ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-05-01 / 18. szám

denki szabadon, ahogyan jól esik. A kenyértörésnél majd elválik, hány zsákkal telik. Annyit szájizlelitöül kinyilvánít, hogy ő az általános választójog alapján áll, de a nemzeti szupremáciát meg akarja védeni." Okos beszéd, mert a választás a fő. A választás eredménye fogja eldönteni, merre lesz tanácsosabb hajlani. * * * Nálunk a miniszterelnök nem beszél, csak ott, ahol kell és akkor, mikor ki kell nyilvánítani, hogy a „Nemzeti Munkapárt Klubb"-ban dühöng az egyetértés. Mégis csak okos ember, illetve politikus a miniszterelnök Magyarországon, mert belátja, hogy sok beszédnek sok az alja, különösen akkor, mikor az ember egy választási kampány előtt áll és nincs megállapított programmja. * * * Tisza Istvánt Aradon és Debrecenben, Holló Lajost Félegyházán és St.-Chamondban Briandot, egyenlően diszes fogadtatásban részesítették. Egy kivétel történt nálunk Magyarországon : Kristóffy urat, a politikust, Aradon és Haverda Mariskát, a nagy szülötisztelőt, Szegeden virágözönnel fogadták és tisztelték meg. Természetesnek találjuk e külömbséget, mert az érdemnek és jutalomnak fedni kell egymást. Egy szürekedik le ezen furcsaságokból, hogy nehéz a politikusok sorsa Saint-Chamondtól—Debrecenig. * * * Azt susogják Stanczi néni birodalmában, hogy egy főrangú vármegyei köztisztviselő néhány kartársával nyíltan korteskedik Kálmán Gusztáv és Sacelláry György munkapárti képviselőjelölt urak érdekében s hogy a „Nemzet"-et a vigalmi helyeken is fölkeresik, mert meg akarják mindenáron menteni a hazát. Utánna néztünk a dolognak és úgy találtuk, hogy nemcsak Stanczi néni beszélgeti ezt a zsúrokon, hanem a szavahihető emberek is gondolkodóba esnek e hir miatt. Mi csodálkozunk azon, hogy erősen ellenzéki úri emberekről, kiket az ellenzéki elvhüség emelt fel és tartott meg egyes intrikákkal szemben is, ilyet egyáltalában föltételezni is lehet. Igaz, hogy „hivatalos" jelöltekről van szó, de hát az is igaz, hogy nyugtalanító még annak a gondolata is, hogy úri ember ilyen markáns vonásokban megnyilatkozó színváltozásra egyáltalában kapható. Vagy a politikában minden, de minden szabad ? Mi eddig azt hittük, hogy csak a szerelemnek nincs vallása, most kezdjük belátni; hogy a politikának nincsen erkölcse. Az „Alma mater" falai között botrány történt, „leleplezték" az „álszigorlatot." Rettenetes,, hogy egy dr.-ral kevesebb van az -országban azon fajtából, mely a „dr."-al is feszeleg a fórumon és a közélet piacán. Bécs város polgárKis idő múlva már a világot jelző deszkákon, a színpadon látjuk viszont az obsitost. Fényes, aranysújtásos gúnyába, sarkantyús sárga csizmába bujtatták, s azonkívül nem csak I az arcát kenték-fenték ki, hanem még a bajuszát is jól megtoldották, nem is volt boldogabb ember az obsitosnál, csak úgy sugárzott a szeme az örömtől, ragyogott az arca a boldogságtól, és nem annyira a színjátékot figyelte, mint inkább a tükörben önmagát tetőtől talpig vizsgálgatta, s önelégült büszkeséggel várta a pillanatot, melyben majd reá is kerül a sor, ami csakhamar el is érkezett. A rendező a várbástyát ábrázoló díszlet mögötti ládára állította fel az obsitost, s megmagyarázta neki, hogy amint majd az ellentábor vezérét belépni látja a színpadra, azon pillanatban ö elhagyja a bástyát és a színfalak mögé visszalép. Ezt a műveletet néhányszor megismételtette az obsitossal, s az eredménynyel megelégedve, megadta a jelt a függöny felvonására. Az obsitos felállt nagy peckesen, s midőn a függöny felgördülése után maga előtt látta a nagy közönséget, megvetette lábát, fejét hátra szegte, s oly méltóságos volt, mint akár egy született hadvezér. Elkövetkezett a végjelenet, midőn az ellentábor vezére belép a színpadra, s már szavalni is akarta volna Tháliának egy sovány vézna tagja szerepének e szavait: „Hah! még a vár bástyájának őre is gyáván elhagyta helyét." Igen ám, csakhogy a szó a torkán akadt, mestere, mikor őt a „Budapesti Hirlap" egyik munkatársa meginterjúvolta, kijelentette, hogy az osztrák, különösen Bécs városa, szereti a magyart, de csak az ősi magyar fajt. Az új magyarokat nem tudja tisztelni ö sem, mert a jó fejős tehén hírnevét a szédelgéssel ipari, kereskedelmi és gazdasági téren aláássák. Csak még a tudomány tiszta Magyarországon. Nincs jól értesülve Bécs város új polgármestere, mert az „Alma mater" falain belül is uralkodik a „tudományos csempészet." Ma-holnap már nem a testi és lelki rokkantak részére kell az emberséges intézményeket szaporítani, hanem kormányhatóságilag arról is kell gondoskodni, hogy a bölcsészeti és jogi fakultásokon „jogi klinikák" és „szigorlati szanatóriumok" állíttassanak fel, mert, mint egy fővárosi napilap megjegyzi, a „kényszer szigorlók" nehéz fejébe gyakorlott „pankolók" fogják a jövőben heidelbergi tölcséren ereszteni a különböző szigorlatok tudományos anyagkészletét. Az osztrákok örvendhetnek, mert Magyarországon az új magyar faj a tudományt érintetlenül hagyta. A „leleplezett" „álszigorlat" a rigorozáló professzor teljes rehabilitációjával fog végződni, mert az egyetemi tanács „rosszalását" a minisztériumhoz megfellebbezték. Nagy szerencse lenne igazán Magyarországban, ha a jövőben eggyel több „dr." feszeleghetne új magyar bőrben a fórumon és nagy grandezzával képviselhetné a magyar közvéleményt. Vad kukorékolással rontanak egymásra a politikai kakasok. Mindegyik azt erősítgeti, hogy ő fogja fölkelteni a napot a boldogabb Magyarországra. Egyiknek azért borul vérbe a taraja, mert fél, hogy minden agitációja dacára a választásoknál kisebbségbe fog jutni s igy az önálló magyar bankot a dátumos időre nem biztosithatja, mely esetben a frondörködés létjogosultsága megszűnik. Kukorékolás közben önmagával ellenkezésbe jön, mert az, ki hévvel-lobbal hirdette egykor, hogy a parlamentarizmus szent követelménye a többségi elv érvényesülése, bejelenti az obstrukciót! A másik kakas a házszabályrevíziót dobja be a politikába s ezzel új csontot dob a politikai aréna közepébe. Tényleg új csont ez, mert eddig a házszabályrevizióról nem beszéltek a kortes-utakon. E házszabályrevizió egymaga azonban nem sokat ér, azért a közel jövőben a politikai erőművészek már a közigazgatás államosításáról, a municipiális ellenállás teljes letöréséről is beszélni fognak. Szegény Magyarország az alkotmány védőbástyáinak, gyönge, omladékony őrtornyainak ledöntését is megérheted ! Mid lesz ezután, ha ezt is lerombolták ? Védőbástyáidat már ma erősen megviselte az idő; az őrtornyokban olyanok feszelegnek már ma is, kik lelkiismeretfurdalás nélkül állanak az ostromlók rendelkezésére. Mi lesz, ha államosítva lesz a közigazgatás ? Nem kakasviadal kell nekünk, hanem erőforrás, melyből az agyonnyomorgatott nemzet lelkesedést meríthet. Skiz. mivel az obsitos mintegy szobor úgy állt a helyén, mely igen kinos szünetet vont maga után. Lett erre nagy kavarodás a színfalak mögött, I jobbról-balról sugták-bugták az obsitos felé, hogy hát szálljon le, de mintha csak falra borsót hánytak volna, az obsitos nem mozdult, olyan volt mint valami szikla, se nem rendült, se nem mozdult, ami aztán a színész truppnak érdemes direktorát égtelen haragra lobbantotta, s közvetlen az obsitos háta mögött a színfalak mögül, bár halkitott hangon, de dühösen sziszegte: Szállj le onnan azt a prófunt pusztító Ponciusodat, mert különben rögtön lenyellek! Hanem erre aztán az obsitost is elkapta ám az indulat, s magából egészen kikelve, s kardjával dühösen hadonászva úgyszólván ordította: Micsoda ? Még hogy én, aki egy egész ármádia előtt nem retiráltam, hát most ilyen nyavalyás komédiások elöl retiráljak meg, hozzá még ennyi sok becsületes ember szeme láttára ! De már ilyen nincs a sifonyérba, és ha még csak egy árva szót, hangot hallok, szétugratom ezt a nyavalyás komédiás bandát, és szétrúgom ezt a nyomorult papiros fesztungot is, de innen egy tapodtat sem mozdulok. Persze, hogy belesültek a darabba és a közönség falrengető óriási kacaja, s az obsitost éltető rengeteg tapsok közt kellett a függönyt leereszteni. Csak hosszas és hízelgő rábeszélés után sikerült a hős obsitost helyéről eltávolithatni, aki jól megtanulta a katonáéknál, hogy mi a regula 1 — Zichy János gróf biztat, hogy ne féljünk. „Nem arról van szó, hogy a régi szabadelvű párt újra föltámadjon, hanem arról, hogy egy nagy, uralkodó egységes pártot hozhassunk létre." Tisza István gróf pedig, mint a mai politikai frondörködés közvitéze, kit egyik fővárosi lap találóan kuvik-madárnak nevezett, mindig a katasztrófát kiáltozza, ha mindannyian nem leszünk hivei egy egységes és erős szabadelvű politikának, mely király és nemzet között feltétlen összhangot teremt. El van hibázva a gondolat. Azt kellene kiáltozni: „Lemondani, lemondani minden nemzeti aspirációkról. Nem kell fölülről kívánni semmit; nem kell ígérni lefelé még annyit sem." Ekkor siker koronázza politikánkat, mert a megzavart egyensúly helyreáll s lefelé nem kell hazudni, ha politikánk sikertelen marad. Sikertelen marad? Mit mondottam? A siker ezen politika mellett biztosítva van, mert az új pártalakulás ravatalunk mellett nem foghatja kihűlt politikai tetemünkre ráteriteni a vizes pokrócot, mint ahogyan Hieronymi és Tisza a jobblétre szenderült koalícióra nap-nap után ráteritgeti. És ez nem siker, mikor politikai ellenfeleink semmit sem lobbanthatnak szemünkre ? Igazán kíváncsiak vagyunk, mivel fogják az utódok megvádolni a közvélemény előtt a régi szabadelvű gubókból kikelt himes pillangókat?! Bizonyára fognak ők is okot és módot találni, mert úgy illik és úgy dukál Magyarországon, hogy egymást a fórumon lehurrogjuk. A külföld úgy tudja, hogy ez magyar virtus. Maróti. Választási mozgalmak. Sok néppárti kerület van még az országban a 75 kerületen kivül, (melyben már megtörténtek a néppárti jelölések), melyeket egyes nevesebb, rokonszenvesebb más párti egyéniségek tartanak megszállva, s a központ ez egyének személye iránti tekintetből eláll a jelöléstől. Ilyenek Széli Kálmán kerülete (Szentgotthárd), Zichy János kerülete (Szabadbáránd); ilyen minálunk a galgóci és a dunaszerdahelyi kerület. De ha egy Széli Kálmánnal vagy Sághy Gyulával tesznek kivételt, mindenkivel még sem lehet. Az elvi kérdésnek lassankint győzedelmeskednie kell a személyi tekinteteken, s az elvi szempont követeli, hogy, ha kell, testvér ellen is küzdjünk az elvért, amaz evangéliumi mondás szerint: veni separare homines, jöttem elválasztani az embereket, a testvért a testvértől stb. Magyarországon 204 kerületben vannak a katholikusok többségben. A jelszó tehát az legyen : meg nem állunk, mig legalább 100 kereszténypárti képviselönK nem lesz a parlamentben ! Esztergom. Esztergomban e héten minden csendes volt. A Kálmán-zászlót már sok helyütt behuzogatták. A munkapárti vezéremberek azon sopánkodnak és töprengenek, vájjon Kálmán Gusztáv államtitkár az esztergomi, zsolnai és kolozsvári mandátumok közül melyiket fogja megtartani, s küldöttségileg akarják nyilatkozattételre birni a jelöltet. Nevetséges töprengések. Először is az esztergomi mandátumnak Kálmán Gusztáv kezeiben kellene lenni, hogy azt „választhassa", másodszor van a jelöltnek annyi magához való esze, hogy előre kötelező Ígéretet egy kerületre nézve sem tesz, különben lehetetlenné teszi magát a többi kerületben. Annál tisztább és erősebb a Fehér-párt álláspontja. Mert dr. Fehér Gyula, ha megválasztják, Esztergomról le nem mond, viszont Esztergom képviselőjét folyton a maga körében fogja birni. Dorog. Vaszary Mihály mult vasárnapon Kesztölcön és Cséven mondta el programmbeszédét. Sacellárynak ugyanakkor Párkányban kellett volna beszélnie, de betegség ürügye alatt kimentette magát. Beszélik, hogy ugyanakkor a szentendrei kerületben járt „tapogatódzni". Bányász Vilmos Justh-párti visszalépett, s most egy másik önjelölt ígérkezik Nagy Gyula hírlapíró személyében. Köbölkút. Pete Csongor Justh-párti visszalépett, s igy Szemere pártonkívüli most már egyedül áll, miután Unger Hugó jelöltsége komolyan számba nem jöhet. Galgóc. A galgóci választó-kerületben is kezd élénkülni a választási hangulat. Dr. Fodor Kálmán, a munkapárt jelöltje, szorgalmasan parolázik a választókkal, valószínűleg sejti, hogy erős ellenfelet kap s nehéz küzdelemnek néz elébe. S igaza van, mert a néppárt a galgóci választókerületet, mely egyike a legerősebb néppárti