ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-10-23 / 43. szám

mázta elkészítését. A magyar kath. tanügy válogatott és illusztris díszei vették kezükbe az elaboratum átdolgozását, amely emberi tehetségük szerint tökéletesnek mondható. ígérjük, hogy a jövő számunkban a történeti hűség kedvéért egyenként fel fogjuk sorolni azoknak a neveit, akik a dicséretes munkában részt vettek. Megjegyezzük egyúttal, hogy a tanács egyúttal egyhangúlag elfogadta Guzsvenitz Vilmos előadó javaslatát, az újabban életbeléptetendő tanképesitö szabályzatot, amely a vizsgákat két részre osztja. A nem magyar tannyelvű népiskolák tanterve. A vallás- és közoktatásügyi magy. kir. miniszter az 1907. évi XXVII. t.-c. 20. §-a alapján az államsegélyt élvező, nem magyar tanítási nyelvű népiskolák részére a magyar nyelv, számolás, a jogok és kötelességek tanítási tervét kiadta és valamennyi egyházi főhatóságnak, királyi tanfelügyelőnek és vármegyei közigazgatási bizottságnak megküldötte. Ezen tanterv az osztatlan népiskola tekintetbe vételével készült és felöleli azon anyagot, melyet az ilynemű iskola elvégezhet, de — ez természetes is — melyet az osztott iskola tanítója a körülményekhez képest ki is bővíthet. A tantervtől v-aló eltérés, vagy az óraszámok csökkentése, ha az a tanitó mulasztására, önkényes elhatározására vezethető vissza, a tanítóval szemben az 1907. évi XXVII. t.-c. 22. *§-ának 1. a), b), h) és i) pontjaiba ütköző fegyelmi vétség elleni megtorlást vonja maga után. A tantervet kisérő miniszteri rendelet a főhatóságok hathatós közreműködését óhajtja, hogy a tanterv lelkiismeretes alkalmazása által a nemzeti kultúra növekedjék és az állam által hozott áldozat valóban gyümölcsöző legyen. Ebben a feltevésben számit arra, hogy a főhatóság a fenhatósága alá tartozó, államsegélyt élvező, nem magyar tanítási nyelvű elemi népiskolákban a tanterv rendelkezéseinek és utasításainak betartása érdekében intézkedik. A tanterv már az 1910—11. tanévben életbe lép. A közigazgatási bizottságok és királyi tanfelügyelők utasíttatnak a szigorú felügyeletre és ellenőrzésre. Esztergom vármegye iskoláit nem érdekli e miniszteri rendelet, mert az iskolaszékek hazafias kezdeményezése és a tanítók dicséretesen buzgó és önfeláldozó munkája után az összes elemi iskolák tanítási nyelve magyar. Ismerve vármegyénk nemzetiségi viszonyait, ez oly eredmény, mely előtt meg kell hajtani a kultúra zászlaját. Tankönyvek beszerzése. A tanév kezdetén sok gondot okoz a tanulóknak tankönyvekkel való ellátása. A tanulóknak elenyészően csekély része hozza be a tankönyvek árát, a legnagyobb rész vagy későn, vagy egyáltalán nem vesz tankönyvet, mi miatt a tanítás rendes munkája megakad. Ezen segítendő, célszerűnek véljük a tanítóság figyelmét felhívni az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 32. -§-ára, melyet szószerint idézünk: „Köteles a község a szükséges iskolai könyveket és tanszereket évenkint előre beszerezni s a tanulók között a .tanítók által, számadás mellett, a szükséghez képest kiosztani. E könyvek és tanszerek vételára a tandíjjal együtt szedetik be." A kereskedelmi m. kir. miniszter 5969/891. számú rendelete szerint e törvényszakasz nem jogosít fel könyvkereskedés üzésére s csak ugy értelmezhető, hogy oly helyeken, ahol könyvkereskedés nincsen s a növendékeknek nem áll módjukban a szükséges tankönyveket beszerezni, a könyvek beszerzéséről a község köteles gondoskodni. Az elemi iskolai tanitó tehát nyerészkedésre tankönyvet nem árulhat. Csakis bolti áron adhat el könyveket és csak ott, hol könyvkereskedés nincs, mert a jogosulatlan könyvkereskedésért 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, vagy megfelelő elzárással sújtja a törvény. A iibádi róm. kath. iskola. Libád a párkányi járásnak legszegényebb községe. Régi iskolája egy alacsony zug volt, melyben 130 gyermek volt összepréselve, most egy gyönyörű palotaszerű épület emelkedik a dombtetőn 2 teljesen modern, az igényeknek mindenben megfelelő, tágas tanteremmel. Az épület az egész környéken uralkodik és a községnek is főékessége. Épült a hivek és a nagyszivű iskolabarátok adományaiból. Az építési költségek számadásai lezáratván, az iskolaszéki elnökség hozzánk is beküldötte az adakozók névsorát, melyet okulásul itt közlünk: 0 Eminenciája a Hercegprímás 1000 kor., Esztergomi Főkáptalan 1650 kor., Fischer Colbrie Ágost kassai püspök 500 kor., Szemere Miklós 1000 kor., dr. Vargha Dezső kőhidgyarmati plébános 200 kor., a libádi templom pénztára 1000 kor., Simor-alapból 1000 kor., Prikkel (volt kőhidgyarmati plébános) alapból 1000 kor., Vezinger Károly 50 kor., Rajner Lajos 40 kor., Graeífel János 40 kor., Andor György 40 kor., Kohl Medárd 30 kor., Venczell Antal 30 kor., Blümmelhuber Ferenc 20 kor., Schlick István 20 kor., Walter Gyula 20 kor., Horváth Ferenc 20 kor., Klinda Theofil 20 kor., Lollok Lénárd 20 kor., Rott Nándor 20 kor. Összesen 7720 korona. Libád község mint iskolafenntartó 6000 koronával járult az iskolaépítés költségeihez., az esztergomi főegyházmegyei hatóság pedig az iskolát az 1907. évi XXVII. t.-cikkben előirt tanszerekkel látta el. Miután szegény hitközségünk a maga erejéből sohasem lett volna képes a népnevelés céljaira ily diszes kultúrpalotát emelni, nagynevű jótevőinknek kötelességünknek tartjuk ez úton is hálánk adóját leróni. Libád, 1910. okt. 20. A libádi róm. kath. iskolaszék. Közöljük ezen okmányt okulásul, mert megtanulhatják belőle a kath. vallás ellenségei, 1. hogy mire fordítják a papok az egyház vagyonát 2. ha bekövetkeznék az iskolák államosítása, akkor a tanügy mindezen adományoktól elesnék és akkor az különféle terhektől roskadozó állam miből fogja az egész vonalon fönntartani iskoláit ? Hisz eddig is vannnak állami iskolák, melyekbe 100 tanulónál is több jár. HIREK. Karcolatok. Október. Itt az öszvégi napok fakó sárgasága. Mikor a fehér kőkockák felett nem rezeg a tüzes vakitó napsugár s a déli nap fénye is tompa, alélt. Nem csapkod már rőt lángostorával. Barátságos lett s enyhe aranyfluidummal önti el a hallgató, nagy természetet. Az erdők agg fáit, melyek úgy állanak a bágyadt napsütésben, mint élettelen, szomorú kőszobrok. Csak megtépett koronájuk pompázik még s gyönyörű szinárnyakkal tarkítja a virágtalan szürke avart. De pírja beteges pír. A szinek végső gyengülő tusája a nagy szürke szintelenséggel. Utolsó vonaglása a halódó életnek. S amint fogytán fogy ereje, kerengő tétova eséssel hull mindjobban leveleinek aranyos esője. Zizegő zörgéssel kavarog végig a hosszú, árnyéktalan utakon. Alkonyatkor vörös-lila felhők úsznak az égen. Meghasadt keblükből vér ömlik alá s bíborral önti el a kopár hegyoldalt, a nyugodt nagy vizeket és a házaknak szürke merev oldalát. Este párás hideg köd búvik meg a tarbokrok alján. Dérkönnyet hullat a ragyogó, csillagos őszi éjszaka. Ez az ő búcsúkönnye. Mi meg álmodunk. Az elmúlásnak fájó bánata öntudatlanul veti tompa árnyékát a kedélyünkre. Mégis; melancholiája nem sötét. Ez a komorság nem örömtelen. Inkább jóleső boldogító búsulás, melyet megédesít a jövő ébredés titkos előresejtése. Ez az az idő, amikor megértjük a fűzfapoétákat is. De nem tudjuk megbocsátani nékik, hogy elcsépelt, kopott frázisokba sírják bele azt a nagy érzést, amelyet ilyenkor mindenki megsejt, de amelyet megírni nem tud senkisem. Gyerm ekszem ek. Tiz órakor megnyílik a zárdaajtó és páros rendben bújnak ki rajt az apró csacsogó kis leánykák. Mint fáradt kis csibék pizslenek az utcán s fontoskodva dugják össze tudós fejecskéjüket. Oh mert nékik mindig sok és érdekes mondanivalójuk van. Még csak első osztályosok. Ha találkozom velük, esetlen kis pukkedlit vágnak és mosolyogva „dicsérnek." Ha nevüket kérdem, értelmesen felelnek és reám vetik tiszta, ártatlan tekintetüket. Ilyenkor a szemeiknek varázslatos fényétől szinte megdöbbenve állok. Mert olyan egyszerű és vágytalan ez a tekintet, mint maga a gyermeki lélek. Mintha csak kristálytükör volna, amelyben csendesen, megtisztulva ragyog felénk hangos forgatagos utcának minden mozdulása. A sürgölődő emberek, a testes nagy házak, a mosolygó égbolt, a szelíd bárányfelhők fehérsége . . . minden . . . minden . . . Vigságtól élénken, fürgén mozognak ezek az ábrándos nagy gyermekszemek. Mégis mintha bánatosak, panaszosak volnának. De ez csak látszat, csalódás. Tulajdonképen nem más, mint az erős akarás keménységének a hiánya. Hogy nem csillan meg bennünk az élet izgalma, hogy nem égnek bennük rejtett sunyi vágyak. Ezért nyugodtak, mint a tavaszi hajnalpirkadás, csendesek, mélyek és üdék, mint a mélybe rejtett hegyi tavak, melyeknek sima tükrét nem korbácsolják fel szilajon hahotázó viharok. A szűzi tisztaság hófehér varázsereje árad felém ezekből a szemekből s valami érthetetlen csodás öröm fog el. Titokzatos öröm,amelynekigézetébenhymnust szeretnék zengeni a földönjáró, földöntúli tisztaságról. Az áhítatos szép nagy gyermekszemekről. P. J. Krónika. Ismét Párkány a középpont, Ő e napnak hőse, Nem ronthatjuk hírnevét el, Sem én, sem te, ő se! Hiába jön száz új híre Valamennyi lapnak S fenyegethet a kolera; Ő hőse e napnak. Húszezer pár láb megy által Tőlünk ma a hídon, Nem láthatott ily forgalmat Se Tírusz, se Szídon. Felhalmozva ma Párkányban Halomra a kincsek, Nem kopnak most — két napon át — A bolti kilincsek. Minden, minden van Párkányban, Csak pénz legyen bőven, Egyszer van csak ilyen vásár Egy — egy esztendőben. Az idegen el sem tudja Képzelni, hogy hogy' van? Alig lát ma élő embert Népes Esztergomban. Csak a csendőr jár merengve A kis Duna partján, Nézi, mint ring a falevél A viz fodros habján. Sétál csupán, mégis, mégis Aki ránéz, reszket, Mert a kolerára ma ís Folyton emlékeztet. De ez most már ne zavarja Jó vásáros kedvünk, A kolera Esztergomban Végre végleg megszűnt. Rendes újra a közélet Megint régi módra, Igy talál rá évről-évre A párkányi vásár napja Ősi Esztergomra! (-•) * Személyi hirek. Dr. Rott Nándor prelátus-kanonok Zalamegyébe utazott az alsóuradalmak megvizsgálása végett. Dr. Kőmives László az ügyvédi vizsgát kitűnő sikerrel letette .és városunkban fog irodát nyitni. * Nagy kitüntetés. A váci egyházmegye buzgó püspöke Csáky Károly gróf élénk, érdeklődéssel figyeli mindazon tényeket, amelyek a nép szociális müvelésére keresztény irányban történnek. A szentgyörgymezőieket ittléte alatt is mindig szerette, de az a kitüntetés, amellyel őket az új kör felavatása alkalmával megtisztelte, felülmúl minden várakozást. Gróf Csáky püspök ugyanis képviseltette magát az ünnepélyen s nagyobb összeget küldött a kör felsegélyezésére. De beszéljen maga a levél: Nagyontisztelendő elnök ur! Az esztergom-szentgyörgymezői kath. Olvasókör ünnepélyes felavatására szóló meghívót midőn megköszönöm, értesítem a nagyérdemű elnökséget, hogy képviseletemben dr. Kestler István pápai kamarás és szentszéki jegyzőt küldtem ki. ígéretemnek megfelelően az Olvasókör házalapja javára '/. alatt kettőszáz (200) koronát mellékelek azon jó kívánsággal, hogy Isten kegyelmének áldása kisérje a kör működését, melynek