ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-04-14 / 16. szám

XVII. évfolyam. Esztergom, 1912. április 14. 16. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő: ROLKO BELA. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadó­hivatal címére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv köm v­sereskeáésében. Tiltakozunk és leleplezünk. Esztergom, 1912. április 6. (r) A jóizlésü emberek társaságában a tapintatlan szavakat, az illedelmetlen modort, amely a jelenlévők valamelyiké­nek beszédében, viselkedésében és eljárá­sában megnyilvánul, kinos csenddel szokták honorálni a többiek, hogy igy a tévedő észrevegye a használt hangnak vagy muta­tott modornak tarthatatlanságát s lássa azt az ellenszenvet és visszatetszést, amelyet a többinek lelkében felidézett, felkeltett. A magyar sajtó több orgánumában ismételt támadásként, majd látszólagos védelem cimén a bibornok hercegprímásról, az esztergomi főegyházmegye főbb szemé­lyeiről és ügyeiről, de a magyar főpapság­ról is oly hangú, oly modorú közlemények jelentek meg a közeli napokban, hogy minden jóérzésű ember és igy a katholikus sajtó is a megdöbbenésnek, a megbotrán­kozásnak kinos és haragos csöndjével fogadta és olvasta azokat és meg voltunk róla győződve, hogy az illető lapok részéről legfeljebb meggondolatlan lépés, Ízlés­telen szenzációhajhászás volt az egész, amely után a helytelen információból való kijózanodás gyümölcseként, egy illledelmes cáfolatnak kell megjelennie. Azonban tévedtünk s ez a tévedés — mit tagadnánk — annál elszomorítóbb volt ránk nézve, mert tapasztalnunk kellett, hogy előre megtervezett támadással állunk szem­ben, amelynek a megjelent közlemény csak bevezetése, hogy azután a többi kíméletlen­ség következzék utána, amelyekkel Magyar­ország legfőbb papjának, a magyar katho­likusság föpásztorának szivét akarták meg­sebezni, életét megkeseríteni. Bárkik is voltak értelmi szerzői ezen irodalmi rablótámadásnak, az bizonyos, hogy a szelid, jólelkű bibornok herceg­prímásnál ártatlanabb áldozatot nem választ­hattak ki mérges tollúk számára és bár­mennyire burkolődzanak be a névtelenség­nek, az ismeretlenségnek sötét köntösébe, az áldatlan munkájuk nyomán kelő méltó felháborodásnak vihara végig fog vágni rajtuk, bármennyire is bizakodjanak nagy számukban, tollaik erejében és összetartá­sukban. Békességben munkálkodott az ország katholikussága, vagy harcokban védelmezte igazait a már megszokott támadások ellen s bizalommal tekintett fel a magyar Sión főpapjaira, aki bár gyenge testtel, de erős lélekkel vezéreli az ö nyáját, amikor előállott a névtelen ellenség az ö meséivel, amelyek­ben a 20 év előtti eseményekről, talán félreértésekről, kíméletlen nagyképüsködés­sel kezdett szólani, bár a fiatalabb nemzedék egyáltalában nem volt kíváncsi rájuk, az az idősebbek pedig a józanító idö hatása alatt más szemekkel nézték és mérlegelték azokat s mindenkinek csak egy kívánsága, egy óhajtása volt, hogy a béke és az abból fakadó szeretet és összetartás minél inkább erősödjék és megszilárduljon. Nem kérdjük, hogy kik azok, akik .az egyház legfőbb személyeit hamis színben, álnok szavakkal állították oda az ellenséges világ elé, amely úgyis sanda szemekkel és sóvárgóan les és néz az egyházra, hogy onnan is botrányt kotorjon ki, ahol annak még árnyéka sem látható, — mondom — nem kérdjük, hiszen senki sem szokta kérdezni a gyujtogatóról, hogy a törvények­nek és a jellembeli követelményeknek meg­felelő ember-e ?! Mindenki tudja, meg van róla győződve, hogy vagy bűnös szenve­délylyel, vagy pedig a beteg léleknek tetteivel áll szemben. Nem rosszabb-e a gyújtogatónál az, aki egy országos méltóságot bántalmaz anyagi csalódások miatt ?! Mindenki láthatja az esztergomi fő­egyházmegye jelenlegi állapotát. Nincs itt szükség cáfoló közleményekre, szavakra és írásokra. Jöjjön és nézzen szét mindenki a papi testületekben s a különféle intézetek­ben és intézményekben! Hol van itt baj ? Hol van itt fejetlenség? Hol látszik meg a vezető, a kormányzó hiánya? A főegyházmegye legelső testületét, a székesegyházi fökáptalant a legtudósabb és legkorrektebb érzelmű és életű papokból válogatja össze a hercegprímás, akik fő­pásztorukkal a legteljesebb egyetértésben és szeretetben élnek és csak az elvetemedett lélek foghatja rájuk azt, hogy a nekik nem járó hatalom elnyeréseért összeesküvést szőnek. A papnevelő intézetekben a legdicsé­retesebb fegyelem és egyházias szellem él és uralkodik; az elöljárók s a tanárok a papi életnek mintaképei. Az egyház kezében levő tanintézetek a tudománynak, a vallásos­ságnak és a hazafiságnak melegágyai, az AZ „ESZTERGOM " TARCÁJi Holdvilág. Irta : Nary S. Gutting. — Angolból ifj. Kárpáti Endre. Rózsika kisasszony beszél a holdvilágnál valakihez. Kérdez s felelget. — Jó estét! Végre ! Már azt hittem, nem is jön. — Ah, vagy ugy! . . . Rodman ur az! . . . Ugy megijesztett! Azt gondoltam, Jack jött! A hold elbujt, nem lehet az arcot messziről kivenni. — Igazán? Pedig azt hittem, senki se látott, mikor idesétáltam. — No persze, a fehér ruha! — Oh, hagyja! Tudhatná, mennyire udva­riatlannak tartom, aki nekem avval hízeleg, hogy a hajam mint a perzselő, tüzes láng s más efféle. — Még akkor is! Ha százszor a holdsugár, még ugy is tudom, csúf vörös. — Azok? Lementek a tengerpartra. Sose sajnáljon engem, Rodman ur! Ha kedve van, csak menjen. Én szeretem a magányt. Azért szöktem el úgyis a többiektől ide messzebbre. Ugy szeretem ezt a helyet! Ez a kis sziklapad; Néha a tenger eddig loccsantja fel a habfejű fehér hullámot. A hold mintha aranypénzekből vonalat rakott volna ki a viz szinén. —- Az, az': ösvény a másik partra. Hej min­denki ezt mondja. — Hiszen megengedem, szellemes mondás, csak túlságos ócska. — Mondom, ne tarttassa magát vissza, csak menjen, ha akar. Ugy is tudom, Verát szeretné látni. Gratulálok! Finom izlése van. Ma este olyan édesen nézett magára a vacsoránál. Azokkal a teli ibolyaszín szemeivel. — Ne mondjon ilyeneket! Az én szemem meg se közelíti a Veráét. — No, szép! Hát ha maga nem látta, én meg láttam. Azt tanácsolhatom, hogy a szemét is, de a lelkét is nézze Verának. Megláthatja, milyen lány Vera! — Kérem, tessék! Sajnálom, hogy olyan rövid ez a sziklapad, de kissé arrább leülhet. Ne oda! Közelebb is talál helyet! Ott jó lesz! — Igen. — Igen . . . Nekem is . . . Valaki jön, ugy hallom. — Áh, Jack! Nézze, az előbb Rodman urat masfának néztem. — Ne, ne, csak maradjon, ha jól esik! Igazán, maradjon, kérem ! — Ugy-e, kitaláltam, hogy nem engem keres ! Már várja valaki, jóéjszakát! — Na. Hála Istennek! Ugy féltem, hogy itt marad. Iszonyúakat mond néha. Tán maga se hiszi el magának. — De küldeni csak mégse küldhetem el! — Persze. Hanem meg kell adni, jó gyerek, borzasztó jó gyerek. Mikor elment az előbb, valami majdnem édes lágyság volt a szemében, ahogy visszanézett ránk ... És ha vesszük, igazán nem csúnya . . . — Jó, jó, hát nem beszélünk róla többet. — Ide, ide! Ketten is ráférünk erre a szikla­padra. — Gyönyörű ez a holdas est! — Igen, igen! Ösvény a messze-messze másik partra . . . Oh, be szép mondás volt ez, Jack! . . . Annyi poézis van benne! — Ne, ne bántsa a kezemet! Nem akarom! Elég volt tegnap! — Csak azért, mert érzem, nem eléggé is­merjük még egymást. — Nem, nem, annyira még nem, hogy a kezem gondolkodás nélkül odaadhatnám magának. ELSŐ SZENT ÁLDOZÁSI EMLÉKKÉPEK, valamint mindennemű szent képecskék legnagyobb választékban, különféle alakban és a legszebb kivitelben, magyar, német vagy tót szöveggel a legjutányosabb árban kaphatók BUZÁROVITS GUSZTÁV könyvkereskedésében Esztergom. Mutatvány-képek és árjegyzékek ingyen es bérmentve.

Next

/
Thumbnails
Contents