ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-01-01 / 1. szám

avazattal kisebbségben kerületeinek legnagyobb szében, minő óriási szavazatkontingens vész rba, és a párt hivei egy-két ily vereség után vesztik kedvüket s reményüket politikai aspiráMk érvényesítésében. Még a legutolsó mungó .lasztás alkalmával is megesett a formaság, hogy S ellenzékre leadott szavazatok száma, dacára ; óriási vesztegetéseknek — felülmulta a korányra leadott szavazatok számát, mégis a munipart került ki óriási többséggel. A néppárt szaizóinak száma is gyarapodott az előbbi válaszsokhoz képest, és mégis felényire apadt a párt üpviselöinek száma? Hát ez népképviselet? ,Nyujthat-e ily rend:er erkölcsi alapot a parlamentarizmus iránti izalomra, a politikai élet iránti érdeklődésre? A basáskodáshoz és vesztegetéshez szokott tagyar „alkotmányos világ" ugyan nem fog egy:erre megérni a legigazibb választójogi re>rmra, de a Népszövetségnek a jövőbe kell temteni, s már előre hirdetni és követelni a jogot, lely az eddigi választási rendszer révén Európaierte kormányrúdhoz jutott szektáriusok és foridalmárok helyett a józan államfentartó elemek ezére juttassa a hatalmat. A népszövetség választójogi tervezetében van gyan szó valamelyes direkt választásról, de az íás dologra vonatkozik, ki akarja zárni t. i. a ivetett (megbízottak utján történő) képviselőváisztást. Igazi alkotmányjogi renaissanc csak oly álasztójogi reformtól várható, melynek tengelye direkt választás; a szavazópolgár egyenesen a épparlament összeállítására a pártok számaráyára folyjon be szavazatával, csak akkor lesz ,

r

azi népképviselet, csak akkor lesz törvényhozói ínyező a közvélemény. Az eddigi hiányos választójogi reformterveetek könnyen oly csalódásokat hozhatnak, minőét hoztak Franciaországban, Ausztriában, s az ddigieknél lényegileg azonos, vagy rosszabb álipotokat teremthetnek. Brúnó. Héviz forrásaink védelme. Még abban az időben, mikor a Takarékénztár Szt.-István artézi kútjának fúrási munkáitai folyamatban voltak, tehát már a Duna szallyozási munkálatok megkezdésé előtt, mikor az kút vizszolgáltatási képessége szorgos vizsgálat .rgyát képezte, nyilvánvalóvá lett azon tudat, Dgy az esztergomi Szt.-Tamás hegy lábánál faidó mindhárom főforrásnak a Kis-Duna medréén és környékén mellékágai vannak és ezek, ilamint a dunai vízállás, a források hozamát sfolyásolják. Városunk közkincsét képező héviz forrásaink zszolgáltató képességét egyedül az egész vá)sban Bleszl Ferenc takarékpénztári igazgató séri már évek óta éber figyelemmel és országos trű szakértők bevonásával, de főként saját méisei és tapasztalatai alapján minden kétséget izárólag megállapította, hogy a naponkénti vizlennyiség szoros összefüggésben van a Duna izállásával olykép, hogy nagy vízállás mellett, gy az érsekségi és főkáptalani, mint a takarékénztári források ötször-hatszor annyi vizet adnak, unt aszályos időben. Oka ennek az, hogy kis vízállás mellett & •unában és annak partján levő mellékforrásokon víz elfolyása szabad utat talál, míg ha a vizllás nagyobb, a nagyobb víztömeg a közlekedő sövek törvénye szerint felszorítja a források vizét s azok nagyobb mérvben ontják a vizet a száazföldi forrásokból. A Kis-Duna szabályozásával kapcsolatos körsatorna helyének kiemelése alkalmával több ilyen nellékforrás útja vágatott át és az az utóbb végeg elejtett terv, hogy e források a körcsatorna iblitésére használtassanak fel, igen veszedelmes következményekkel járt volna, mert itt haszontaanban elfolyna az értékes víz, sőt száraz időben gen megcsökkentené valamennyi főforrás vízszolgáltató képességét. Hogy pedig a Duna-szabályozásból kifolyóag kár ne származhassék, Bleszl Ferenc igazgató szorgos tanulmány tárgyává tette ez ügyet ás meghívta már korábban országunk egyetlen szaktudósát, Lóczy Lajos geológus, földtani intézeti igazgatót, ki tüzetes helyszíni vizsgálata alapján határozottan kijelentette, hogy a jó ügy érdekében e mellékforrások vize semmiesetre sem bocsájtható be a létesítendő körcsatornába, hanem azokat aknaszerüleg külön kell foglalni, hogy ezen kútszerü akna üregében, a vízállásokhoz mérten a viz anélkül, hogy felhasználatlanul elszökhetnék, fel-lejátszhassék és ez által a források vizét visszaszorítsa főkiömlő helyeikhez. Ezen tudatban közben járt úgy az érsekségnél, mint a főkáptalannál, hogy az összes mellékforrások foglalásának biztosítása iránt lépések tétessenek és hosszas utánjárásának eredményeként, mindkét érdekelt hozzájárult a költségek megszavazásával a munkálatok létesítéséhez és az annyira fontos védművek létesítésére felkérték Bleszl Ferenc igazgatót, hogy a takarékpénztári fürdő alatt szükséges vizfogómű létesítésével együtt a többi Összes források foglalását is készíttesse el, — minekután kétséget kizárólag bizonyos, hogy az összes esztergomi thermálforrások közös eredetűek és így a vadforrások foglalása valamennyi forrástulajdonosnak sürgős érdeke. A közérdek szempontjából szerencsének nevezhető, hogy akadt egy egyén, ki e fontos ügyet magáévá tette, mert nélküle és közbenjárása nélkül e fontos védművek nem jöhettek volna létre, mely esetben az árvédelmi munkálatok befejezése, után, örök időkre szóló kiszámíthatatlan károkat szenvedtek volna a források és esetleg egyik-másikban uj, szabadabb utat találván, teljesen elapadt volna a viz, különösen az esetben, ha netán ezen mellékforrások a város érdekének figyelmen kivül hagyásával a mélyen fekvő fögyöjtö csatornába lettek volna az árvédelmi kirendeltség által bevezetve. Ez irányban határozott útmutatóul szolgál a primási vasgyár héviz kútja, mely a mai sekély vízállás mellett alig ad annyi vizet, hogy az egyébként kevés szükségletet igénylő várormán álló viztartányt elláthassa, ha pedig a Duna netán még jobban leapadna, vagy a forrás a megbolygatás folytán uj utat találna, egyáltalán nem nyerhetnének elegendő vizet az aránylag kis vízvezeték ellátásához. A takarékpénztár igazgatója tehát, hogy az ügy szakavatott elintézést nyerhesen, az árvédelmi kirendeltség vezetőjének, városi érdekeinket mindig szem előtt tartó, Hajagos Imre műszaki tanácsos ajánlatára újból meghívta az országos hírű szaktekintélyt, Lóczy Lajos egyet, tanárt, ki a mult héten megjelenvén, vele együtt újból bejárva a kérdéses helyeket, oly értelmű megállapodásra jutottak: hogy a Duna azon három pontján, ott ahol a vadforrások mutatkoznak, az érdekelt Takarékpénztár, Érsekség és Főkáptalan költségén a körcsatorna elé egy-egy beton védfalat emeltetnek és e fal mögött fog létesülni a szabályozó akna, mely hivatva lesz a kisebbnagyobb változó vízállást a források javára szabályozni és az elfolyás ellen megvédeni. Ilykép e fontos horderejű létesítmények meg fogják védelmezni a három főforrás fennállását olykép, hogy ez aknák szükségszerint megközelíthetők lévén, a bennük felfogott viz is kihasználhatóvá lesz. Előre! (Válasz Bertalan Vincének.) A kor haladását egyes, a régi világba belecsontosodott emberek sehogy sem akarják megérteni, csak akkor kapnak észbe, mikor a haladás egyet-egyet lök rajtuk: mozogj már te is öreg, ne csücsülj örökké az avult keretek között, mert összeroppannak és velük esel te is. Természetes és megérthető a maradi jó öregek fölmordulása, mikor a fiatalos hévvel mozgó haladással versenyt nem tarthatnak. Sőt áldásos, ha még meglevő erejüket az ifjú hév mérséklésére használják. Ez a higgadt, tapasztalt öreg kor tiszteletreméltó hivatása. Ezt illendő módon megbecsülöm mindenkiben. Nem akarom az erőteljes, tevékeny korban szerzett babérokat senki fejéről letépni. Mennél őszebbek, annál szebbek. A világ halad, feszült izmok viszik előre. Ez a világ sora, rendje. Akinek van portékája, eladni vágyik. Legyen azonban bárki is tapasztalatokkal megrakodva, babérokkal földíszítve, ezen ékes palást alatt sem áll jól neki a zsémbesség, lekicsinylése mindennek ami uj, ostobaságnak tartani, mit nem az ő agya termelt és belekapaszkodni az előre törekvés szekerébe, mert azt már előretolni gyenge. És egészségtelen vagdalkozni jobbra és balra, ártóra és ártatlanra. Epés rosszakarat kimondani egy életrevaló mozgalomra, melyet a haladó kor szült, azt, hogy szükségtelen, fölösleges és meggondolatlan elszólás a mozgalom vezetőire a felforgató bélyeget ráütni. Hiába hirdeti Bertalan Vince szóval, tollal és lázas buzgalommal mindenfelé, hogy a ker. szoc. tanítói mozgalomra szükség nincs, hogy létjogosultsága nincs, maga a mozgalom nagy aránya, fejlődése, elevensége rácáfol és életrevalóságát bizonyítja; hiszen ma már kilencezer kath. tanító van a táborunkban munkára készen és küzdelemre fölfegyverzetten. Nem csekély büszkeséggel vallom magamat e tanítóság egyik vezérének. Aki kimegy az ut porába és dolgozik, rászáll a por. Ez a munkás dija. Sebaj 1 Ha a keresztény megerősödés, a hitvallásos iskolákhoz való görcsös ragaszkodás, a felekezeti tanítók jobb helyzetéért való jogos küzdelem Bertalan Vince előtt felforgatás, rendbontás, akkor e titulus jól esik és megtisztelő rám; bár eimkórságban nem szenvedek, de kérek belőle minél többet. De ne személyeskedjünk. A ker. szoc. eszméknek igen áldásos szerepe a társadalmi kérdések helyes megoldása, az igaztalanságok elsimítása, a nagyobb kilengések helyreállítása. Valóságos egyensulyozói az eszmei és tagadhatatlanul az anyagi kérdéseknek is minden társadalmi osztályban, igy a tanítóságnál is. Szabad, sőt kell is érdeklődni saját magunk iránt. Gyámoltalanság volna elhagyni magunkat. A mai társadalmi rétegek anyagi harcában, a mi jobb sorsunk kivivására tömörülnünk olyan eszme körül, mely míg egyrészről megfelel a kath. tanítóság jogos törekvésének anyagi helyzetének javulását illetőleg, másrészről e javulás fejében a régi tradiciókból nem ad föl egy jottát sem, sőt ezeket megerősíti és más világnézetet vallók támadásai ellen megvédi, az ily eszme körül tömörülni helyes, jogos, dicsérendő, s e tömörülés pártolásra, támogatásra méltó. Jó lesz csak visszaemlékezni a szabadgondolkodó „Uj korszak"-ék hatalmas agitációjára, mely a tanítóság nyomorúságát, az ebből méltán fakadó keserű elégedetlenséget használta föl, hogy magának híveket toborozzon. Sajnos nem egészen sikertelenül. A dec. 8-án Budapesten összejött tanítóság között ha kisded csoporttal jelenhetett is meg még, de már életjelt adhatott magáról. Szaporodása veszedelmet jelentene, az ellenségemnek se kívánom. Én, aki ott vagyok lehetőleg minden tanítói mozgalomnál, hallom az elkeseredett ajkak beszédét és fájdalommal láttam a hajlandóságot a tanítóságnál, fuldoklásában a borotvához is kapdosni. Nyomott anyagi helyzetén kivül az elkeseredésének egyéb oka is van, mely a hajlandóságnak csak lökést adhat. Jó szolgálatot vélünk tehát teljesíteni én és elvbarátaim akkor, midőn a szoc. demokrata Ígérgetések, csábitások ellenében az erőteljes, vallásos és hazafias alapon álló ker. szoc. eszmék köré gyűjtöttük a tanítóságot s az ellenség támadását kivédtük és bevágtuk orra előtt az ajtót azzal, hogy kilencezer kath. tanítót az ellenmozgalomtól elvontunk a ker. szoc. szervezés által, egyszersmind mindenek megnyugvására, félre nem ismerhető jó szándékunk dokumentálására bevonultunk a Kath. Tanügyi Tanácsba, annak szoc. szakosztályaként. íme az én rendbontásom, felforgató munkám: kilencezer kath. tanitó a szabadgondolkodó, szociáldemokrata elemek számára elveszett. Áldom Istenemet, hogy ezen eredményben némi kis részem van. Nagyon természetes, hogy a tanítóság jogos várakozással néz a ker. szoc. szakosztály vezetőségének munkája elé, ha tehát a Kath. Tanügyi Tanácsnak eleven, tevékeny szerveként mutatkozik, az nem lázadás az anyaszervezet ellen, és nem is lehet feladata az anyaszervezetnek az, hogy munkás gyermekének kezét-lábát összekösse, hanem igenis a kitűzött feladatok, a ker. szoc. tanítói programm végrehajtásában segíteni, hiszen Bertalan szerint is sokban megegyezik az anyaszervezet és a szakosztály programmja. Ezt mi nem is vitatjuk. Pázmány szerint: „Ami másoknál jó, azaz enyém is". Ha az enyém jó, legyen az mindenkié. Hogy pedig az enyém jó, azt épen Bertalan ismerte el e becses lapok hasábjain valamivel korábban. Nagyon jól tudjuk mi, hogy mi a mi feladatunk. Csakhogy máról-holnapra mindent felfújni nem lehet. Most SZÍVÓS kitartással küzdünk anyagi helyzetünk javításáért, tekintélyünk emeléseért. Ez nemcsak szabad, de kötelességünk is. Ezt tartjuk első föladatunknak, amiben megállítani magunkat nem engedjük; elvégre kilencezer szervezett kath. tanitó fölött egyszerűen elnézni nem lehet; egy ily összefogó erő kívánságának teljesítése egyszerű agyonhallgatással el nem intézhető. Ismerjük erőforrásunkat is, és ez a szociális munka, amelynek áldásaiban részesülő nép velünk lesz és tesz, ha szükségünk lesz rá. Részemről ennyit Bertalan cikkére válaszul. A többire vonatkozólag megfelel az illető, ki „A várakozók" cimü „kirohanást" irta, melyre Bertalan ur is elég kíméletlenül támad és nagy haragjában rám is mordul, ki neki nem vétettem semmit. De hizony hiába rángatja a kabátomat, nem tart vissza, megyek előre! Szab6 JfaM udvardi főtanitó, a ker. szoc. szakosztály társelnöke.