsak válaszolgatnak a szomszédból a többiek. Ki hosszabban, ki vékonyabban, de mindenik meg van győződve róla, hogy a legszebben tudja. Sajagó Márton ébren volt még a kakasszó­lás előtt. Nyugtalanul hánykolódott ágyán és nagyokat sóhajtott közben. A sötét gond, ami beköltözött házába, úgy érezte, éjszakára mindig a feje fölé kuporodik. Két fekete szárnyát rátéri ti a két szemére, hogy csupa sötét álmot lát tőle. Nagy mélységeket, amiknek környékén szédelegve jár; viaskodó felhőcsomókat, melyek sárkányok módjára keringélnek, futkosnak körbe, körbe. Majd meg úgy érzi, sziklába ütötte fejét s csorog belőle meleg vére. Küzködik, küzködik s mire magához tér, kiveri az izzadtság a homlokát. Fölül s hallgatózik. Olykor ijedten ugrik le az ágyról, meggyújtja a füstös mécsbelet s odavilá­git annak a sápadt gyereknek az arcába, aki a sarok kis ágyon alszik, összegubbaszkodva piszkos kis ingében. Két hete már, hogy nem adhatott rá tisztát — nincs. Nincs, aki kimossa. Az öreg Rébék be-bejár ugyan néha, de nem sok köszö­net van abban. Olyankor mindig lába kél valaminek, hegyén­tövén fölfordul a ház, mintha boszorkányjárás lett volna. Bár az se lehetetlen, hogy Rébék asszony­nak csakugyan köze van hozzájuk. A nagy esetet is ő pattantotta ki, a felesége le se tagadhatta, olyan tisztára kimutatta. A Gsath István cifra szűre, darutollas hetyke kalapja ott volt a pitvar­ajtó háta mögött a szegen. Még a fagyos hópihék is azonmód rajta voltak. Fuvásos, csúf idő volt aznap. A kutyát se verték ki, csak épen hogy neki kellett hazulról elmenni akkor! . . . Seprenyi Rébék téritette vissza az útból, esküdött égre­földre, a töméntelen fényes csillagra, hogy sza­kadjanak rá mind, ha nem igaz. Csath Pista épen most ment be hozzájuk. Látta az Erzsók is, aki leányával bizonygatta, de az elfutott előlük és pirosabb volt az arca a hajában libegő piros pántlikánál. Lábujhegyen topogott vissza Sajagó Márton, még be is húzódott a muskátlis kis ablak alatt s úgy állott meg a küszöbön váratlan, mint valami jelenés. Az asszony szitált épen, tészta­gyúráshoz akart fogni és csak nézett nagy csodál­kozva az urára: — Hát ilyen hamar visszatérült kigyelmed? — Nem lett volna olyan sürgős, ugy-e? — csúfolódott az ember. Az asszony nem értette el. — Ilyen idő — mondta — nem is arra való. Tudtam én azt, hogy visszajön . . . Újfent a liszttel babrált, de az embere oda­került elébe s úgy nézett a szeme közé. — Na, hogy ugy a lelkedből beszélsz-e Judith ? Hanem azért csak add elő a mézes­bábodat, úgy látom nem igen kellene már az én vásárfiám! Szinte ki volt kelve a képéből az a szép szál ember. A szeme vörös volt, homlokán vastagra duzzadt az ér. Hogy fölnézett rá az asszony, el­sikoltotta magát s kifutott az udvarra. — Teremtő Isten! . . . Megháborodott az én szegény uram! Sajagó Márton lobogtatta a. szűrt, a daru­tollas hetyke kalapot. — Ehun van ni! — mutatta diadalmasan —­hát csak add elő a gazdáját. És majd hogy kezet nem emelt az asszonyra. A hangos beszédjük WtT ELSŐ SZENT ÁLDOZÁSI EMLÉKKÉPEK, ~W valamint mindennemű szent képecskék legnagyobb választékban, különféle alakban és a legszebb kivitelben, magyar, német vagy tot szöveggel a legjutányosabb árban kaphatók BUZÁROVITS GUSZTÁV könyvkereskedésében Esztergom. Mutatvány-képek és árjegyzékek ingyen és bérmentve.

Next

/
Thumbnails
Contents