ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-11-20 / 47. szám

klerikális akció, mert hiszen Tiszán kivül a munkapártnak nagyrésze is frontot csinált a szabadkőműves Székely törekvéseinek. Székelyt tehát még úgy sem menthetik meg a szabadkőművesek, ha az egész bonyodalmat klerikális és néppárti színben igyekeznek is feltüntetni. A református lelkészek fizetése. A vallást sokan — akiknek az érdeke parancsolja — szeretnék elválasztani a politikától. Ez azonban manapság már legalább is esztelen felfogás, miután a pártok a közgazdasági és szociális törekvések mellett határozottan a „világnézetek"-et képviselik a parlamentben, a közjogi alap csak arra jó, hogy a még komolyan lelkesedő, de meg nem vesztegethető nép elé valamiféle maszlaggal lehessen lépni a választásokkor. A vallás tehát manapság, különösen ha az anyagiakról: pénzről, fizetésről van szó, igenis hozzátartozik a politikához. Azért ugyanitt emiitjük fel azt az esetet is, hogy a kongregációs Apponyi Albert gróf által több millióval ellátott protestáns lelkészek Balthazar demokrata elvtárs vezérlete alatt Zichy János grófnál tisztelegtek, amely alkalommal 2400 korona alapfizetést és 200 korona korpótlékot kértek a ref. lelkészek részére. Sietnek Zichynek szászvárosi nyilatkozatait valóságra váltani, csak azután ne lennének oly haragosak, ha a katholikusok is mernek valamit kérni, no meg kapni is. p — Gondoskodjunk intézményesen a katholikus nagygyűlések sikeréről. Még az ellentábor is elismeri, hogy a X. kath. nagygyűlés a szó szoros értelmében nagyszabású és impozáns volt, nemcsak az elhangzott szónoklatok miatt, mert hisz ebben soha sincs hiány, mint inkább látogatottsága miatt, mely messze túlhaladta a rendelkezésre állott helyiségek méreteit. Ezt részint a szabadkőművesek és szociáldemokraták kihivó fenyegetőzéseinek köszönhetjük. Az ország szemetjei maguk részére fennen követelik a szólásszabadságot, de az ország fenntartó elemétől, a békés kath. polgároktól a legprimitívebb gyülésezési és szólási szabadságot is el akarják vitatni, vagy terrorizálni. „A kath. nagygyűlés ellen meg kell mozdulni egész Budapestnek" — hirdették Buchinger Manóék a nagygyűlés előtt, de ehelyett nemcsak Budapest, de az egész ország megmozdult a nagygyűlésen való lelkes részvételre. Igazi katholikus vonása ez a lefolyt kongresszusnak : hogy a fenyegetés, a terrorizmus csak népesebbé, erősebbé tette. Csak a katholikus vallás képes ily egyetemes jellegű nagygyűléseket szinrehozni, hol képviselve van a mágnástól és püspöktől az utolsó falusi zsellérig és gyári munkásig a társadalom minden rangja és rétege. Az ellentáborban külön csoportosulnak: az intelligencia a szabadkőműves páholyokban, a munkások a szociáldemokrata a jegyzökönyvembe, amikor eszembe jutott, hogy van nekem egy igen szellemes nagy bácsim. Ezen tulajdonságán kivül még abban is külömbözik a többi nagybácsitól, hogy nincsen egyetlenegy krajcárja sem, amelyet majd annak idején én örökölhetnék. Hanem igenis vannak pompás gondolatai. Amikor első gimnáziumra mentem, minden atyámfia a tanulást ajánlotta. Hogy tanuljak ám a körömszakadásig. 0 nem igy vélekedett. Szóról szóra emlékszem a szavára; az összes jóakaróim közül egyedül az övére : Aztán meg ne erőltesd ám magadat öcsém. Első az egészség. Ettől a pillanattól kezdve hatványozottan mély tisztelettel viseltettem iránta és jó tanácsait egyéb dolgokban is a legszívesebben alkalmaztam. Most is Őhozzá folyamodtam jó gondolatért. Levelemben leírtam neki vigasztalan helyzetemet ; hivatkoztam szivem gyengeségére és kértem az okos szót. Négy nap múlva meg is kaptam a választ: Édes Iván Öcsém 1 Csak egy mentség van. Nem szabad a vándort szóhoz engedned, mert a szó győzi le a szivedet. Hogy ezt hogy-mint teszed, az már a te ügyességedtől függ. Szived erősítésére útnak indítottam a 30 I éves sempteiből 10 üveggel. Egészségedre. Ölel bátyád: Mihály. Gondolkoztam a dolgon. A Mihály bátyámnak csakugyan igaza lehet. szervezetekben, a politikusok a reformklubbokban, az irók a szabadgondolkozó társaságokban. De az idei és más gyűlések véletlen sikerei helyett szivesebben látnók a nagygyűlések állandó, intézményesen biztosított sikerét. Ehhez egy lépést már tettünk azzal, hogy legalább két évenként vidéken tartjuk. De ennél is fontosabb volna: ha minden katholikus egyesület alapszabályaiba venné fel, hogy az évenkénti nagygyűléseken meghatározott számú tagokkal képviselteti magát. Akkor a nagygyűlés — német minta szerint — igazi csapatszemle volna. Brúnó A népiskolai hitoktatás. i. A vallásos szellemet a népiskolában csakis a hittan észszerű tanításával terjeszthetjük. Udvözitőnk szavai: „Euntes docete . . . baptisate" reánk vonatkoznak, kik hivatva vagyunk az Isten igéjét hirdetni s a szentségeket kiszolgáltatni. A népiskolai tantárgyak legelseje s legfőbbje a hittan s ennek tanítása a mi tisztünk és feladatunk. Itt nagy munkáról, magasztos hivatásról van szó ; mert a hitelemzés feladata abban rejlik, hogy a gyermekek a vallásoktatás tárgyait kellőleg megértsék és tudják, továbbá, hogy a gyermekek keresztény katholikus érzületét fejlessze s erényes jellemét képezze, vagyis a hitelemző törekedjék a reábízott kisded nyáj gondolkozásmódjának és szabad akaratának oly irányt szabni, hogy a hallott igazságok szerint éljenek, gondolkozzanak és cselekedjenek. Szent Ágoston „De catechisandis rudibus" művében a hitoktatás feladatát találóan ekkép fejezte ki: „Bármit adsz elő, úgy add elő, hogy az, akihez beszélsz, hallás által higyjen, hit által reméljen s remény által szeressen"; nem elég tehát a hitoktatásnál igyekezni, hogy növendékeink a kátét beemlézzék, hanem arra kell fektetni a fősúlyt, hogy a tanítványok megismervén az igazságot higyjenek, hit által reméljenek s ekként megerősödvén lelkületükben, szeressék az Istent s neki készséggel engedelmeskedjenek. Ez a hitoktatás egyik főszabálya, mert ettől függ hitoktatói működésünknek gyakorlati haszna és sikere; nem arról van szó, hogy a gyermekek elméjét vallásos ismeretekkel megtömjük, hanem a fősúlyt helyezzük mindig a nevelői mozzanatra, hogy a gyermekekkel megkedveltessük a vallást s azok szivét áthassa a hiterkölcsi igazságoknak ereje. Legyen tehát hitoktatásunk a gyakorlati élettel összekötve s az előadott hitigazságokat vonatkoztassuk a mindennapi életviszonyokra. Képezzük a gyermekeket értelmes és buzgó keresztényekké ; minél világosabban fogjuk elemezni hitünk igazságait, annál jobban fognak azok behatolni vallásunk misztikus szépségeibe s annál nagyobb készséggel fogják teljesíteni vallásos kötelmeiket. Ezt a jótanácsot kipróbálom. De hogyan? Ezt is kigondoltam pompásan. Most már csak az alkalmat vártam, hogy kipróbálhassam a találmányomat. Nem kellett sokáig várnom. Már másnap délután az ajtóm előtt imádkozott valaki. Ügy a hogyan a koldusok szoktak imádkozni: vontatottan, éneklőén. Kinéztem. — Vándorló volt. No most elő vele tudományom. „Hallja e maga; ugye maga sokfelé megfordul." — De meg ám kérem, most is épen Berkiből jövök. Ott hallottam ... •— No hallja, várjon egy kicsit. Én nem régen vagyok itten, az itteni urakat nem igen ismerem. Mondja csak, kinek van közülük a legtöbb pénze? — Hát kérem tisztelettel — a mohai intézőnek elég vóna, ha meg nem inná. — Nem azt kérdem, ki issza el a pénzét, hanem hogy kinek van pénze. — Hát hiszen a grófnak is csak van valamije. — Én is úgy gondolom. Mert tudja pénzszűkében vagyok; ma már bizony szivarra is alig került. Szeretném, ha kisegítene valaki a zavaromból. Mit gondol? Hitetlenül mosolygott. — Hát bizony az baj vóna. Pedig hát én is úgy vagyok ám épen most. Hiszen hát máskor se igen van, csak amit éppen kapok. — De máskor ölígnek csak ölig. Hanem A gyermeknevelésnek egyik fődolga abban áll, mondja Talabér János, hogy ,Jegyen a hitoktató elég ügyes a kisdedek szivébe hatni s érzelmeiket összekapcsolni a vallás igazságaival." Legyen hittani tanításunk kenetteljes is, mely növendékeink kedélyére mély benyomást gyakorol s abban tartós vallásos érzelmeket fölébresszen azon isteni Személy titkos működésével, akit „Spirituális unctio"-nak nevezünk s ki megtanít minket szent malasztjával Jézus igéire, hogy mondhassuk: „Sermo meus non in persuasilibus humanae sapientiae verbis, sed in ostensione Spiritus et veritatis." Hitelemzésünk akkor lesz kenetteljes ihlettel áthatva, ha nevelői tisztünk kötelmeit eszményi magaslatra emelkedve teljesítjük, hitünk igazságairól meg vagyunk győződve, életünk kifogástalan és szilárd kath. meggyőződésünkkel s jó példánkkal tündöklünk. Jól mondja Fonyó Pál: ,,Ami szívből jön, az a szivekig fog hatni s megindítja az akaratot." Nem szabad a hitoktatást a tanitástan egyik alkatrészének tekinteni, hanem, mint az egyház tanítói hivatalának egyik legfontosabb ágát, Krisztus megváltási müvének folytatását s mint az ifjúság egész jövőjére, egész életére kiható öntudatos kiképzését. Kenetteljes ihlettel elragadjuk hallgatóink szivét a földről az égbe, a mulandó tárgyakról az örökkétartókhoz. Igy tanított minden kath. nevelő, tanitó eszményképe : Krisztus Urunk, igy az apostolok s erre serkent annyi szentnek és hires katekétának lélekemelő példája. Ha a lelkek vezetéséről mondják, hogy az a művészeteknek művészete, úgy joggal vonatkozik ez a kateketikai oktatásra is. Folytonos készület, tanulmányozás szükséges a jó katekezis előadásához. A „Hitoktatás" havi folyóirat szerkesztőjének, Aubermann Miklósnak kezdeményezése folytán a „Hitoktatók Országos Egyesülete" Budapesten mult évben rendezte az első kateketikai tanfolyamot dr. Dudek János egyetemi tanár vezetése mellett, hogy a hitoktatóknak legyen alkalmuk megismerni a hittanitásnak legújabb módszereit s annak nagy horderejét s fontosságát. Kimondották, hogy a nemzetközi szocialisták romboló tanaival szemben a hitoktatók működése a legnagyobb mértékben előmozditja a szociális kérdések keresztény szellemű megoldását; mert a hitoktató megszilárdítja a gyermek szivében a személyes Isten létezésének hitét s meggyőzi őket a lélek halhatatlan voltáról; beoltja szivükbe a szülők, elöljárók s törvények iránti tiszteletet s a magántulajdon jogosságát; megismerteti a nyilt és titkos egyházellenes társulatokat. A „Regnum Marianum" s a hitoktatás lánglelkű és apostoli ihletű vezére, gróf Majláth Gusztáv ugyanezen gyűlésen nyilt kérdést intézett a kath. közönséghez: „A kath. nevelés célja öntudatos és férfias jellemeket nevelni s mégis az életben az ellenkezőt tapasztaljuk, miért is felszólítjuk a kath. nevelés terén működőket, fejtsék ki röviden tegnap meghalt a kis leányom. Nincsen koporsója sem. Úgy fődejjem el, mint valami kutyát? Mit vétett az ártatlan? — Mondok összekéregetem arra a kis koporsóra. De igen soványan gyün; mégis csak úgy köll elásnom. A szemeit vörösre dörzsölte és sűrűn hulló könnyeit a kabátja ujjával törölgetni kezdte. „Az Isten áldja meg a tekintetes urat. Tudom, hogy áldott jó szive van, node hátha magának sincsen. Menni akart. Utánna "kiáltottam: „hallja, várjon csak egy kicsit. Egy-két krajcárom talán mégis maradt még." Egy koronát adtam néki a leánya koporsójára. Másnap megtudtam, hogy soha sem volt fia, sem leánya. Becsapott a gazember. Ismerte a hibámat, jobban ismert, mint én saját magamat. Pedig még sohasem volt nálam. Ki mondta meg néki, hogy a szivem nem tud parancsolni az eszemnek? A többiek. Az a tizennégy, akik már voltak nálam és elmentek tőlem. Elmentek avval a feltevéssel, hogy három négy hónap múlva ismét eljönnek. Uj betegségeket tanulnak be, uj szerencsétlenségekről mesélnek. És én elhiszem nékik. Nem az eszemmel, a szivemmel. Mert avval gondolkozom. Pedig igy tönkre megyek. Ki tudna megmenteni? Tönkre tesz a szivem! Polezer J.