ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-09-18 / 38. szám

Hogy senki a kath. nagygyűlés publikumát félre ne vezesse, kivánjuk leszögezni először (és ezt statisztikai adatokkal is bizonyíthatjuk): hogy egy új fővárosi katholikus napilap alapítása a legnagyobbmérvű meggondolatlanság volna. A kis publikum és a lapok nagy száma mellett az új napilap már alig számithatna olvasóközönségre, legfeljebb az „Alkotmány" olvasóközönségének abszorbeálása által. Az „Alkotmány" különben 7000 előfizetőjével 4-ik vagy 5-ik helyen áll az öszszes 4—5 krajcáros napilapok között elterjedettség tekintetében s katolikus vezérférfiak nem sok jóindulatára volna szükség, hogy az „Alkotmány" elérje a 10.000-et, amely szám biztosítja már önálló létezését. Tehát már praktice is nagyon rossz tanácsot hirdetnek az „üj* „nagy" napilap hivei. Kidönteni egy életképes és már mélyen gyökeredző gyümölcsfát csak azért, hogy helyébe egy bizonytalan életű új csemetét ültessünk, oktalanság volna. Másodszor le kell szögeznünk azt, amit már ismételten hangoztattunk, hogy az u. n. „pártok feletti politika" lélektani abszurdum és oly országban, hol keresztény pártok léteznek és valóságos herezis a politikában, mely keresztény embernél a lelkiismeret kötelékébe tartozó ügy. Politikai lap — politikai meggyőződés programm nélkül: oly agyrém, mely a valóságban rendesen a mindenkori kormány politikájának támogatásában valósul meg, a mi ismét politikai jellemtelenség. Ez lehet zsidó politika, de keresztény lap politikája nem lehet. S minthogy az igazi ellentétek a politikában mindenütt a keresztény vagy keresztényellenes elvek körül élesedik ki, a tervezett „uj napilap" pedig elvileg nem akar pártpolitikai tehát kereszténypárti álláspontra helyezkedni, tehát már megalakulásával elvonná a létalapot önmaga alól. Az ideális keresztény ujságvállalatnak két pólusa van: az elvi magaslat tisztasága és következetessége és az ügyes finanszírozás, mely történik előfizetők gyűjtése és hirdetések szerzése által. Az előbbi a szerkesztőség, az utóbbi a kiadóhivatal dolga. Ha az elvi tisztaság mellett a finanszírozás egészen háttérbe szorul, akkor a tropikus verőfénytől megsül az újság; ha pedig az üzleti szempontnak akarják áldozatul hozni az elveket, akkor meg sarkkövi égalj borul a lapra, mitől megdermed élete. E két érdek harmonikus kiegyenlítése hozza a lapot oly ideális tengelyhajlásba, mely számára biztosítani fogja a számára rendelkezésre álló kisvilágban a lehető legnagyobb lakható terrénumot. Még csak valamivel több üzleti szellem kellene az „Alkotmány" kiadóhivatala körül; más hiba nincs. Hogy Egerben lekicsinylik az „Alkotmányt" azt nem csodáljuk, mert ott csak hirből ismerik. Különben Egerből nem kérünk irányítást semmiféle katholikus ügyben. A „Nap" meg az „Est" efemer dicsősége után áhítoznak; de nem tudják, hogy a „Nap" már bukófélben van, s az „Est" is lealkonyodik egy-két év múlva. Lassan haladj, tovább érsz. Azok a jeles kritikusok legkevésbé volnának képesek életrevaló katholikus sajtót teremteni. Világi ember szájából hallottam, hogy a „Budapesti Hírlapot" önállóan gondolkodó ember két perc alatt átfutja; ellenben az „Alkotmány"-nak átfutására sem elég egy óra, annyit tanulhat az ember egy-egy számából. Mert kötelességtudó ember nem kér hírlapoktól „hazafias oktatásokat

fí

, s nem lesz okosabb azzal, hogy naponta tiz gyilkossággal és húsz öngyilkossággal többet vagy kevesebbet olvas. Óvjuk tehát az idei kath. nagygyűlést az „uj nagyszabású keresztény napilap" kalandos tervétől! A kik ezt ajánlják, azok báránybőrbe öltözött farkasok. Vagy azok, kik saját politikai elvtelenségüket, az érvényesülés politikáját akarják valamiféle „keresztény politika" mázával igazolni, vagy a sikernek akarják feláldozni az elveket. Akkor maradjon inkább az „Alkotmány" elrejtett kincs, mint az evangéliumi igazság, melyhez nem jutnak azok, kik a moslékkal és lőrével megelégszenek. A németek nagy katholikus lapjai a „Kölnische Volkszeitung", a „Germania", az „Augsburger Postzeitung" nemcsak tágabb értelemben vett, hanem tizenhárompróbás kath. lapok, mégis 40—50 ezer előfizetőjük van, ha nem több. Ilyen rekordot a magyarság csekély száma miatt el nem érhetünk, de útban vagyunk azon ponthoz, mely megfelel szerény igényeinknek. Félre tehát a rossz tanácsadókkal! Ezek még jobban szétszórnák az ország katholikusait, mint a hogy már vannak: annyi pártra a mennyi csak lehet ez országban. Az európai tapasztalat azt mutatja: hogy ott a hol van keresztény párt, többi pártok katholikusai is „mernek" néha síkra szállni a keresztény érdekekért; de ahol ilyen párt nincs, ott senki se meri a kisujját se mozdítani a kereszténységért. Az országos politikából. Már nemsokára megkezdődnek a cirkuszi előadások. A politikai porondot egész nyáron át készítették, puhították azzal az üdvös felfogással, hogy a telivér munkapártinak semmi sem árt, még az sem, ha félrelépéseket, vagy más efféle helytelenséget bizonyítanak is rá. A politikai porondnak puhának kell lennie, mert hiszen a munkapártnak előreláthatólag sokszor kell majd az izmos és egészséges logika súlya alatt a földhöz vágódnia, azt pedig senki sem kívánhatja, avagy követelheti, hogy közkívánatra ki is törje a nyakát, amikor már az is keserves, hogy a régi liberális csúfságnak és szégyennek a megbélyegző koloncát kell hordoznia, cipelnie. A politikai vigéeek. A bekövetkezendő tatárjárásnak az előhírnökei, a kihelyezett előőrsök már a nyár folyamán megkezdették a csatározásokat. Nem tudjuk bizonyosan, hogy az illető harcos főispánok tulaj donképen mit akartak kinos szereplésükkel: talán megakarták mutatni, hogy a munkapárti szellem nem nyaral bennük, s érdemeket óhajtottak szerezni a munkapárti „örök életre" ? ! Úgy látszik, mintha aludt volna a nemzetnek a lelke. A csekély számú ellenzéki újságok hangja nem rázza fel az alvó sziveket. Avagy talán nagyon is ébren vannak az emberek és anyagi érdekekből alvást színlelnek ? ! Debrecenben egy pár év előtt halálos veszedelem volt a liberális bagázsnak még csak megérkezni is a vasúti állomáson ; a darabont főispánnak fiakkere a halottas kocsi, bankettje az ütések zápora volt. Most azonban ott is más világ van! Behódolt a város és a behódoltak hátán járja a győző a munkapárti táncot. Jegyzőket nem taníthat ellenzéki érzelmű és meggyőződésű tanár, tehát a kálvinista kurucok fővárosa lesz a liberális jegyzőket keltő gép. De igy van az nemcsak Debrecenben, nemcsak Hajdúvármegyében, hanem véges-végig az egész országban: felébredt a zsidó-liberális, szabadkőműves egyesült reakció. A főispánok, alispánok saját borközi önvallomásaik szerint nagyobb katholikusok Prohászka püspöknél és segítenek a zsidóknak abban, hogy a keresztény törekvéseknek nyakát kicsavarják, vagy legalább is oly kétszínűén viselkednek, hogy a kereszteletlen közvélemény „a Prohászkánál nagyobb katholikusokat" tartja támaszának és talpköveinek. Nehéz dolog a kétszínű játék! Az igaz, hogy nagyszámú a kortespénzen „paksus" nélkül beszerzett „gazdasági" állomány, de hátha ezek is megvadulnak annak dacára is, hogy sok közöttük a családapa, akik fiaiknak egy kis hivatalt szeretnének kikönyörögni, sok a kereskedő, a jövendőbeli gyáros, akik az állam pénzén akarnak valamit kezdeni. Sok érdeknek a lánca köti a polgárokat a kormány húsos fazekához, de volt már idő, amikor e láncok elszakadtak — igy hát a jövőben sincs kizárva a hasonló eset. A három város. „Három városok" sirása száll szüntelenül a magas ég felé, kiknek az a nagy bánatjuk, hogy mig egy-egy 150 választóból álló erdélyi oláh testáns svéd király nejével, teljes inkognitóban. A királyné hangosan zokog, férje is rendkívül meg van hatva. Körülöttem, előttem, mögöttem — szóval mindenütt a meghatottság és a szánalom könynyei.t látom az emberek szemében csillogni. v S vájjon melyek azok a főpontok, amelyek annyira megragadják az embert, hogy könnyezésre késztetik? ^őso^olöm röviden, mert a többinek leírására ke^élfa helyem. Egy-két tárca keretében kevés íéfelj/^' Az első a bethaniai jelenet. Krisztus búcsúzik édes anyjától. Szűz Mária (Zwink Ottilia) szent fia keblére hajtja fejét és az écfés Jézus vigasztalja a bánatos anyát. Utoljára látják egymást a szenvedés előtt. Még egy szomorú pillantás, még egy édesanyai ölelés és a hálás jó fiú, az isteni Mester imádkozni megy az Olajfák hegyére. Krisztus e szomorú imája, mely a getsemani kertben megy végbe, a második megható jelenet. S ezt Lang Antal kitűnően adja elő. A harmadik Péter apostol mélységes bánata, melyet Lang András remekül juttat kifejezésre. A negyedik s egyúttal legfájdalmasabb jelenet a keresztvivő megtört Megváltónak édesanyjával való szomorú találkozása, vagyis a keresztút IV-ik stációja. Hangosan zokognak itt az emberek, amidőn a Szűz Anya meglátja fiát, nagy bánatában könnyek között ezt kiáltja: — Er ist es

! Ach Gott

! Es ist mein Sohn

! Mein Jesus ist es

! Szent. János, Mária Magdolna és Salome vigasztalják a Mater dolorosát, hogy térjen vissza Bethániába, Lázár házába, de a fájdalmas anya bölcsen azt feleli, mi közben éles tőr járja át édes anyai szivét: — Wie könnte eine Mutter ihr Kind verlassen in der bittersten letzten Not

! . . . Ich will mit ihm leiden

! Hohn und Schmach mit ihm teilen, mit ihm sterben

! S az édes Megváltó véres sebeivel felér a Golgotha ormára. Következik az ötödik fájdalmas jelenet: Krisztus halála a keresztfán. A fájdalmas Anya nem rogy össze a nagy fájdalmak behatása alatt, édes anyai szive össze van forrva szent fia megsebzett szivével. Imádkozik a világ üdvéért, kezeit nagy bánatában tördeli, mig szive a nagy fájdalomtól majd meghasad. S a hatodik jelenet? Ölébe helyezik szent fia holttestét. A szűz Anya fájdalommal tekint édes fia véres testére: — 0 mein Sohn, wie ist dein Leib mit Wunden bedeckt

! Mária Magdolna pedig (

Mayer Mária) leborul a holt Mesterhez s megcsókolja áldott jó kezét, miközben szép sűrű és hosszú szőke haja dtarja Krisztus keblét. A feltámadás jelenete már az öröm érzelmeit váltja ki a hallgatóságból. Akik eddig szomorkodtak és sirtak, most végre fellélekzenek, arcukról vidám mosoly tükröződik le. JL ] A szereplő személyek mindnyájan a legnagyobb művészettel játszák szerepeiket. Főleg Kaifás (Breitsamer György), Annás (Lang Sebestyén), eljj mestere), Mária Magdolna (Mayer Mária), Júdás (Zwink János) és az apostolok tűnnek ki remek játékukkal. Nagy elismerést érdemel maga a prológ (Lechner Antal), továbbá a karvezető : Rutz Jakab, a karmester: Rutz Nándor és az egész énekkar, melynek tenor, bariton, szoprán és alt szólói felejthetetlen , emlékeket hagynak az emberek szivében. Q j\ ^^ft) •»***'

«"f*'^ • » » > A játék első része délben 12 órakor ért véget, amikor is a nézőközönség röviden megebédelt; majd d. u. 2 órakor kezdetét vette a folytatás, amikor is a Megváltót Annás főpap elé vezették. Az első rész a getsemani kertben történt s a fentebb említett megható jelenettel fejeződik be. A második rész Krisztus feltámadásával, illetve megdicsőitésével ér véget, este 6 órakor. Rendkívül kedvesek és Ízlésesek az egyes ó-szövétségi előképek is. A jelmezek is igen szépek. Szóval remek, fenséges itt minden. Ily nagyarányú passiójátékot nem találunk sehol e széles világon. Mikor a nép szerepel a színpadon, 450 személy mutatkozik be. Már maga e nagy tömeg impozáns külsőt kölcsönöz az egész passiójátéknak. Ebédemet Lang Antalék kedves hajlékában fogyasztottam el, ahol igen barátságosan fogadják az idegent, főleg ha kath. pap az illető. Qberammergau népe nagyon vallásos. „Dicsértessék az Ur Jézus Krisztus "-sal köszönnek itt az emberek s rendkívül szívélyesek. Este felé még megtekintettem gyönyörű templomukat s a 7 órai gyorssal visszautaztam Münchenbej> -|* ^Unrr Pilátus (Bauer Sebestyén, Oberammergau polgár- Másnap jföieteirig^ir?^ 4