ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-02-18 / 8. szám

XVII. évfolyam. Esztergom, 1912. február 18. 8. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám, ára 16 fillér. Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. Kézipatok a szerkesztőség", előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Busárovits Gusztáv kön? vsereskedésében. Esztergom, 1912. február 17. — Hazafias időlopás. A Justh párt datum vagy terminus pártnak volna inkább ma már elkeresztelhető, ha ugyan a keresztvíz megmaradna vagy változtatna rajta valamit. Miért ? Az önálló magyar bank létesítését terminushoz kötötte. A terminus elmúlt és a független magyar bank még ma is csak nemzeti kívánalom és nagy valószínűség szerint még igen sokáig az marad. A terminus politika elrabolt egy jó csomó időt a komoly munka elől és ma is még mindig az osztrák-magyar bank a giro, mely anyagi érdekeinket képviseli, adósságaink nagy részét financirozza. Ma a Justh párt ismét terminusban utazik, a béke egyetlen alapfeltételének az általános, egyenlő és titkos priuszát állítja be a magyar politika tüzkohójába. Ha ez meg nem adatik, nincs politikai béke, hanem lesz obstrukció, háború, mely felemészti legjobbjaink türelmét és kiteszi a magyar nemzetet annak, hogy egy esetleges bonyodalom hazánkat készületlenül találja. Nagyon rövidlátó és gyerekes politika a terminusos politika. Még csak ennyit. Mi történik, ha a mostani kormányt az obstrukció megbuktatja ? A többség körében kialakul egy másik kormány. Mi lesz, ha feloszlatják a mai t. Házat? Lesz egy - másik t. Ház. Tegyük fel itt az alternatívát. A mai kormány többség vagy hasonló nagyságban jelenik meg, vagy pedig bekövetkezik az, hogy a Justh párt a vörösekkel való szövetség révén nagy többséggel kerül vissza a politikai arénába. Ha az első, kezdhető a komédia ott, hol elhagyták ; ha a második, nekik kell kormányt alakítani. Kérdések kérdése, vájjon az igy hatalomhoz jutott Justh párt képes lesz-e az általános priuszához a felséget megnyerni? Vájjon a katonai reformot szögre akaszthatják? Mi azt hisszük, hogy Bécs csak olyan kormánynyal áll szóba, mely a felségjogokat tiszteletben tartja; mely azt szállítja Bécsbe, mit ott előre megrendeltek. így van ez minden kendőzés nélkül és nem másképen. Mire való tehát a t. Házban az a nagyképüsködés ? Miért hintenek port egyesek a nemzet szemébe, mikor ott nemzetieskednek? A tisztességes béke mindig többet ér a háborúnál. Miért tehát mindig és mindenben gáncsot vetni ? A komoly munkával kell a nemzet rokonérzéseit kiérdemelni és nem örökös gánccsal. K. Osztályharc, A szélsőséges és még kialakulási korát élö szociáldemokrácia nagyban fújja az osztályharcok riadóját. Föltétlen egyenlőséget hirdet a gazdasági, söt az erkölcsi korlátok ledöntésének árán is. Meghaladott álláspont az „osztály", ami különben az egy érzelmű, egy felfogású, egy célt követő, társadalmi állásuknál fogva egybetartozó emberek közössége. A társadalom mai tagozódásai nem elkülönített kasztok, amelyek a kiváltságok bástyáival veszik magukat körül, mint az ázsiai és a tibeti társadalmi különválások, ahová csak születése révén juthat be az ember, de különben az alsóbbrendünek bármily szellemi, vagy anyagi tehetsége sem elég ajánlat a magasabb osztályba való felvételre. A mi társadalmi osztályaink nem a kizárólagosság jegyében alakultak ki, mintha a ki-, vagy belépéshez a születési bizonyitvány felmutatása szükségeltetnék; ellenkezőleg, a polgári osztály csaknem ösztönszerűen felszívja a neki megfelelő lelki s anyagi kvalifikációkat. A mai társadalmi rétegek határai nem is annyira a demokratáktól támadott gazdasági korlátok szerint igazodnak, mint inkább lélektani talajba mélyesztik gyökereiket. A gazdasági keretek új és új fázisokban mutatkoznak a történelem folyamában. A rabszolgaságot felváltja a jobbágyság, ennek helyére tolódik a földművelő gazdatársadalom egyfelől és a szociáldemokrácia karjába hajszolt ipari és gyári munkásság. De az alapvető kombinációk fölött mindig ott lebegtek a szűkebb körű társadalmi kikristályosodások a cives Romani, a patríciusok, nemesek, főnemesek, a mai polgárok, az angolországi lordok, a németországi junkerek s nálunk a kaszinói intelligencia alakjában. De mélyebb megfigyelés azt mondja, hogy mind e tagozódásokat az emberiség lélektani koncentrációja termelte s irányította a gazdasági koncentrációt is. Ez a magyarázata, hogy az emberiséggel egykorú szokások lassú fejlődés útján társadalmi elkülönülésekhez vezettek. Pl. az alacsonyabbrendü meghajol, letérdel, földreveti magát; a védtelenség kifejezésére a keleti ember keresztbe fonja karját, a kaffer porral hinti be fejét, a keleti leveti saruját, az európai kalapot emel a felsőbbség elismerése jeléül. Mindez lehet járulékos jellegű AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Farsangi kép. (Két ház.) Az egyik odalent, a falunak végén: Vidám muzsikától És nótától hangzik. A kopott kilincset kézből-kézbe adják S egymást váltogatják Az „örökös lagzik." Hosszú asztaloknál ül örege, ifja: A szesz ördögének Áldoznak ők itten. S ki otthon mukkanni sem mer, — mellét veri; Azt hivén magáról, Hogy ő földi Isten. A másik épület a falu közepén, — Bár harangszavával Úgy hivja a népet i Kong az ürességtől. Csak egy idegen megy Megtekintni ott benn: A nagy oltárképet. Walter György. A beduin leánykérő. Mintha még most is magam előtt látnám a daliás termetű és szelid tekintetű őszbecsavarodott misszionáriust kicsiny otthonában és hallanám ajkáról folyni a kedves visszaemlékezést lezajlott csatározásairól a szt. hitért. Csatározás volt az csakugyan, melyet ő hat éven keresztül Madobában, a Jordántól egy napi járásnyira keletnek, egy beduin községben átélt hiveivel hitükért és létükért. Még a bizánci misszionáriusok vitték el nekik a szt. hitet. Hajdani püspökeik ott szerepelnek még most is a régi zsinatok aláírásaiban. De a régi dicsőségből valami nyolc hatalmas bazilikának romjain kivül, csak a szt. hitet őrizték jól-rosszul az őket körül özönlő mohamedán tengeráradatban. Az isteni gondviselés a jó öreg misszionáriust választotta ki, hogy a romokból újra templom, iskola .épüljön a hithez hűen maradtaknak Addig is másfél évet sátor alatt kellett töltenie. Ennek is felét kápolnának hagyta, másik felét pedig az iskolával osztotta meg. — Mindjárt működésem elején, meséli a páter, nehéz feladat szakadt nyakamba. Hiveim egyik fele már betelepedett a községbe, szerény alacsony köházikókba, másik fele még a község határában sátorozott. Egyik is másik külön nemzetséghez (hamuié) tartozott, külön törzsfő (seik) alatt szervezkedve. Történetesen úgy volt, hogy a sátoros seiknek egyetlen leányka képezte családi áldását és a városi seiknek pedig egyetlen fiú. A városi seik arra valónak látva fiát, nem talált szertejáró gondolatában más illőbb mátkát fiának, mint a sátoros beduin seik leányát. De hogy fog majd annyira megalázódni a sátoros seik, hogy majd neki egykoron házba bujkodó unokái legyenek? Mert bizony másutt az is megesett, hogy a betegre vált nomád beduinok még a nekik épült kórházba sem akartak bemenni, mert nincs benne levegő, meg rájuk szakad. Az öreg városi beduinok egész bizalma csak felém fordult, hogy a sátor alatt felnövekedett vadvirágot csak én ültethetem majd át az ő házi kertecskéjének csemetéje mellé. Egy napon be is állított sátramba, kezdve a beszédet ménéin, kancáin, tevéin, mesélve a rég letűnt időkről hosszú meséket, mert nem illik úgy mindjárt az ügyes-bajos dologgal valakihez berontani; úgy a második-harmadik félórában elő is áll a kéréssel: — Ismered abúna (atyánk) az én szép szál fiamat, annak akarnék mátkát keresni és nincs hozzávalóbb, mint a testvér seiknek termetes leánya; de hogy is merném én azt tőle kérni ? Te kérd meg abúna az én nevemben, a te kérésed nem utasíthatja el. A seiknek hozzám való bizalmát nem utasíthattam el, bár ily nagyon is arabos módon nyilatkozott is meg. Fel is kerekedtem az én kis nyájam távolabb tanyázó feléhez. Illedelmes bevezető beszédek után, rá is tértem az én kérésemre. — Nagy dolgot kérsz tőlem abúna, az én egyetlen kincsemet, az én drága teherhordó tevécskémet! De a te kérésedre abúna odaadom. Teneked adom, akár ingyen is. Leányának gyermeki szeretetét, az ő beduin esze csak az ő tevéjének képével tudta felmérni. A különös lelkipásztorkodási siker nagy megnyugvással töltötte el lelkemet. Siettem is tudatni az én nyájam másik, a kultúrának behódolt felének fejével. Közeledett a nagy nap, mikor az előzetes megegyezést véglegesíteni kellett. Föl is kerekedett kancáikra a seik és rokonság előkelői a sátoros seikhez nagy leánykérőbe: én pedig a követség élén. A sátortáborba érve, elhelyeztük jószágainkat. Beállítottunk a seik sátorába. Letessékelt bennünket a földre teritett pokróc-szőnyegekre. Bevégeztük a hosszas, udvarias köszöntést és kérdezősködést: