ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-09-04 / 36. szám

chista, megnéztük a helyet, a harmadik fánál történt a merénylet a genfi tó partján; itt királynénk lelkiüdveért Kohl Medárd püspök gyászmisét mondott. Miséztek még : Gaibl Sándor és Foltin János Genfben. Genf igen szép és tiszta város. A tó remek látvány, visszajövet a zarándoklat a tavon rendezett hajókirándulásban résztvett. 29-én érkeztünk Gette, a földközi tenger partján elterülő francia városba, hol többen a tengerben meg is fürödtünk. 30-án reggel öt órakor érkeztünk Lurdba, hová szivünk vágyott. Leirni nem lehet, mit érez itt lélek. Itt a bold, szűz Mária pazarolja kegyelmeit, mintegy hálás, hogy e kedves kegyhelyén őt meglátogatják tisztelői. A barlang, hol Bernadettnek megjelent a kegyes Anya, tele van mankókkal, botokkal, rózsafüzérekkel aggatva, a meggyógyult betegek viszik oda. 1000 meg 1000 gyertya ég egész nap a barlangban. Ott van egy oltár, hol csak a püspökök és azok misézhetnek, akik ezreket vezetnek. Mikor Lurdba érkeztünk jul. 30-án reggel 5 órakor, dr. Kohl Medárd püspök a barlangban misézett, aztán a szószékre lépett és az ott levő magyarokhoz lelkes magyar prédikációt tartott, mely beszéd szívből, szívhez szólt és mindnyájunkat könnyekig megindított. Minő érzés Lurdban magyar prédikációt hallani. Itten Kohl püspök úr közbenjárása folytán mi is misézhettünk ezen oltárnál, melynek alapját a bold, szűz Mária érintette lábaival. Ki Írhatná le azon benső megindulást és lelki boldogságot, melyet az ember itt érez a szent mise alatt. A barlang előtt feküsznek hordagyaikon és beteghordó kocsijaikban a szegény bénák és súlyos betegek, kiterjesztett karjaikba olvasót imádkozva, könnyező szemekkel könyörögnek felgyógyulásukért. Az ágyak mellett ápolóik, kik a legelőkelőbb állásból, magasrangú urak és úrnők, felszentelt papok, mintegy versenyeznek a betegek ápolásában, és boldogok, hogy ágyaikkal a barlang elé, s onnét a kórházba vihetik. A betegek naponkint áldoznak; nagy részük a forrásban fürdik, miközben a lorettói litániát imádkozzák, kik a betegeket alámerítik. Az egészségesek is megfürödhetnek, meg is tettük többen. A barlang fölött áll a bazilika, hol a magyar zászlót is láttuk. Fala tele van aggatva a meggyógyult betegek hálájának kifejezése jeléül hozott drága emlékekkel. Alatta van a Rosarium templom ; mozaikkal kirakott oltárképekkel, ábrázolván a 15 titkot. E két templomban 60 oltár van. A papok egymásnak ministrálnak, a ruha az oltárra van rakva, csak ostyát, purifikatoriumot, bort és vizet kell a misézőnek a sekrestyéből hoznia. Van eset, hogy délután 5 óráig miséznek, ha sok a papok száma. Szivreható a 472 órai Szentséges körmenet, melyet mindig valamely jelenlevő püspök végez, fényes asszisztenciával. Elől megy a papság égő gyertyákkal, szép sorban, utána a világiak kettős sorban; a betegek ágyaikon a templom-téren vanvannak lerakva; a püspök minden egyes beteghez megy és a szentséggel megáldja, ezt sirás nélkül végig nézni nem lehet; ilyenkor történik a legtöbb csodás gyógyulás. Megható jelenetek játszódnak itt le. Láttam édes anyát nyomorék gyermekével, ki zokogva csókolgatta, szivéhez szorította édes fiát, midőn a püspök a szentséggel megáldotta. Láttam egy hordágyon két nyomorék ártatlan gyermeket, 5—6 évesek lehettek, a nagyobbik lemászott az ágyról, térdeire esve, összekulcsolt kezeivel várta és fogadta az áldást. Sirnak a betegek, sírnak az egészségesek. Majdnem naponkint történnek csodagyógyulások. Mikor az összes betegek megkapják az áldást, a püspök a Rosarium templom előtt még egyszer benedikciót ád az összes betegekre. Ha csoda történik, az megható jelenet, hogy veszik körül a meggyógyultakat, kordonnal kell körülzárni őket, mert talán agyon is tipornák a boldogokat, örömükben a jelenlévők mindegyike látni óhajtja,, vagy legalább ruháját érinteni. Láttunk három csodás gyógyulást. Bementünk az orvosi szobába, hol jelen voltak: a párisi érsek, egy britániai püspök, Kohl Medárd püspök és a lurdi püspök. Az orvos bemutatott nekünk három meggyógyultat, kettőnek a lába volt teljesen béna, rák ette meg a lábát, egyik már közel volt halálához t. i. a gyomra semmit sem vett be s már mozdulni sem birt. A két béna előttünk járt, a halálos beteg sovány ugyan, de teljesen egészséges arckifejezéssel állt előttünk. Ez megható látvány volt. Az orvosok igen szigorúan veszik a dolgot, ha beteg jelentkezik, azt lefényképezik, és jegyzökönyvet vesznek föl, melyben konstatálják a gyógyithatlanságot, ha csodásan meggyógyul, újból meg- | vizsgálják, lefényképezik és jegyzőkönyvet vesznek föl a történt csodáról. Eddig 2000 csodás gyógyulás történt, de bele nem számítva azokat, kik lelki betegségeikből, vagy valami titkos betegségekből gyógyultak ki csodálatosan, és nem vetették magukat alá az orvosi vizsgálatnak. Az orvosi szoba falai tele van a meggyógyult betegek arcképeivel, kik hálából odaadják arcképeiket. Szép az esti 8 órai körmenet, mely égő gyertyákkal a jelenlevő püspökök részvéte mellett tartatik. A lurdi éneket, Ave-ave-ave Máriát éneklik, magasra emelik az égő gyertyákat, midőn Mária nevét mondják ki. Végén a Hiszekegyet éneklik latin nyelven, midőn e szavakat mondják : „hiszem a kath. egyházat" nagy lelkesedéssel magasra emelik a gyertyákat. Midőn mi vettünk részt, lehetett ott 1000 pap és 25 ezer hivő. A torony villamos kivilágítása oly remek szép, hogy az ember a mennyország előcsarnokában érzi magát, különféle szinű összetételben Ave Mária név világlik ki belőle. A távoli magas hegyen egy kereszt a villamárba úszik, nemkülönben a templom boltive és a templom előtti téren levő lurdi Mária szobor. Végén a jelenlévő püspök áldást ad a népre. Voltunk Bernadett lakásában is; ugy van hagyva, mint ö lakta; a szegényes molnár lak, az emeletes házak közé szorítva; a malom ott áll, mellyel kenyerét kereste Bernadett atyja. A szegény szoba 3 ágygyal, Bernadett és a szülők ágyaival és fölötte arcképeikkel, nemkülönben az akkori püspök és plébános arcképeivel. Bernadett imakönyve, két fejkendője, és az általa hímezett tárgyakkal, köztük Jézus sz. Szive, — és amint Bernadett a ravatalon kiterítve van. A zarándokok mind meglátogatják e szegény házikót, és Bernadett ágyából már sokat elmetélve magukkal vittek, úgy hogy most már minden rácscsal van körülkerítve, mert semmi sem maradna a bútorokból. Én magam is az ajtóból késemmel egy kis darabot levágtam. Bernadett olvasóját, melyen imádkozott, maga a püspök őrzi, ki midőn nála tisztelegtünk, megmutatta nekünk, azt megcsókolva, olvasóinkhoz érintettük. A lurdi püspök egy igen kedves ember, csupa szivjóság és szeretet, tele van szive a lurdi Szűz szeretetével, és azt igyekszik mindenki szivébe átplántálni. Vendégszerető asztalához meghívta dr. Kohl Medárd püspököt, Nemes Antal prelátust és Gaibl Sándor kanonokot. Elbúcsúzni mind a 28-an voltunk nála; lelkes beszédet intézett hozzánk, 1—1 Mária érmet adott, és megengedte, hogy kertjének virágaiból ki-ki szakítson egy szálat, vigye azt édes hazájába. A szentséges proeessziót Kohl Medárd püspök is végezte egy alkalommal, mikor mi magyar papok asszisztáltunk neki, én és a nyitrai vicerektor. Itt a püspökök előtt az utcán is letérdelnek és áldását kérik. A párisi érsek oly nagy szeretetnek és tiszteletnek örvend, hogy formális ostromnak lett kitéve, mindenki kezeit, ruháit óhajtotta csókolni és áldását kérni, úgy hogy kordon között mehetett csak lakásába. Négy napi boldog ottlétünk oly mély benyomást tett lelkületünkre, hogy az örök életünkre nagyon is nagy befolyást gyakorolt és soha ki nem törölhető nyomokat hagyott átra

" Foltin János, bajóti plébános. Mi is történt a magyarországi tanítói egyesületek szövetségének közgyűlésén? Tisztelettel jelentem azt, hogy Simkó József, a soproni ev. tanítóképző-intézet tanára a tanítóképzés reformjáról értekezve, mélyítésének társadalmi jelentőségét, szükségességét hangoztatva, azzal a javaslattal élt, hogy a képzés akadémiai színvonalra, minek következtében öt évfolyamra emeltessék. Tekintettel pedig a felekezeti képzők egynémely dologi hiányaira, a fenntartók nagyobb mérvű államsegélyben részesittessenek. Ezzel szemben a „Délmagyarországi TanitóEgyesület" javaslata az V. egyetemes (?) tanitógyülés határozatára helyezkedve, a tanítóképzés teljes államosítását akarja kimondatni és ez Ember Sándor székesfővárosi tanítóban, a szabad gondolkozó pedagógusok egyik korifeusában talál legmelegebb pártfogót, ki a felekezeti tanítóképzők ellen a legridegebb elfogultsággal foglalt állást, meggyanúsítván az összes felekezeteket, igy a kath. egyház által fenntartott képzők magyar nemzeti munkásságát is. A szövetség közgyűlésén, az ország kath. egyesületei közül, mint az esztergomi r. kath.. tanítói kör kiküldötte, tehát képviselője, egyedül képviseltem a magunk igazát. Kétségtelen, hogy az állami, az általános megyei, a kétféle protestáns, továbbá a zsidó tanítói egyesületek által képviselt szövetségben nehéz helyzetem volt, mert előre tudtam, felszólalásom felekezeti harc provokálásának fog tekintetni. Kiküldetésemhez azonban híven erkölcsi kötelességemnek tartottam az ellenjavaslat ellen való felszólamlást és tiltakozást, amit a következőkben tettem meg: Elsőbben is utaltam társadalmi szempontból azon örvendetes tényre, hogy az előadó által benyújtott tervezetben a tanítóképzés a református tanítóképzés régi medrébe fejlődik, terelődik vissza, amikor is a református tanítójelöltek a kollégiumokban, a többi növendékekkel együttes kiképzést nyertek, mégis azzal a külömbséggel, hogy a jelöltek hetenként egy-két órában a pedagógiai tantárgyakból is hallgattak előadásokat. Igy aztán nem ritka eset volt, hogy a református tanítók között lelkészek, sőt jogászok is fordultak elő. A haladottabb társadalmi színvonal emelése céljából magam is hozzájárulok a képzés mélyítéséhez, valamint egyebekben is elfogadom Simkó előadó javaslatát, de távol attól a szándéktól, hogy felekezeti vitát provokáljak, a magyar katholikus tanítóság nevében tiltakoznom kellett azon javaslat ellen, mely a tanitóképzést teljes mérvében államivá akarja tenni. Tiltakozom annál is inkább, mert a magyar államhatalomnak módjában van retorzióval élni oly felekezeti tanítóképzőkkel szemben, akik nemzetiségi tendenciákat szolgálnak. A kath. tanítóképzők megfelelnek a magyar nemzeti követelményeknek s reámutattam arra, hogy mig a felekezeteknek tételes törvény alapján joguk van elemi iskolákat fenntartani, addig mindig jogukban áll és marad a tanítóképzésről is gondoskodni. Igaz, felszólalásom hevében, a tanítóképzésről szólva, annak államivá tételét illetőleg degradálás kifejezéssel éltem, mert hamarjában nem találtam meg a kellő szót, ezt azonban iparkodtam hamarjában kimagyarázni, de hát azért vesszőparipának jó. No persze, hogy felszólamlásom óriási riadalmat, megszakítást, „Le vele \", „Eláll!" s egyéb hangzatos közbekiáltásokat provokált, amiből nyilvánvalóvá vált, hogy a szövetségben, tehát abban a szövetségben, amelynek szerintem kell, hogy kiegészítő tagjai legyenek a kath. tanítói egyesületek is, különben nem országos jellegű s mint ilyen nem hozhat az egyetemes tanítóság nevében határozatokat, a kath. felfogást, a kath. álláspont kifejezését, annak védelmét nem szabad hangoztatni. Lehet ott tán minden szempontból beszélni, csak kath. meggyőződés szempontjából nem, mert az vörös posztó a szövetség vezetői s azok előtt, kik — dicséretükre legyen mondva — egyébként jó, hithű protestáns és zsidó tanítók. Moossung Géza, a szövetség elnöke a riadalom közepette szóhoz juttatott ugyan, de egyúttal ama kijelentéssel, hogy a közgyűlés nem kath. tanítók közgyűlése és nekem csak mint szövetségi tagnak van jogom felszólamlani, óvásomnak, tiltakozásomnak nem adott helyet. Amire én hangsúlyozottan kijelentettem, hogy én a közgyűlésen nem mint magánember, hanem mint az „Esztergom-járási R. Kath. Tanítói Kör" képviselője, alapszabály szerint van jogom felszólalni s teszem azt tizenhatezer kath. tanitó nevében, mert a kath. tanítóképzés jogos érdekeit látom veszélyeztetve. Ezekután az elnök, pártatlanságát (? !?) bizonyítandó, szavazásra bocsátván az előadó és az ellenjavaslatot, az utóbbi legalább kétszáz kiküldött közül ötvennyolcnak szavazatával elfogadtatott, természetesen ellenpróba nélkül. Ami a magam véleményét illeti, az csak arra terjed ki, hogy ha azt akarjuk, hogy a tanítóképzés szociális feladatának igazán megfeleljen, kívánatosnak tartom, hogy tanitóképzőintézeti tanárok csakis azok lehessenek, akik a gyakorlati közéletben szociális tevékenységükkel és működésükkel valódi eredményeket értek el. Továbbá, hogy a gyermek-tanulmányt külön tantárgyként nem tartom helyesnek a képzőkbe bevezetni, mert a neveléstan két első része, a lélektan és a módszertan szorosan arra képez ki s különösnek tartom, hogy volna képzett tanitó, ki a gondjaira bizott gyermekeket tanulmányozás nélkül oktatná és nevelné. Történt azonban ott más is. Ember Sándor, a szövetség igazgatósági tagja, valamint a szabadgondolkozó pedagógiai egyesület egyik előharcosa, mint előadó javaslatot terjesztvén elő a tanítói fizetések egységesítéséről, mig egyrészről a papokon és felekezeteken egyet