ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-10-23 / 43. szám

által a szentgyörgymezőieket nevelni — férfias elhatározással kezébe vévén az építkezés nehéz ügyét, bekopogtatott a jószívű emberekhez, szegényhez, gazdaghoz egyaránt, felhiván őket az adakozásra, amely fáradtságos, időt nem kimélő munkájával felkeltvén az építkezés iránti általános érdeklődést, előteremtette azon összeget, melyből az építkezés lehetővé vált és hogy ezen fáradtságos munkájának mily szép eredménye, gyümölcse lett, ime itt áll előttünk ezen szép, a mai napon felszentelt és hivatásának átadott épület; és amint a kertész örül annak, amidőn látja azt, hogy csemetéi gyümölcsöt hoznak, ép úgy öröm tölti el a mi szivünket akkor, amidőn látjuk az elnöki fáradtságos munkának a szép gyümölcsét. A szentgyörgymezőiek örök hálával és köszönettel adóznak a kör elnöke iránt, e hálájuk és igaz köszönetük tolmácsolására engem szólitván fel, egyúttal elhatározták azt, hogy az elnök úr iránti hála, s köszönet külső kifejezéséül az elnök úr arcképét a kör számára lefestetik és érdemeit eképen megörökítik. Hulljon le tehát arról a képről a lepel; díszítse e kép ezen szép épületnek díszes termét, legyen a kép symboluma, illetve jelképes alakban hirdesse az azt, hogy mikép kelljen a kör érdekében eredményesen munkálkodni, legyen az erre nézve a tagoknak példa — és ezzel egyúttal az elnök úrhoz intézett azon szavaimmal fejezem be beszédemet, hogy vegye a szentgyörgymezői kör tagjai mély hálájának és köszönetének e szerény, de őszinte igaz szívből fakadó megnyilatkozását, azzal a kérés megkockáztatásával, hogy a kör érdekében eredményes, buzgó munkálkodását továbbra is folytatni szíveskedjék. A többi üdvözlő beszédek. Török József alelnök a tisztikar részéről üdvözölte az elnököt és méltatta azon fáradalmakat, amelyeket szívesen elviselt a közjóért. A szívből jövő és hatásos beszéd után ifj. Erős András beszélt az ifjúság nevében. A fiatal szónokból az öregek bölcsessége szólott s lelkes hangulatot keltett azon kijelentésével, hogy a kör céljához mindig hű marad az ifjúság. Végül a Szózatot énekelte a közönség zongora kiséret mellett. Az esti színielőadás. Az új kör a megnyitás estéjén minden tágasságával is nagyon szűknek bizonyult, mert, ha tízszer annyi hely lett volna is, megtöltötte volna a közönség. Az előadás kezdete bekövetkezett s az egybegyűlt tömeg mintegy Ízelítőül élvezettel hallgatta a „Bagdadi kalifa" c. nyitányt, amelyet Gamauf Sárika és Eitler József adtak elő szakavatott ügyességgel. Majd felgördült a függöny és megkezdődött a 3 felvonásos népszínmű „A titok". Oly ügyesen játszottak a szereplők, hogy hivatásos színészektől sem lehetett volna jobbat kívánni. Zajda Juliska a Fodorné szerepében kitűnően vezette a játékot. A hosszú és terhes szerepnek kiválóan megfelelt. Zibrinyi Ferenc és Deutsch Erzsike játszották a másik két főszerepet s lelkiismeretes játékukkal igazi színészi tehetséget árultak el. Ifj. Erős Sándor értelmesen oldotta meg feladatát. Ifj. Erős András az „öreglegény", meg a„molnárinas" Verbóczky József komikus játékukkal valóságos kedvencei lettek a közönségnek. Pózna Margitka a varróleány szerepében utolérhetetlen elevenséggel és kedvességgel forgolódott. Zibrinyi Dezső a megszólalásig igazi falusi biró volt. Erős Erzsike, Faigl Ferenc, Mitter József, no meg az „öreg halász" szintén ügyes színészek voltak. Belkovics Mariska, Erős Mariska és Trexler Mariska nagyban hozzájárultak az előadás sikeréhez. Ügyesek voltak a legények szerepében Erős József, Erős István és Erős Lajos. Hálás szerepük volt mint cigányoknak: Faigl Ferencnek, Szántay Györgynek, Kiss Mihálynak és Garay Gusztávnak, akik ruházatukkal és nevetséges mozdulataikkal folytonos derültséget okoztak. Az első fölvonás után Sámson György főszékesegyházi karénekes több darabot, köztük a saját szerzeményét, „A kedélyek hullámai" c. darabot adta elő zongorán a megszokott művészettel. Egyik helybeli kertész, aki nagyon lelkesedik a kör iránt, három igen szép élővirágcsokrot küldött a három főszereplő leány részére. A csokrokat játék közben át is nyújtották Zajda Juliskának, Deutsch Erzsikének és Pózna Margitkának. A kiválóan sikerült előadás után táncmulatság következett, melynek csak a felkelő nap sugarai vetettek véget. (r . . .) Tanügyi hirek. Felhívás a néptanítókhoz! Lapunk mindig hű barátja volt a tanügynek és tanügyi életnek figyelmes észlelője volt. Ujabban külön rovatot nyitottunk a tanügynek s a lehető legnagyobb terjedelemben foglalkozunk az iskolák és tanítók érdekeivel. Felkérjük tehát a tanügy barátait és munkásait, hogy bennünket e munkánkban szellemileg és anyagilag támogatni szíveskedjenek. A szerkesztőség

. Uj iskola Tardoskedden. Külső megnyilvánulásában egyszerű, de lényegét tekintve szép és fölemelő ünnepélye volt az egyházmegyénkhez tartozó Tardoskedd nagyközségnek. Az újonnan épült fiúiskolát szentelték ott föl a mult vasárnap. Ugyanis a község, igazán a legnagyobb elismerést érdemlő áldozatkészséggel, az eddigi fiú- és leányiskolát új tanítói állások szervezése által kifejlesztette és a régi iskolaépületek helyébe két teljesen új iskolát építtetett. Az egyik 6 osztályos fiúiskola, a másik 6 osztályos leányiskola. Mindkettőnek épülete emeletes és a modern követelményeknek mindenben megfelelő tantermeken, iskolai helyiségeken kivül magukban foglalják a tanítói lakásokat is. Igy a leányiskola a tanítást végező irg. nővérek zárdáját is. A két szép épület a róm. kath. szellemű népnevelésnek fog helyéül szolgálni, amint a fölirásaik is jelzik: Róm. Kath. Fiúiskola, Róm. Kath. Leányiskola. A község kulturfejlődésében az iskolák létrehozatala fontos és a jövő időkre messze kiható esemény. Megjelöli az irányt, amelyben minden községnek haladnia kell, ha jövő boldogulásának alapjait akarja megvetni. Tardoskedd a plébánosának, dr. Machovits Gyula pápai kamarásnak csak hálás lehet, hogy a két kulturintézet fölépült. Dr. Machovits nevét már sok nemes célú intézmény dicséri, melyet a községben ő hozott létre. Alapított egy, ma már virágzó ker. fogyasztási és hitelszövetkezetet; egy kath. egyesületi házat iparosok, gazdák, legények és leányok számára külön-külön helyiséggel; egy temetkezési egyletet, stb. Az ő fáradozásának eredménye "a két róm. kath. iskola kifejlesztése is. Ö vetette fel az eszmét és mikor a községi elöljáróságban, a község polgárságában az eszme kivitelére készséges munkatársakra talált, ő járt utána a megvalósításnak. A szentelés a község nagyszámú lakosának jelenlétében folyt le. Ünnepélyes menetben, az iskolás fiúk és lányok sorfala között vonult át az elöljáróság a templomból az iskolához. A szentelést dr. Machovits plébános végezte, szentelés után pedig szép beszédben fejtette ki az iskola célját és rendeltetését, majd köszönetet mondott a község polgárságának a nemes szivű áldozatkészségért, amellyel lehetővé tették az iskolák megépítését. Az ünnepély után nagy mise volt, mely alkalommal a templom megtelt a hivők sokaságával. Tandijkárpótlás a szerzetes tanítók és tanítónők által vezetett iskoláknak. Az elemi oktatás ingyenessége természetesen a szerzetes tanerők által vezetett iskolákra is kiterjed s igy ez iskolák is jogosultak a kárpótlásra. Az erre vonatkozó végrehajtási utasítást 110.000/910. sz. alatt szintén kiadta a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter. Főbb pontjai: a kárpótlási igény bejelenthető mindazon tan- és beiratási dijakra, melyeket az iskola vezetősége az iskola hiteles számadási okmányai szerint eddig a tanulóktól tényleg szedett. Folyamodni nem a közigazgatási bizottságok utján, hanem az egyházi főhatóság utján kell még 1910. december 31-ig. Csatolmányok: az 1905/6., 1906/7. és 1907/8. iskolai évről szóló, minden tanévről külön-külön kiállított és az intézeti igazgató által hitelesített iskolai költségelőirányzat, számadás s a tényleg beiskolázott tanulók 3 évi létszámkimutatása, a község róm. kath. felekezetű lakosságának összes állami egyenes adóját feltüntető hiteles adókimutatás s a kir. tanfelügyelő bizonyítványa arról, hogy az iskola megfelel a törvényes kellékeknek. A kérvények alapján maga a miniszter állapítja meg az igényt, erről a tanfelügyelő értesítést kap s ő jelenti azt be a közigazgatási bizottságnak. Az eljárás tehát ugyanaz, mint az 1907. évi 27. t.-c. 35. §-a alapján követelhető állami segélyezésnél s éppen ezért, amely iskola ez alapon már élvez államsegélyt, az csak a költségvetéseket, számadásokat s tanuló-létszámokat tartozik beadni. Korpótlékok. Ikrényi Emma gerencséri tanítónő, Veszély Imre érsekvadkerti, Bazala Mihály vagyóci, Behula István óbarsi tanítók, úgyszintén Miskovics Mária nagydoborányi tanítónő megkapták az első korpótlékot. Parthy Lajos zsitvabessenyői tanitó a második korpótlékot kapta meg. Tanítók. Gábor Rezsőt koritnói osztály tanítóvá választották. Nagy Gyula a karancssághi iskolánál helyettes tanítói minőségben nyert alkalmazást. Uj kántortanító. A závodi kántortanító állásra Nyizsnyánszky Antalt választották meg. Kinevezések. Weiszné Zsuffka Emilia kesztölci rk. tanítónő a budafok-kelen völgyi és Benye Lénárd csolnoki rk. tanitó a mollyfalvai állami elemi iskolához kineveztettek. Érdekes felebbezést tárgyalt Esztergomvármegye közigazgatási bizottsága a legutóbbi ülésén. A bizottság ugyanis határozatot hozott több iskolaszéki elnök kérésére, hogy az iskolamulasztás miatt első izben megintendő tankötelesek szüleinek szóló idézést a községi elöljáróságok tartoznak kézbesittetni. Hogy egyes községi elöljáróságok mit adnak a tanügyre, mutatja az, hogy még ezt az üdvös határozatot is megfellebbezte a pilismarótiak kitűnő elöljárósága. Aki kíváncsi a fellebbezés indokaira, annak azt is megmondhatjuk; általános hahotát és megbotránkozást keltett ugyanis a kir. tanfelügyelő előadása folyamán ez az indok, mely szerint ez a nemes elöljáróság nem fogadja el a megfellebbezett határozatnak azt a kijelentését, hogy a felekezeti iskolaszékek nem rendelkeznek megfelelő emberrel, aki az idézéseket kézbesítse, mert ezen előkelő elöljáróság nézete szerint ott vannak az iskolaszéki jegyzők, kézbesítsék azok a többször emiitett idézőket. íme, mily előkelő, fenkölt gondolkozású elöljáróság a pilismaróti, amely tehát egyszerűen a tanítókra bízza a kézbesítést, (mert hiszen ők az iskolaszéki jegyzők), tanítani az alatt valószínűleg a falusi kisbíró, csősz, bakter, vagy talán a községi jegyző fog. Igazán nehéz erről szatírát nem irni! Hegybányai polg. leányiskola ipolysági kiállítása. A hegybányai polg. leányiskola növendékei gazdag női munkákkal vettek részt az ipolysági kiállításon. Huszonegy növendék 858 kor. értékben, 60 drb tárggyal vett részt. A kiállított tárgyak: asztalfutók, szekrénytakarók, fal-, papírvédők, pamlag és oltárvánkosok páratlan művészi kivitelekkel. Ha a tárgyak eladók lettek volna, mind elkelt volna. Ami a legszebb elismerések egyike. De gazdagságát és művészi becsét Thék Endre is elismerte, nemkülönben a kiküldött zsűri, amely nagy díszoklevéllel tüntette ki az intézetet. Mindezek is bizonyítják, hogy a hegybányai polgári leányiskolára szükség van. Szükség pedig nemcsak azért, mivel elismert eredményekkel dolgozik, hanem azért is, mert ott az exponált helyen a magyarosodásnak, a magyar nemzeti érzelem gerjesztésének és fejlesztésének nélkülözhetetlen tényezője. Miért is annak megszüntetésén fáradozni, bárki legyen az, magyar nemzeti szempontból háládatlan feladat. És e tekintetben igazgatója, Szártórisz Ferenc szentszéki tanácsos a legilletékesebb elbírálni a hegybányai polgári leányiskola fentartásának szükségességét, mert ő legjobban ismeri azokat a mélyreható és egyáltalán nem tűrhető okokat, ami miatt a szóban forgó intézetet beszüntetni egyátalán nem volna szabad. Megnyugtatásul szolgálhat egyelőre, hogy a főtanhatóság az ügyben még nem járt el végleg s nagy támaszát birja a segédfőtanfelügyelőben, kinek éles figyelme bizonyára teljes figyelemmel kiséri azt a hálátlan mozgalmat, hogy a magyar nemzeti érzelemmel teljes kath. intézetek közül egy ismét letöressék, ha még oly közel van is Selmecbánya! A róm. kath. népiskolák közigazgatásának rendtartása az összes népoktatási törvények és egyházhatósági rendeletek figyelembevételével tizenhat évi mélyreható tanulmányok után a Tanügyi Tanács által elkészíttetett. • Csütörtökön, f. hó 20-án folyt le a történelmi nevezetességű gyűlés, amelyen a tanács tagjai majdnem mindnyájan résztvettek. Walter Gyula dr. v. püspök, mint előadó, széles látókörrel előadott indokolással nyújtotta be az elaboratumot, amelyet a tanács nagy örömmel és kitörő lelkesedéssel fogadott s határozatba ment, hogy azt a püspöki kar legközelebbi tanácskozmánya elé terjeszti. Az elaboratum revideálása Bertalan Vince kezdeményezésére indult meg, ki számtalan közleményben s külön munkában is élénk figyelemmel kisérte a fejleményeket és szorgal-