ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-01-06 / 2. szám

Az állapotok nem is fognak változni addig, mig közigazgatási uton és közigazgatási közegek által nem lesz a szigoritott törvény és felemelt büntetéstarifa érvényre juttatva. Egész természe­tes, hogy a tanító és a pap nem lévén sem biró, sem szolgabíró, szóval ítélkező forum, nem fogja magát azon nép gyűlöletének kitenni, kinek bi­zalmára és vonzalmára van szüksége és amely nép nincs hozzászokva és nem is fog hozzászokni ahhoz, hogy a bírón, szolgabirón, járásbirón kí­vül mást is személyének érintése nélkül a tör­vény köteles végrehajtójának ismerjen el. Legfel­jebb kegyetlenkedönek fogja nézni. De ugyan az illetékes forumok részéről is a cikkezésre nem homéroszi mosoly lesz a válasz ? K. Gy. S. HÍREK. Karcolat. Az udvariasság. Csodabogár ez manapság I Azért hát nem is beszélünk róla mindaddig, mig csak az elmon­dandó dolgok sorrendje magától fel nem veti, mint a földet túró ekevas a régen elvesztett réz­garast. — Udvariasság! Igy szól az ember hangtalan szóval s az avatatlanok lélekben azon gyülekezetek felé for­dulnak, ahol az ország nagyjai, a városok eleje­java (országház, városház) tanácskoznak. Csalódás! Mit keresel ott, ahol semmi sincs? Mert, ha van is ész — jobban mondva — furfang a közélet terein, az udvariasságot már igen régen agyon dorongolták s el is földelték az anyakönyvi üdvözítő cédula nélkül. Tehát minden­esetre törvénytelenül! Minden gyilkosság törvénytelen! Miért lenne hát törvény szerinti az udva­riasság kipusztítása. Hol is keressük hát? Vade mecum ! Jöjj velem ! Ne ijedj meg attól, hogy a karácsonyra várt, de csak újévre érkezett, fagyot és havat ismét az utálatos locs-pocs váltotta fel. Ott van ni! akad mulatság is elég! Egy úr buzgón tartja az esernyőjét s „Olykor­olykor hátra-hátranéz" — mint a költő mondja egy tovább citálhatatlan versben, hogy vájjon védve van-e a háta a havas eső ellen I ? S mivel hátranézett, nem látott előre s bele­lépett egy bokáig érő tócsába, amilyen elég talál­ható a kis város járdáján. — Csúnyaság, ostobaság! Pfuj ! — zúgja türelmetlenül. Pedig jobb lett volna, ha hallgatva tűrte volna a szépen vasalt nadrág pusztulását. Minek fokozza az ember az utcai gyerkoc kaján örömét fölösleges grimaszokkal. Hiszen vigasztalásul társ is akad. Amott egy téli bundás úr át akar menni a másik oldalra s türelmetlenül várja, hogy a kö­zelgő kocsi elhaladjon. Tüstént a kocsi háta mögé kerül. S hopp! Tele van a szeme-szája s a finom bundája vékony, híg sárral, amilyent a gyorsan forgó kocsikerekek szoktak szétdobálni, levegőbe röpíteni a csatakos és tócsás világban. — Süllyedj el! Kívánja szívből a merénylő kocsinak, de nem csap nagyobb lármát, mert rös­telli a balesetet. De nem is ér rá önmagáról elégiákat csi­nálni, mert egy igen terebélyes, kövér nénike addig védte, szedegette két kezével a szoknyáját, mig csak a vöröshagymával teli szatyor le nem mászott a karjáról s az illatos vörös gyümölcs­sereg szerte repült a kvalifikált utcai mártásban. — Jaj, jaj! Még ez is a tetejébe annyi baj­nak — szuszogja elkeseredve. Majd kifakad: — Fene rágja ki a sok undok pocsolya fe­nekit. Pusztuljon ki a magja is! Pusztuljunk hát mi is tovább. Mert bár eddig csak a mindenre képes tü­relmetlenséggel találkoztunk, ime, jön az udva­riasság ! Egy bácsi! dülöngözve, bekapva 1 Csizma a lábán, báránybőr sipka a fején. Dülöngözik és beszél. — Hopp, hopp! Sántítok! . . . Nehéz a csizmám. Leül a járdára. Majd észreveszi, hogy a járó-kelők lába alatt van, kifordul hát a kocsi­útra s végigfekszik a vékony, de bőséges sárban. — Ne legyek útjában senkinek! Ezek a végső szavai. Behunyja szemét és elalszik. A közönség tanácstalanul áll mellette s nem veszi észre, hogy itt önfeláldozó udvariasságról van szó. Még részegen sem akar láb alatt lenni! Jön a rendőr s új jelenet kezdődik. Kaján. Krónika. — Hogyan csinálják az újságot ? — Puha karszékben űl a redaktor, Búba merülve epeszti magát, „Hol vegyem, — igy szól, — holnapi napra A vezércikknek az anyagát?" És ir tizennyolc sort kimerülten, Majd végighúzza újra, mit irt, Végre csak mégis nyomdába küldi Mit az előző napon — kinyírt. A szerkesztőség helyiségében Rágja riporter úr is a tollat, Kiüt a homlokán nagyszemű verejték És agya szinte — szinte elolvad. Semmiből hogy irjon három hasábot? Nincsen hir, nincsen in-terjúh, se cikk . . . Végre bemártja mégis a tollat S nem három, négy hasábot — hazudik. S ül ceruzával kézben a (—.) S krónikatéma nem jön elő, Végiggondolja paródiáit S nem ad új eszmét semmi erő ! Belekezd százszor s újra eltépi A kutyanyelvet s már ideges . . . Végre kigondol egy ügyes tréfát S egy hatévelőtti ver — set kikeres ! (—.) * Dr. Rott Nándor távozása. Dr. Rott Nándor prelátus-kanonok szerdán távozott Eszter­gomból, és csütörtökön a budapesti központi papnevelő-intézet rektori hivatalát elfoglalta. A prelátus még hosszabb időre visszajön s ez alatt búcsúlátogatásait fogja megtenni. * A kalocsai érsek a kisgazdákért. Cser­noch János dr. kalocsai érsek, miként ezt már több fővárosi lap is emiitette, várszegi birtokát 212 parcellára osztatta fel és bérbe adta az ottani kisgazdáknak. Kimutatván ez által is szociális érzékét és a szegény földéhes magyar nép iránti szeretetét. * Nagyszabású nász az uralkodó családban. Izabella főhercegnőnek György bajor herceggel való egybekelése február első felére van tervbe véve. Az esküvő, amelyen maga Alfonz spanyol király, Ena királyné és a király édesanyja, Mária Krisz­tina is részt fognak venni, Wienben lesz. * Esküvő. Vettük a következő értesítést: Feledi Ilonka és Jándi Arthur primási erdő­mérnök, tart. cs. és kir. tüzérhadnagy örömmel tudatják f. hó 8-ikán d. e. Va 12 órakor a bel­városi plébánia-templomban tartandó esküvőjüket. Esztergom, 1912. január hó. * Az Országos Katholikus Szövetséghez Fülep Kálmán Budapest székesfőváros polgár­mestere utján a következő levél érkezett: „A tekintetes Országos Katholikus Szövetségnek Buda­pest. 0 császári és Apostoli királyi Felsége f. é. november hó 20-án kelt legfelsőbb elhatározásával a tek. Cim által felajánlott évkönyvet (1911-iki évfolyam 1. és 2. füzet) a családi hitbizományi könyvtár részére legkegyelmesebben elfogadni és elrendelni méltóztatott, hogy Cimnek ez alkalom­ból a legmagasabb köszönet nyilvánítása tudtul adassék." * Halálozás. Schönbeck Mihály helybeli sütőmester dec. 29-én délután 1 órakor, életének 69-ik, boldog házasságának 32-ik évében hirtelen elhunyt. Temetése dec. 31-én délután fél 3 órakor ment végbe a kir. városi temetőben. A megbol­dogult tekintélyes iparost kiterjedt rokonsága gyászolja. * A kaszinóból. A kaszinó farsangi esté­lyeinek minél sikeresebbé tételére már nagyban folynak az előkészületek. A rendezőség a művészi kivitelű meghívókat már kibocsájtotta. A mulatsá­gok idejét illetőleg a rendezőség felkérése folytán értesítjük a meghívottakat, hogy a Kabaré-estélyt nem, mint a meghívókon tévesen jeleztetett febr. 13-án, hanem február 17-én, szombaton tartják meg és úgy ez, mint a február 1-én rendezendő műkedvelői színielőadás pontban 8 órakor kezdő­dik. A fényes programmról legközelebb bővebben irunk. * Az érsekujváriak és a hereegprimási földek. Arra a hirre, hogy az esztergomi érsek­ség birtokaiból egyes részek parcelláztatni fognak az altruista-bank közbenjöttével, dr. Rabár Endre közjegyző az érsekújvári polgárokat karácsony második napján földosztó gyűlésre hivta össze dobszó utján. Magától értetődik, hogy nem a ve­zetőség nevezte az értekezletet földosztó gyűlés­nek, hanem a földmivelő közönség, amely Érsek­ujvárott nagy tömege miatt csakugyan éhes a földre. Az érsekujváriak az érsekségnek a városuk határában fekvő 1200 holdnyi birtokát szeretnék megszerezni parcellázásra. A népes gyűlés végre­hajtó bizottságot is választott, amely már össze is irja a jövendő bérlöket. Szép, szép! Csak az a kérdés, hogy a közjegyzőt a közjó fellendítése, avagy valami politikai érdek vezeti-e buzgólkodá­sában. Vagy az ottani közjegyző nem mungó?! * A pozsonyiak legújabb terve. Pozsony város lakossága jelenleg egy érdekes terven töri a fejét. A régi vár egyik bástyáját ugyanis sze­retnék rekonstruálni és egy szép kilátó hellyé átalakítani. A tervért Izabella főhercegnő is lel­kesedik. * Közgyűlés. Az esztergom-szentgyörgymezői kath. olvasókör folyó hó 7-én, vasárnap délután 5 órakor tarja rendes közgyűlését. Kéretnek a tagok, hogy e közgyűlésen teljes számban vegyenek részt. * A bécsi nuncius látogatása a Pázmá­neumban. Az öröm és a megtisztelés napjai közé fogja mindenkor számítani a Pázmány-intézet jan. 2-át, mikor is Őexcellenciája Bavona Alexander pápai nuncius, pharsalusi püspök Nikotra Sebas­tian uditore kíséretében meglátogatta a magyarok bécsi papnevelő intézetét. D. e 11 órakor érke­zett az intézetbe, hol az „Eece sacerdos magnus" szép akkordjai fogadták. Az intézetet az elöljáró­ság kalauzolása mellett megtekintve, a növendé­kek lelkes éljenzése közt lépett a díszterembe, hol a növendékek részéről Pintér Gyula IV. é. hh. üdvözölte az illusztris vendéget. Szépen stili­zált latin beszédében szólt a magyar nemzetnek a Szentszékhez való fiúi ragaszkodásáról, mely a megtisztelésnek e napján csak erősödni fog az Ur szőlőjébe készülő ifjú leviták szivében. Meg­köszönte a szíves látogatást s kérte a jóakaratú megemlékezést a Pázmáneum számára. — Lelkes vivát zárta be a beszédet, mely után a nuncius Őexcellenciája szólt. Meghatódva szólt a magyar nemzetnek igaz hűségéről, melynek számtalan nyomát mutatja fel a történelem szt. István ki­rálytól kezdve. Ennek a hűségnek ápolását kéri s kívánja, hogy e szép intézetben a jó Isten áldá­sos támogatása mellett sikeresen végezzék a nö­vendékek tanulmányaikat, hogy majdan az egy­háznak, hazájuknak, a szép Regnum Marianumnak Krisztus szive szerinti papjai lehessenek. Áldását adva ezután, a kápolnába vonult, hol adoratióját végezve a pápai himnuszt s két Mária-éneket hall­gatott meg. Utána ismét áldását adva, a növen­dékek sorfala közt az elöljáróság kíséretében, a portához vonult s ugy 3 A12 lehetett, mikor az intézetet elhagyta, emlékezetessé téve a Pázmá­neum számára jan. 2-át. * Karácsonyfa ünnepély. Szépen sikerült és nagyon látogatott karácsonyfa ünnepély és tombola estély volt a Szenttamási és Vízivárosi Kath. Körben január elsején az esti órákban. Az ünnepély dr. Wipplinger Ödön ügyvéd, a kör alelnökének megnyitó beszédével kezdődött, mely után Cziglényi Mariska érzéssel és bensőséggel egy karácsonyi verset szavalt el, majd utána Szoleczky János igazgató-tanitó az ő kedves modorával és tehetségével vázolta az ünnepély jelentőségét. Ennek befejeztével kezdetét vette a tombola húzás. Igen szép és értékes tárgyak lettek kisorsolva derült hangulat kíséretében. A sikerült estély jövedelme a házalap javára lett fordítva. * A nyitrai székesegyházban karácsony ün­nepén használták először a fényesen felszerelt vil­lamvilágitást. A „Nyitrai Szemle* ezeket irja : A lát­ványos szépségű világítás gróf Batthyány Vilmos megyés püspök ajándéka, aki az uj berendezés­nek nemcsak nagy, 16,000 koronát meghaladó költségét viselte, hanem a világító testek és elhe­lyezésük tervrajzát is a saját utasításai szerint készíttette. El nem muló szép emléket állított ez­zel nevének püspökünk s a nagy nevezetességű ősi szentegyházra a szónak teljes értelmében uj fényt árasztott. — A mi bazilikánkban is jól fes­tene a villamos világítás. * A katholicizmus haladása Angliáb an A „Freeman Journals-ban közzétett statisztikai adatok szerint a katholikusok száma az utóbbi 30 év alatt 1881-1911-ig a legtöbb helyen meg­V A

Next

/
Thumbnails
Contents