ESZTERGOM XV. évfolyam 1910
1910-04-17 / 16. szám
4. Elnök a mult ülés határozatából kifolyólag felkérte Kincs István, Domonkos István, Erdősi Károly, Tyukoss János, Sik Sándor és Epölyi Ferenc Írókat, hogy az egyesület célját elősegítő művekkel járuljanak hozzá a matinék sikeréhez. Eddig Epölyi Ferenctől és Sik Sándortól érkezett több igen szép költemény. Erdösi Károly megígérte, hogy karácsonyra írni fog egyesületünk használatára valami színdarab-félét. Domonkos István az egyesület ügyének megfelelő elbeszélést helyezett kilátásba. Hasonlóképen Tyukoss János is megígérte irodalmi közreműködését. 5. Az első matinét az esztergomi bencés főgimnázium rendezte egyesületünk javára március 6-án. A szépen sikerült ünnepség 200 koronát jövedelmezett egyesületünknek. Elnök az intézet igazgatóságának, tanári karának s az összes közreműködőknek köszönetét nyilvánította. 6. Nagy örömmel jelenti Elnök, hogy gr. Zichy Gyula pécsi püspök úr március 19-én kelt VI. számú körlevelét egész terjedelmében egyesületünk ügyének szentelte. Igen meleg hangon ajánlja egyesületünk felkarolását a hivek figyelmébe. A körlevél, mely a krisztusi szeretet virágának tekinti egyesületünket, szép szavakkal fejtegeti a rohamosan fejlődő társadalomnak égető szükségét: a keresztény szeretetet. Bár igényt tarthat erre a szeretetre minden szűkölködő, elsősorban mégis a legszánandóbbak: az árva, elhagyott és szegény gyermekek. A gyermeklelkek megmentésével foglalkozó egyesületek közt legnagyobb örömmel köszönti a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Művét, mely épen a krisztusi szeretet örök forrásából pattant ki. Tájékoztatást ad a körlevél, arra vonatkozólag: hol keresendők az elhagyott gyermekek, mi a legközelebbi teendő. Elrendeli az elhagyottakról szóló kimutatás elkészitését s végül igen lelkes szavakkal egyesületünk anyagi támogatására hívja fel a papság és hívei figyelmét. Az egyesületünk történetében eseményszámba menő s gyakorlatias irányú körlevélért Elnök a pécsi püspök úrnak az egyesület leghálásabb köszönetét nyilvánítja. E körlevéllel kapcsolatban a pécsi egyházmegye területén hat helyen, nevezetes búcsújáró helyeken, egyesületünk javára gyűjtő-perselyek felállítása is elrendeltetett. Rózsa Vitái és Walter Gyula indítványára a központi bizottság elhatározza, hogy a szóban forgó főpásztori körlevél közlés, illetőleg tartalmának ismertetése végett az „Alkotmány", „Budapesti Hirlap", „Esztergom" és „Egyházi Közlöny" cimű lapoknak megküldessék. Elnök jelentései örvendetes tudomásul vétetvén, Rott Nándor országos igazgató a legutóbbi központi bizottsági ülés határozata kapcsán a következőket kívánja határozatilag kimondatni: a) Az egyesületi igazgatók — minden külön felhívás nélkül — évnegyedenként jelenköteles és képes — hozzátartozóik nincsenek. (1901. XXI. t. c. 4. §.) Elhagyottnak tekintendő továbbá az olyan gyermek is, kinek törvényes képviselője (atya, anya és árvaszékileg kirendelt gyám) a gyermeket elhanyagolja, erkölcsiségét vagy testi jólétét veszélyezteti (1877. XX. t. c. 21. és 53. §§.), azt csavarogni engedi vagy koldulásra használja. Az ilyen gyermekek helyezendők első sorban az egyesület gondozása alá. Ha pedig a törvényes képviselő ellenkeznék a gyermek elhelyezését illetőleg, akkor a legközelebbi rokonok meghallgatása után az árvaszék, falvakban pedig a főszolgabíró az elhagyottság fölött dönt, a gyermeket elhagyottnak nyilvánítja s a véghatározatot annak kézbesiti, aki a gyermek gondozásba vételét kérelmezte (1901. törvény a gyermekvédelemről.) Az ilyen elhagyottnak nyilvánított és az egyesület gondozásába átvett gyermekek azután rendszerint gazdáknál és iparosoknál helyezendők el, hogy a szükséges ismereteket elsajátítva mezőgazdasági munkásokká vagy iparosokká képeztessenek. Az egyesület nemes törekvéseinek előmozdítása céljából a plébános urak főgondjukat a községi és uradalmi pásztoroknál bojtári minőségben alkalmazott — rendesen 15 éven aluli — gyermekekre irányítsák, akik leggyakrabban iskola, oktatás, nevelés, gyónás és áldozás nélkül — néha valósággal oktalan állatok módjára — nőnek fel. Innen van azután, hogy midőn felnőnek s valamelyes önállóságra vergődnek, csak a vadházasok és a törvénytelen gyermekek számát szaporítják; tést küldjenek, még pedig augusztus, november, február, április hó 10—15. napjai között; ez a jelentés terjeszkedjék ki az egyesületi tagokra, a gyűjtött összegekre, a védencekre, az ifjúság körében való terjesztésre (matinék, szelvények, érmek stb.) s egyéb a központi bizottságot érdeklő dolgokra (javaslatok, indítványok stb.) s végül szóljon arról, van-e elégséges garancia a kath. nevelést illetőleg a családoknál elhelyezett gyermekekre vonatkozólag; ß) a központi bizottság mindig a szept. havi ülésben állapítsa meg a szétosztandó segélyösszegeket s ebből az ülésből kifolyólag küldje meg azokat az egyesületi igazgatóknak. A felmerülő szükséghez képest azonban más központi bizottsági üléseken is legyenek kisebb, pótsegélyösszegek folyósíthatok; y) a plébánosok és önálló lelkészek jelentést tegyenek egyházi hatóságuknak a plébániájuk területén esetleg találkozó és kath. gondozást igénylő elhagyott gyermekekről. A központi bizottság magáévá tevén a központi igazgató által javasoltakat Walter Gyula indítványa kapcsán újból sürgeti az ügyviteli szabályzatot. Rott Nándor ezt a szabályzatot szeptember hónapra helyezi kilátásba. (Vége köv.) — Hieronymi támadása. Hieronymi minden egyes kortesbeszédében hevesen támadja a kimúlt koalíció politikáját. Legutóbb Kőbányán intézett erős támadást az ellenzék ellen. Megkapta hamarosan Apponyitól a jól megérdemelt választ. Apponyi Székelynek és Hieronyminek válaszolva, kijelenti, hogy Székelyt a kormány szeretetreméltó naivájának tartja, azért nem is akar vele hosszadalmasabban foglalkozni. Csodálkozik inkább azon, hogy Magyarország igazságügyi minisztere a legáltalánosabb, legegyenlőbb és legalább a tanulmányozás stádiumában levő legtitkosabb szavazati jog mellett mindent lehetőnek, kivihetőnek tart. Apponyi azt mondja, hogy Székely arról már mélységesen hallgat, hogy mily módon és kivel tudna Magyarországon nyélbe ütni mindent? Tiszával vagy Khuennel, mi úgy véljük, hogy a „testvérek"-kel. Apponyi Hieronymit valamely kereskedelmi iskolába küldötte növendéknek. Ezzel igazolta azt, hogy nemcsak a jó pap tanul holtig, hanem az ország kereskedelmi miniszterére is ráfér egy kis tanulás. Cegléden Kossuth Ferenc tapintott a búbjára, aztán Apponyi oktatta ki a jászberényi levélben s most a jelöltséget felajánló küldöttség előtt oktatta ki Apponyi legkedvesebb barátját. Kíváncsian várjuk, milyen diszkoszt fog Hieronymi legújabban a politikai arénában Apponyi fejéhez vágni ? A kölcsönös kioktatásból a „Nemzet"-nek egy haszna lesz; megismerjük, hogy a politikai akrobaták közül melyik lesz az erősebb, mert, hogy mind a kettő a saját álláspontját fogja védelmezni, az bizonyos. Mi csak attól félünk, fordítsanak továbbá kiváló figyelmet a gazdasági és magán cselédek szegény árváira, kik, ha anyjuknál maradnak is, rendesen nagy nyomorral küzdve, iskolába-járás nélkül növekednek I és idö-előtti napszámbajárásra lesznek kényszerítve; ügyeljenek végül az iparosok árváira is, midőn az atya elhal és a szegény özvegy anya úgyszólván éheztetni kénytelen kiskorú gyermekeit, silány napi keresetéből nem lévén képes őket kellően gondozni, nevelni. Ilyenek szorulnak első sorban a keresztény szeretet istápolására és hogy ebben részesülhessenek, a lelkipásztorok szerető utánjárására van mulhatlan szükség. Egyes községek lelkipásztorai tudhatják legjobban, van-e plébániájukban olyan gyermek, akinek ker. irányú neveltetése kockán forog s a kit az elzüllés veszélye fenyeget. Ok ismerik állandó tartózkodásu hiveik öregét-apraját és a családokban előforduló minden mozgalomnak úgyszólván szem- és fültanúi. Bizva tehát tiszt, testvéreim lelkipásztori nemes buzgalmában s a veszélyeztetett szegény gyermekek iránt való jóindulatában elrendelem, hogy folyó évi április hó 30-ikáig az összes plébánosok és önálló lelkészek jelentést tegyenek az egyházmegyei hatóságnak a plébániájukban esetleg találkozó és kath. gondozást igénylő elhagyatott | szegény gyermekekről. Mivel pedig a halál nem nyugszik, s ott is, ahol ma még béke s boldogság mosolyog, váratlanul pusztulás támadhat s igy könnyen akadhat gondozást igénylő árva és elhagyott, azt is elrenhogy a Demosthenesek felvonulásából és munkájából kevés haszna lesz az országnak. Mi attól tartunk, hogy a német sógor kettős strimflit húz a fejére örömében. Mi pedig szomorkodhatunk a haza sorsán. ( + %) Politikai apróságok. Áprilisi kabarét rendeznek a politikai fő matadorok. A műsor változatos; az eredmény sikere biztosítva van. A belépő dijak a néző közönség tetszésére vannak bizva. Nevetni lehet bátran és szabadon. Utána téve, melyhez a pártkassza szolgáltatja a talp alá valót. Ételről, italról gondoskodva van. A műsor a következő : Justh Gyula úr a végletekig hangoztatni fogja az önálló magyar bankot. Az önálló hadseregről és a perszonál unióról következetesen, öntudatosan és mélységesen hallgatni fog. A titkos választójogot hintő pornak fogja használni, de kijelenti, hogy ez csak az ő magán ideálja. Pártját ez semmi irányban sem kötelezi, mert a gondolat-szabadságot mindenkivel szemben tiszteletben óhajtja tartani. Aki másképpen vélekedik, mint ö, az nem „gazember", „darabont", „Bécscsel paktáló császár huszár", hanem jó hazafi. Kmety Károly dr. egyetemi tanár tiltakozni fog az ellen a vád ellen, mintha ö azért nem lépett volna föl Esztergomban, mert megsavanyodott a közelmúlt hideg időjárás miatt a szőlő, vagy talán mert megdrágult a kerülete, hanem azért, mert a borízű hangokat nem kedveli s mert az „Alma Mater" folyosói hűsebbek s igy izzadni nem kell a miatt, vájjon lesz-e elég hallgatója?! A tudomány berkei sokkal kellemesebben zizegnek, mint a megutált politika berkei, melyekből csak éhes kortesek repedt fazékhoz hasonló rikácsolásai hangzanak felénk. Kossuth Ferencz „ismét" hírlapírónak állván be, előadást fog tartani a hirlapirói tisztességről s arról, hogy a sajtónak hazudni nem szabad. Ha a sajtó ezt az ideált programmjába nemcsak felvenné, hanem tényleg meg is valósítaná, nem kellene egy kormány igazságügyminiszterének sem az amnesztiával korteskedni, hanem bekövetkeznék az az eset, hogy a kir. ügyészek anyagot sem találhatnának, melyet megkegyelmezésre az igazságügyi kormánynak felajánljanak. Remélhető, hogy Kossuth Ferenc ezen ideális előadása nagy köztetszést fog provokálni. Nincs kizárva annak az eshetősége sem, hogy a 48-as függetlenségi párt programmjába is fel fogja venni. Igy a fokozatos fejlődés elve biztosítva lesz. Justh Gyula úr ismét a felolvasó asztal mellé kerül és indítványozni fogja, hogy miután őt a független érzelmű polgárok egy művészi tökéllyel készített fokossal tisztelték meg, Zakariás János, delem, hogy a plébánosok és az önálló lelkészek évenként január elején kimutatást terjesszenek be az ily gyermekekről, ha pedig évközben sürgős segítséget igénylő gyermekre bukkannak, az ilyen esetet azonnal közöljék az egyesület egyházmegyei igazgatójával, hogy ez róla tudomást szerezvén, érdekében ugy a központnál, mint az illető plébánosnál lehetőleg gyorsan eljárhasson. Lehetetlen, hogy e nagy és nemes célú egyesület ügyét ne szeressük s ne pártoljuk szivünk-lelkűnk meleg érzésével Ámde ha mi ugy a szegény, elhagyott gyermekek, mint a rajtuk segíteni törekvő egyesület iránt őszinte s áldozatkész szeretettel viseltetünk tényleg, akkor a szeretet emez ideális nagy művének anyagi megizmositását sem szabad elfelednünk. Mert hiszen az egyesület csakis ugy lesz abban a kívánatos, kedvező helyzetben, hogy mentő cseppjeit bőven ontsa az arra szomjazok növekvő számára, hogyha segélyforrásai szintén gyarapodnak. Az egyesület anyagi támogatása pedig a 100 koronás alapító, a három évre kötelező 2 koronás rendes, az 1 koronás pártoló tagsági dijakból s a más módon gyűjtött adományokból áll. Midőn igy a támogatás módjait érintem, szeretettel felhívom ugy tiszt, testvéreimet mint kedvelt tanítóimat s összes híveimet, hogy e fenkölt célú egyesület ügyét, a szegény, elhagyott gyermekek mentését, karolják fel azzal, hogy az egyesületbe tagokul belépnek. Felkérem ép ezért a kerületi nt. esperes urakat, hogy a koronákon és a tanitói tanácskozmányokon szóljanak lelkesen a szent ügy érdekében ^és hassanak oda, hogy a vezetésük alatt levők az említett csekély dijak mellett tagokul is belépjenek
