ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-04-17 / 16. szám

Markos Gyula stb. volt képviselő urak viszonzásul egy az övénél sokkal díszesebb fokossal lepjék meg Khuent azért, mert „felrúgta a magyar parlamentet." Ugy hallatszik, hogy az indítvány egyhangúlag átmenni nem fog, mert a kabarét rendező bizottság tagjai között olyanok is vannak, kik ezt veszedelmes játéknak tartják. Khuen fene gyerek; nem jó fokost adni a kezébe, mert utóbb a törvénykönyv és tintatartó lovagokat csakugyan kiveri vele a. „t. Ház"-bó\. * * * Stanci néni a zsurokon szabad előadást fog tartani az angol suffragettek példájára a nők szavazati joga mellett. Büszke önérzettel fog hivatkozni arra, hogy az angol feminista tüntetés alkalmával a jogkereső ladyk és missek megtapogatták Asquithet, az angol miniszterelnököt, ki nagy valószínűség szerint szintén fel akarta rúgni a politikába csicsergő szépnem meetingjét. El fogja érzékeny hangon mondani, hogy a rabszolgaság világszerte való eltörlése után az emberiség szebbik, nyilván jobbik, de szám szerint mindenesetre többséget alkotó része még ma is a legősibb rabszolgaság járma alatt nyög. Ha itt-ott viseli is a kalapot vagy előszeretettel dobálja is a papucsot, azért mégis a nagy általánosságban háttérbe van szorítva. Ki fogja jelenteni, hogy a nőnem az ököl és erő gyökeréből eredő tételes törvényeket addig tiszteletben tartani nem fogja, amig a választójog törvénytervezeténél az ö természetes jogaikat az államhatalom figyelemre méltatni nem fogja. Nehéz helyzete lesz tehát a választások után Khuennek, mert nemcsak a Zakariás-féle elemekkel gyűlik meg a baja, hanem a hölgyekkel is, ha óhajaikat nem honorálja, ha vágyaikat ki nem elégíti. Azt hallom, hogy Asquith egészen komoly sérüléseket szenvedett; azt is hallom, hogy Khuen a legutóbbi minisztertanácson a választójogi reformot kikapcsolta az aktuális politikai kérdések tömkelegéből. Denique a női ostrom elől még a legridegebb államférfiak is meghátrálnak. Jeszenszky Sándor miniszterelnökségi államtitkár be fogja jelenteni, hogy Tiszáék, Kossuthék és Andrássyék között a választások tartamára kooperáció, illetve paktum jött létre. Le fogja azonban mindenáron tagadni azt, hogy ilyen paktumfélét a nemzetiségekkel is megcsinált. Azt sem fogja elismerni, hogy Lukács révén egy pár Justh-párti képviselőnek is megkegyelmezett a kormány, mert azt akarja, hogy a Justh-pártból is legyen hírmondó a t. Házban. Meg fogja cáfolni azt a könnyelműen terjesztett hirt, melyet egyes lapok előszeretettel szeretnek tárgyalgatni, hogy a választások után fog tulajdonképen kialakulni az új kormánypárt, még pedig Tiszáék, Andrássyék és Kossuthék szövetkezéséből olyformán, hogy a kormánypártból a Lukács László vezetése alatt álló radikálisabb színezetűek ki fognak vonulni. Nevetségesnek fogja állítani azt a kombinációt, e derék egyletbe. A tagok névsorát terjesszék be hozzám, a tagsági dijakat pedig két egyenlő részben (tavasszal és ősszel) szedjék be ők s nyugta ellenében küldjék egyenesen az egyházmegyei igazgató kezeihez, kihez a többi lelkészek vagy tanítók által gyűjtendő tagok dijai is beküldendők lesznek. E nagyfontosságú katholikus szeretetmü lelkes és tevékeny pártolásán kivül viseljük szivünkön az állami gyermekvédelem nagy müvének támogatását is. És hogy az állami gyermekvédelmi szabályzatban hangsúlyozott vallásos nevelésnek a mindnyájunk pénzén létesített állami gyermekvédelmi szervezetben kellő számú és katholikus szempontból megbízható irányitói, ellenőrei és apostolailegyenek, igyekezzenek a lelkipásztorok a telep- és menhelybizottságokban helyet foglalni s különösen oda hatni, hogy megbízható katholikus világi férfiak jussanak be tagokul e bizottságokba. Hasonlókép törekedjenek — egyetértve főleg a körjegyző urakkal — községi közgyámoknak a főszolgabirák által oly egyéneket kandidáltatni, akiknek katholikus érzülete kifogástalan és akik az árvák és az elhagyottak sorsát igazán szivükön viselik. Igy fonódik egybe az állami és a kath. gyermekvédelem áldásos munkája, melynek gyümölcseit az egész nemzet várja és fogja élvezni. Végül elrendelem, hogy jelen körlevelem általános része húsvét után egyik vasárnapon a híveknek is felolvastassék, illetve a keresztény gyermekvédelem magasztos ügyéről ennek keretében szent beszéd tartassék. melyet a magyar sajtó világgá eresztett, hogy Khuen mindezek dacára a kormány élén marad, mint olyan, ki a korona bizalmát birja. Lehetségesnek tartja, hogy Tisza István is elnökségre vágyakozik, mert evés közben jön meg rendszerint az étvágy, de ezen esetben is Khuen marad felül, mert kezében van az ütőkártya, gróf Zichy János, kit a trónörökös nagyon szeret. Ki fogja adatokkal is mutatni, hogy minden pártárnyalat micsoda számarányban fog a szintéren találkozni. Végső következtetésképpen megokolja az új koalíció elemeit. Mindezekből a nemzet ki van zárva, pedig ezé az utolsó szó. A „Bolond Istók" erre nevet egyet és azt ajánlja, hogy aki elcsúszni nem akar, az használja a Palma kaucsuk sarkot. Mi pedig hirül adjuk ezek után, hogy az ötödik üstökös is el fog tűnni, de a Törley-pezsgő megmarad. Skiz. HÍREK. Krónika. — Alkotmányvédők. — Történik egy helybeli tanintézetben. Idő: szombat délután. Pista: Barátaim, ez egyszerűen zsarnokság. Rosszabb a mi korunk még a Bach-korszaknál is. Hogy tollat, jelvényt ne viselhessünk a kalap mellett, azt még értem. Ezt a Bach-korszakban is eltiltották. Sőt még a szakállviselés is szabályozva volt. (Végigsimít az állán.) De hogy vasárnap az utcára ne mehessünk, ez már mégis csak több a soknál. Fiúk, ne hagyjuk magunkat! Lajos: Hát mit csináljunk? Az igazgató nagy úr ám, az ellen nem tehetünk semmit. Pista: Hallgass te pecsovics, vagy mit is beszélek, — te mungó! Hogy tudsz magyar diák létedre, XX. századbeli, felvilágosult létedre igy beszélni ? Nincs már hatalom e világon. Ez csak az elmaradottak előtt létezik. Eljön az idő már nemsokára, mikor már majd mi küzdünk a porondon és nem lesz többé ez a s?ó forgalomban, hogy „úr." Janesi: Éljen, úgy van! Mind: Jól beszél! Pista: Olvastátok-e az újságban, hogy valahol Sopronban titkos társulatot alakítottak a diákok? Mind: Olvastuk! Helyes! Értjük! Pista: Nos? Janesi: Nekünk is jó volna ilyen! Lajos: De azok Nie Carter követésére társultak és hamar felfedezték őket. Pista: Persze, mert azok buta, mungó pasasok voltak. Barátaim, hanem én egy mesés társaságot ajánlanék. Mind: Halljuk! Halljuk! Pista: Alakítsuk meg az „Esztergomi Hon- és Alkotmányvédő Diák-Ligát" titkos szövekezeti alapon. Janesi: Én annál szebb cimet is tudnék. Legyen a cime „Le a Mungókkal Asztaltársaság", vagy most divatos volna az is, hogy „Fehértoll-páholy." Pista: Különben a név mellékes. Célunk lenne, küzdeni a túltengő igazgatói és tanári hatalom ellen, a mungó tollak, zászlók és ablakok ellen, védeni a hont és az alkotmányt szívvel, nyelvvel, kővel, versekkel és záptojásokkal. Mind: Helyes! Éljen! Janesi: Hát a harci riadónk mi legyen ? Talán az jó volna, hogy „Nem kell nekünk Kálmán pénze . . . ? Ez jelezné azt is, hogy egyesületünkben tagdíj nincsen! Pista: A harci riadó szerzésével megbízzuk Zolti barátunkat. Ugy-e Zolti megcsinálod? Zolti: Hogyne! Hiszen már egész fecaegéstek alatt azon törtem a fejemet. Janesi: Halljuk! Zolti: (Szerényen) Ha bajban van ez a nemzet, Az ifjúság is megszenved Elvisel ő egy bezárást, Szabályszerűt, vagy szekundát, Ha a haza azt kívánja, Éljen a haza! Mind: Éljen a költő! Pista: Ezennel kimondom, hogy társulatunk megalakul és holnap ott leszünk teljes felszereléssel a mungógyülésen és megvédjük az alkotmányt és a hazát. Legközelebbi gyűlésünk pedig hétfőn lesz a bezáratás után. Mind: Éljen! Jancsi : Gyáva, aki fél! Zolti: Ott leszünk! Mert „a haza azt kívánja!" Mind: (Éneklik.) „Mert a haza azt kívánja, Éljen a haza!" (-•) Ünnepély a főgimnáziumban. Az öröm és a lelkesedés húzódott át a műsornak minden pontján azon az ünnepélyen, amelyet az ifjúság e hó 9-én este rendezett a tanárok vezetése alatt Hollósi Rupert celldömölki apát tiszteletére. Az öröm és lelkesedés volt az uralkodó érzés, de azért, mikor a tanítványok — a mostaniak és a régiek — rápillantottak az ünnepeltnek rokonszenves alakjára, azt érezték, hogy bizony ez a tisztelgés nem más, mint a lassú bucsuzkodásnak egy hatalmasabb láncszeme, a melynek utoljára is az lesz á vége, hogy a jó „gyermekek barátját" elveszítjük mi is felnőttek, akik elébe pedig az ő látása a múltnak egy szép és vonzó képét varázsolta vissza. A terem repedésig tömve volt, sőt a jóságos tanárok — önmaguknak akadályt szerezve — még a színfalak mögé is föl engedtek egy-két megkésett, de szörnyen kíváncsi szerkesztőt. A műsor első pontja egy felköszöntő dal volt, amelyet az intézet vegyeskara igazi bravúrral énekelt el. Kátai Béla a Czuczor kör ifjúsági elnöke mondott ezután üdvözlő beszédet. Majd ismét a vegyeskar lépett a közönség elé egy ujabb meglepetéssel. A „Vadászkar" igazán sikeres kis ének volt. Az „Álomképek" c. ábrándot Polóni Béla, Rothnagel János, Zsömbörgi Pál, Leimdörfer Pál és Kőry József hegedűn adták elő, Deutsch Alfréd pedig zongorán kisérte őket. Az eddigi szép és gyönyörködtető pontok dacára az estnek legvonzóbb része a Csiky-féle Mukányi vígjáték volt. A szereplőket mind nagyon meg kellene dicsérnünk eleven, ügyes és természetesen humoros játékukért, de igazán nem tehetjük külön, mert hatalmas apparátussal folyt le a darab, hanem igy együttvéve szívesen nyújtjuk az elismerés „lombját". Az ezután következő két énekszám is nagyon gyönyörködtető volt és Szakács Béla a fáradhatatlan betanító és rendező segítőtársával Neményivel együtt nagy dicséretet érdemelnek. Különben a tanári karnak legtöbb tagja részt vett a rendezésben, ami szintén a jó apát úr iránti általános szeretetről tesz tanúságot. Hollósi Rupert a végén köszönő beszédet tartott az ifjúsághoz és a közönséghez, amelynek soraiban láttuk Brühl József prelátus-kanonokot, dr. Kovács József Adalbertnapi szónokot, Eitner E. Ákost, Tamássy tábornokot és más előkelőségeket. A köszönő beszéd rövid volt, egyszerű és mégis nagyszerű és kedves, amikor a régi jó tanárunk ajkáról ismét hallhattunk a „sisakrengető Hektor"-vól és a „gyorslábú Achilles"-vol. Bizony elhisszük és tudjuk, hogy szerette tárgyait és hogy nélkülözni fogja az ifjúságot, de hiszen a jószívű ember minden környezetben feltalálja magát. Kivánjuk is igaz szivünkből. R. * Személyi hirek. Dr. Andor György prelátus-kanonok több heti tartózkodásra Abbáziába utazott. — Koperniczky Ferenc dr. és Rott Nándor dr. prelátus-kanonokok hosszabb időre Rómába utaztak, hogy az ottani lateráni bazilikában felállítandó magyar szent korona emlékmű felavatási ünnepélyén részt vehessenek. A prelátusok a főkáptalant képviselik az ünnepélyen. — Ugyancsak Rómába utazott még Brenner Antal dr. városi tanácsjegyző a város képviseletében. * Szent Adalbert ünnepe. Az ősi fénnyel és ünnepélyességgel ülte meg a főkáptalan ez idén is a nagy védőszent ünnepét. A főkáptalan valamennyi tagja, a betegek kivételével, teljes díszben jelent meg. Az ünnepélyes nagy misét dr. Rajner Lajos érseki helytartó celebrálta, az ünnepi nagybeszédet dr. Kovács József malackai plébános mondotta. A kar Kersch Ferenc vezetésével szebbnél-szebb darabokat adott elő. * Adomány a kath. sajtóegylétnek. Dr. Klinda Teofil prelátus-kanonok e napokban 1000 koronát küldött a kath. sajtóegyesületnek. A nemes tett önmagát dicséri. * Hangrverseny. Feszült várakozással eltelve léptük át a Katholikus Kör nagytermének küszöbét, mert ha a gyermekifjú művészt, Bagotai Lengyel Ernőt nagy hir előzte is meg eddig elért sikerei után, mégis közvetlen meggyőződést kívántunk szerezni, mikép oldja meg imponáló műsorának előadásában a maga elé tűzött feladatot. Nos, kijelentjük, hogy a szerény megjelenésű művészifjú nemcsak fényesen helyt állt, de játékával a hallgatóságot lebilincselte, elbűvölte és magával ragadta, egy feledhetetlen kedves est emlékét hagyva maga után. Először ámulatba ejtett ben-