ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-09-11 / 37. szám

XV. évfolyam. Esztergom, 1910. szeptember 11 37. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő: ROLKO BELA. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadó­hivatal (Szeminárium) eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­kereskedésében. Esztergom, 1910. szeptember 10. — A felekezeti sajtó. Mai napság, amikor a reklám és a sajtó korszakát éljük, minden eszme­áramlat, minden világnézet, mely terjeszkedni, vagy legalább is élni akar, gondoskodik arról, hogy újságja legyen, amelynek segélyével a hívek­nek, az elvtársaknak fülébe fújhatja a legújabb riadónak, vagy tanításnak a nótáját. A legmodernebb felekezetek: A liberálisok­nak szétszórtan is diadalmas serege; a szabad­kőműveseknek bujkáló és alattomban dolgozó szektája; a szociáldemokratáknak szervezett bandái; a szabadgondolkodóknak gixerezö és macskazenélő csapata; az álmodozó cionisták stb. stb., ezek mind hatalmás sajtókkal rendelkeznek a világ összes országaiban. Tudnak és akarnak is harcolni, agitálni, befeketíteni, ferdíteni, rágalmazni, sérteni, bosszantani, szóval minden lehető módon kelle­metlenkedni, ha a vezetőkre és az elvtársakra rájön a harag és a dühöngés órája, amely csodá­latosképen összefűződik a kereszténységnek élet­nyilvánulásaival. Mindezek a felekezetek várják és elősegíteni szeretnék az életképes és éltetadó kereszténység végeigyöngülését. Ok a katholicizmus felől olyan őszi hangulatot várnak, amelyben egyedüli hang a száraz levelek reménytelen zizegése, egyedüli illat a nyirkos síroknak az illata, amely az elmúlást hirdeti. Az ébredés, az élet, a szervezkedés, az össze­tartás bántja, bosszantja őket. Egy új, keresztény szellemű sajtó orgánum, egy kongregáció, amelyek erősitik, Összetartják a kereszténységet, előttük nem bir létjogosultsággal. Vakon hiszik és hirde­tik, hogy a mi szellemünknek nincs joga arra, hogy a papíron megjelenjék. Mi más ez, mint a modern szellemi fegy­vereknek kisajátítása ? De nem addig van az ! Amint a liberálisoknak van „Az ujság"-ja, a szabadkőműveseknek „Világ"-ja, a szabadgondol­kodóknak „Az est"-je, a szociáldemokratáknak „Népszava" újságja, a kálvinistáknak „Magyar Szó"-ja, a zsidóknak az „Egyenlőségbe és sok más napilapja és vidéki heti orgánuma, épúgy a katholikusok is számithatnak arra, hogy még a legdühösebb ellenségek is elismerjék végre, hogy a'katholikus sajtónak is van létjogosultsága, amely a keresztény szellemet ápolja, védi, segiti, kinyil­vánítja, nehogy a hallgatást már az örvendezők a csendes kimúlás jelériek vegyék. A keresztény, a katholikus sajtó nincs ki­sajátítva. Senki sem tiltatik el attól, hogy az igaz szellemet Írásban is terjessze és védelmezze. Aki a mi szellemünkben ir, a mellé szívesen oda­állunk, mert megtanultuk már az ellenségeink­től, hogy a világnézetek nagy harcában nincs harag, nincs neheztelés, nincs kenyéririgység, nincs összeférhetetlenség: itt azt nézzük és azt kell néznünk, hogy ki van velünk és ki van ellenünk! F. Az újságírás reformja. Sokféle reformot hangoztat ma a világ, mivel elárulja, hogy nagyon beteg. Sok a harc, sok a tülekedés. Gyakori benne a sebesülés és sebfelszaggatás. Egy ország békéje könnyen elvehető anélkül, hogy az ország kormánya, fejei csak tudomást is vennének a lázitókról. Minek is vennének ? Ha nyilatkoznak, ítéletet mondanak olyfor­mán, hogy sokkal több a gondjuk mintsem holmiféle újságokkal törődjenek. A bokor mögött azonban valami lappang. Legtöbb­ször önérdek és pártérdek, minek kedvéért szemet hunynak sokszor azon gálád piszko­lódások előtt, melyek már lázitás számba mennek. Magyarországon is a sajtó nagy részét a keleties faragatlanság jellemzi. A sajtó uszit kasztot-kaszt ellen. Közönséges lázitó orgánum a sajtó nagy része. Ez előtt semmi sem szent, még a társadalom békéje sem. Báránybőrbe öltözött farkasok ezek, kik hamis cégér alatt és az álhumanizmus szolgálatá­ban békebontással foglalkoznak, mert a szen­záció kívánja, hogy tüzet dobjon oda, ahol csak gyújtani lehet. Általános támadásaik azonban rendszeresen egyre irányulnak: a katholikusok ellen. S ebben minden tisztes­ségtelen fegyvert, legfökép a rágalmat fel­használják. Buta ujságfirkonc gőgjükben nem veszik azt lázitásnak, izgatásnak, midőn ők kuvaszkodnak, de ahol csak valamikép nagy rosszakarattal félremagyarázhatnak valamit, abból szappangömböt fújnak. Ezek a kilo­gramm újságírók a társadalom heréi, akik mindenütt torzsalkodást idéznek elő, ahová csak berontanak ajtóstul. Nálunk, havaiamely csizmadiának v&gy akármiféle tanulatlan egyénnek nincs Ínyére a munka, de van jó faragatlan „svádája", csak menjen újságírónak, mert a tapaszta­AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. HEIti emlékeim. folytatom, ahol elhagytam. Inter laken-bexi, Svájc e vadregényes s végtelenül kedves városá­ban vagyunk. Reggel 5 óra volt, amikor a thuni tó part­jához értem. Csodáló tekintetem előtt egész pom­pájában, természeti szépségének teljes nagyságá­ban mutatkozott a Jungfrau hófedte csúcsa. Ezüstös köntöse a hajnalpír tüzében égve s a Kurpark édes illatot lehelve, színpompájában álomképnek, tündérálomnak látszott, tele bűbájjal, tele mesés pompával. Néma áhítattal szemléli az ember a meg­ragadó képeket és csodálkozva feltekint a napfény­fonta hatalmas bércek ormaira, majd megint bá­muló pillantást vet az előtte fekvő völgy és tó csodaszépségére : csupa remekművek, melyek mint az isteni mindenhatóságnak tanúi, nagyszerű és fenséges alkotásuknál fogva önként emlékeztetik a halandó embert a semmiségre. Amint igy a tó vizében tükröződő Jungfrau hegyet s a szebbnél-szebb villák sorát nézem, a „Jungfrau" hajó már ott várakozott a kikötőben. Thunba indul. Csekélységem is felszáll. Mindenki el van ragadtatva Svájc gyönyörűségétől, a hajón másról nem is folyik a szó. Az angol, az olasz, a magyar, a spanyol, a német másról nemregél, mint a Berner Oberland, Svájc magas bérceinek fenségéről. — Mi ehhez képest a Magas-Tátra — mondja fitymálva az egyik magyar szomszédom feleségé­nek. Össze sem lehet hasonlítani Svájc természeti szépségeivel. Felesége helyben hagyta férje megjegyzését, mig viszont egy másik magyar atyafi védelembe veszi Magyarország gyöngyét, a Tátrát. •— Kérem, ahogy vesszük. Mindegyik párat­lan a maga nemében. S igy a vitás ügy rövidesen elintéztetett. Thunba érve, csakhamar át kellett szállnunk a Bern felé induló gyorsra. Az utasok legnagyobb része ugyanis Svájc fővárosa felé tartott. A gyors­vonat néhány perc múlva el is robogott. Tömve volt kocsijainak minden fülkéje; még egy pillan­tást vetettünk a mosolygó kék tóra s csakhamar Bernben termettünk. Nem lévén már időm, Bern városát csak amúgy futtában tekinthettem meg. Szép, régi vá­ros. Utcái szűkek, palotái a középkori stil jellegét viselik magukon, bár az ujabb építkezés már tel­jesen modernné tette egyes városrészeit. A fővá­ros hátterében az Oberland bércei remek látványt nyújtanak. Tiszta időben pl. az Eiger csúcsról igen szépen kivehető a francia Montblanc is, mely a genfi tóról nézve — állítólag — oly közel áll Svájc hatalmas hegyláncához, mintha folytatá­sát képezné. Sajnos, időm rövidsége nem engedte, hogy Genfbe is ellátogassak. Sietnem kellett Bajor­országba, hogy az oberammergaui hires passió­játékon részt vehessek. Igy tehát Bernből Olten-en, Zürich-en és Luzern-en keresztül ismét Romans­horn-bsi s innen a bodeni tavon át Lindau-ba, majd pedig München-be érkeztem. fä^orrrt*^^ Bajorország gyönyörű fővárosában 'ináefiíi /napot töltöttem. Automobilon jártam be legszebb utcáit. Itt ugyanis az idegenek legnagyobb részt automobilra ülnek fel, mert rövid idő alatt sokat szeretnének látni és megfigyelni. Há rom márkát (3 kor. 60 fill.) fizettem a soffőrnek egy órai "JT f \/­utért, mely idő alatt tiszta fogalmat szereztem a város szépségéről és fekvéséről, yk délelőtt folya- ­mán megtekintettem «jfee«/ a Deutsches Museum-ot,j , JC_ melynek érdekes tárgyai és képei rendkívül meg- ' nyerték tetszésemet. Teljes három órát töltöttem e tanulságos helyen. Délután München városi parkjába siettem, ahol mohamedán kiállítás volt. Szebbnél szebb szőnye­gek, edények, bútordarabok, arany és ezüst tárgyak, régiségek stb. ragadták meg itt a szemlélő figyel­mét. Á kiállított tárgyak hatalmas pavillonokban Minden helybeli és vidéki tan- \Qi((\\ AI TANKÍÍNVl/ intézetben használatra előirt lűIVULfll I MIllXUll I Y valamint a legjobb minőségű iró- és rajz­szerek kaphatók Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében, Esztergomban. • • Részletes tankönyv-jegyzékek ingyen.

Next

/
Thumbnails
Contents