ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-01-06 / 2. szám

kétszereződött, 100 %-al szaporodott s e szapo­rodás 3 A része felnőttek áttérésének eredménye. Igy pl. Northampton egyházmegyében 7462-ről 15.000-re emelkedett a katholikusok száma. * Főgymnázium Ipolyságon. Az Ipolysá­giak régóta készitgetik elő az ottan létesitendő középiskolának az útját. A nagy lelkesedés da­cára csak nehezen halad az ügy a megvalósulás felé ugy, hogy a mult napokban Jankovich Béla dr. képviselő utján kérdést intéztek az ipolyságiak Zichy János gróf miniszterhez, aki feltételesen azt felelte, hogy amennyiben Ipolyság városa az általa felajánlott összeget 1912. március hó végéig le fogja fizetni, hajlandó az 1913. évi költségve­tés tervezetébe már a jövő év tavaszán az Ipoly­ságon felállítandó középiskolát felvenni. * Farsangi estély. Az Esztergom-Szent­györgymezői Kath. Olvasókör január hó 14-én, vasárnap este 7 órakor saját helyiségében, ház­alapja javára, szinielőadással kapcsolatos farsangi estélyt rendez. Színre kerül: „A vörös sapka." Eredeti népszínmű dalokkal három felvonásban. Irta : Vidor Pál. A szerző engedélyével átdolgozta és színre alkalmazta: Pauer Károly. Személyek : Ambrus István, gazdaember: Érdi Imre, Orzse, felesége: Gál Mariska, János, fiuk: Gál János, Teréz, János neje: Belkovics Mariska, Anikó, Teréz huga, varróleány Pesten: Trexler Mariska, Jucika, Ambrus István unokája: Erős Erzsike, Szél Matyi, ifjú legény: Móczik Mihály, Fésűs Mihály, lakatos Pesten, tartalékos huszárkáplár: ifj. Ridling János, Kántor: Mitter József, Egy­házfi: Erős Ignác, Kiss, parasztgazda: Kiss Mihály, nyoszolyóleány 1-ső Móczik Juliska, 2-ik Molnár Erzsike, vőfély 1-ső Viola József, 2-ik Erős István, Panni, szolgáló Ambruséknál: Hübler Mariska, Egy huszár: Szimon János. Belépő-díj: I. hely 2 kor., II. hely 1 kor. 60 fillér, III. hely 1 kor. 20 fill., állóhely 80 fill. — Felülfizetéseket köszö­nettel fogad és hirlapilag nyugtáz a kör elnök­sége. Jegyek előre válthatók az előadás napján délelőtt 11—12 óráig~és délután 3—4-ig a kör helyiségében. Az előadás után tánc, majd világ­pósta. A legtöbb levelező-lapot bemutató három hölgy értékes ajándékban részesül. ízletes ételek­ről és italokról gondoskodnak: a kör szolgája és Trexler Sándor vendéglős. A főpróba 13-án (szom­baton) este 7 órakor tartatik meg. Belépő-dij: Ülőhely 20 fillér, állóhely 10 fillér. * Fenyeget az árviz. Már jó féléve annak, hogy a Duna vízhiányban inségeskedni kezdett. A napokban beállott olvadás és esőzés azon­ban hatalmasan megtöltötték a folyó medrét, ugy hogy egyes helyeken már a kiöntésektől lehet tartani. A vármegyei hatóság az esetleges veszély­nek kitett községek elöljáróságának figyelmét fel­hívja azon miniszteri intézkedésekre, amelyek elő­írják a posták és távírdák éjjeli szolgálatát, a katonai segítség igénybevételét s a mentő gőz­hajók kirendelését. Tehát készen várják a Duna fenyegető fellépését. * A plébános üdvözlése. Foltin János ba­jóti plébánost három hónap előtt orvosai, nagy­mérvű sziv és vesebaja miatt, Wörishofenbe (Ba­jorország) küldték. Hivei végre megtudván, hogy december 31-én érkezik haza, meg akarták mu­tatni a katholikus iskoláért annyit szenvedett és megrágalmazott plébánosuknak, önzetlen tisztele­tüket és szeretetüket. A nyergesujfalusi vasúti állomáshoz mintegy száztagú küldöttség ment 12 lovas banderistával. A vonatból kiszálló és sem­mit nem sejtő plébánost hatalmas éljen kiáltással üdvözölték, hintóját élővirággal földíszítették, majd Jung Lajos bajóti gazda szép beszéddel fogadta, A vonat utasai az ablakon, át, úgyszintén Nyergesuj­falun a szép menet láttára a nép csoportosult s hatalmas éljen kiáltással és kalap lengetéssel üd­vözölték. Bajót község elején gyönyörű diadalkapu állt az ünnepelt plébános tiszteletére „Isten hozta kedves lelkiatyánk" fölirattal. Az egész község népe itt volt összegyűlve, amikor a plébános ko­csija a néptömeg közé robogott, mozsárlövés, éljen kiáltás és kalap lengetéssel fogadták, majd Füle Ilona VI. osztályos növendék élővirág cso­korral kezében, melynek lecsüngő fehér szalagján „Szeretett lelkiatyánknak" fölirat volt, a követ­kező beszéddel üdvözölte: „Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kedves jó lelkiatyánk, szeretett igazga­tónk! Ma örömünnepet ülünk, diszbe öltözött az egész község, mert a Mindenható Isten meghall­gatta buzgó imáinkat és vissza vezérelte egész­ségben az általunk tisztelt lelkiatyánkat. Kérjük Jézus Szentsége Szivét, árassza el azon fenséges kegyelmével, hogy még sok éveken át kitartó buzgósággal vezethesse szeretett hivei lelki életét. Mi pedig iskolás gyermekek, mint a Bajót község jövő nemzedékei, törhetetlen ragaszkodással tesz­szük szeretetünket és tiszteletünket lelkiatyánk lábai elé, védje meg lelkünket és lelkünkkel együtt katholikus iskolánkat, hogy hivei között az igaz Krisztusi szeretet és egyetértés uralkodjon. Most pedig az összes tanuló társaim és az itt egybe­gyűlt népsereg nevében Isten hozta kedves lelki­atyánkat, a Mindenható Istenünk kisérje küzde­lemteljes papi működésén áldásthozó lépteit. Él­jen!" Az ünnepelt plébános a meghatottságtól töredező hangon köszönte meg a nem várt fo­gadtatást és nagy tiszteletet, mellyel elhalmozták. Ezután az egész község a plébánossal együtt a templomba vonult ima- és áldásra, ahol ismétel­ten megköszönte hivei ragaszkodását és szeretetét. Bajót község részéről a tisztelet és szeretet nyil­vánítás fényes elégtétele volt a katholikus iskolá­ért annyit zaklatott és rágalmazott Foltin János plébánosnak. * Vándor műkedvelők. Az ipolyszakállosi kath. ifjúsági egyesület tagjai az elmúlt ünnepek alkalmából Kiss Lajos kántortanító vezetékével és betanításával egy gazdag cselekményű és magas irodalmi színvonalon, álló karácsonyi pásztorjátékot adtak elő. A szép és értelmes magyar földmives ifjúság gyönyörűen oldotta meg feladatát úgy, hogy valóban műélvezet számba ment játékának nézése. Az érdekes a dologban az, hogy miután Ipolyszakálloson három estén előadásra került a darab, Kiss Lajos az egész színpaddal és valamennyi szereplővel (egész kis népvándorlás volt, szekereket a jószívű gazdák adtak) Ipolyszakállosról átvonult Lontóra, hogy az ottani uri publikum és nép előtt is előadassa két estén a színművet. Mindenkor zsúfolt ház és szép jövedelem. A bruttó bevétel megközelíti az 500 koronát. Igy akarja Kiss Lajos kántortanító a népet nemesíteni és az ipolyszakállosi kath. ifjúsági egyesület háza felépítésének költségeit jórészben — összejátszani. * Felhívás burgonya vetőgumó beszer­zésére. A mult évi silány burgonyatermés és az eltett vetőgumóknál már is észlelt rothadás arra birta a földmivelésűgyi m. kir. minisztert, hogy külföldről nagyobb mennyiségű Woltham, Silesia és Krüger-fajtájú burgonya vetőgumót szerezzen be szétosztás végett. Ezen fajták közül az első kettő a kötöttebb, az utóbbi könnyebb minőségű talajban termelhető sikerrel; valamennyi egész­séges és jóminőségű burgonya. Akik ezen bur­gonya vetögumókból venni óhajtanak, jelentkez­zenek minél előbb Horváth Mihály és Hübler Antal hegymestereknél, akik a jelentkezőket és az igényelt mennyiséget jegyzékbe veszik. A bur­gonya vetőgumó ára a vasúti állomáson átvéve métermázsánként 7 (hét) korona lesz, melyből a jelentkezésnél 1 (egy) korona foglalóul fizetendő. Jelentkezési határidő folyó év január hó 20. A burgonya megérkezése annak idején dobszó utján lesz közhírré téve. * A rabbi és a karácsonyfa. Nyitráról különös esetről értesít tudósítónk: Egy a Rákóczi­úton lakó zsidó család keresztény cselédje gaz­dája beleegyezésével karácsonyfát állított fel a cselédszobában. A dolgot a gazda egyik hitsorsosa megjelentette a főrabbinak. Lett erre lótás-futás, szemrehányás. Végre is a rendőrség a főrabbi intézkedésére eltávolította a karácsonyfát a cse­lédszobából. (Hogy mi köze volt a rabbinak és a rendörségnek a karácsonyfához, az érthetetlen.) * Köszönetnyilvánitás. Az esztergomszent­györgymezői kath. körre legújabban adakoztak: Laiszky János nyomdatulajdonos 20 kor., Haáz János pedig egy hegedűt és egy rojtos diszsapkát ajándékozott a színdarabokhoz. Mely adományokért, illetve ajándékokért ezúton mond hálás köszöne­tet a kör nevében az elnökség. * Nem jöhet a lopott fa. A községek népe igy tél idején minden különös módot megragad, amelynek segélyével valami keresethez juthat. Az uradalmi erdőkből titkon addig gyűjtik a fát, míg csak egy kocsira való össze nem jön, akkor aztán behozzák a városba eladás végett. Egy közeli község jóformán ebből él. A párkányi főszolga­bírói járásban most' egy rendelet jelent meg, amely kimondja, hogy a fatermékek árusítása ezentúl csakis a jogos szerzést tanúsító, a községi elöljáróság által láttamozott bizonyítvány mellett történhetik. * Kolduló kaldeusok. Az utóbbi évtizedben feltűnő sürüen jártak Európában egyházi vagy iskolai célokra kolduló kaldeus papok és tanítók. Külsejük rendszerint nem épen bizalomgerjesztő volt, de a jószivűek inkább tiz csalónak adnak valamit, mint egy igaz gyűjtőt megsértenének keser­ves foglalkozás közben. De nemrég hivatalos helyről tudakozódtak Tamás Emmanuel katholikus kaid pátriárkánál s tőle meglepő kijelentés érke­zett, hogy az utóbbi időkben Európában járt kol­duló kaldeusok mind szakadár és eretnek papok és laikusok voltak, kik visszaéltek a katholikusok jóhiszeműségével. * A halottégetés Svájcban. Dacára, hogy Svájcban a halottégetés már évtizedek óta meg van engedve, az elégetett halottak aránya nem képes elérni a 10 °/o-ot sem. De a szocialisták és szabadkőművesek, kik annyira hirdetik szóval az egyéni szabadságot és a szabadgondolkodást, erőszakkal általánossá és kötelezővé akarják tenni a kegyeletlen temetkezési módot, mely még a pogány rómaiaknál is csak a dekadencia idején jött divatba. Gehrig szabadgondolkozó képviselő ugyanis az állami nagytanács legutóbbi gyűlésén javaslatot tett, hogy a halottak elégetése legyen ezentúl a temetkezés általános módja, az elfölde­lést pedig csak különös kérelemre engedjék meg. A katholikusokkal szövetkezett konzervatív protes­táns képviselők azonban szerencsésen leszavazták a javaslatot. Még sehol a világon nincs tehát kötelező és általános halottégetés és a budapesti szabadgondolkodók mégis mindjárt a kötelező halottégetésen akarták kezdeni. * Zavarok a selyemtenyésztésben. Tudva­levő dolog, hogy vármegyénk egyes községeiben szép virágzásnak indult a selyemtenyésztés. Azon­ban, bár egyesek jelentékeny anyagi előnyöket értek is el, bátorításul a tenyésztőket bizonyos kedvezményekben részesítette az országos fel­ügyelőség. Ez évben a selyemáraknak 15—-20°/o-al történt esése miatt az országos selyemtenyésztési felügyelőség kijelentette, hogy az eddigi kedvez­ményeket kénytelen megvonni, tehát szederfákat sem adhat. Pisuth Kálmán főszolgabíró segélyökre siet a selyemtenyésztöknek, amidőn a saját járá­sában elrendeli, hogy a községi faiskolákban lévő szederfákat ültessék ki a községi és törvényható­sági utak mellé. * Elhagyott gyermek. Mult hó 18-án a délelőtti órákban Gönyü községben egy 10 éves­nek látszó fiúgyermek csavargott, ki a hozzá­intézett kérdésekre azt adta elő, hogy Madzsó Józsefnek hívják, Amerikában született, anyja még Amerikában elhalt, atyja pedig visszajövet a hajón halt el, — a többi utasok hozták őt haza Magyar­országba. Eddig valamely pusztán bojtár volt, de legutóbb szolgálatadója elküldötte, Írásait neki vissza nem adta, — a puszta nevét sem tudja megmondani. A gyermek elég jól fejlett, piros, egészséges arcú, szőke hajú és kék szemű, beszél folyékonyan magyarul és tótul, szellemi tehetsége egy 10 éves gyermekhez képest megfelelő. — Ruházata kopott posztó női kabát, rongyos nadrág és cipő, fehér vászon ing és gatya. — Emiitette még, hogy azon emberektől, kik őt Amerikából elhozták azt hallotta, hogy az ö szülei Strezenics trencsénmegyei községbe valók voltak. Valószínű, hogy vándor ablakos tótok hagyták el, miután a gyermek arról is beszél, hogy e nyáron ablakos tótokkal is járt, kik egyúttal hagymát is árultak. A gyermek Kosteszki István gönyüi lakosnál ideiglenesen elhelyeztetett. * Mulatott a perselyből. A szőgyéni tem­plom perselyét néhány héttel ezelőtt feltörték Király Balázs 11 éves és Gulyás Károly 10 éves odavaló gyerekek s belőle 25 korona 59 fillért kitevő összeget elloptak. A nyomozás közben több lopás is rájuk bizonyult. Csentár Ferenc szőgyéni lakosnak a méheséből nem régiben mézet loptak. Sőt a vallomás hevében Gulyás Károly azt is el­mondta, hogy a júniusban történt perselyfeltörést is ő vitte végbe. A vallomásnak a további és igen meglepő folytatása az volt, hogy a fiú a templom­ból lopott pénzt odaadta atyjának Gulyás János­nak, aki, bár nagyon is jól tudta a pénz eredetét, azt elfogadta és még aznap nagy mulatságot csapott a korcsmában s a lopott pénzt eldorbé­zolta. Az apa méltó a fiához. * Cigányok garázdálkodása. A mult hónap vége felé egészen megszállották a cigányok Ér­sekkéty és Bény községek környékét. Egész had­járatot indítottak a magánvagyon biztonsága ellen. A csendőrök alig győzték a nyomozást, oly bő nyomokat hagytak hátra maguk után. Az érsek­kétyi szőlőkben feszitővassal feltörték 12 gazda présházát. Bent a faluban Tóth Sándor, Benedek Lajos és Fazekas Sándor lakosoktól libákat és csirkéket emeltek el. Legvakmerőbb volt azonban a rablóbandának a Bényben végbevitt kalandja,

Next

/
Thumbnails
Contents