ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-06-05 / 23. szám

XV. évfolyam. Esztergom, 1910. június 5. 23. szám ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Szerkesztők; ROLKÓ BÉLA és DVIHALLY GÉZA. Kéziratok a szerkesztőség-, előfizetések a kiadóhivatal (Szeminárium) cimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Esztergom, 1910. június 4. — A 40 napos vizözönnek vége; alig néhány napja megdagadt a szóáradat. Ma már egyes pártok bukásának gyásztorát ünnepelhetjük. Van külön bankos, ki az általánost nem akarja és viszont; van dualista, ki a titkosra esküszik; van néppárti, ki Kossuthékhoz húz; van Justh-párti, ki a néppárt elveinek udvarol. Szent Isten, milyen káosz! A 40 napos vízözön alatt sok részletigazságot hallottunk, de összefoglaló egységes gondolatot keveset vagy éppen semmit. A kezdetnél egy irány mutatkozott: a király és a nemzet konfliktusának megszüntetése, a parlamenti anarchia megtörése, a közjogi szőrszálhasogatások és a szavak hüvelyezésének beszüntetése, a józan nemzeti munka. Erőgyűjtésről regéltek az emberek, nyugalom, béke, produktiv munkáról diskuráltak. Később minden, mint az ár, elöntötte a virágos réteket. Érdekcsoportok alakultak ki. Az ár vissza ment megszokott medrébe s a visszamaradt iszaptenger csúfondáros alakot kölcsönzött a fórumnak ; a józan munka a jelöltek duelluma lett. A zavaros helyzet tisztulásának processussa helyett a féktelen szenvedély kitöréseinek ijesztő képe tárult a komoly figyelő elé. Partikuláris érdekek, jelszavak, s alanyos elvek képviselői lepték el a küzdelem terét. Igy a béke nyugalmáról, a józan nemzeti munka zavartalanságáról beszélni ma is könnyelmű dolog. Mi lesz? Kérdések kérdése. Egy bizonyos, hogy a „honszeretet s nemzetiség — gyúpontja ezer nemes és nagyszerű erénynek, kitől e kettőt elragadtátok, azt erkölcsileg megöltétek." Nagyok! ne bolondozzatok, de másokat se bolonditsatok, hanem dolgozzatok, mert egyébként Petőfi szelleme megismétli a magasban fölöttetek egykori dalát: „Dögtestetekre hollók szállanak, Mert nem lesz és ne légyen ember az Utálat miatt, aki eltemessen; A holló gyomra lesz majd sírotok És szemfödőtök a népeknek átka." Tatárjárás után. Egyszer -volt tiszta választás Magyarországon a nyilvános szavazás korszakában : 1905-ben! Akkor megmutatta az ország választóközönsége, hogyan érez, minő többséget kíván. De minő ellentét 1905 és 1910 között. Mint a Quartalsäufer visszatért a magyar földműves nép a negyvenéves liberális kormányzat által belénevelt bűnös szokásához : legszentebb politikai jogának, a választójognak árubabocsátásához, melyből a koaliciós kormány egy pillanatra ki tudta emelni. De mintha nagy „hősiességében" megerőltette volna magát, hogy egyszer a parlamentáris kormányzás megszületése óta „lelkesedésből" és „szárazon" választott, ezúttal tömegesen előre kijelentették, hogy „oda szavazunk, ahol fizetnek". Bécsben és a kormány részéről mesterségesen készítették az 1910-iki választást, mely az 1895-iki választással egészen egysorba helyezhető, sőt azt a vesztegetés terén messze felülmulta. Az osztrák udvari és kormánykörök mesterségesen lejáratták a koalíció óriási tekintélyét és népszerűségét, a sok huzás-halasztással és meddő kísérletezéssel. Az Ausztriára nézve veszedelmes nemzeti többségtől okvetlen szabadulni akartak, s azt tudták, hogy a régi liberális elemben mindig találnak szolgálatkész bérszolgákat, kik a hatalom birtokáért készek lemondani az ország jogos igényeiről. S a választóközönség műveletlen része, mely nem ismeri a százados osztrák politika titkos rugóit s kipróbált cselfogásait, a koalícióban kereste a liberálisok uszításai nyomán a hibát. Ehhez járult azután a példátlanul hosszura nyújtott három hónapos választási előkészület, mely alatt törvényszerüleg folyt az etetés-itatás, a nép rendszeres demoralizálása. De a fő-adutot utoljára hagyták: a pénzt.'Soha még választáson annyi pénz nem folyt, mint a jelen választáson. A kormánypárt milliókat folyósított. S a politikailag, éretlen földműves nép nem gondolta meg, mily drágán fizeti vissza a 'kormánynak a Judáspénzt, miért legszentebb politikai jogát, melyért lelkiismerete, hazája és az Isten előtt felelős, eladta. Hisz csak a hadügyi költség többlete, melyet a Khuen-kormány Bécsnek megszavaz, ötszáz millióra rúg! Oly botrányosan „jól" sikerült a munkapártnak választási manővere, hogy maguk a kormány vezérei „csodálkoznak" a nem remélt többségen. Zichy János miniszter is, az egykori néppárti „csodálkozik" a néppárt fogyatkozásán, mint „csodálkozott" egykor Pilátus Krisztus kimultán. A régi ellenzéki kerületek mümungó választópolgárai nem tudnak örülni a győzelemnek, érzik bűnük súlyát. A munkapárti képviselők nagy tömege az önelégültség mesterséges mosolyát erőlteti ajkára, mert vihart érez a levegőben! Biz a megtépázott 100 főnyi ellenzék szemére fogja lobbantani a lomha többségnek a szemérmetlenül megvásárolt mandátumokat. A Rakovszkyak, Szmrecsányiak, Polónyiak tüzetokádó oroszlánokként jönnek vissza a parlamentbe s ha a költségvetést át is engedik, tovább egy tapodtat sem engedik a jelen kormányt, hanem a technikai obstrukció minden fegyverével, mely ily szemérmetlenül megvásárolt többséggel szemben jogos, megakadályozza minden léptét. Mit gondol a külföld a magyar nép politikai érettségéről a történtek után, főkép az 1905-iki és 1910-iki választások óriási ellentmondásai után. Hát hiszen a müveit nyugat már rég tisztában van azzal, hogy a Balkán népeit s OroszorAZ „ESZTERGOM"' TÁRCÁJA. Oberammergaui passiójáték. //

wk vallásos drámák a középkorban a nép között Németországban, különösen pedig Bajorországban nem voltak szokatlanok. Hiszen egészen biztos, hogy a passiójátékot több mint hatvan bajor helységben játszották; a vallásos dráma magánál a müncheni udvarnál is nagy kedveltségnek örvendett. Tehát bajosan téved, aki azt hiszi, hogy Oberammergauban 1633-ban nem uj dolgot kezdeményeztek, midőn a borzalmas dögvésztől indíttatva azt a fogadalmat tették, hogy minden tizedik évben hála és tisztelet jeléül szinrehozzák Jézus szenvedésének történetét. Ezen fogadalmat 1634-ben váltották be először. Azóta a játék története nagyon változatos, míg az úgynevezett fölvilágosultság teljes kiirtására törekedett. Csak 1811-ben Lajos trónörökös közbenjárására adták meg az engedélyt, hogy újra szinrehozzák. Ugyanebben az évben P. Weiss Ottmar újra feldolgozta a szövegét, amely lényegében a mai napig -megmaradt. Az idén tehát bizonyos értelemben 100 éves jubileumi előadás lesz, annál is inkább, mert három évvel később, 1814-ben Dedler Rókus tanitó korának oratóriumstilusában „passiózenét" szerzett hozzá, melyet 1899-ben Feldigl Nándor, 1909-ben pedig Vittmann Lajos népiskolai tanitó átdolgozott. Azt szokták mondani, hogy az oberammergaui öt évig „a mult passióról" (igy nevezi a játékot) beszél, ez időtől kezdve minden fiatalnak és öregnek mindig a következő játék forog az eszében, A Jelenleg ismét elérkezett az idő, midőn ez egyszerű falusi színészek, kik a régi játékok hagyományaiban nőttek fel, nemcsak az ammertali földieik előtt, hanem nemzetközi nézőközönség előtt fogják bemutatni művészetüket. Természetes, hogy nem a modern színházi kritikát kell alkalmazni rájuk. Folyta évi május 11-én tartották meg az általános próbát, melyre a falubelieken kivül az állami és városi hivatalok mellett az országgyűlés két háza és a sajtó volt hivatalos. <Áz előbbiek az nap külön vonaton indultak Münchenből, mig a bel- és a külföldi sajtó képviselői már kedden siettek külön vonaton a hires plébániára; csak kis részük igyekezett a falut automobilokon elérni, melyeket Schenker és Tsa utazási iroda bocsájtott rendelkezésükre. Ez iroda a játékok idejére München és Oberammergau között rendes automobiljáratot rendezett be. A vendégek estefelé érkeztek a faluba. A szakadatlanul szemerkélő eső dacára nagy élénkség uralkodik'a faluban késő éjszakáig. A müncheniek és a falubeliek többségben vannak ugyan, de azért tekintélyes a nemzetközi elem is. A szomszédos tiroliakon kivül számos angol, francia sőt amerikai is van jelen. A tömeg meg-megáll a kirakatok előtt, amelyek szép faragványokkal, mert Oberammergau arról hires, hogy a főszereplök fényképeivel és egyéb emlékekkel vannak telerakva. A falu közepén levő vendéglők túlzsúfoltak és még mindig lehet egy későn érkező idegent látni, ki sietve és izgatottan keres szállást. Mikor a sötétség ráborul a körülfekvő hegyekre, fölhangzik a „török zene" ; a zenészek katonalépésekben vonulnak a falu girbe-görbe utcáin. Sokáig tart, mig minden elcsendesül s a falubeli és idegen nyugodni tér és a jövő nagy napról álmodik. Végre felvirrad a várvavárt reggel. Még a nap nem kél, már felélénkül minden ház. Reggel hat órakor kezdődik az istentisztelet. Kár, hogy az egész éjjel havazott s reggel lábnyi hó fedi az utakat és tereket. A hegyeket alig lehet látni, a köd fedi el őket. De ez nem tart vissza senkit a szinházbamenéstől. Kendőkkel, pokrócokkal védekeznek a kegyetlen időjárás ellen, amely még nehezebben viselhető a hosszú játék alatt a hatalmas nézőtéren, amely nyugat felé nyitott, hanem a nedves szél szabadon éri. Mindennek dacára a csaknem 4000 ülőhely közül alig marad egy-kettő üresen, midőn a mozsárlövés a játék kezdetét jelezte. Csöndes, harmonikus hangon kezdődik a nyitány; a nagy nézőtéren lassankint nyugodt lesz mindenki ; a négyezer főnyi tömeg feszült figyelemmel irányozza tekintetét a színpadra, ahol a függöny mögött a közreműködök összegyűlnek a lelkészük körül és egy Miatyánkot imádkoznak. Egyszer csak elnémul a zene". Lassan és ünnepies komolysággal kivonulnak a védőszellemek, azaz a kar, a színpad elejére ; megkezdődik a passiójáték, a fenséges és megható dráma, aminőt az