ESZTERGOM XV. évfolyam 1910
1910-05-01 / 18. szám
Vagy az egyház jólétét akarják biztositani, azért csatlakoznak a kormányhoz? Az egyház jogait semmi esetre sem azok fogják megvédeni, a katholikus autonómiát semmi esetre sem azok fogják kivívni, akik a kormány zászlói alatt állnak, hanem azok, akik zárt sorban, sem hizelgö szónak, sem durva fenyegetésnek nem engedve, szilárdan, törhetlen elszántsággal haladnak a kitűzött cél felé. Tehát ez sem magyarázza meg, miért kell a néppártot cserbenhagyni és a munkapártot támogatni. Elfogadhatóbbnak látszik a másik megokolás: megunták a sok hiábavaló parlamenti huzavonát, rendet és békét akarnak s mivel a munkapárt erre a dicséretes feladatra vállalkozott, azért támogatni kell. Igy az önzetlen hazafiság köpenyébe burkolózva állnak a kormány zászlói alá. Csakhogy ez a köpeny nem takarja el, amit el kellene takarnia: a következetesség és szilárdság hiányát. Mert ugyan miért kell e miatt éppen a kormányt támogatni? A többi párt, különösen a néppárt gátolta, vagy gátolja a békés kibontakozást? A néppárt oka annak, hogy nem mindenben teljesültek a nemzeti kormányhoz fűzött remények ? A néppárt éppen olyan őszintén akarta a korona és a nemzet egyetértését, mint a munkapárt; a néppárt őszintébben és biztosabb eszközökkel dolgozott a nemzet anyagi és szellemi felvirágoztatásán, mint a munkapárt; a néppárthoz tettek fűződnek, a munkapárthoz csak remények, azok sem igen rózsásak: tehát a békeszeretet nem menti meg a politikai jellemtelenség gyanújától azokat, akik a néppártot hagyják el a munkapárt kedvéért. A régi liberális gárda levitézlett tagjaiból összetoborzott munkapárt egyelőre s a nyilvánosság előtt mellőz minden keresztényellenes jelleget s ez talán egyeseket megtéveszthetett. De csak egyelőre és a nyilvánosság előtt. Ha munkapárti jelölt áll néppártival szemben, újra előveszik az óliberális szótár összes keresztényellenes frázisait. Azt is mindenki tudja, hogy a munkapárt a keresztényszocialista pártot akarta a jelen választásnál felhasználni a néppárt kiirtására, s a kormány kész lett volna pénzzel is támogatni minden néppárti kerületben fellépő ker. szocialista jelöltet. — Aztég honnan került ide atyafi ? Kérdezé mellette ülő szomszédja. — Majdnem a világ végéről. A nagy Óperenciás tenger mellékéről, ha tudja kelmed merre van. — Valamerre arra a Taliánok országa felé véleményezem a létvoltját. — Akkurát ott is van a, jól tapogat kigyelmed. — Ügy hát akkor maga tán még a Taliánok országában is járt? — Már mint én la? Már hogy ne jártam volna, mikor hát ott voltam. És erre büszke is vagyok ám a rézangyalát! — Aztán hát ugyan hol jobb, ott-e vagy itt? — Tudja kigyelmed, erre csak úgy felelhetek, mint az egyszeri tót ember; hogy hát ahol jobban jól lehet lakni, hát ott legjobb lakni. — Ugy-e katona bácsi, meleg van ott a Taliánok országában ? kérdezé hirtelen egy legénysorba kéredzkedő siheder. — Hogy meleg van-e ? Meghiszem azt. Olyan ott a forróság édes ecsém, hogy még a tyúkok is csak főtt tojást tojnak. — Ejnye, de sokért nem adnám, ha én ezt el is hihetném, felelte megtörve és szégyenében nagyot nyelve a fiatal fickó. — Hogy zsibbadjon meg a k. k. rükwertzkontzentrierungs blattod, — el is hihedd, ha én mondom. — Hahaha! Hihihi! No még ilyen cifrát se hallottam egy hamar, hahaha! Kacagott torka De a terv Giesswein régi, kipróbált hűségén hajótörést szenvedett. Ha csakugyan a béke helyreállitása s a hatvanhetes alap megszilárditása volna Kbuen egyedüli célja, akkor a másik hatvanhetes párt elönyomulását is szivesen venné. De most a hatvanhetes alapnál is fontosabb a munkapárt előtt a régi liberális uralom feltámasztása, azért próbálta a néppárt gyökerére tenni fejszéjét. Hogy liberális és szabadkőműves érzelmű a munkapárt zúzájában, azt mutatja a szociáldemokratákkal való kacérkodása. Ha Tisza István megy vendégszerepelni valamely városba, a katonaság áll sorfalat és sürü csendörörjáratok tartják fenn a rendet. Ellenben a legnagyobb parlamentáriust Apponyi Albert grófot nyugodtan engedték inzultálni Temesvárott. Pedig a munkapárt vezető államférfiai alighanem hamarabb jutnak a leszerepelt nagyságok sorsára, mint a koaliciós kormány tagjai. A jelen zűrzavar szolgáljon arra, hogy a katholikusoknak soha leszerelniük többé nem szabad, soha színtelen pártokban, jöjjenek bárminő hizelgö jelszavakkal, bizniok nem szabad, egyedül a bevallott keresztény elveken álló pártokban. Dr. Cs. — Az első vér. Elszomorító tény, hogy alkotmányos országban a népszabadság nagyobb dicsőségére megtörténhetik, hogy hatósági személyek heteken keresztül vexálják a népet és a hivatalos jelölt mellé állva, rútul arculcsapkodják az önálló elhatározást. A köztisztviselőknek kortes minőségben sohasem volna szabad irányítani a tömeg elhatározását, mert nyilvánvaló dolog, hogy felvonulásukkal egyenesen provokálják a jogaikban megkisebbített nép dühének kitörését. Mi a széplaki és mezőcsáthi vérömlésért határozottan azokat a köztisztviselőket tesszük a közvélemény előtt felelőssé, kik hivatalos hatalmukkal és állásuk tekintélyével visszaéltek akkor, amikor mindenáron a községházán akarták a „Protekciós, kind"-del elmondatni a programmbeszédét akkor, mikor erre jogot eddig más képviselőjelölteknek soha sem engedélyeztek. Az emiitett kerületben valahányszor a választók szivök érzelmeit követve, meg mernek moccanni, a főszolgabíró valóságos inkvizitorius eljárást indit ezért és sorra berendeli a legtekintélyesebb polgárokat hivatalába, hogy kinyomozza, kik nem hivei a munkapártnak. Szabad a közigazgatási tisztviselőknek hivatalos megfélemlítéssel letörni az ellenzéki polgárok hazafias felbuzdulását? Azt is irja egyik magyar napilap, hogy a szakadtából, s hozzá még mindkét kezével az asztalt is csapkodta a siheder, aki hamarjában elfeledte az előbbi csúfságot. — Csak nem a görcs fogott meg édes ecsém, hogy úgy ficánkolsz itt, mint malac a garasos kötélen. — De nem ám, csak azt szeretném kitalálni, hogy ki lehetett a tanitó mestere, akitől ezt a cifra beszédet tanulta ? — Hejh szép ecsém, hogy ezt kitalálhasd, akkor már pólyás korodban kétfejű sárkánytejet kellett volna ám szopnod. — Aztég már miért? — Csak azért, mivel nagyon ártalmas egy pióca ám az a kíváncsiság, és ott találhat megcsípni, ahol voltaképen nem is gondolod. E pillanatban lépett be nagy sietve a színházi kellékes, és a söntés mellé húzódva, szakértelemmel kezdte vizsgálgatni a hosszú asztal mellett ülö borozókat. Az obsitos ezt észre véve, könyökével meglöki szomszédját, és a kellékes felé bökve mutató ujját, halkitott hangon igy szólt: Nézze már kigyelmed azt a nyavalást ott a sentés mellett, olyan furcsán pislog erre felé, mint a szerelmes macska, melynek nincs házteteje, melyre felmászhatnék nyávogni. Hogy szorongatná meg őtet a szent természet. A kellékes nem birta levenni tekintetét az obsitosról, s egy sebes röptű gondolattól megkapatva, feléje irányitá lépteit. Az obsitos feszélyezve érezvén magát a közelebb állók egynémelyike úgy látta, hogy a főszolgabíró adott jelt a csendőröknek a tüzelésre. No már ennyi barbárság csak a magyarországi köztisztviselők sorából kerülhet ki, kiket a nép bizalma emelt fel s kiknek a hatalom jegyében a nép bizalma adott fegyert, bizonyára nem a g}álkosságra, hanem a polgárok élete és vagyonának biztosítására. A hivatalos hatalommal azokkal szemben törvénytelenül visszaélni, kiktől a mindennapi kenyeret nap-nap után átvesszük, legkevesebb, mit mondani lehet, rút hálátlanság és barbár szokás. Igazán, kellene valamit tenni társadalmi téren azokkal szemben, kik egyes kínálkozó alkalommal ilyen galádul visszaélnek a közbizalommal. A bojkott nem elég és a nyilvános megbélyegzés is kevés; arra kell az összes erőket összpontosítani, hogy az olyan közigazgatási tisztviselő, ki hatalmával a nemzeti akarat letörésére segédkezik, adandó alkalommal a restaurációnál kombinációba ne vétessék. Menjenek koldús-kenyeret kunyerálni azokhoz, kikhez lakájoknak beszegődtek. Akkor majd látni fogják, hogy egy tisztességes hatalom sem fogja a darabontokat figyelmére méltatni, csak addig, mig ingatag jellemöket saját érdekében ki nem facsarta. Politikai apróságok. A miniszterelnök kijelentette, hogy a közeli választáson a kormány nem fog a választókra nyomást gyakorolni, hogy a kamara a nemzet igaz képviselete legyen. Nálunk? Nem. St.-Chamondban, Franciaország egyik előkelő városában. Kicsoda ? Khuen ? Nem. Briand, francia miniszterelnök. * * * A miniszterelnök kijelentette, hogy programmjában első helyen fog szerepelni a választójog kiterjesztése. Nálunk? Nem. Franciaországban. Nálunk a kérdés még nem aktuális. Még nálunk a vezető emberek szabadon nyilváníthatják magánvéleményeiket. Meg is látszik rajtunk, mert Hieronymi a mezei munkásoknak korlátoltabb választójogot akar adni, mint az intelligens városi munkásságnak. Székely Ferenc dr. föl akar ölelni „minden dolgozó népelemet. 1 " Lukács a választójogi kérdés körül Kristóffyval egy ösvényen halad; Zichy János gróf azt kívánja, hogy a reformált parlamentben minden jogos igény kielégítést találjon s ne csupán bizonyos foglalkozási ág; Tisza István gróf képviseli az osztályrendszert és erősen konzervatív; Hazai Samunak hekuba a választójog, mert ő nem politizál, hanem azon töri a fejét, miképpen szerezze be az osztrák arzenálból a magyar tüzérség ágyúit, melyekkel megfenyítheti majdan a rakoncátlankodó elemeket; Khuen mindezekre ráadja az apai áldást, mondván: „A miniszterek nem papagályok, hogy betanult leckéket szavaljanak el. Ma a választójogi reform nem aktuális. Beszélhet minvizsgálódó tekintettől, hevesen szólt a már mellette álló kellékeshez: Mit vizsgálgat engem úgy az úr, mint csizmadia a vásáron a timár borit? — Eszem ágában sincs, hogy vizsgáljam a katona urat, — hanem inkább kérni akarnám valamire. — Hát csak izibe ki vele. Állok elibe. — Jöjjön fel hozzánk a színházba. — Már mi az Isten csudája az? Kérdé álmélkodva az obsitos. — Színház, vagyis hát theátrum. Magyarázza a kellékes. — Vagy magyarul mondva komédia. Szól közbe hirtelen az egyik borozó atyafi. — Vagy úgy? Hát aztán minek mennék én oda? — Tudja, egy őrre volna szükségünk. — Mi féle bőrre? kérdi hirtelen az obsitos, — majd fejét csóválja tréfásan. — Ejnye be fránya bolondos szusz lakozik magában, hallja az úr ! — Semmi bolondság. Egy strázsára lenne szükségünk, ha igy jobban megérti. — Az már más. Ügy hát beszéljen magyarul a rézangyalát, ha azt akarja az úr, hogy meg is értsem. Hát aztán mit is kéne ott nekem isstrázsálni ? — Egy fesztungot kellene strázsálni egy kis ideig, és ezért jó borravalót is kapna. — Hiszen most már, hogy magyarul beszél az úr, igy már aztán pompásan meg is értjük egymást.
