ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-01-01 / 1. szám

képzö-intézeti növendékek jövőbeli okszerű képzésének és neveltetésének. Előre kell azonban bocsátanom, hogy az árvaház adminisztráció szempontjából korántsem helyeztetnék a tanítóképző intézeti igazgató hatásköre alá, mert lényegében az árvaház a képzőtől teljesen független intézmény volna, amennyiben azzá teszi azt, annak országos jellege. A tanítói árvaház mint ilyen, feltétlenül egy arra és pedig a Magyarországi kath. tanítók százas bizottsága e's a Segélyalap központi bizottság által öt évenkint választott, a nagyméltóságú püspöki kar nevében a hercegprímás által jóváhagyott gondnokság vezetése alatt állna, amely gondnokság azután egy árvaházi igazgató gondnoki állás betöltéséről akként gondoskodnék, hogy az általa az állásra megválasztott egyént élethossziglan a püspöki kar nevében ugyancsak a hercegprímás nevezné ki. Ami az árváknak és a képzőintézeti növendékeknek ellátását, élelmezését s az árváknak anyai gondozását illeti, azzal valamely nőszerzet tagjai volnának megbizandók. Mindezekből kitetszik, hogy az árvaháznak a tanítóképzővel kapcsolatos felállítása ellen nagyobb akadály nem forog fenn s csak az a kérdés merül fel, vájjon a két intézet egy tető alatt épittessék-e fel vagy sem ? Azt hiszem, költség kímélet tekintetéből sem nagyon indokolt, hogy egy tető alatt legyen és tekintve, hogy az árvaház és a képző növendékeinek ellátása az árvaházban elhelyezett szerzetes nőkre lesz bízva, meg sem engedhető, hogy a két intézet egy tető alatt • legyen. Miért is az építkezés akként volna tervezendő, hogy a két intézet külön-külön épületben nyerjen elhelyezést és pedig az árvaház a lucernás-féle kertben, a képző pedig a mellette fekvő területen. Ugy tudom, hogy a képző tanárainak államsegélylyel való javadalmazása? az intézet törvényszerűit való elhelyezését időhöz köti és ezen idő lejárta már közeledik. Azt is tudom, hogy Ő Eminenciája a hercegprímás a képző-intézet elhelyezésének, felépítésének kivitelével Kohl Medárd dr. püspök ur ö méltóságát bizta meg, ki is a tervezet előkészítésével Vaszary Mihály jószágigazgatót és Guzsvenitz Vilmos tanitóképzö-intézeti igazgatót, segédfőtanfelügyelőt kérte fel a további tanácskozások megtartására. Azt ugyan nem tudom, hogy Ö Eminenciája mennyit szán az érsekség jövedelméből fedezendő költségekre, de azt hiszem, hogy egy modern berendezésű épület felállítása legalább is kétszáznegyvenezer (240'000) koronába kerül s Ő Eminenciája, ki annyi jót tett s oly nagy, elévülhetlen érdemeket szerzett főegyházmegyéjében a magyar kath. népoktatás-ügy fellendítésében, az áldozattól nem fog elzárkózni. De hogy a tanítóképző még inkább megfeleljen rendeltetésének, hogy a belőle kikerült növendékek a mezőgazdaság okszerű üzemvezetésében is alaposan kioktathatok legyenek, másrészről, hogy a vármegye földmivelő ifjúságának is mód nyujtassék az okszerű mezőgazdaság vezetésére való kiképzésre: a vármegyének és a városnak is érdekében áll, hogy a tanítóképző intézet mellé egy belterjes mezőgazdasági iskolát nyisson, amelynek gyakorlati üzemvezetése egyúttal szoros kapcsolatban állna a képzővel. így azután egy oly tipusu tanítóképzőhöz jutnánk, amely egyelőre egymagában állna az országban vagy talán a kontinensen is. Másrészt a megyebeli és városi földmivelő ifjúságnak is tantervileg mód és alkalom nyújtatnék arra, hogy a gyermeknevelés teréről is megszerezze azon ismereteket, ami a család, a község hatás-, illetőleg érdekkörébe tartozik. Vajha a vármegye és a város urai belátnák igazamat s a gazdasági iskola felállítását tárgyalásaik napirendjére tűznék ki. Mert, az is bizonyos, hogy a mezőgazdaság fejlesztése szociális szempontból előttem sokkal nagyobb mérvadóbb fontosságú, mint az iparé, mert elvégre is az ipari tárgyak feldolgozását elsőbben is a termelésnek kell megelőzni és a mezőgazdasági termelés mennyisége a tömegek életszervi ellátásának, jólétének legnagyobb biztosítékai. Másrészről pedig, hol kenyér van s mellé szalonna, ott az iparos osztálynak is bőven kijut, de ahol az élelem kevés, ott az iparos osztály is nagyon megérzi annak szükségét s ha drágán dolgozik is, még drágábban kell azt beszerezni. Miért is semmi sem szükségesebb, mint az élelemtermelést fokozni a mezőgazdaság körébe vont okszerű üzemvezetéssel. És én nem kétlem, hogy a minő eredménynyel dolgozik a tanítók árvaháza érdekében Wal ter Gyula közp. szemináriumi kormányzó, azonkép teszik Kohl Medárd püspök, Vaszary Mihály jószágigazgató, Schiffer Ferenc praelátus, főtanfelügyeíő, Guzsvenitz Vilmos tanitóképző-intézeti igazgató a tanitóképző-intézet; Perényi Kálmán alispán, Vimmer Imre polgármester a földmivelési szakiskola érdekében. Mert annyi bizonyos, hogy a három intézménynek felállítása városunk, vármegyénk kulturális fejlődésének előmozdításához nagyban hozzá fog járulni. Bertalan Vince. — A politikai válság- a mi szempontunkból. Mindenkinek emlékezetében van még az az idő, a midőn a nemzet a liberális nyerget a lovasokkal együtt levetette és végre—jobb valaha, mint soha — ha nem is egészben, de jó részben lelkiismeretes, hivő hazafiakat állított az ország élére. Ez a kormány, ez a politikai irány a halványan fellépni kezdő keresztény szellem folytán nem tetszett az átkeresztelkedett, váltott ruhájú, megvénhedett szabadelvűeknek s épen azért ezen árnyalat türelmetlen vezére, Justh Gyula a legelső alkalommal kinyilatkoztatta, a gyöngébbek kedvéért, hogy farkas maradt, bár akolban lakik; kiadta a jelszót: „a klerikalizmus terjedésének gátat kell vetni." Az elhunyt koalíciót tehát kereszténynek nézték s mivel kereszténynek nézték, vesztére törtek. Ezzel azután bebizonyították, hogy a keresztény világnézetnek még a fakadó rügyeit sem nézhetik düh és harc nélkül. A koalíciót, mely csak tisztességes próbált lenni, de a világért sem volt bevallottan keresztény, már sikeresen szétrobbantották a nemzeti jegybank erőszakos szőnyegre hozásával. A nemzet hivatott vezéreit az ország tekintélyes része előtt sikerült hamis színben feltüntetniök. A polgárság az ő huzakodásuk folytán úgy elfásult, hogy már a Lukács-Justh kabinet kinevezése sem okozna nagyobb felháborodást. Most azoban az a kérdés merül fel, hogy vájjon rendjén való dolog-e az, hogy a zsidóliberális szabadkőműves-szabadgondolkodó s nem tudom, miféle keverékből összevakolt Justh vezérlete alatt álló frakció szolgálatában kath. papokat látunk buzgólkodni ? ! Vájjon a mai szekularizációs, sőt határozottan szekarációs áramlatok közepette tudnak-e elfogadható és józan bizonyítékokat felhozni pártállásuk védelmére ? A bankos hazafiságot hiába hánytorgatják, mert hiszen a koalíció határozottan hazafias munkát végzett mindaddig, amig dolgozni hagyták a haza érdekében. Az a régi kopott fa-ló, amelyen a feltűnésre vágyó urak még mindig szeretnek nyargalni: „a politikába nem szabad a vallást bevinni," csak a rögeszmék takarására szolgáló hiányos takaró. A politika manapság tagadhatatlanul a világnézetek harca s ha elbuktatjuk saját embereinket, a hatalmat az ellenség kezére játszuk át. Tehát jó lesz gondolkodni!!! Jézus életrajza — Bokányiék szerint. A szociáldemokrata elvtársakra sokban ráillenek Martialis csípő szavai: — Non vitiosus homo es, Zoile, sed vitiuml Nem bűnös ember vagy te, hanem a bűn maga! ... A Népszava karácsonyi számát lapozgatom, — mert jó tudni azt is, hogy az ellenség mint köszörüli fegyverét ellenünk — s megbotránkozva olvasom benne Lázár István elvtársnak „Jézus életrajza" cimű — vitium át. Olvasás közben olyasmit érzek, mintha egy göröggé vagy kazárrá testesült ördög boltjában kellene tömjént vásárolnom. Lázár elvtárs azt irja többek között, hogy Jézusnak több fiú- és nőtestvére volt, de ezek az ismeretlenség homályában maradtak. Ez a káromlás (vagy nevezhetjük udvariasságból állitásnak is) egyházunk ellenségeinek közös mérgezett nyila, melyet Jézus istenségének vaspáncélja ellen eregetnek. Az a vendéglői közös szaft, mellyel minden, amit csak föltálalnak — korhelylevestöl kezdve a kármenádliig — hűségesen föl van eresztve. Mint az egyház született ellenségeinek, a demokrata elvtársaknak is szükségük van Jézus fi- és nőtestvéreire, mert másképp nem jön ki a nóta. Szószerint kell idéznem a következő becses adatokat: — Nagy hatással voltak rá (Jézusra) Hillel elvei is, aki 50 évvel élt előtte. Rövid erkölcsi aforizmáival ez a Hillel rakta le tulajdonképpen a későbbi kereszténység alapját; mert azok az erkölcsi tanok, miket Jézus hirdetett, a Hilleléi. Jézus átvette azokat, hatalmas egyéniségének patinájával bevonta s mint eredeti tanokat hirdette. Valószínű, hogy Hensch könyveit is olvasta, melyek akkor nagy tiszteletben részesültek. Szegény Lázár! Szegény Lázár István te! te Jézus hatalmas egyéniségét inkább értékes patinával vonnád be, csak azt engedjük meg, hogy erről a hatalmas egyéniségről, mint halról a pikkelyt, fanyelű bicsakoddal az istenséget lekaparhassad. Azután Jézus ezeket a lopott, innen-onnan komplikált elveket elszórta a nép között . . . Úgy-e, Lázár ? S ez elvek eleinte nem birtak forradalmi jelleggel. . . így gondolod-e, Lázár? ... A nép zelótának tartotta, vagyis olyan embernek, aki az áhítat és a vallás jegyében gyilkolni is képes . .. Nemde, magad mondod igy, Lázár?! Hát ezt hogy érted, Lázár ? — Kóbor természete és különösen elvei miatt családjával meghasonlott (ne neked, testvéri szeretet!), leginkább anyjával (ne neked, negyedik parancsolat!), aki az ő falusi egyszerűségében fia törekvéseit nem méltányolhatta eléggé. Szegény, szegény Lázár, de szánalomra méltó a te infámis tudatlanságod: hiszen Jézus anyja, Mária, kékkötényes háziasságában fenköltségre felülmúlja az egész örökkévalóság csipkés, fodros, naftalinillatos asszonyait — együttvéve. Mit szólsz ehhez, Lázár? Okosat: — Napokon át vitatkoztak Jochanannal (Keresztelő sz. János) Jochanan oktatta Jézust (Nem tollhiba ez Lázár?) s az eleinte félénk galileai nemsokára oly előrehaladást tett (ejnye, ejnye!) az előtte még ismeretlen (no, no!) tanokban, hogy Jochanan tanitványai az ő mesterük elsőbbségét félteni kezdték . . . Jézus ekkor a Jochanantól nyert tudománynyal és bölcsességgel megindult — zsidóföld meghódítására. Valamit azonban, nemde Lázár elvtárs? kifelejtettem, pedig Lazáriában erre is nagy súlyt fektetnek, hogy tudniillik Jochanan „új perspektívákat nyitott meg Jézus fejlődésében.

u S Jézus politikai forradalmárrá lön. (A vörös nyakkendőt nem kegyed kölcsönzé neki, Lázár ?) — De a nők is szívesen fogadták Jézust (eszem a zúzáját Lázár!) három-négy hűséges galileai nő kisérte állandóan, köztük magdalai Mária . . . akik közül némelyik gazdag volt és vagyonukkal lehetővé tették, hogy a fiatal mester gondtalanul álmainak élhetett . . . Pardon Lázár barátom, nem valami hallucináció ez — valamely kezdő piktorról? De még egyszer és utoljára pardon. S hogyne lett volna Jézus szociáldemokrata. Vájjon nem ő monda: — A munkás méltó az ö bérére! (Azt azonban már nem tette hozzá, hogy ebből a bérből a munkás hatosokat — még pedig sok hatosokat — köteles Bokányiéknak beszolgáltatni s kutyakötelessége előfizetni a Népszavára . . .) így van-e Lázár? Ekként Jézus valóságos népvezér lett. (De hisz akkor Jakabnak hivták volna, Lázár ? !) Az se kutya, Lázár, mikor ön megírja, hogy Péter a gyönge fizikumú s bizonyára gyönge lelkű Jézust lassankint megbarátkoztatja a halál gondolatával (Fene gyerek maga Lázár!) s a gyermeklelkű Jézus bízott Péterben: hatalomravágyó törekvéseit nem is sajdította. (De szeretném én magát megismerni, Lázár!) Még csak kettőt az aranyköpetek közül — Pilátus feleségének is tetszett az érdekes ember (Nagy lurkó kelmed, Lázár). — Jézus halálakor a sirok megnyilának. Ezek a sirok a bányák tárnái voltak (leleményes ember magácska, Lázár!) melyekből a munkában elvánnyadt, ónarcú emberek (maga is ónarcú lehet Lázár István!) a „halottak" kiszálltak, hogy vezérük haláláért bosszút álljanak . . . Én másként gondolom, Lázár! Talán ön tölti drága idejét földalatti tárnákban, úgynevezett lebujokban, melyek önt lelki szemeire igy megvakították. Lehet. Pedig ez nem jól van igy, Lázár. — Lazare, veni foras ! Bujj föl, Lázár István ! Deák Antal. * A tisztességérzet fájdalmasan vonaglik bennünk a félrevezetés durva szavainak hallatára s a történelem tényeivel vakmerően dulakodó tudatlanság mosolyt csalna ki ajkunkra, ha nem tudnánk azt a sajnálatos tényt, hogy sok félrevezetett munkás olvasva a szociáldemokrata Lázár István