ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-01-09 / 2. szám

1910. január 9. ESZTERGOM 5 egy oly papi otthonra, a melyben elaggott vagy betegeskedő papok hűséges gondozásra találnak. Valóban elszomorító és fájdalmas az a köny­nyelmüség, a mellyel, sokan e kérdésről gondol­koznak. „Nem fog senki jelentkezni a menhelyre." „Öreg korában minden pap szivesebben megy városba, hol több kényelmet, élvezetet, szórako­zást talál" hallottam ilyenféle ellenvetéseket. Jaj, Uraim, engedjék meg, itt nagy hiba van! Bele­estünk abba a bajba, melyben a világiak szen­vednek, hogy életünk végére, utolsó napjainkra, halálunkra keveset gondolunk. Pedig volna reá elég okunk, mert sok a szivetrázó eset körülöt­tünk. De hát ugy van az, hogy a kik már benne vannak a „papi meghalás" szomorú körül­ményeiben vagy azon átestek már, azok nem mondhatják el már tapasztalataikat nekünk ; a kik pedig még előtte állnak, rendesen keveset törőd­nek előre velők. Ha ezrek vagy milliók állnak is nézetem ellen, bátran és nyiltan kimondom a rettenetes igazságot: senki sem hal meg oly nagy elha­gyatottságban, oly szomorú körülmények közt, mint a falusi pap. Máriavölgy méltatója is erre céloz, mikor ir papokról, „kiknek nincsen a világon egyetlen istápjuk," „támaszra szoruló elhagyatott papokról." Minden falusi pap ilyenné lesz végső napjaira. A városi papokat azért nem emlitem, mert azok apáca-ápolókat könnyebben szerezhetnek ; de a legtöbb falusi agg papnak erre se alkalma és módja, se pénze nincs. Bizony siralmasak a legtöbb falusi pap végső napjai. A betegnek testére nézve gondos ápolás, lelkére nézve még nagyobb gondozás szükséges. A világi beteg mellett ott van hitvese vagy gyer­mekei, azok ápolják, gondozzák. Ki van a pap mellett? Legtöbb már fiatal korában kénytelen idegenekre szorulni; aki pedig szüleivel vagy test­véreivel van, természetes, hogy mire maga meg­vénül, azok mind kidőlnek mellőle és kénytelen agg napjaira idegenekre szorulni. És mit lehet az idegenekben bizni? Semmit. Nem akarok pessimista lenni, de a betegek gon­dozása közben arra a meggyőződésre jutottam, hogy a milyen nagy testi és lelki gondozást igé­nyel egy haldokló, ily áldozatra csak a szülői, gyermeki, testvéri, hitvesi és szerzetesi szeretet képes. Ezeknek mindegyikétől meg van fosztva a legtöbb falusi pap. Mindig jóizüt kell mosolyognom, mikor hal­lom, hogy a plébános dicséri házvezetőnőjét: „micsoda páratlan teremtés, mily hűséges, mily gondos, takarékos, angyali jó lélek, megáldott az Isten vele, ez az egy szerencsém" stb., stb. Meg kellene csak kérdezni a falu népét felőle ... De hát szegény jó öreg bácsi saját maga megnyug­tatására rá erőszakolja magára a jó véleményt, hiszen mást mit is tehetne?! ... A valóság pedig az, hogy a családi és szerzetesi köteléken kivül a pap mindenhol a mai világ önző, haszonleső, érdekhajhászó alakjaival találkozik. És ezek az alakok vannak körülötte élete utolsó napjaiban. Egyik kiváló jézustársasági atyánk eszter­gomi kispap volt. Felszenteltetése után lépett be a társaságba. Mi vitte öt oda? Annak meggon­dolása, hogy mily boldogan hal meg a jezsuita az ő kedves testvéreinek szeretetétől környezve, ellenben mily elhagyatottan hal meg a legtöbb falusi pap . . . Igaza van. Az élet eseményei bizonyitják állítását. Egy öreg plébános nyugalomba készült. Eladta mindenét árverésen. Elbúcsúzott vasárnap reggel hiveitől. Délután kimegy litániára az oltár­hoz, hanyatt vágódik, vége. Halva hozzák a plé­bániára. S íme, a „jóságos, hűséges lélek" mit csinál? Nem a pappal gondol, legelső dolga a kis asztalkát elvinni, melyben az árverésen be­folyt bankók vannak, azt mondván: „ez az asz­tal az én tulajdonom!" Senki sem mer ellent­mondani. Egy másik öreg papot haldoklásakor lerak­ták az ágyról a díványra és szeme láttára hord­ták el „biztos helyre" ágyiruháját . . . Sürgött­forgott a házi nép mindennek elpakolására, az egyik pedig be-bekukkant az ajtón, hogy nem halt-e még meg az öreg. Ez pedig szegény min­denkitől magára hagyva, egész utolsó lehelletéig teljesen magára hagyva vivta meg a borzasztó halálharcot. (Vége köv.) HÍREK. Krónika. Tudtára adatik mindenkinek, akit illet, hogy megkezdődött a Farsang! De kell-e ezt tudtára adni bárkinek is? Nem néztem ugyan meg az előjegyzési naptárban, hogy mikor lesz az első bál Esztergomban, de azért bizonyosan tudom, hogy akiket különösebben érdekel, az mind tudja, kezdve a rendezőktől a padlóvikszelőig. Pedig ma már milyen más a világ, mint volt még „Karnevál" idejében, kiről Csokonai, Regős és Hans Sachs is irtak verseket! Ma a Karnevál banális lett, a pénz fogytával és az adók szaporodásával a jókedv igen alábbhagyott, a farsangi idő megrövidült, sőt a mindig verses Krónika is prózaivá sülyedt. Ez utóbbi ugyan nem nagyon epeszti a vers­kedvelőket ! Hanem azért készülnek ám a bálokra. Elsősorban a rendezők. A főrendező úr már min­den házat számon tart, ahová — egyelőre, — nem fognak meghívót küldeni, vagy ahová szemé­lyesen adják át a „tiszteletet" és akár ma lead­hatná a lap számára a „jelenlevő hölgyek név­sorát," számítva azokra is, akiket az utolsó percek­ben migraine szokott elővenni. „Jaj, csak szerep­lők ne legyenek!" És ily előretekintő szemmel látom már én is a nagy tolakodást a „kezdete pont . . után félórával a bejáratnál, a felülfizetéseket jegyző ellenőr ideges ceruzarángatásait, a ruhatáros kap­kodását, a cigányok egykedvű mosolygását, a ren­dezők zavarát . . . Amikor pedig a cukrászkisasszony is bevo­nul a nagy tálcával olyan diadalmasan, mint régebben a lady patronesse, — kezdetét veheti az „ügyesen egybeállított programm." Ez alatt a pénztáros úr izzadó buzgósággal lelkiismeretes kimutatást készit a begyülemlett tiszta jövedelem­ről, mely manapság egyedüli hőmérője a mulat­ság sikerült voltának. Mínusz * Vizkepeszt a főszékesegyházban. Az ünnepélyes nagymisét, mint a Bibornok Herceg­prímás helyettese, dr. Rajner Lajos püspök ponti­fikálta. Az ünnepi szónok Rolkó Béla karkáplán volt, aki nagyméretű beszédben fejtegette az ün­nep jelentőségét. Az énekkar kiváló művészettel énekelte a misét, kiválólag Kersch Ferenc kar­nagy offertoriumát. * Adakozás. A vízivárosi apácazárdának építkezési célokra az eddigi 100 koronához még 100 koronát adományozott Brühl József prelátus­kanonok. * A Katholikus Kör közgyűlése. A XVIII. rendes közgyűlésre az elnökség a meghívókat kiküldte. Rajta van a pontos tárgysorozat, amely­nek letárgyalása után, vagyis 8 órakor közvacsora lesz a kör helyiségében. A teríték bor nélkül 2. korona. Jegyek a szolgánál kaphatók. A közgyű­lés kezdete ma este 5 órakor lesz. * Főegyházmegyei hirek. Plébános lett Lábay Gyula Alsópélen ; adminisztrátorok lettek: Schill József Bakán, Bodó János Csiffáron; Angyal Sándor zselizi segédlelkészt ideiglenesen nyugalomba helyezték, helyébe Juhász Bélát nevezték ki. Torna Imre Lekéren lett káplán. Némethy Lajos kiérdemült alesperes és Szűcs József csiffári plébános december elsejétől nyug­díjaztattak. Gottschall Imre áldozár a főegyház­megye kötelékéből a scrantoni egyházmegyébe Amerikába elbocsáttatott. * Kongrua. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium a kongrua-kiegészitést az 1909. év második felére folyósította s ennek a főegyház­megyei hivatal utján történendő szétküldése folya­matba tétetett. * Nagyszabású katonai jubileum. Február hó 1-én lesz ötven éve annak, hogy a 76. gyalog­ezred létesült. Az ezred ezt a nevezetes napot nagy ünnepélyességgel fogja megünnepelni. A bazilikában e napon délelőtt 9 órakor ünnepélyes nagy szent mise lesz, utána diszfelvonulás stb. Az ünnepély közelebbi műsorát egyik későbbi számunkban fogjuk közölni. * Krammer tanár gyásza. Krammer György dr. theol. tanárnak gyásza van. Édes atyja Kram­mer István, budaőrsi földbirtokos ugyanis szerdán életének 81-ik évében Budaőrsön meghalt. A köz­tiszteletnek örvendő polgár temetése pénteken, igen meleg részvét mellett ment végbe a buda­őrsi temetőben. A temetési szertartást Csizmazia Ferenc plébános végezte nagy segédlettel. A gyá­szoló tanárnak számosan fejezték ki részvétüket édes atyja elhalálozása alkalmából. * Vezérünk pápai kitüntetése. Őszinte örömmel tölti el a magyar katholikusok szivét az a hir, hogy 0 Szentsége X. Pius pápa ősz vezé­rünket, gróf Zichy Nándort Szűz- Mária arany­sarkanytyus lovagjává nevezte ki abból az alka­lomból, hogy a Gondviselés kegyelméből elérte születésének 80-ik évfordulóját. X. Pius kétség­kívül a vezér nagy érdemeit akarta honorálni e fényes kitüntetéssel. A pápa által adományozni szokott rendek legnagyobbikával töntette ki a jeles férfiút, ki mindenkor a Regnum Marianum boldogulásáért, Szűz Mária országának javáért és dicsőségeért küzdött egész életén keresztül. A kitüntetett vezérnek kívánjuk, hogy soká viselje e kiváló rend jelvényét, az isteni Gondviselés pedig tartsa meg őt még számos esztendőn át úgy egyházunk, mint édes hazánk javára. * Új főnöknő. A helybeli érseki vöröskereszt kórház érdemes főnöknőjét, Lénárt Floriána nővért, ki bölcs körültekintéssel vezette a kórhá­zat, a mult hét folyamán a rend tartományi főnök­nője Budapestre nevezte ki az ottani anyaház gazdasági felügyelőnöjévé. A főnöknő áthelyezése, illetve kitüntetése oly gyorsan jött, hogy el sem búcsúzhatott a jótevőktől. A kórház nővérei és a betegek szomorúan vettek tőle bucsut, mert sze­retettel vették körül a főnöknőt, ki munkássá­gával a legszebb elismerést vivta ki magának. Helyébe a tartományi főnöknő édes húgát, Lénárt Speciosa nővért nevezte ki főnöknőnek. A kórház­ban eddig működő Sr. Grábner Julia nővér szin­tén az anyaházba helyeztetett át és helyébe Krusics Piroska nővér küldetett. * Tiszti bál. Az esztergomi helyőrség tiszti­kara f. é. január 29-én este 8 Va órakor a „Fürdő" szálloda nagytermében táncestélyt rendez. Az estély eddig is mindig fényesen sikerült, azt hisszük, hogy az idei farsangnak is kimagasló pontja fog lenni. A meghívókat a rendezőség már szétküldte. * Aranyos fánkok. A Szt. Erzsébet jóté­kony nőegylet a mint tudjuk, január 15-én este 8 órakor japán estélyt rendez. A közönségnek, a mint már előre látható a jelekből, sok váratlan meglepetésben lesz része. Egyik meglepetés azon­ban annyira zsebbe vágó. hogy kötelességünknek tartjuk közzétenni. Bogisich Mihály v. püspök, mint az egylet elnöke, 150 darab finom fánkot ajánlott fel a mulatság céljára. A 150 darab fánk közül azonban kettőben egy-egy cs. kir. arany lesz elrejtve. A ki tehát szerencsés vásárt csinál, cs. kir. aranyba haraphat. Sirofín Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszün­teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza, ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche*' eredeti csomagolást, A Sirolin gyógyszerről szóló magyarázó füzetkét ingyen és bérmentve küldi: Hoffmann-La Roche et Comp. Wien Hl/1. Neulinggasse 11. Roche Kapható orvosi rendeletre a gyógyszer­tárakban. — Ara üvegenkint 4 korona.

Next

/
Thumbnails
Contents