ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-11-20 / 47. szám

nézeteiket, miképen gondolják az öntudatos kath. nevelést elérhetni s mondják meg, miért volt eddig hazánkban a kath. nevelés oly eredménytelen." S a beérkezett válaszok abban megegyeztek, hogy a dekadencia oka a fölületesen végzett hitoktatás, mely jellemek helyett ingadozó nádszálakat nevel, melyek az élet viharában összetörnek. Kívánunk eszményképeket? Ott van legelsöbben az isteni Megváltó, ki élőszóval hirdette égből hozott szent tanait s példájával akart hatni hallgatóira. Ö a világ legnagyobb tanítója, ki mellett eltörpülnek a leghíresebb paedagógusok, mint az égő nap előtt a pislogó mécs. Imádkozott, böjtölt, elmélkedett s azután megkezdé nyilvános pályáját. Világosan, határozottan hirdette igazságait, melyeket feddhetlen életével, csodáival és jövendöléseivel bizonyított. Alázatos szeretettel érintkezett mindenkivel s az embereket csakis halhatatlan lelkük szerint becsülte. Keblére ölelte s áldásával elhalmozta az apró gyermekeket „Sinite parvulos ad me venire", éjjel s nappal fáradozott a felnőttek oktatásában. Minden állítását megértetni igyekezett s azért szemléletileg tanított. Magyarázataiba szőtte az ég madarait, a mezők illatos virágait, a szőlő és szántóföld munkásait, gyönyörűen beszélt a magról, fáról, hálóról és gyöngyről. Á lelkiállapotokat érzékeltette az irgalmas szamaritánusról, tékozló fiúról, az okos és balga szüzekről mondott példabeszédeiben. Nyájasan fejtegette a legelvontabb hittitkokat úgy, hogy a sok ezernyi sokaság étlenszomjan három napig maradt körében. Leggyakrabban használja a közlő, de sokszor a kérdező tanalakot is. Eszméinek örököseivé teszi az apostolokat, megalapítja a tanítói egyházat, melynek feladatává teszi a világegyház kiépítését, Péter apostol vezető munkájával, akit imájával a csalhatatlanság vértjével felruház. Peczkó Antal. Nemzetiségi szemle. Katholikusok a kath. nagygyűlés ellen. Hiába kérkedik a „Slovenské Eudove Noviny" katholikus voltával, hiába terjeszti katholikus cégér alatt nemzetiségi elveit, hiába közli hetenkint a tárcában a vasárnapi evangélium szövegét, vezércikke, melyet a kath. nagygyűlésről irt, november 11-iki számában, lerombol, letör, letapos mindent, ami keresztény, ami katholikus. S ezt a katholikus lapot szerkeszti Tomanek Flóris, egyik főmunkatársa pedig Juriga Ferdinánd. E jeles munkatársakkal dicsekedő katholikus lap oly firmátlan, oly kihívó módon nyilatkozik a kath. nagygyűlésről, hogy azt szóvá nem tenni, nagy kötelességmulasztás volna részünkről. Különben beszéljen az ö fentebb emiitett vezércikkük, mely a tót nemzetiség nyelvének előretolásával sárba rántja a katholikus nagygyűlést s annak vezető férfiait. „November 13.14. és 15-én kell összejönniük a magyar katholikusoknak, immár tizedszer a nagygyűlésre, s erre minket, tótokat is hívnak. Tulajdonképen nem is minket, tótokat hívnak, hanem a néppárt és a népszövetség (gúnyosan: nipcveőik) harangozza össze juhocskáit . . . Ezek a kongresszusok legeklatánsabban bizonyítják, hogy hogyan csoportosítható lelkiismeretlen politikusok kezében a legszentebb kath. ügy is. Szmrecsányi, Rakovszky, Ernszt és az ő kompániájuk kibérelték a kath. hitet és egyházat a maguk számára és zsidók módjára legnagyobb politikai üzletet csinálnak az Úristennel. Minket nem tartanak katholikusoknak. (Nem is lehet. Szerk.) Ha lehetséges volna még sz. Cyrillt és Methódot is kiűznék a mennyországból, mint pánszlávokat.. ." „Nézz körül te tót, vájjon egyesülhetünk-e mi azokkal az urakkal, akik dobra verve világgá kiáltják az „Alkotmány

"-ban és a „Kresfan^-ban, hogy ők a katholikus hitért harcolnak. Azok mondják ezt, kik az Isten legvilágosabb parancsait kiforgatják és lábbal tapossák, hogy kicsavarhassák a mi tót lelkünket. (Érdekes, hogy szerintük az Úristen külön tót nyakakat és tót lelkeket is teremtett. Szerk.) Nem a Krisztus, hanem a magyar sovinizmus a vezérök. Megmutatták akkor, amidőn kormányon voltak és csendőrdiakonusokkal meg akolitusokkal szentelték fel a templomot, még pedig vérrel. . ." „Ki fosztotta meg lapunkat katholikus jellegétől, ki átkozta lapunkat a szószéken és a gyóntatószékben. Ugyanazok, akik ma nagygyűlésre hivnak bennünket, ugyanazok, akik ki akartak bennünket játszani, hogy nyugodtan gyűjtsék koronácskáikat a tót nép között." (Értsd a népszövetség évi 1 koronás tagsági diját. Szerk.) „Igen, szükségünk volna a mi tót egyházunknak is kath*. nagygyűlésre, össze kellene jönnünk nekünk is, hogy az Isten házát megtisztitanók a kufároktól és pénzváltóktól, kik a hit és vallás cégére alatt politikai üzletet csinálnak, és ellopkodják a tót néptől a tót katekizmust és az Isten igéjét, amelyet tőle elidegeníteni és politikailag tönkretenni akarnak!! Majd politikai ügynököknek nevezi a lap azokat, akik a tótérzelmű papokat és a tót nyelvet kiküszöbölni óhajtják a templomokból . ... Majd folytatja: Pesten ismét édes szavak fognak folyni, a megtört (skrachovany) néppárt ismét erőhöz jut nemcsak a ceremóniák, hanem a tót nép összegyűjtött koronái révén is és a sovinizmus továbbra is be fogja csukni azok szemét, akiké ma a kibérelt katholicizmus. A mi katholikus tőt kérdésünk, Krisztus szellemének és a mi igazságos követeléseink hangoztatása nélkül a ti kongresszusaitok merő üres parádék és politikai kortesfogások, hogy félrevezessétek a gyengéket . . . Igy ir a „katholikus" Slovenské Eudove Noviny. És még ezek mernek szót emelni a katholikus Esztergom ellen, még ezek merik magukat katholikusoknak nevezni, kik sárba rántják eszményeinket, igazainkat. íme, ismét megmutatták ravasz politikájukat: csak akkor van értelme a katholikus nagygyűlésnek, ha a tót nyelvet, a tót nemzetiségi kérdést tolják előtérbe, azok nélkül nem is képzelhetők. Más szóval első a nyelv, s csak azután jön a vallás. És ezt a politikát nevezik ők keresztény politikának, Krisztus szellemének. Szép krisztusi szellem, mikor lapjuk olvasói szekularizációs apostoloknak csapnak fel, szociáldemokratákkalölelkeznek, az egyházi tekintélyt sárba rántják, a néppártot, e kifejezetten keresztény pártot, melynek szükségességét nagynevű főpásztorok és igazán Krisztus szive szerinti püspökök hangoztatták, minő Várossy érsek és legújabban Majláth püspök, piszkolják, gyalázzák, annak feddhetetlen jellemű vezéreit ócsárolják, a kath. népszövetséget, e rendkívül szükséges kath. társadalmi intézményt kigúnyolják ! Ha eljön a szekularizáció, ha francia és portugál állapotokra virradunk az országban valamikor, akkor e szabadkőműves politika pokoli győzelméhez első sorban a Eudove Noviny agitátorai gratulálhatnak, mert hogy e lap vezércikke a legrútabb és legutálatosabb támadása a kath. nagygyűlésnek, az kétséget nem szenved. HÍREK. Karcolat. Kulturkép Magyarországból. Félelmetes félhomály lepi el a tájat. Tünedező fekete árnyak kelnek ki a láthatár széléből; szörnyű libegő palástjukba akarják borítani a remegő tájékot. Jönnek a középkori szörnyek! Leselkednek a klerikális árnyak! Minden élőlény elbúvik, csak a törtető községi képviselők csizmája cuppog korszakalkotó elszántsággal az utca hideg porában. Ily sok vész, félelem és rémület után végre is összegyűl a kupaktanács és siró csöndben várakozik, amelyet csakis az öreg jegyzőnek ünnepélyes és határtalan közigazgatási bölcsességre valló orrfúvása zavar meg. Biró: (szólásra emelkedve) T. Gyülekezet! Mi, akiket megérintett a nyugati haladás szele, akik nyugati széllel vagyunk kibélelve és a legmagasabb hegyünkre felmászva lábainkat még napnyugatkor is nagyobb világosságba lógatjuk bele, mint a milyet más népek napkeltekor élveznek ... mi megcsináljuk az első francia, spanyol és portugál izű községet, amelyben a tulajdonjog értelmezése azt illeti meg, akinél a hatalom van és az erő. Máskép; „aki bírja, az marja"! A gyülekezet: Hoch, hoch . . . Éljen ! Já! Igen ! Ugy van 11 Kékfestő: (örömében térdeit dörzsöli és lila foltokat rögtönöz a padlóra.) Jegyző: (a tizenötödik orrfúvását elvégezve) Megfordítjuk, kifordítjuk a világot sarkából, a koldust köpenyéből, a papot reverendájából s az alispánt a hintóból. Ezután minden megfordított és kiforditott lesz az észtől kezdve —• a tiszta sváb harisnyáig minden. A házasság is megváltozik! Az állam már behozta, hogy a pap helyett a jegyző áldjon és kössön; én pedig behozom a „fűzfa házasságot" ! Öreg jegyző meg odvas fa úgyis „alles eins" ! A gyülekezet: (csendben pityereg; ugyanígy sírnak a pap prédikációja alatt is.) Kékfestő: (gúnyosan mosolyog, növeszti a padló lila tócsáját s lakcipője orrával füstölgő bombákat rajzol.) Biró: (felugrik, mint akit megcsíptek) Kovácsot ! . . . Fogót! . . . Vésőt! . . . Reszelőt! . . . A gyülekezet: (megrémülve) Végünk van! Zápfogat akar húzatni! . . . Talán épen a méregfogát ?! . . . Oda az egész mozgalom! Biró: (mérgesen) Csend legyen ! Ne óbégassatok ! Ma szétrúgom a tulajdonjogot s az állam sutba dobhatja a törvénykönyvet. Hozzánk jönnek tanulni a Bakonyból, a Nyírség lápjaiból s a nagy Biharországból. Combesnak, Canalejasnak, no meg Vitálisnak szobrot emeltetünk. A gyülekezet: (sir, majd ordítva megindul s bedönti a templom kerítését.) Egy tanitó: (kezében törött lakatot lógatva felkapaszkodik a kerítésre s az egybegyűlt gyermekeknek behatóan megmagyarázza a nap jelentőségét, a papok iránti tiszteletet, a tulajdonjogban beállott változást, a klerikalizmust, a hálát és még sok mindent, amihez ne'm ért.) A gyerekek: (visítanak s a porban található legfrissebb dolgokkal a kisütött szabadság nevében megdobálják a modern prófétát.) A kékfestő: (arca ragyogni kezd és lilaszínbe borítja a látóhatárt,) A jövő zenéje: (egy csapat holló repül lomhán a levegőben s fülsértően kiabálja) Kár — kár — kár! * (A közönség cigánykerekeket hány, a -tanitó rókatáncot jár, a lilafény elbokázik . . . s a függöny legördül.) Kaján Krónika arról, hogy Kálmán pár napon belül nyilatkozni fog mandátumai ügyében. Tán mire e sorok napvilágot látnak, Meg lesz az öröme kincses Kolozsvárnak . . . Vagy Zsolna lesz vígan . ., vagy tán városunkban Készül uj választás . . . mert kiforrott must van! Eldűl hát a sorsa két szép kerületnek, Jelöltek, kortesek újra hevülhetnek. Megjelennek újra a szines plakátok S lassan kifordulnak az elvi kabátok. Megint csak felhangzik a sok cifra frázis, Nemzetiszin zászlót szállít Bécs meg Paris . . . Hangoztatnak újra Ígéretet, jókat. Végül emelik majd ismét az adókat. Aztán néhány hétig vásári zaj, lárma, Becsület, tisztesség, fetreng lenn a sárba', Mig eleget tesznek, kik urnához lépnek A szent honpolgári kötelezettségnek ! Esztergomi Szent-István-forrás. Az Esztergomi Takarékpénztár r.-t. igazgatósága folyó hó 15-én tartott igazgatósági ülésében részletesen foglalkozva 3

A üzletévi forgalma, a világ pénzpiaca helyzetével és az intézet által a jelenben létesített tűz- és betörésmentes modern (safe-deposits) magán letét-pénztár kezelése és szabályzatainak ügyeivel, a takarékpénztár tulajdonát képező Hévviz-fürdő telepén teljesített munkálatok és főként a szent-István-főforrás ügyét is letárgyalták. Blészl Ferenc igazgató, ki a munkálatokat személyesen ellenőrizte, tüzetes tanulmány tárgyává téve a szent-István-kút fúrásának körülményeit, nagy körültekintéssel összeállított jelentésben számolt be a helyzetről. Ezek szerint, bár a Raky-módszerrel furó részvénytársaság bizott az 500 méter mélység akadálytalan elérésében, a fúrást 323 és fél méter mélységben beszüntette. A fúrólyuk ugyanis egész hosszában acél csővekkel volt kibéllelve, melyet, mivel a nyilas nem tökéletes függőlegesen haladt lefelé, az óriási erővel dolgozó véső rúdja és nehezéke a folytonos súrlódás következtében a törések helyein teljesen tönkretett. Miután pedig a fúrólyuk útjában levő sziklarepedések és üregek, valamint a nagy rázkódtatással járó munka következtében előfordult kőbeomlások miatt a fúrás kiesővezése ugyan szükséges volt, de viszont annak folytatása nagy költséggel járna, tehát az elért vízmennyiség kielégítő voltánál fogva a munka beszüntettetett.