ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-05-22 / 21. szám

lasztani az embereket, testvért a testvértől, apát a fiútól". S minden igaz keresztény meg van róla győződve, hogy manapság a politikai szinvallás, pláne keresztény politika terén : modern konfesszorság és vértanúság. Mindezek után praktikus konklúziónk hasonló a legutóbbi katholikus nagygyűlés alkalmával mondotthoz: ne monopolizálja az Országos Kath. Szövetség elnöke a kath. nagygyűlés elnöki tisztét, de ne foglalja le maga és politikai iránya számára egyetlen krajcáros napilapunkat! Az „Uj Lap" űnanciális vezetése jelenleg igen ügyes kezekben van. De ez egyedül még nem üdvözít. Keresztény lapnál a fődolog a hamisítatlan, kiforrott s megingathatlan keresztény irány mindenben, s főkép a politikában. Minden lap szellemi irányításában a döntő szó a laptulajdonosé. Ajánljuk az Uj Lap Részvénytársaság sürgős összehívását (mig a részvényesek nagyobb része még életben van!) hogy a lap politikai irányára nézve a marsrutát kiadja, és a lap tulajdonjogát (mi egy lap legfontosabb ügye) a jövőre nézve biztos révpartra terelje. Censor. Vaszary Mihály. A néppárt Esztergom megyében zászlót bontót s a dorogi kerületben Vaszary Mihály nevével indul a harcba. Végre egy, a kerülethez illő komoly és tartalmas jelölt. Úgynevezett vir strenuus. Paizson vagy paizzsal jön-e vissza, június 1-én tudjuk meg. Már az maga, hogy Vaszary névvel indul a párt a küzdelembe, a néppárti politikára nézve elismerést jelent. A frissítő, az elevenítő és a szabad fuvalmát jelenti, hogy ime a néppárton való működés nem lehet akadály a felsőbb tényezők előtt se. A jelölt egyénisége a nagy nevet kristályos formába önti és elválaszthatlanná teszi attól a korrekt jellemet, a szeretetreméltó modort, a nemzeties politikai tudást és a keresztény felfogást. Ezek magukban véve is oly szerencsés tulajdonok, melyek Vaszary Mihályt még a más párteivet követők előtt is keresetté és rokonszenvessé teszik. Nem a quieta non movere elv az ő jeligéje, hanem Madách Ádámjával a munka hevében és örömében találja ambícióját, abban a munkában, mely saját meggyőződéséből fakad s nem lidércfény vagy délibáb, hanem aktivitás és haladás. Vaszary Mihály lelkülete nincs ünneplésre berendezve, mert nem azt nézr, hogy mit végzett, hanem hogy mit kell és fog elvégezni. Még nem tett meg mindent, amit tud s úgy érzi, ezentúl lesz csak alkalma megmutathatni mindazt, ami benne van. Hogy a jelöléssel életében forduló ponthoz jutott, az nem tőle függött. Hivták és ő eljött helyt állani s áldozatot hozni azon politiprédikációt tartva mindkettőnk részére, hogy miként viselkedjünk egymással szemben, hogy szeretetünk, s kölcsönös becsülésünk tartós legyen. Aladár, férfias energiával mindent megígért, mi boldogságunkra vonatkozott s én bizalmam tiszta szent hitével éreztem, hogy minden pillanatát derűssé, megelégedetté fogom varázsolni. Május elseje volt kitűzve esküvőnk napjául. Anyám learatta kertünk összes virágait, hogy a templom főoltárára helyezze, s annak illatárja között szálljon eskünk az Égbe — melynek fontos mozzanatát valaha elfeledni vagy megszegni a legvakmerőbb szentségtörés lenne — s midőn narancsvirág girlandokkal ékesített ruhámban a szentély zsámolyához közeledtem — éreztem, hogy fehér öltözetemmel azonos patyolat tiszta szeretettel mondom el az életbevágó „igent", s nemcsak az egyház törvényei, de isteni Biróm is megerősítheti annak igazságát. Remegve s teljesen átérezve e magasztos pillanatot — emeltem ujjamat a feszületre — az általam ápolt gyöngyvirágok még mosolyogtak egyszer reám s búcsú könnyeimet letörölve elváltam mindenkitől — ki drága volt — kik életem fölött oly gondosan őrködtek. Leánykori bútoraim vártak asszonyi lakásomban, minden megszokott kedves tárgyamat magam kő-" sőt anyám ágyam mellé függesztette kis vaskeresztet is, mely előtt szajkolásanultam a „Miatyánk"-ot anélkül, hogy 'szem felfoghatta volna annak magaszE kedves, s leányálmok, ihletétől káért, mely szivével 18 éve összeforrott. Más vallású polgártársainak szeretete mellett vallja, hogy a kereszténység a nemzeti szellem életének a betetőzése. A nemzet politikai egyénisége elhervad, ha gyökerei nem nyúlnak a kereszténység talajába. Vallja, hogy nem nemzetközi gondolat importjával, hanem belülről, a haza talaján nőtt politikai evolúcióval kell elmélyíteni nemzetünk boldogitását. Közjogilag kerüli a tusákat s a 67-es kiegyezés feladatának azt tekinti, hogy a meglevő kereteket a kiegyezési törvény szelleme szerint kitöltsük. Hite szerint, a 67-es politikát azért kell követnünk, mely megszerzi a hatalmat s ezzel kezünkben ha lassan is, de minden zaj nélkül, okos szivósággal, fokozatos haladással még közjogi vívmányokat is ki tudunk vivni, ugy, hogy annak idején az, amit 48 idealizmusa szivünkbe beékelt, önként fog ölünkbe hullani. Épen e miatt a néppárt közjogi taktikáját abban látja, ha a 67-nek nemzeti tartalommal való megtöltésén fáradozik. Legyen az a munkapárttal szemben a nemzeti szellemű 67-es közjogi párt. A választói jogot, mely ütköző pontja a jövő parlamenti csatáknak, ugy kívánja Vaszary Mihály megvalósítani, hogy a magyar faj szupremáciája biztosítva legyen s politikánk magyar jellege föntartassék. A katholikus autonómiának létrehozását sürgős kötelességnek tartja, nemcsak azért, mert a katholikusoknak ehhez joguk van, hanem mert az autonómiával vallási életünk gyakorlati intenzivitását is elő akarjuk mozdítani. Közgazdaságilag, mint anélkül is hivatásos gazda, természetesen agrárista, a OMGE programmja alapján, a kisemberek érdekeinek felkarolásával. Elodázhatlan programmpontja, hogy a gazdasági kérdések a magyar politika vezérlő tényezői, mert az ország vagyonosodásához és a nemzet politikai súlyához csak a gazdasági megerősödés után juthatunk. Ez Vaszary Mihály, a politikus. A politikai hitvallást nem elég vallani, meg is kell tartani. A megvalláshoz elég a bátor.ság, a megtartáshoz már nagy, kitartó erély és nemes kiforrottság szükséges. Sok mindent lehet a véletlen esélyeire bizni, kivéve a nemzet sorsát érintő politikát. Az igazi politikusnak épen azért a bátorságot mértékletességgel, a modern érzéket történelmi érzékkel, a haladásban való energiát politikai tapintattal s a néplélek ismeretével kell párosítania, mert ezek hijján jó magot vethet, de rosszat arat. Ilyen rutinnal tudjuk csak megtartani azt, amit lelkesedéssel zászlónkra irtunk. A huszadik század nagy küzdelmei úgyis mindenütt a konzervatív és radikális nézőpontot követő párpoétikus környezet, három évi zavartalan boldogságról tanúskodik, midőn gyengédséget diktált minden gondolat s örök szeretetet vált cserébe. Ma. Az idő csak három röpke évet mutat, s rohamos öregség nehezedik lelkemre — jelen szenvedéseim nem tudnak visszakalauzolni a múltba, hogy Aladárt szent esküjének fénykörében láthassam. Azt hiszem, csak álom hurcolt az oltár elé — hallucináció volt az ott elhangzott igéret — a stóla, mely hivatva volt kezeinket egész életre összekötni — ketté szakadt. Tudom, hogy szivét, gondolatát más nő tölti be, megdöbbenésem s e hihetetlennek vélt csalódás percében, kutattam az okot, de a legparányibb önvád súlya nélkül kellett elfogadnom, méltatlan fájdalmaim összes sebzéseit. Látom a nőt, kinek láttára arca felvirul s körülöttem szótlanul bolyong egy idegen ember — gyáván titkolva, hogy megszűnt szeretni. Ez a ma! S midőn a kétség könnyei között — megszáll egy-egy bűnös gondolat — menekülve rohanok kis vaskeresztem elé — hol most már értelem, világosság ragyogja be imádságomnak szavait, s felülemelkedve e lét összes sivárságain, a letiprott igazságnak érzetével — egy más világ számára igyekszem tiszta s méltó maradni. Gladiolus. tok között folynak le. Ez az élet levegője, mely áthat mindent, a saját elvei szerint formáljaát a hadakozó feleket, átalakítja és szüli ujjá a politikusokat. Hiába beszélünk és tusakodunk 67 és 48 körül, a század ezen levegője hozzánk is benyomult már, recsegteti-ropogtatja a közjogi falakat és pártjaink, politikusaink talán akaratuk ellenére már ebben a keretben csinálják a politikát. Tisza és Lukács a munkapártban, Kossuth és Justh a függetlenségi pártban, Zichy Aladár s Giessvein Sándor a néppártban a konzervatív és radikális politika exponensei. Vaszary Mihály ebben az alakulásban a nemzeti erőt konzerválok táborában van s szive egész meleg érzése együtt dobban, hogy meg is tartsa azt, amit politikai hitvallásába foglalt. Nem azért néppárti, mintha merev felekezeti alapon állana, hanem azért, mert a vallásban nagy erkölcsi tőkét és szövetségest lát a nemzeti konzerváló politika kialakulására. És mert a néppárt, az összes fennálló pártok között egyedül védi a vallásos szellemet, csatlakozása e párthoz, természetes következetesség. Az ilyen politikai hitvallás mindenkorértékes és igaz lelkű, mert a történelem számtalan esetben igazolta, hogy a vallást respektáló politika megóvja a nemzetet a túlzó aberrációktól, beleneveli a konzervativizmus világnézetébe és a jogok mellett ugy a fejedelemtől mint a polgártól kötelességeket is követel. Azt az összhangot, melynek meg kell lenni a hit és a tudomány, a társadalom lelki békéje és a haladás, a nemzet lelkiismerete és munkássága között, csakis az a politikus képviselheti, aki maga is át van hatva a vallás nemzet-fenntartó hatalmas és erős hivatásától. K. — Egy tószt. A Kálmán Gusztáv párt pünkösdi bankettjén, egy városszerte kinos feltűnést s megbotránkozást keltő eset történt, mely egyben igazolja azon föltevést, hogy a helyi munkapárt megtűri sorai között a kétségbeesett eszközökkel való hadakozást is, nem válogatva meg korteseinek ki és minemüségét. Állítólag 200-an valának a vigadók, élükön a jelölttel, a megye főés alispánjával és egy prelátus kanonokkal. Az ilyen összejövetelt természetesnek találjuk s váljék minden párt egészségére. Elvárható azonban, hogy egy nagyobbrészt úri emberekből álló ebéden oly hang uralkodjék, mely a tisztességes közhangulatot még az ellentétes pártelvek között se bántsa. A botrányos eset, ami ezen pártbankettet is megbélyegezte, abban kulminált, hogy egyik tószt dr. Fehér Gyula kanonok s függetlenségi jelölt nevét oly sértő és felháborító kifejezésekkel vonta be, amelyeket reprodukálni jóizlésünk tiltja. A tósztozóval nem foglalkozunk, erre nem méltatjuk, de nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy tósztját azok, akiknek erkölcsi kötelességük lett volna, erélyes visszautasításban nem részesítették. Nem azért, mintha Fehér Gyula ismert szeplőtelen múltja és puritán jelleme erre rászorult volna, de a forum dekóruma a társadalmi köztisztesség, nemkülönben a testületi kollegialitás és összetartás szempontjából, ilyen tósztot olyan helyen meghallgatni és megtűrni nem szabad. A legutolsó úrikaszinó se hagy ilyesmit megtorlás nélkül. Ha én pap vagyok, menten ott hagyom azt a társaságot, megszakítom a pártközösséget, leszólom istenigazában azt a tósztozót, mert lelkemet méltán felháborítja, hogy egy tisztes kollegámról pártom vezetői előtt igy lehet beszélni. Helytelenítő közbeszólásnak nincs hatása, mint nem is volt, ilyen eseteknél energikus tüntetéssel szükséges fellépni, hogy a példa vonzó és a sértőre megbélyegző legyen. Sajnáljuk, hogy a kartársi fellépés ilyen momentuma nem ragadhatta magával a jelenlevőket, ami pedig az ügyre magára a legelemibb kötelesség lett volna. A katonatiszt, a köztisztviselő megvédi kollegáját, ha jelenléte nélkül sértik. Semmiféle ellenszenvnek, politikai tusának nem szabad annyira elfajulnia, hogy a kollegát a nyilvánosság előtt meg ne vallja. Hová jutunk, ha a hidra fejére nem taposunk s félünk tőle? De a forum dekóruma szempontjából súlyos mulasztásnak kell minősítenünk, hogy a vármegye főispánja s különösen alispánja eltűrte hallgatagon azt a tósztot. Az alispánnak tudnia kell, hogy mit köszönhet Fehér Gyulának. Az alispánnak éreznie kellene, hogy az alispáni székbe a koalíció