ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-08-28 / 35. szám

A V ávfolyam. Esztergom, 1910. augusztus 28, 35. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kpr. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő: ROLKO BELA. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal (Szeminárium) cimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. A liberális sajtó és a szövetkezetek. Esztergom, 1910. augusztus 27. Khuenék a „magyar nemzet" renoméja érdekében tagadták, hogy a magyar sajtó a választások idején a munkapárté volt. Ez szép mosakodás. Legalább nem önmagukat okolják azért, hogy a szegényes kertben — a magyar sajtóban — sok mindent elfed a gaz. De nem szép port hinteni hörcsög módra senki szemébe. Igenis, nemcsak a választás idején, de mindig* a kormányé a sajtó nagy része és valljuk be őszintén, hogy egy kicsit sokba is kerül. A megfizetett sajtóorgánumok igenis többet pusztítanak el ez országban, mint a jégkár és árviz együttvéve ; mert az ilyen sajtó jelszava: vakulj magyar! Célja pedig egy pár tucat éhes ujságtákoló gögjének kielégítése. A papirhad butitó csapata mit is tehetne egyebet ? Az opportunizmus hoz a konyhára s ez fontos dolog, mert elvet a gyerekirodalom nem támogathat. Igy legalább mindennap meghozza a maga anyagát, csacsinak csak bógáncsot kell tálalni. S ha egyes képviselőjelöltek csaphatnak marhavásárt, miért ne fogadhatna istállógyereket is az, akinek az ólban sok csacsija van s azokat el kell látni bőgánccsal. Ha sok pénzbe kerül a csacsi, majd ledolgozza; ha megszakad a munkában, az se baj, akkor legalább a bőrét is lenyúzhatják, csontjain pedig rágódhatnak tetszésük szerint a sajtókuvaszok. Jóllakva aztán dölöngélnek ide-oda és nagy ökörtalppal tacskóinak az iszapban, a kertben, kigyúrják a virágot, hadd nöjjön ott is bogáncs, ezt legalább a kilogramm újságírók setét, arkádiai fejjel is képesek tenyészteni. # De hát miről is van szó ? Nem másról, mint a setétfejüek, az ujságfirkoncok bárdolatlan kirohanásairól, melyeket ujabban a szövetkezetek ellen intéznek. Mert hát az ily feketegyémántok előtt fö a kereskedelem, tehát sok bógáncsot kell nekik termelni a szállításra. Ezt nem érdekből teszik, ilyet állítani nem szabad róluk; csak azért, hogy megteljen a hasáb és ennek első három betűje. Persze a lóláb térdig kibújik kirohanásaikból, mert piszkos szándékuk nem más, mint a nagyurak és papok ellen izgatni, lázítani mosdatlan szájjal. Fáj ezeknek a sajtókuvaszoknak még az is, ha valaki önérdek nélkül mer dolgozni. Mert tessék csak elképzelni! Világraszóló teher az a szövetkezet az ö hályogos szemük előtt! Mert annyi és annyi virágzik belőlük. Ha az árúkat mind nem is adhatják olcsóbban, de sokat olcsóbban adnak, sokat egyenlő árért, kevesebbet 1—2 fillérrel drágábban, meg aztán a részvényekre is esik osztalék. Ez fáj a sajtókuvaszoknak. A butítás ily eszközei még azt is szeretnék elérni, ha az ö csacsi falkájukkal még azt is elhitetnék, hogy a háza fala márványból van, pedig csak vályog. Mosdatlan szájjal és nagy butasággal megrágalmazzák a papokat is, mintha azok dugnák zsebre a szövetkezetben a nép filléreit. Szegény bógáncstermelök! Hány és hány plébános van, aki a szövetkezet bukásakor saját zsebéből fizetett reá. Ugyan ki a felelős azért a szövetkezetért, mint elsősorban az elnök. De mert néhol a sajtókuvaszok csacsija garmadaszámra legel, hiába ott akármit alakítani, mert a kilogramm újságírókhoz hasonló setétfejü sok lakos részvétlensége miatt nem prosperálhat a szövetkezet. Arról nem tesz említést egy firkonc sem, ahol a szövetkezet jól működik. A szövetkezetek alapjukban véve igenis mindenütt pártolandók, tessék oly községben kérdezősködni, ahol virágzik. És ha egy felekezetbeliek vallási összetartozandóságukat is kinyilvánitják és ápolják valamely egyesületben, vagy szövetkezetben, ehhez természetes joguk van, ez még nem felekezeti izgatás. A sajtóbógáncsok pedig pártérdekek szolgálatát menjenek tanulmányozni a közigazgatásba, ott fognak találni elég tanulmányozni valót az egész országban. Csakhogy egy baj van! A nemes vadászkutya is csak a vad iránt érzékeny, a sajtókuvaszok és kilogramm újságírók is csak a vadeszméket tudják hosszú orral kiszimatolni. ^ ^ ^ — A pápa bizalma és szeretete államtitkára iránt. Egyes külföldi liberális lapok azt híresztelték mindenfelé a napokban, hogy X. Pius pápa nem bízik többé államtitkárában, Merry del Val bibornokban, mert hogy Franciaország AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Koporsók között. i. Koporsók között járok mostan. Hintem rájuk a szentelt vizet. Árad a szent tömjén illat . . . Isten, adj nekik irgalmat! Hintsd rájuk a világosság fényét, Áradjon ki rájuk irgalmad. A hideg föld legyen nekik könnyű, Nyilasszon sírvirágot a gyászkönyű! II. Tudod, én még fiatal vagyok. Az életet még alig láttam. S Te odaállítasz nap-nap után, Hogy az élet kapuit bezárjam. Akarod: nézzem a sírgödröt, Amelybe ím' egy élet leszáll. Akarod: halljam a hantok szavát: „Isten veled, csalárd, álnok világ!" Hl. S mikor itt az éjféli órák, Eljönnek, kiket eltemettem. Az irgalmatváró lelkek Örök békeségért esdnek. Mutatják fehér köntösükön, Milyen sok a földi szennyfolt. Vágynak az áldozati vérre, Hogy az mossa őket hófehérre. IV. S én másnap a szent testet és vért Felmutatom a megbántott Égnek: Légy irgalmas, Isten, azoknak, — Kiket eltemettem, A sok szenvedő szegénynek! . . . . . o Porubszky Géza. V ^ ó Svájci képek. Nagymérvű elfoglaltságom nem engedi, hogy hosszasabban foglalkozzam ezidei remekszép tanulmányutammal, mindazonáltal két rövid tárca keretében szeretném lefesteni azokat a fenséges képeket, amelyek legjobban ragadták meg figyelmem et .^Bécsben vagyunk. A Westbahnhof-on feltűnő sok volt az utas, köztük vagy 100 turista. Mindegyiknek jó vastag szöges bot a markában, hátán a ^Rucksack", lábán pedig széles talpú szöges cipő. Salzburg vidékére készültek. A vonat elindul. Nagyokat pöfékel, kéményének füstje összevegyül a szemergö esővel. Lassanlassan teljesen beborul az égboltozat s hatalmas esőcseppek hullanak a magasból. Ejnye, gondoltam magamban, nem jó kezdet, hát még minő lehet a folytatása? Nem kell-e esetleg visszafordulnunk ? Waidhofen-be érünk. Az eső elállt. Három vonat várakozik az állomáson. Ugyan mi történhetett ? Az utasok kíváncsian összedugják fejeiket és kérdezik a kiszállás okát. Egyszerre csak harsány hangon odakiáltja a kalauz: egy órai késése lesz a vonatnak, tessék kiszállni! Ugy is lett. Ki kellett szállni mindnyájunknak, mert az egyik reggeli személyvonat kisiklott s annyira megrongálta a pályát, hogy az utána következő vonatok csak nagy késéssel haladhattak tovább. Végre Hießau mögött teljesen helyreállott a rend. A napocska arany sugarai időnkint át-áttörtek a sűrű felhőkön, amikor egyszerre szembetűnik a fenséges hasadék, a Gesäuse. A vasút mindkét oldalán magas, meredek sziklák emelkednek fel, lent a völgyben zuhogó patakok sietnek a folyóba, szóval a vidék festői látványt nyújt egészen Selzthalig. Annál szánalmasabb azonban Bludenz és környéke. A nem rég erre keresztül vonuló óriási zápor tönkretette gabonáját, erdejét, rétjét, szóval mindenét. Itt-ott félméter magasságú iszap fedte zöld pázsitjait, viruló mezőit, pompás berkeit, árnyas ligeteit. Mély részvéttel néztük a szegény, dolgos nép eme rendkívüli kárát. A páMinden helybeli és vidéki tan- ici/ni A| TANKÖNYV intézetben használatra előirt "OiXULttl I MIlFVUH I V valamint a legjobb minőségű iró- és rajzszerek kaphatók Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében, Esztergomban. • • Részletes tankönyv-jegyzékek ingyen.