ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-05-22 / 21. szám

emelte, melynek Fehér Gyula vezértényezője volt. Az alispánnak emlékeznie kellene a Gyapay Pál beiktatását követő bankettre, arra a bizonyos lelkes bankettre, ahol Fehér Gyula őt felköszöntve, az alispán úr igen szép szavakkal, amikhez igen ért, mintegy fogadalmat tett, hogyha mégegyszer olyan idő jönne el, amikor mindnyájunknak el kell menni a nemzeti ügy küzdelmébe, ö is ott lesz... És ma ? Elmondhatja az alispán is, aki főrendezője az ellenzéki jelöltek ellen -való kortes akcióknak „Hová lettél, hová levél lelkem ifjúsága"? Négy éve hogyan gondolkozott, milyen párti volt az alispán ? Ilyen változásra eddig Esztergomban csak az időjárásban van példa. Az alispán úr azonban szereti a változatosságot, a bankettekben is, a hálában is, az Ígéretek megtartásában és a partelvekben is. Ha pályadijat tűznének ki az alispán pártmivoltának bebizonyítására nézve, azt hisszük fejtörés nélkül még egy elemi iskolai gyerek is megnyerné. Igy bizony nem csoda, hogy nem mert azzal a tószttal szembehelyezkedni. Cuncti. Politikai apróságok. Bánffy Dezső báró a maga változatos politikai vándorlásában eljutott a Vlád Aurélok, Lukács Lászlók és Justh Gyulák sok giz-gazzal felfordult csúfondáros eszmei területére. Ideges türelmetlenségének egész arzenáljával vonult föl Kassára, hogy az általános, egyenlő és titkos választó-jogi liga vándorgyűlésén elnököljön. A ravasz székely régen egyedül áll ott a politikai világban, mert a sok változás legbensőbb barátait is elidegenitette tőle. Ma még Magyarországban egyesek a magyarság által inspirált féktelen szenvedélyeit bámulják. Azt azonban erősen hisszük, hogy e keveseket is elforditotta tőle a nemzetköziség eszménye. Ezen újabb kirándulása, a nagy valószínűség szerint, a komoly számbavehetőség utolsó stációja, mert legutolsó barátai között ő többé nem vezér, hanem élettelen eszköz és oktalan cégér. Mi felkiálthatunk: egy Koriolánuszszal több, akit a volszkok agyon fognak verni. Nem lesz kár érte, mert ebben a szerencsétlen, meghasonlott országban eggyel kevesebb lesz azok közül, kik politikai szereplésükben a sikert és a hatalmat mindig mód nélkül szomjúhozzák. Apponyi jászberényi beszéde, mint kritika, éles és szellemes volt, mint függetlenségi programm, rendkívül érdekes. Kimondja, hogy a mai politikai viszonyok szerint ellenzéki programmot adni rendkívül nehéz dolog. Miből az következik, hogy veszett állapotok vannak nálunk, hol még olyan elsőrendű európai kapacitás, mint Apponyi, sem tud eligazodni. A jelenre vonatkozólag azt mondotta, hogy a kormány programmja még teljesen ismeretlen, sőt azt sem tudni, hogy a kormánypártban ki fog fölülmaradni; a radikális Székely-e, vagy a konzervatív Zichy, az óvatosan üdülő Lukács-e, vagy a tűzokádó Tisza? Egy biztató van a programmbeszédben, hogy ellenőrizni fogja a kormány egész működését, főként a belügyi kérdésekben; résen lesz, hogy a nemzetiségekkel való kacérkodásnak ne legyen kapituláció a vége; hogy a népoktatási törvények végrehajtassanak; hogy az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtására vonatkozó akció abba ne maradjon és hogy a kath. autonómia napirendre kerüljön. A választó-jog körül a szociális igazság érvényesülését kívánja, de a nemzeti törekvések sérelme nélkül. Az obstrukciós fenyegetést helytelennek tartja. Boldog jászberényiek, kiket ilyen kaliberű politikus képviselhet ! Kazy Józsefet Félegyházán lelkes, nagy tömeg várta és fogadta. Olyan jelentéseket olvastunk a nagyobb politikai napilapokban, hogy önkéntelenül dalra nyílnak ajkaink: „Károg a Holló a jegenyén. Azt mondják, nem leszesz az enyém, akármit beszélnek, tied leszek én. Károg a Holló a jegenyén." És a „Magyarország" e közben kesereg a haza szomorú sorsán. „No lám, ugy-e, hogy igazam van?" Khuen miniszterelnök a Morzsányi-féle lakomán beszédet tartott. Konciliáns hangja meglepett. Egy mondata azonban éket vert a fejembe. Azt mondotta: „Mikor az új 67-es kormány megalakulásáról volt szó, akkor sokan vitatkoztak a párt elnevezéséről. Lehet, hogy rövid idő múlva nemcsak azt konstatálhatjuk bátran, hogy 67-esek vagyunk, hanem azt, hogy szabadelvűek vagyunk." A párt megalakulásánál nem merték felvenni a „szabadelvű" nevet, de majd a választás után, ha a többség esetleg mégis meg lesz, akkor a „nemzeti munkapárt" nemcsak 67-es, hanem „szabadelvű" párt lesz. Tehát mégis csak a régi szabadelvű párt feltámasztásáról van szó. Feltámad-e? Attól függ, képes lesz-e a maga lábán megállani, vagy pedig abszolút kisebbségben maradván, kénytelen lesz egy újabb koalícióra támaszkodni. Egy adoma jut itt az eszembe. A hideg miatt megdermedt majmot meleg helyre vitték s midőn az éledező állat látva, hogy az ember a markába lehel, kérdé: Miért cselekszi ezt ?" A válasz ez volt: „Mivel a kezem fázik." Alig mondotta ezt az ember, máris erősen fújja a forró pépet. Hát ezt miért fújod, kérdezte kíváncsian a majom. „Mivel igen meleg", mondotta az ember. No barátom, mond a majom, akinek a szájából egy időben hideg és meleg jő ki egyszerre, azzal én egy födél alatt nem lakom. A majom megköszönte a szállást és odább kullogott. Kíváncsian lesem a fejleményeket, mikor fogják az új pártalakulásnak a konzervatív politikai jellemek a képmutatás miatt felmondani a szállást? Vagy a politikában sokkal többel szoktunk kezet fogni, mint a közéletben ? * * * A Justh- és Khuen-féle kakas-viadalomban egy megfontolandó politikai esemény közbe játszik. Andrássy Gyula gróf a kassai mandátumra, hol külföldi útjának tartama alatt Justh-párti képviselő-jelöltet léptettek föl, nem reflektál. Ez eddig rendjén van, mert olyan politikai nagyság, mint Andrássy, béka-egér harcot nem vivhat a mandátumért. A dolog tulajdonképpen való oka nem itt fekszik, hanem ott, hogy a kassai mandátum megszerzésére fölajánlott kormányhatósági patronázst igénybe venni nem akarta, mert senkinek sem akar politikai elhatározása tekintetéből lekötelezettje lenni. Ezt tartjuk mi önérzetes politikai megnyilatkozásnak. A politikai zsúrokon, a politikai Stanci nénik is azt susogják a fehér abrosz mellett, hogy ezen elhatározásnak mélyebben fekvő politikai okai vannak. Mesét mondunk. Andrássy Gyula külföldi útjáról megtérve, Tisza István gróffal tanácskozott. A találkozás helyén, a ruha-szekrényben elbújt szemfüles riporter elárulta, hogy a két államférfiú között semmi nézeteltérés sincs. Egy másik szemfüles riporter pedig úgy értesült, mintha Kossuth és Apponyi bevételével, Khuen háta megett, egy újabb, Andrássy-TiszaKossuth- és Apponyi-féle koalició volna kialakulófélben, melynek az volna a célja, hogy úgy a parlamenti obstrukciót, mint a választási obstrukciót veszedelmes munkájában meggátolja. A magyar közmondás azt tartja, hogy a mese sok igazságot tartalmaz. * * * A választásokat kurták s igy egy hónap múlva, ha az Isten és a Korona úgy akarja, gyönyörködhetünk abban, hogy az öreg gyerekek hogyan fogják egymást a t. Házban megtépázni. Látványosság tehát lesz bőven, mert Justh, ha kisebbségben marad, obstruálni fog. Khuen pedig, ha ő marad kisebbségben, ismét felolvastat egy királyi rendeletet és újra röpülnek a törvénykönyvek és téntatartók. Boldog Magyarország, hol közpénzen komédiás bódét tartanak fenn, hogy a nép nyomorát ne érezhesse, hanem bámulja nagyjainak éretlen dulakodásait. Panem et circenses, kiáltotta egykor az elerkölcstelenitett római nép, mert kiszedegették tervszerűen kezéből a tisztességes megélhetési módokat, s mert a nemesebb érzelmeket szivéből kiemelték. Éhes volt; látványossággal csillapította éhét. Magyarországot szintén az egészséges lelki és testi táplálék hiánya sorvasztja, adnak neki saját pénzéből látványosságot a politikai fórumon, hogy nyomorának tudata olyan élesen ne égesse hazafias szivét, lelkét. Áldori Viktor hallod ezt? Nem jól vigyázol Magyarországra; a „Nap" protuberanciáinak — tüzes kifakadásainak szemléletében túlságosan elmélyedtél, pedig tudnod kellene, hogy ha Kossuth Lajos ma élne, Pikier Győző helyett tereád bizta volna Magyarország felügyeletét. Ügyelned kellene a hazára, mert a JusthKhuen-féle kettős obstrukció csóvája tényleg mérges gázokkal van telítve. * * * Egy garantirozatlan hirt kell ismét leközölnünk. Azt beszélik, hogy Dömösön a róm kath. elemi népiskola ellen akna-munkát folytatnak némelyek és hogy a munkások napibérét a helyhatóság emberei hivatalból folyósítják. Azt beszélik, hogy a helyhatóság legfőbb kortesfogása az, hogy, ha a munkapárti jelölt fog győzni, ez összes erejét a dömösi róm. kath. elemi népiskola államosítására fogja kihasználni, mert a katholikusok közterheit könnyíteni akarja. Ezt a kortesfogást, mint beszélik, a jegyző és a községi biró találta ki. Ha ez igaz és nem tisztán pletyka, akkor a vármegyei központi hatóságnak mégsem volna szabad büntetlenül hagyni azon hatósági személyeket, kik nemcsak hivatalos állásuk tekintélyét viszik be a választási harcba, hanem nem restelkednek attól sem, hogy egy felekezet ősi jogainak elkobzására vetemednek. Mi nem azért szellőztetjük meg itt a dolgot, mintha a dömösi helyhatóság egyes dühöngő elemeinek áskálódásaitól féltenénk az iskola kath. jellegét, mert ennek elkobzásához ész, tekintély és vagyon kell, hanem mert csúnya dolognak tartjuk azt, hogy éppen katholikusok vetik be a tüzes csóvát az értelmetlen tömegbe. Utánna fogunk nézni, hogy ez a híresztelés tényleg igaz-e és akkor ki fogjuk tanitani azokat, kik állásukkal és hatáskörükkel visszaélnek és olyanba ártják be magukat, mihez voltaképpen semmi közük. Gondunk lesz rá, hogy információkat szerezzünk be arról, vájjon nem volna-e jobb az, ha a hatáskörüket túllépő hivatalos közegek saját hivatalos ügyeiket végeznék úgy, mint illik és dukál. Skíz. — Justh Gyula megfenyegette Khuent, hogy, ha kisebbségben maradna, megobstruálja a munkapárt, illetve a többség józan munkáját. Khuen most revanchirozott, egyik fővárosi jelölt tiszteletére tartott lakomán kijelentvén, hogy „ha egyszerre nem is aratunk sikert, nem hagyjuk el a zászlót és ha kétszer, háromszor is kell érte megküzdeni, meg fogunk küzdeni." Ez annyit tesz, ha nem lesz a t. Ház munkaképes, akkor újra választani fogunk; választani fogunk mindaddig, mig a nemzet be nem adja a derekát. Ezt nevezik nálunk alkotmányos formának; ezt nevezik nálunk népparlamentnek; ezt nevezik nálunk a nemzeti akarat szabad megnyilatkozásának. Nem játék ez ? Az, még pedig a legveszedelmesebb formában. Jobb az ilyen alkotmányosdi gyermekjátékok mellett a becsületes és csendes abszolutizmus is. Erre egyik napilap kritikát mond. „Mi más ez, mint ugyancsak az obstrukciónak egy bizonyos fajtája? Választatni, kiéheztetni a nemzetet addig, mig meg nem törik. Koldussá tenni minden ellenzéket, oh . . . mert a kormánynak van pénze ahhoz, hogy kétszer, háromszor is megküzdjön „zászlajáért" az állam, a választópolgárok zsebéből." És ez nem politikai immoralitás? A Justh és Khuen által bejelentett obstrukció között nagy különbség van. Justh a maga szakállára fenyeget, Khuen a királyi palást mögé bújva rémítget. Khuen ritkán beszél, de mikor fölszólal, mindig tiltakozik az ellenzék vádja ellen, mintha ő nem a törvényesség és alkotmányosság szellemében kormányozna, azért bejelenti a választási obstrukciót. Justh szintén hangoztatja a törvényességet és alkotmányos jogokat, mikor, ha kisebbségben marad, meg akarja obstruálni a t. Ház munkáját. Ezzel rendszerré fogja tenni a parlamenti obstrukciót, melyet pedig a pártoknak csak a legvégső esetben volna szabad védő fegyverül alkalmazni. Khuen ennél sokkal veszedelmesebb fegyvert ragad a kezébe, mikor bejelenti, hogy elhatározott szándéka a Justh-féle bejelentéssel szembe állítani a házfeloszlatást. Ezzel a magyar alkotmányra mind a kettő mérhetetlen csapást mér, mert ezek a rendszerek a legveszedelmesebb önvédelmi eszközök. Csodálom, hogy komoly politikusok ilyen éles fegyverrel játszanak, mely igen könnyen elmetszheti a nemzet életerejét. Ne feledjék vezérpolitikusaink, hogy a dölyf és büszkeség olyan, mint az aranyozott fegyver: kivül tündöklik mint a nap; belül pedig sötét, mint az éjszaka; valamint azt is, hogy a határtalan hatalom megrontja tulajdonosát. Gyerünk csak . . . A várni egy egy ülés. Az eredményekről és az üdvös határozatokról kellene beszámolnunk, de akárhogyan is iparkodtunk valamit kinézni a szenvedélyek viharából, más nem lett fáradtságunk jutalma, mint az a régi közmondás: „Aki szelet vet, vihart arat." A megkeserített ellenzéknek helyi tagjai harcra készen vonultak fel a vármegye termeibe, készen arra, hogy a vármegyét egy kicsit megbuktatják a kortesvizben, azonban a megyei külső csapatok vagy fel se vonultak, vagy pedig előkelő idegenekként viselkedtek, miután semmiképpen