ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-01-21 / 4. szám

XVII. évfolyam. Esztergom, 1912. január 21. 4. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő: ROLKO BELA. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Busárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Esztergom, 1912. január 20. — Vádak és találgatások. Látszólagosan megszűnt az a nagy harc, a melynek végső célja a Barkóczy báró letaposása után az iskolák sorsának, vezetésének vallástalan kezekre való játszása lett volna. Ne tessék azonban azt gondolni, hogy a csúf lármával dolgozó ellenség, amiért megszűnt kiabálni, a fogait csikorgatni és a nyelvét ránk nyújtogatni, teljesen megjuhászodva vonult vissza kudarcával dísztelen kuckójába. Igy gondolkodni annyi mint nagyon tévedni. Amint a jelek mutatják, csendben, de lázasan kutatja ugyanaz a had a vereségnek a való okait és egyáltalán nem hajlandó elhinni, hogy a közoktatásügyi minisztérium szivét egyedül a kath. közvéleménynek bár nagyarányú nyilatkozása és az orvtámadás ellen felemelt tiltakozó és botránkozó szava hatotta, vagy némitotta volna meg. Teljesen igazuk van, ha nem hisznek vakon a nyilvánvaló jeleknek. Hiszen a mi hazánkban jóformán semmire sem becsülik a nagy tömegek meggyőződésének megnyilatkozását és annak irányát. Fő a törvény betűje s a törvény által feljogosított szavazatok megszerzése. Hogy azután a törvényes szavazatok által megnyilvánult közvélemény hamis, az már az alkotmányosság gyöngébb oldalaira tartozó számadás. A polgári házasság bölcsője körül is hatalmasan felzúgott a kath. közvélemény tiltakozása s minden hithű ember az egyházpolitikai szörnyszülötteknek a fejét kívánta. Eredmény nélkül! Mert akkor még kisebbek, még gyöngébbek voltunk, mint most. A Barkóczy-ellenes hadak most sem sokra becsülnek bennünket, mert ahelyett, hogy politikai és népszövetségi hadsoraink erejét vizsgálnák, kifelé kémlelnek, az uralkodó család felé szimatolnak s hogy elért eredményeinknek erőforrását ott sejtik, mi sem bizonyítja inkább, minthogy a Prohászka püspök beszédének erőszakos kiforgatása által akarták felkelteni az uralkodóház haragját a magyar papság ellen. Tehát már a szimatolás teréről a támadás mezejére léptek. p Kisbérletek, altruista bank és a választójog. Amint a magyar parlament a kontinens s a világ legelső parlamentje, s igy a magyar alkotmányos törvényhozás bizonyos tekintetben előtte jár az európai törvényhozásnak, ugy a közgazdasági válság és a függőben levő mezőgazdasági szociális kérdésekben a magyar törvényhozás igazi császárvágást készül tenni. Akárkitől jön a jó, azt dicsérni, elismerni kötelesség. Mig külföldön csak tanakodnak s elméleteket irnak, addig nálunk megvalósulás küszöbén áll a legpraktikusabb megoldása a mezőgazdasági válság és parasztszociális problémáknak : a kisbérletek rendszerének bizonyos állami kényszer utján való behozatala által. Mert nyugaton a legnagyobb keresztény-szocialista szakírók is, minő pl. Heinrich Pesch: nem tudnak okosabb, praktikusabb megoldást a parasztszociális kérdés összes gazdasági problémáinak megoldására, mint a kisbérleti rendszert. Nem annyira a nagy latifundiumok, mint inkább a nagybérletek akadályai a népesedésnek s a nép vagyonosodásának, s okai a drágaságnak s a nöttön-növö szociális elégedetlenségnek. Mert a bérlő, kit felfelé a fix bérösszeg korlátoz, természetesen a kisembereken iparkodik meggazdagodni, s megtörténik azután az a furcsaság, hogy a nagybérlő kisbérletekre osztja a birtokot, s a közvetítő gazdálkodás minden átka ránehezedik a munkásnépre és a fogyasztó közönségre. Az eddigi nagy szabadsághoz képest szinte a magánjog és tulajdonjog megsértésének látszik, hogy a törvényhozás a kisbérleteket forszírozni akarja, előbb csak ajánlás-elömozditás utján, később törvényhozással : megszabván a maximumot, melyen felül birtokot bérbeadni nem szabad, egyúttal oly módozatokat teremtvén, mely lehetőleg a kisembereknek hozzáférhetővé tegyen 1—10—25 holdas bérleteket. De az érvágással szemben, amit a törvényhozás igy a tulajdonjogon tesz, oly nagy előnyöket biztosit a birtokosnak, melyekért szivesen fog engedni minden nagybirtokos a „szelid nyomásnak." Azt talán említeni sem kell, hogy a kisbérlet rendszer a magántulajdon jogát szent és sérthetetlennek akarja tartani; nem tévesztendő tehát össze holmi kommunisztikus törekvésekkel, melyeknek lázától pl. az újdonsült kinai köztársaság ég, s melyek esetleg korai sirját fogják megásni. Mert a társadalom olyan mint a macska: bármint forgatják és ejtik, mindig talpraesik, t. i. a tulajdonjog alapjára. De a kisbérletrendszer állami rendezése a nagybérletrendszer eddigi •— fennen dicsért — előnye mellett, hogy t. i. biztosítja a bérösszeg terminusszerinti kifizetését s a behajtás ódiumát az amúgy is széleshátu állami közegekre háritja — még egy nagy AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Osztozkodás. Irta: Csite Károly. Borék egy szekér, illetve három hordó szőlőt árultak a piacon. A gazda mérte ki a portékát fent a szekéren, a hordók között állva, az asszony pedig pénztároskodott. Egyéb mértéke nem volt Bor^Miskának, mint a jobb kezét megáldott óriási marka. Egy marék szőlőnek, bizonyos arány szerint megrakva, tiz fillér volt csak az ára. Tehát nagy volt mértéke s fogyott is a szőlő. Ugy tiz óra tájban egy óriási termetű, zordon arcú úr állt meg a szekerük mellett s szó nélkül kivett egy szép szőlőfürtöt a hordóból és azon helyben meg is ette. Az első fürtöt követte a második, majd a harmadik és negyedik. Akkor már igen csóválta fejét Bor Miska s az asszony fülébe súgta: — Kicsoda, micsoda ez az ember, nem ismered? Kitellik még tőle, hogy nem is fizet. — Én nem ismerem. Szóljon neki kie! — súgta vissza az asszony. Bor Miska azonban nem szólt, gondolta, vár még egy kicsit. Az elfogyasztott szőlőfürtöket úgy tartotta nyilván, hogy pitykés gombos mellényén annyit gombolt ki, ahányat kiemelt a hordóból a lakmározó úr. Végre elfogyott a gomb, annál inkább is, mert kettő hiányzott a mellényéről. No, gondolta az atyafi, most már okvetlen szólni fog, mert arról már jót nem állhat, hogy számon tudja tartani az elfogyasztottakat. No de a hetedik fürttel befejezte az úr a lakmározást. Elővette pénztárcáját s egy öt koronás ezüst pénzt nyomott Bor Miska markába. Az pedig átnyújtotta az asszonynak: ^ — Nesze Mári, adj vissza belőle a tejs úrnak két forint harminc krajcárt. Mári asszony kimarkolt zsebéből egy csomó aprópénzt, hogy kiolvassa a visszajárandót. Hanem az öreg úr arra már otthagyta őket. — Hagyd asszony, nem kell visszaadni neki semmit. Itt hagyta az egészet nekem. — Szólt boldogan Bor Miska s majd nagy csodálkozással hozzátette : — Hej, Mári, e' lehet ám nagy úr, hogy pár fej szőlőért ilyen nagy pénzt ád a szegény embernek 1 . . . Úgyis a jó Isten küldte ezt a pénzt nekem. Veszek rajta magamnak egy kalapot s ami megmarad belőle, azon pedig új pipát és dohány-'acskót. — Hát még mit nem ?! . . . A pénznek fele enyém; engem illet. Szép fekete fejkendőt veszek rajta — osztozkodott Mári asszony s egyúttal azonban a kétkedés sötét ördöge ütötte föl nála a fejét. — Dejszen nem is jó ez a pénz, én igen furcsának találom — szólt körül vizsgálva a jubileumi ötkoronást. — Igazad van Mári, nem lehet jó, máskép nem hagyta volna itt az egészet. No várj, megmutatom annak az úrnak, ki a Szigeti sógor fájára alkuszik — szólt Bor Miska s leugrott a szekérről. Az a kiszemelt úr lévén egy jókedvű csizmadia s azt a tanácsot adta az atyafinak, hogy gurítsa végig a piacon a hitvány pénzét. — No lám, hogy meg akart csalni. De nem hagyom magam — méltatlankodott Bor Miska s gyors léptekkel megiramodott azon irányban* amerre eltűnni látta a szőlőfogyasztó urat. Mig szaladt egy dobásnyira, meglátta már a Petőfiutcán lekanyarodni. Uccu neki, még jobban megfeszité az inait s rohant,' mint a szélvész. Egy nagy földszintes ház kapuján fordult be az úr. S a következő percben oda ért már Bor Miska s azt olvasta le a házfalára szegezett tábláról, hogy Rábczay Zsolt ezredorvos lakik ott. Belépett ő is a kapuszinbe. Az úr, aki nem volt más, mint az orvos, ép' cipője talpát dörzsölte nagy igyekezettel a lábtörlőhöz. it