ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-09-18 / 38. szám

kerületnek egy-egy egész, tagbaszakadt, duzzadó tárcájú képviselője van. addig az ö képük viselé­sére csak 73 mennyiségű képviselő esik, amely 7a még akkor is kevés a három város művelt népé­nek képviselésére, ha az az 73 egy valóságos állam­titkárnak a harmada is. Mi már azt hisszük, hogy az államtitkár nem is mond le egyikről sem, hiszen ez a dolog csak addig látszik oly rendellenesnek, amig a munka­párt még különösebb ügyletekkel meg nem lepi az önérzetes magyar választóközönséget. F. A párbér megváltása. ii. Ha az országos rendezésnek ezen módozatai kivihetetlenek lennének, akkor az egyházközsé­genkénti megoldás terére kellene lépni. Ez a meg­oldás úgy történhetnék, hogy pontosan megálla­pittatván minden egyes plébániának jogszerinti követelése, külön a termény és külön a munka­beli szolgáltatások; ezeknek a folyó-árszerinti ér­tékelése folytán létrejött összeg a lelkész által részletesen kimutatva, törvényhatósági rendeletre a politikai község költségvetésébe évről-évre be­illesztendő lenne s a politikai háztartás keretében a többi közadók módjára adókulcs alapján kivet­tetnék és pedig csak a róm. kath. hívekre az eset­ben, ha a visitátióban a szolgáltatásokra a „íide­lesek" kötelezvék. Ha pedig a „communitas" a kötelezett alany, akkor valláskülömbség nélkül az összes adófizetőkre volna kivetendő. Törvényható­sági jóváhagyással és felügyelettel ezt a politikai község szedné be és kezelné a többi adók mód­jára és szolgáltatná ki a lelkész kezeihez, hiva­talos községi illetve megyei elszámolás mellett. Azonban véleményem szerint a községek szerinti megváltás csak részben orvosolná a bajo­kat s alig hiszem, hogy ez esetben a lelkészek jövedelmüket hiánytalanul kapnák meg. Az bizo­nyos, hogy a javadalmasok ez esetben a hatósá­gok önkényének lesznek kiszolgáltatva, amelyek az új végrehajtási törvényekre támaszkodva a be­hajtás alól az adófizetők egy részét mindig kibújni engednék. Például hozok fel egy esetet, mely Esztergom-vármegyének egy nagy községében megtörtént. Egy gazdag fűszer-kereskedőn — aki­nek 10-—12 ezer koronát jövedelmező üzlete van s egyben háztulajdonos- is, — 2 koronát kellett volna behajtani, de mert a kereskedő renitenske­dett, a kellemetlenségektől szabadulni vágyó elöl­járóság, hogy az ügyet aktaszerűleg mégis elin­tézze, nemleges zálogolási jegyzökönyvet vett fel, mely szerint a gazdag füszerkereskedőnek „e célra lefoglalható vagyona nincs." És ez igen gyakran megtörténik, s azért mondom, hogy a községek szerinti megváltás nem szanálná a bajokat, leg­kevésbbé akkor, ha a canonica visitatio a párbér szolgáltatást nem a communitas terhére irja elő, hanem kizárólag a „fideleseket" — a hiveket — terheli meg ezzel. Ilyenkor meg pláne könnyen végeznek a közigazgatási hatóságok a lelkésszel. Pozsonymegyében megtörtént, hogy midőn egy lelkész a főbírót felkérte, hogy párbérjárandósá­gait behajtsa : „Plébános úr, én behajtom a járan­dóságait, de magát meg kihajtják a faluból." Erre valóban azt lehet mondani medicine peior morbo. E téren szabad az izgatás, ellentállás és minden gáncsvetés, melyekkel szemben a lelkész, — aki utóvégre is csak azt követeli, ami öt de jure et ex justitia megilleti s ami megélhetésének a leg­több esetben alapját képezi —• többnyire tehetet­lenül áll. Ez az oka, hogy számtalan beneficiumon a párbér természetű jövedelmek vagy minden re­compensatio nélkül megszűntek, vagy pedig a lel­kész a béke kedvéért kénytelen-kelletlen nevetsé­gesen csekély megváltási összeget fogadott el. És az igy megszűnt, vagy egyszer már a jogérvé­nyes megváltás által előállott csonkitást reperálni sem lehet, mert azok részben elévültek, részben pedig egyházilag jóváhagyva többé már meg nem másíthatok. Hiába vannak meg e jogok a canonica visi­tátióban, irott malaszt az s a javadalmas e jöve­delme már csak papiron létezik! De nem is volna ajánlatos a megszűnt, különösen munkabeli szol­gáltatásokat felújítani, mert ez a robot még ott is gyűlöletes, ahol a nép megszokta és. most is végzi, gyűlöletesebb az, mint azon közmunka, melyet negyvennyolc előtt földesura részére végzett. Kétséget nem szenved, hogy a párbérszol­gáltatások eddigi módozatai nemcsak elavultak, hanem sok tekintetben igazságtalanok. Számtalan helyen a szegény béres, napszámos emberek meg­lettek adóztatva, mig a gazdag földbirtokosok, nemesek, honorátiorok párbérmentességet élvez­tek. Föltétlenül szükséges, hogy ezen igazságtalan­ság megszűnjék s hogy a párbérszolgáltatások megváltása alkalmával az adózási kötelezettség az eddigi kiváltságos osztályokra is kiterjesztes­sék, annál is inkább, mert épen a honorátiorok azok, akik a paptól, templomtól, ha nem is kivált­ságokat, hanem kiváltságos elbánást, különös elő­zékenységet követelnek.' A templomban jogot for­málnak külön helyre, a kánonok ellenére a szen­télyben külön padot tartanak fenn maguknak, sőt igen gyakran ők azok, akik a templomban hygie­nikus intézkedéseket sürgetnek. Követelik a temp­lom gyakori szellőztetését, folytonos takarítását, tisztogatását, köpőcsészék elhelyezését stb. Hát ebben igazuk van, ezt a közegészség érdekében mindenütt meg kellene tenni. De ök tovább men­nek. Azt mondják, hogy még a templomba se mehetnek egészségük veszélyeztetése nélkül. Ál­landóan léghuzammal van bajuk, télen hideg a templom s ezért annak fűtését, vagy legalább is" jó vastag szőnyegekkel való ellátását követelik. Sőt ujabban kifogásokat emelnek a közös szen­teltviz-tartók ellen is, mint amelyek a ragályos és fertőző betegségek terjesztői. Ilyen s más kö­vetelésekkel lépnek fel, de azt nem gondolják meg, mily nagy anyagi áldozatába kerülne ez az egy­házközségnek, melynek a vagyonát ők nem hogy OL <£uX>U^'fj rt- I ^ megmisézve. Reichenhall fürdőbe érkeztem. Az esztergomiak közül itt üdültek: Fehér Gyula dr. prelátus-kanonok, Magos Sándor kir. Ítélőtáblai bíró fiával, Lajossal és Babura László dr. theol. tanár. Fehér Gyula dr. prelátussal találkozván, el­meséltem neki röviden utam lefolyását, főleg az oberammergaui passiójátékot, majd Magosék társa­ságában megtekintettem a fürdőhelyet s annak mindennemű nevezetességét és orvosi berendezé­sét. A biró úr szívélyesen kalauzolt mindenfelé és megmagyarázta a fürdőhely legnevezetesebb részeit. Délután Salzburgba rándultunk ki, hogy Y. résztvehessünk az ottanijoiemzetközi Máriakongre­gációi nagygyűlésen, mely fényesen sikerült. Ott lát­tam a 22 püspök között Kohl Medárd dr. püspök úr ő Méltóságát is, ki 20-án az Egyetem-téren álló szűz Mária szobor előtt -ibí»ek\szép beszédet mondott. «Msvsj Salzburg székesegyháza ünnepélyes diszt öltött e napokban. Vagy 15—20.000 idegen érke­zett ekkor a város falai közé. Az ünnepi szóno­kok mindnyájan erős meggyőződéssel hangoztat­ták a Máriakongregációk szükséges és fontos vol­tát s érdekesen vázolták ellenségeink aknamunkáját [\ minden ellen, ami keresztény. Képviselve voltak e j nagygyűlésen Európa majdnem összes nemzetisébe Még a délelőtt folyamán, az ünnepélyes processzió után hagytam el a kedves Salzburg városát és még délben Ischl ben termettem. A fürdőhelyet különösen egészséges klímája, gyönyörű vidéke és kitűnő forrásai emelik az első­rangú világfürdők és üdülőhelyek közé. A szelek­től védett pormentes völgy fenyő- és lomberdői s a sziklák közt csergedező hegyi patak a levegőt ózondússá s kellemes hűvössé teszik. Délután sikerült Ö Felsége nyaralóját is meg­tekintenem. Egy kapitány szívessége folytán része­sültem e nagy kegyben, mert hiszen tudvalevő dolog, hogy a nyaralóhoz senkit sem bocsátanak fel. A villa a fenyőerdő tövében, gyönyörű park­ban terül el. Maga az épület egy emeletes és elég egyszerű. O Felsége — a tiszt állítása szerint — éppen íróasztalánál ült és hivatalos ügyeket inté­zett el. Megtekintve a fürdő egyéb nevezetességeit, másnap a steierországi Aussee-be érkeztem. Gyönyörű kiránduló helyek, élénk társas élet, jó és mérsékelt árú ellátás, kellemes tartózkodási hellyé teszik e kedves, vadregényes fürdőhelyet^ Délután a Grundlsee-hez tettem kirándulást. Szép', kékvizű tó ez, elég magas hegyek által környezve. Alkonyodott . . . Aussee csinos templomának harangja rázendített az Ave Máriára. A lenyugvó nap tüzővvel vette körül a fürdő tőszomszédságá­ban levő dombokat. Sárga, majd bíborvörös, majd violás fényjátéka visszatükröződött a házak ablakain. Másnap korán reggel Selzthalon és Bruck aid Mur-on keresztül Alsó-Ausztria egyik igen edves fürdőjébe, Baden-be érkeztem, ahová min­en évben szoktam ellátogatni rokonaim viszont­látása céljából. Két napot töltve e fürdőhelyen visszakívánkoztam szülőfalucskámba, a morvamenti Magyar faluba. Itt töltöttem szabadságom utolsó napjait édesatyám körében, amig néhány nap múlva el nem jött a búcsúzás szomorú órája . . . -Pauer Károly. gyarapítanák, hanem ellenkezőleg még az adózási kötelezettségek terhe alól is sokhelyütt fölmentvék. Az egyenlő teherviselés korában ez egy ano­mália, mely még fönnmaradt a negyvennyolc előtti időkből, midőn kimondatott akkor az egyenlő te­herviselés elve állami téren, ki kellett volna ter­jeszteni egyházi térre is. Ezt a hibát most kell reparálni, amidőn a párbérügy rendezését Ö Fel­sége a kormánynak kötelességévé tette. Szűnjék meg tehát ez az anomália, ami annyi jogos pa­naszra adott okot a szegény nép részéről s a fel­sőbb körök a sapientis est consilium mutare elvét követve, most ezt változtassák meg. A párbér-ügy rendezését célzó kérdőív­nek 4-ik pontja igényel valamennyi kérdés közül a legnagyobb körültekintést, annál is inkább, mert a közvélemény is ezt tartja a legveszedelmesebb kérdésnek. Ez igy hangzik: „a megváltás egy­szersmindenkorra történjék-e, avagy csupán kulcs állapittassék meg, a váltságösszegnek előre meg­állapított időszakok szerinti helyesbítésével?" Kimondhatlanul káros lenne a javadalma­sokra nézve az egyszersmindenkorra való megváltás, amely nemcsak a jelenlegi javadalmasokat sújtaná, hanem még az utódokat is, akikkel szemben ezál­tal jogfeladást követünk el. Hogy mily felette ké­nyes és veszedelmes dolog az egyszersmindenkorra való megváltás, azt egy eklatáns példával akarom illustrálni. Érsekújvári káplán koromban felejthe­tetlen jó principálisom Fábián J. jelenleg pozsonyi kanonok súlyos betegsége miatt 1 hónapig vezet­tem a plébánia szellemi és anyagi ügyeit s ez utóbbiakba betekintve győződtem meg arról, hogy a megváltás nagy körültekintést kivan. Az emii­tett helyen megtörtént ugyanis, hogy a XVIII. században egy plébános 160 hold kiterjedésű föld­nek megmunkáitatását 81 forinttal; 15 öl fát 18 forinttal, és 300 pm. búzát pedig 80 forinttal vál­tott meg, összesen 179 forintot fizet a város a mindenkori plébánosnak a fenti címeken, holott ma ennek az értéke 2700 frt = 5400 korona, íme az egyszersmindenkori megváltásnak hátránya. És ez nemcsak Érsekújvárott van úgy, hanem mindenütt, ahol a XVIII. és XIX. században tör­tént a megváltás s igy lesznek a legjobb plébá­niák tönkretéve. Ha azután ehhez még hozzávesz­szük a népesedés folytonos szaporodását, akkor annál szembeötlőbb az állandó megváltás káros volta. Tagadhatatlan tény ugyanis, hogy — elte­kintve a kivándorlás lakta vidékeket — a lakosság száma rohamosan emelkedik. Például Nánán a legutolsó népszámláláskor 900 volt a lélekszám s ma meghaladja az 1200-at. Érsekújvárott az előbb említett megváltás idején a hívek száma 4667 volt, most pedig 12 ezren felül van, tehát azóta megháromszorozódott s miután a párbér a lélekszám arányában emel­kedik, most ott nem 300, hanem 900 pozsonyi mérőt kapna a javadalmas, ha az a szerencsétlen megváltás egyszersmindenkorra útját nem szegi vala a jövedelmi emelkedésnek. Nyilvánvaló tehát, hogy a most említett ja­vadalom, az egyszersmindenkorra való megváltás következtében évenként 7—8000 kor. kárt szen­ved. Ezen és hasonló példákon okulva határozot­tan elleneznünk kell az egyszersmindenkorra való megváltást, sőt erre ex conscientia köteleztetünk azon eskünél fogva, mely szerint a beneficium jö­vedelmének megcsonkításához sohasem szabad hozzájárulnunk. Nemcsak önmagunknak, hanem még utódainknak okoznánk ez által kiszámithat­lan károkat. Tehát arra kell törekednünk, hogy csupán kulcs állapittassék a váltság összegnek 5—10 évenkénti helyesbítésével. És nem kell attól fél­nünk, hogy az időszakonkénti helyesbítés nehéz­ségekkel és kellemetlenségekkel fog járni. Az 1896-iki összeírásban a munka és terményben' já­randóság mennyisége meg lévén állapítva, az ér­ték helyesbítését elvégezheti a hatóság a hivek közbejötte nélkül és erre még azt sem mondhat­ják de nobis sine nobis, mert hisz a munka és terménybeli járandóságok értékelésénél nem kívá­nunk mi többet, mint amennyiért ök adják el ter­mésüket a gabonapiacon és mint amennyit ők kapnak a munkaerőért, ha másoknak dolgoznak. Tétessék tehát a hatóságoknak kötelességévé az 5 évenkénti újra értékelés a piaci árfolyam sze­rint s akkor el fog tűnni minden nehézség. Ami pedig a behajtás módozatait illeti, az eddigi házi kezelés az egyházközségek részé­ről semmi esetre sem tartható fenn, mert épen ez a legtöbb bajnak a forrása. Ha a lelkész maga szedi be, ép ez, ami egyrészt reá nézve lealázó és veszélyezteti a tekintélyét, amelyet állása meg­kíván, másrészt pedig, ha nem fogad el bármely silány terményt, hanem a párbérkövetelést szigo-

Next

/
Thumbnails
Contents