ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-02-25 / 9. szám

XVII. évfolyam. Esztergom, 1912. február 25. 9. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Eszterg-om, 1912. február 17. — Tovább harcolnak. A Justh-pártról azt hallottam, hogy ö is epekedik a béke után, de nem mer szint vallani, mert törököt fogott, ki nem ereszti öt. Az hallatszik, hogy a Justh-párt bizik abban, hogy a Kossuth-párt békehangulata nem őszinte. Erősen áll, ha erre gondol és békés hangulat ömlik az ö kuruc ábrázatán is, ha arra gondol, hogy a Kossuth-párt be fogja adni a derekát. Nem igaz ám, hogy a Justh-párt hiszi, miszerint a Kossuth párt nélkül is megállja helyét. Csak mondja, de egész belseje remeg, reszket, ha erre gondol. 0 is odaállana már a tisztességes béke mellé, de hát mit mond ehhez a megszelidüléshez a török ?! Sokat rengették már a légtengert a törökkel összeölelkezve az üres hordók tetején s most szelíddé simuljon a világ? A Justh-párt is elmondhatja ma már, fogtam uram törököt, de nincs köszönet benne. Szabadulni is szeretnék már tőle, de féltem a körúti ablakaimat. Igazán furcsa volna, ha a napokban bemutatkozó sétáló demostráció, munkás demostrációvá válnék. Pedig ugy lesz, ez egyszer bizonyos. Törököt fogtak és az fogja őket. Justh is el fogja nem sokára mondani: „A barátaimtól ments meg engem Uram." De ki fog segítséget nyújtani? Olyan magyar ember kevés lesz maholnap Magyarországban. Per quod quis peccat, per idem punitur et ipse, magyarul: ki miben vétkezik, ugyan abban találja a bűn büntetését. Nem sajnálja Justhékat ebben senki. . K. Keresztény színpad. Oly korban, midőn a keresztényellenes, sőt teljesen atheista és materialista világnézet mindent átjár s még az exakt tudományokat is megmérgezi, ugyancsak aktuális a keresztény színház AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Az éjjeli bakter. (Visszhang a múltból.) Az éjjeli falusi bakter sem kellett már a XX. századnak. Azelőtt azonban, tudj' Isten, hány emberöltő óta apáról fiúra szállott ez a juss. Az éjjeli bakter valóban tekintélyes közeg volt, mert nemcsak a rendes órajárást, hanem mások rendetlen járását is ellenőrizhette a falu erkölcsei érdekében. A bakternek tehát józan embernek kellett lennie. Habár több pityókos éjjeli kóborló „bagoly"-nak is mondta. Épen azért sokan, a ludasok közül, a kedvére voltak kénytelenek járni hol egy kis csöndesitö dohánnyal, hol egy üveg elhallgattató borral, hol egyéb hamaros borravalóval, hol más kifundált ajándékkal tömték be a száját. De az utolsó dömösi éjjeli bakter is kénytelen volt, a korszellem parancsára, rozsdás, hanem azért tekintélyes alabárdját sarokba állítani. A fakó szűr azonban tovább is szolgált rajta, mert a nemes község, kárpótlásul községi csősznek választotta. Örök törvény szerint ugyanis illet gondoskodnia a jelennek a mult hagyatékáról. Igy alakult át a haladás korában az elavult falusi bakter mezei csősznek. Azóta rozsdás pusFelelös szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. eszméje. Hisz lassan már — bármily bizarrnak látszassék — keresztény mathematikáról és fizikáról is kell gondoskodni, mennyivel inkább szükséges tehát keresztény színházról gondoskodni, lévén a színművészet a szónoklat után legnagyobb kihatással biró művészetág. Mert ha már az elvont tudományokban is, melyekkel csak a fefisö tízezrek foglalkoznak, mindenüvé belevitte a szabadkőművesség vallásellenes tendenciáit, mennél rombolóbban hatnak eszméi a széles néprétegeknek szánt praktikus művészetek, jelesen a színház által. Miként a régi pogánytemplomok a vallásos kultusz színhelyéből lassankint emberáldozatok s nyilvános erkölcstelenségek színhelyévé változtak, ugy a modern pogányság is Thália templomait, a színházakat az erkölcsnemesitő eszmék, emberi és polgári erények nevelőiskolájából a társadalomfelforgató eszmék és a fajtalanság és perverzitás szellemének melegágyaivá változtatták át, keresztény eszméket kidomborító darabok nemcsak nem juthatnak a modern nagyvárosi színpadokra, hanem már a természetes tisztesség és a polgári erények jegyében haladó színmüveket is mindenütt kiszorítják a pikantériákban utazó, vagy határozottan pornografikus modern szinműirodalmi termékek. Ha ez igy marad nemcsak mind óriásibb méreteket ölt a hitetlenség és erkölcstelenség propagandája, hanem a művészetek egyik legkiválóbb ága úgyszólván kiaknázatlan marad a keresztény eszmék számára. Minthogy a modern színházakba sohasem léphet biztonsággal tisztességes család, Londonban már évek óta működik a „Fehér Ház", és egy londoni színház sem örvend oly látogatottságnak, mint ép a Fehér Ház, a tisztességes londoni családok szórakozási helye. Ennek mintájára Európa kát visz a hátán és elriasztja a lappangó tolvaj cigányokat, a kicsapongó nyaraló fickókat és a tolakodó varjú falkákat is a fiatal burgonya dézsmálásától és a zsenge kukorica pusztitásától. Esküdt ellensége lett azonban a libacsordáknak, mert azok rendesen tilosba tévednek és ekkor a szegény csősznek kettős baja van. Mert ha följelenti a kárt, akkor nincs többet kilátása sem libamájra, sem combra, ha pedig nem jelenti föl, akkor még az állásából is kitúrhatják kenyéririgy áskálódó ellenségei. Bizony nagyon nehéz állás mainapság a csőszködés! Bezzeg különb idők jártak még hajdanában, a baktervilágban! Több termett akkor a szűr alatt egy éjjel, mint manapság egy hónap alatt . . . Tizenöt esztendő előtt, mikor még csak szerény nyaraló zsöllér voltam Dömösön, az akkori biró parádés-utcai szobájában laktunk, a községháza, az iskola és a posta közelében. Ha valahol, hát ezen az u. n. „központi" környéken buzdult föl leginkább a bakter virtusa, mikor éjjeli szolgálatát teljesítette. Osi melódiával, parádésan vontatva adta ki az éj őre óránkint a maga régi, örökölt rigmusait. Andalító, csöndes, csillagos szép nyári estén meghitten tanyáztunk a bérletünkhöz tartozó filagóriában, az udvari kertben, amikor megállott a bakter a ház előtt, rátámaszkodott ijesztő alabárdjára, megköszörülte a torkát egy-két köhintéssel és rágyújtott az első strófára : Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv kön> vkereskedésében. majdnem minden nagyobb városában fel-felmerül a „fehér estélyek" mozgalma, kisebbszerű — minden erkölcsi érzéket sértő pikantériától ment — előadások kísérlete, söt itt-ott már érik az állandó keresztény színház eszméje. Mi sem maradtunk el egészen a keresztény nyugatról jövő új eszmeáramlattól. Nemrég erősítette meg a belügyminiszter egy egyesületnek szabályzatát, mely a keresztény színpad megteremtését tűzte ki céljául; Lévay Gyula budapesti színművész a kezdeményezője ez eszmének. Bár minden valamire való vállalkozásnál az egyéni iniciativa és ambició jelentékeny hajtókerék, a keresztény mozgalmaknál mégis szeretjük látni, ha a privát vállalkozás valami keresztény egyesületi szervezetbe illeszkedik. Sok mindenféle vállalkozást láttunk már indulni privát emberek részéről keresztény sőt katholikus cégér alatt, de mihelyt egy kissé megtollasodott vagy vétkes bukással kompromittálta az eszmét, vagy nagyobb anyagi eredmények elérése céljából színtelenné vált, ha ugyan át nem pártolt az ellentáborhoz. Igy, hogy hazai példákra ne utaljak: a bécsi Jubileumstheater is eleinte keresztény színháznak indult, de most már ép oly színtelen, mint a többi. Kívánatos tehát, hogy a még jámbor óhaj formájában élő budapesti fehér színház már csirájában is intézményszerü jelleget öltsön, vagyis az irányítást egy közbizalomnak örvendő szervezettől pl. a Pázmány egyesülettől nyerjen. A keresztény szinügy kérdését azonban korántsem tartjuk megoldottnak egy budapesti, vagy még egy-két vidéki keresztény szinpad felállításával. Addig is, sőt azontúl is a főfeladat e téren a katholikus egyesületekre háramlik. Amint a romboló eszmék néhány ezernyi tanszéke nem versenyezhet — még csak számra nézve sem — „Hajjá meg ezt háznak ura, Tízet ütött már az óra! Vigyázz ember ezen szóra, Mert elmégy nyugodalomra. Nincs fölírva homlokodra, Mikép virradsz föl hónapra, Örömre-i avagy búra ? Imádkozzá, tiz az óra! Dicsértessék Jézus Krisztus és az ő szent \ Anyja, Amen." Megtörtént olykor holdas szép estén, kivételesen, hogy a rózsabokrok és liliomok közé épült filagória áhítatos csöndjében ábrándoztunk, mikor a falun végigjárt bakter hivatalos állomásain és igy még ébren élveztük a második strófát: „Tizenegyet vert az óra, Vigyázz gazda az házadra, Cselédedre és szolgádra Rendőd iket az álomra! Hogy menjenek csendes módra, Minden hajjá, tizenegy az óra, Dicsértessék Jézus Krisztus és az ő szent Anyja, Amen !" A többit már nem értünk rá végigélvezni. A hátralévő verseket tehát egyszer papirosra örökítettem, mikor a bakter nálunk járt egyik vasárnapi délután. Egy kis takaros, ezüstözött, kupakos, fekete selmeczi makra pipáért és egy jófajta „pakli" magyar dohányért elmondotta szívesen a baki er további mondókáit.