ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-07-14 / 29. szám

törekvéseket táplálnak felfogásukban és érzelmükben, nem kis mérvben veszélyeztetik magyar nemzeti létünk alapjait. Nem tagadom, az aggodalmakat én is osztom. És mégis azt merem állitani hogy az általános, egyenlő és titkos választói jog gyakorlásának oly feltételekhez való kötése, amelyek azt korlátoznák, a veszélyeket épenséggel nem csökentenék, nem hárítanák el. Sőt félő, hogy nemcsak megmaradna minden a régiben, hanem hatalmasabb errupciókat eredményezne és sikeresebb agitációnak adnának tápot. Mert nem szabad felejteni, hogy mig egyrészről a nemzetiségek bizonyos kiváltságos nemzetiségi joguk gyakorlását törvényeink is biztosítják, másrészről a kiváltkép ipari munkásaink között a nemzetköziség eszméjének vallása és érdekében való mozgalmak kiterjesztése ezentúl sem akadályozható meg, hacsak megközelitö módját nem találjuk meg. Ezeket kell tehát a lehetőséghez képest letörnünk és pedig részben az újonnan létesítendő választói jogról szóló törvény keretében, részben pedig egy oly törvény megalkotásával, mely akár az ipari, akár a mezei munkások szakszervezetének túlkapásait lehetetlenné tenné. Ezen preventív törvényes intézkedéseket a következőkben kellene kimondani: 1. Az országgyűlés alsóházát képező tagozatában nemzetiségi pártárnyalat nem alakulhat. 2. Idegen nemzetiségi avagy a magyar nemzeti állameszmét elvető és nemzetköziséget valló egyén képviselőjelöltül fel nem léptethető, meg nem választható. 3. Nehogy bárki bármiféle csalárd uton az országgyűlés alsóházába akár mint nemzetiségi, akár mint nemzetköziséget valló képviselő bejuthasson, ott bármily irányban érvényesülhessen és mint ilyen a választás alkalmával elhallgatott államfelforgató eszmék szolgálatában állva, bizonyos jogokat praejudikálhasson magának és választóinak : minden megválasztott képviselő pártállásra való tekintet nélkül a magyar nemzeti alkotmány és a magyar szent korona országai területének épségben való tartására felesküdni és erről a házelnök és háznagy előtt láttamozott nyilatkozatot kiállítani tartozik. 4. Amely képviselő az eskü és a nyilatkozat dacára is oly magatartást tanusit, amelyekből az esküszegés megállapítható, képviselői minőségét elveszíti és kerülete az ujabb választási ciklusig üresedésben hagyatik. 5. Az esküszegés megállapítására az országgyűlés összes pártárnyalataiból egy vegyes bíróság küldetik ki, amelynek elnöke a miniszterelnök. Ily törvényes intézkedések feltétlenül biztosítanák a magyarság, a magyar nemzeti erő elsőbbségét az egész vonalon és a törvényhozás termeiből a lehetőség szerint távol volnának tarthatók akár az idegen állameszméket, államirányzatokat valló nemzetiségi, akár a fékezhetetlennek sük határozottan erre engedett következtetni. Lehet, hogy tévedek, de nem hiszem. Itt-ott talán lehetnek kivételek. A főszókesegyház megtekintése után az uj királyi palotára (Le nouveau palais Royal) került a sor. Az impozáns palota középső tornyán lobogó belga nemzeti szinű zászló (feketesárga-piros) jelezte a király itthoniétét. Emiatt csak a külsejét tekinthettük meg és a palota előtti szép virágos kertben gyönyörködhettünk csupán. A palota mellett van az udvari plébániatemplom az ő gyönyörű két nagy festményével. A baloldali kép a kálváriái jelenetet ábrázolja, a jobb oldali pedig Krisztust, mint a bűnösöket feddő s a bűnbánóknak szívesen megbocsátó Mestert állítja szemünk elé. A templom előtt gyönyörű szobor áll: Bouillon Gottfriednek lovasszobra. A szentföldi hős zászlót tart bal kezében, jobb kezével pedig az égre mutat. Nem messze a szobortól látható a királyi museum, melynek homlokzatán francia és flammand felirat van. (Musées Royals de Peinture et de Sculpture. — Koninklijke Museums van Schilder en Beeldhourkunst.) Haase bácsi már szörnyen kíváncsiskodott s egyre figyelmeztetett, hogy nézzük meg. Be is tértünk. Mindjárt a nagy kapuval szemben óriási termet pillantottunk meg, mely tele volt szebbnél-szebb szobrokkal. A belga szobrászat remekei itt vannak kiállítva, a többi között itt látható az elhunyt Lipót király, valamint a jelenlegi uralkodó szobra is. Az I. emeleten van a képtár. Először a flammand festők képeit szemléltük, főleg Janssens remek alkotásait, azután Reni, Barbieri, Caliari, Berrettini, Albani, Barocci olasz művészek képeiben mutatkozó nemzetközi szociáldemokrácia elemeit. Kiváltkép pedig azon esetben, ha függelékül kimondatnék, hogy bármely nemzetiségi társulat, vagy foglalkozási ágak szerint szervezett úgynevezett munkásszervezetek egyesületi élete azonnal feloszlatandó, mihelyt törekvésükben államfelforgató elvek szolgálnak irányításul. Sokan vannak ismét azok is, akik a fölött aggódnak, hogy az általános, egyenlő és titkos választójognak a legszélesebb mederre való kiterjesztése a történelmi osztálynak letörését vonná maga után, ami épenséggel nem volna kívánatos a magyar nemzeti államélet kormányzatára, fentartására nézve, mert ezen osztály feltétlen biztositéka a nemzeti állameszme kialakulásának és előrehaladásának és benne bizonyos konzervatívizmus épségben való tartásának. Ez is szószerint igaz! Csakhogy ezen történelmi osztályt is, amelyet a közbirtokosok, a közigazgatási tiszti alkalmazottak, a különféle állást elfoglaló értelmiség, a kereskedést és az ipart önálló hatáskörrel bíró űzők képezik, meg lehet menteni az oly elemek beözönlésétöl, amelyek jóval kisebb számarányuk dacára a vezetőszerepet magukhoz akarják ragadni és mindent csak saját javaik céljainak eléréséért küzdenek. De miként volna ez lehetséges? Egyszerűen úgy, hogy a munkásság részére saját speciális érdekeinek megvédésére és ügyük méltányos előbbrevitele érdekében is, akár a jelenlegi képviselői létszám keretében, akár azon kivül képviselői állások rendszeresittetnének és ehhez képest számarányuknak megfelelően munkás választói körzetek alakíttatnának, amely körzetekben, illetőleg munkás képviselői kerületekben a munkásság saját kebeléből választaná képviselőit. HIREK. Karcolat. Politikai csevegések. A fergeteges vihar elült már szépen. A csatázó felek otthagyták a porondot; azt a helyet, ahol összemérték vitézi erejüket. Valamikor, még a görög világban ezt a játékot olimpiai játéknak nevezték; manapság pedig parlamenti játékoknak hívjuk. A törvénygyártás mesterségében elbágyadt honatyák elmentek nyaralni, fáradtságot kipihenni és a sok gyalázatot elfeledni. A geszti főúr is elvégezte kisded játékait és most már szép csendesen nyugszik viharverte babérain. Szörnyen megérdemli a pihenést, hiszen mindenki tudhatja, mennyi „áldásos" és „nemzeti" munkát végzett el édes puszipajtásaival. Utóvégre nem kis feladat volt ennyi temérdek törvényt ledarálni és meggyártani. Lesz is jutalom, lesz kitüntetés, lesz mindenféle mennybéli jó. De soha gyönyörködtünk, végül még Michel Angelo-n&k „Krisztus levételét a keresztfáról" és Rubens-nek „Mária mennybemenetelét" csodáltuk. Az Eglise Notre-Dame du Sablon nevű szép gótikus templom mellett elhaladva, ide is betértünk s rövid ima után egyenesen Brüssel egyik legszebb palotája felé tartottunk. Az igazságügyi minisztérium (Palais de Justice) hatalmas palotája ez, mely valóban páratlan a maga nemében. Ötven millió frankba került. Magas kupolája már a pályaudvarról látható, azt gondolná az idegen, hogy valami bazilika, pedig hát Justitia istenasszony szolgáltat itt igazságot. Említésre méltó e palotában a nagy ülésterem gyönyörű freskóival és festményeivel, valamint maga a gazdagon díszített lépcsőház is. A bácsi el lévén már fáradva, azt ajánlotta, hogy üljünk fel autóra és menjünk ebédelni a „Grand Miroir"-ba, délután pedig folytassuk ismét a város megtekintését. Ugy is volt. Kitűnően megebédelve, először egy órácskára lepihentünk, azután elmentünk a városházára (Hotel de Ville). Nem tudom, melyik városház szebb, vájjon a wieni-e, vagy a brüsseli, de annyi bizonyos, hogy a brüsseli ritkítja párját. Gót stílben épült, magas tornya már messziről kivehető. 1300-ban kezdték építeni, 1706-ban pedig restaurálták. Gobelinjei, festményei ezreket érnek. A nagy ülésterem padlója oly fényesen volt kicsiszolva, hogy majdnem orra buktunk, mikor végig lépkedtünk rajta. Haase bácsi tréfásan megjegyezte: — Minek ezek a nagy tükrök itt a falon, hisz a padlóban is látom a pofámat? Nagyot kacagtam e jóízű tréfán, majd karon fogtam az öreget (lehetett vagy 65 éves) senki úgy rá nem szolgált ezekre a sok kitüntetésekre, mint ő. Naplójába beírhatja fekete betűkkel: Hála Isten vége van . . . Részesültem sok jóban! Másnak is ezt kívánom, Ezen s másik világon! Azonban szentül hiszem, hogy kevés akadna széles e hazában olyan egyén, aki annyi sok jóban óhajtana részesülni, mint a geszti főúr részesült az ellenzék részéről. Nem teszi ki bazsalikumos zsalukáter ablakába dísznek azokat a jelzőket, elő- és utóneveket és jó kívánságokat, mellyel őt felruházta a letiprott ellenzék. Köztünk legyen mondva, az esztergomiak is épen olyan természetűek, mint a híres, nevezetes Göre Gábor biró uram volt. Ö ugyanis förtelmes ellenzéki volt, de már azért csak szokásból is a kormányra szavazott. Mondom igy van ez nálunk is. Szidjuk a magas kormányt, merthogy kizsarolja bőrünkből a pénzt; átkozzuk, hogy megdrágítja a dohányt és vasutat és népgyűlésen abcugoljuk a munkapártot és az egész táborkarát és amidőn a megnyilatkozás ideje, vagyis a választás elkövetkezik, önzetlen lojalitással munkapárti képviselőt választunk. Különben ez már nálunk megrögzött szokás. De azért elég hasznot hozó szokás; ilyen szokást szeret az esztergomi publikum. Ami szeretve tisztelt képviselőnk nagyon magasrangú férfiú. Egy valóságos gróf, kinek zsebkendő csücskében kilencágú korona díszeleg. Nagyon jó ember. Legalább hívei és bámulói ezt mondják és állítják róla. Lehetséges. De egy meg nem bocsátható vétke van neki: ö — szegény — munkapárti. És egy jó oldala is van neki. Tudniillik egy szót se beszél a kormány mellett, se ellene. Tetszik tudni, olyan mint a langyos viz; se nem hideg, se nem meleg. Volt nekünk legalább egy szintén kormánypárti képviselőnk, aki egyetlen egyszer szólta el magát a ragyogó szép parlamentben és azt mondta: — Tessék az ablakot becsukni, mert cúg van! Hát'szen egy kormánypárti képviselőtől az ilyen magas szárnyalású dikció lélekemelő számba megy. De a mi jelenlegi nagyon tisztelt képviselőnk eddig még ily fajtájú magasröptű beszédet sem tartott a parlamentben és erős szívvel hisszük és valljuk, hogy ezután se fogja magát megerőltetni. Utóvégre nemcsak beszédből él az ember! A vallásminiszter — Isten tudja hányadszor már — újból megígérte a nála tisztelgő tanítói testületnek, hogy a sorsukat szivén viseli. Azt hiszem a tanítók jobban szeretnék, hogy a kegyelmes úr az ő sorsukat ne a szivén, hanem a miniszteri tárcán viselné. Hát most már boldogok lehetnek a tanítók. Nem kell éhen halniok. Meg aztán krumplit se muszáj enniök. Mert egy nagy mágnás úr azt mondta, hogyha a fizetésből nem tudnak megélni, s bevezettem őt a polgármester termébe, ahol épen polgári házasságkötés volt. Hat hórihorgas piros zubbonyos és magas lakkos csizmás alabárdos őr vigyázott a rendre addig, mig az aktus tartott. Véletlenül zsidó esküvő volt, mely után megkezdődött a szokásos „puszizkodás". A menyasszonyt majd megették, annyian csókolgatták és kívántak neki boldogságot. Az öreg ismét „viccelt" egyet: — No már bizonyára teljesen leszedték róla a festéket . . . Igen szép a Maximilians Saal is négy remek szép gobelinjeivel. 1. Klodwig esküvője. 2. Klodwig nászlakomája. 3. Klodwig megkereszteltetése és 4. Klodwig halálos ágyán. Az asztalon és a diszszekrényeken arany és ezüst csillárok díszelegnek. Említésre méltó még a polgármester előszobája szép képeivel és a nagy Gothischer Saal szebbnél-szebb képeivel és gobelinjeivel. A folyosókon (Löwen Treppe, Ehren Treppe) is sok érdekes és értékes festmény vonja magára az idegen figyelmét. Azután a Grand Place-on levő börzét (Bours) s a városházával átellenben levő Maison du Roi nevű városi muzeumot tekintettük meg rövidesen, moly különösen gazdag régiség-gyűjteményeivel tűnik ki. Estefelé ismét autóra ültünk és a városi parkba siettünk, mely a királyi palota ós a parlament között van. A parlament épületét — nem lévén valami nagyszerű, monumentális épület, bár sokkal szebb, mint a wieni — csak kívülről szemléltük. A parkban katonazenét hallgattunk. Haase bácsi ugyanis szenvedélyes zenész. Ha valamelyik kávéházban zenét hallottunk rög-