ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-03-22 / 12. szám

szemben, mellyel e keresztény pártot állandóan támadni szokták. E tény maga is mutatja, hogy épp a politikai keresztény párt nem fél a közvélemény érvényesülésétől s ez a párt védi leginkább a lelkiismereti szabadságot politikai téren, mely nyilvános szavazás mellett sohasem érvényesülhet. Igaz, hogy a megyeválasztásoknál a titkos szavazás eddig nem mutatott fel semmi eredményt. De ennek oka csupán az, mert a megyeválasztásoknál eddig a politikai pártok, mint ilyenek, nem fejtettek ki agitációt s az egész harc lényegileg csak egyes személyek körül forgott. Végül követeljük a kötelező szavazás behozatalát, mint ahogy Ausztriában behozták. Általánosan ismert tény ugyanis, hogy a választásoktól épp a legtisztességesebb polgári elemek szoktak fázni-irtózni legjobban, ellenben a politikai mozgalmakban a legmegbizhatlanabb, legturbulensebb elemek találnak kedvenc foglalkozásra. Hogy tehát a politika ne legyen a jövőben a kalandorok és a csőcselék hivatásává, hanem szent polgári kötelesség, büntetés terhe alatt kötelezni kell mindenkit a szavazati jog tényleges gyakorlására. Még a beteg és a haldokló szavazata se vesszen kárba, ahhoz a szavazatszedö bizottság menjen el urnájával, ami a községenkén ti szavazásnál semmi nehézséget sem okozhat. — Reflexió Bliesz kegyeletes tettére. Alig hiszem, hogy létezik müveit ember, akit Bliesz Adám, amerikai plébános kegyeletes tette meg ne hatna! Idegen munkában, idegen szokások közt, idegen földön pusztultak el tucatjai az embereknek, akik szivüknek minden vágyával visszakívánkoztak falujokba. amelynek utcaporában játszadoztak mint gyermekek s amelynek minden egyes házához, minden egyes fájához kedves emlékek fűzték őket. Elpusztultak. És a haza egy marék föld alakjában küldi utánuk üdvözletét a számukra az idegenben megásott sirba. Ez üdvözletnek drámai hatása alól nem vonhatja ki magát érző ember. És mégis akadtak emberek, akik szentségtelen kezekkel sárrá gyúrják azt a marék földet, hogy azzal bennünket, magyar hazánkat bepiszkolni megkíséreljék. És ezek az emberek nem származtak ide Afrikának legvadabb vidékéről. A mi anyánk szülte őket is. Testvéreink ők : a tótok. Pittsburgban megjelenik ugyanis egy »S/ohogy ügyesen behálózott.Tudod mit Ferkó, tegyünk egy próbát, elmegyek hozzá, udvarolok néki, meglátjuk igazán szeret-e és érdemes-e érte egy garzon szabadságot feláldozni. — A másik gon- ( dolkodott, ingadozott, de aztán a leány szemeire, arra a világot igérő tekintetre gondolt és nyugodtan tette kezét a főispán vékony, arisztokratikus kezébe. — Áll a fogadás! De mi lesz a veszteség ? — A te veszteséged Marcsa lesz, ha megtántorodik, nem veszed el. — Nem. — Én pedig az automobilom teszem fel. — Helyes, nyolc nap múlva itt találkozunk. A két férfi büszkén vált el az előre sejtett diadaltól. Az egyik a gyengeségnek örvendett, a másik az erőnek. Aznap nem igen vadásztak. A főispán útnak indult, felszerelve magát a donjuanok kozmetikájával, elegáns sárga rézcsattos bőrönddel és még aznap este beállított a Kamarás családnál. Helvei Ferkó pedig egyedül maradt, elgondolkodva ballagott az erdő mélyébe. Körülötte mélységes csend volt, csak a lábai alatt zörögtek a korán lehullott boszorkány-csomók. A szeptember gyönyörűvé varázsolta az erdőt, a lombok már erősen aranyosodtak a nyári napsütéstől, a fák között opálosan vibrált a kora alkony, melyet venszky Dennik« nevü tót lap. Ez a lap a február 17-én megjelent számában a legotrombább piszkolódásnak sarába igyekszik mártani Bliesz plébánosnak kegyeletes tettét. »Egy marék föld« felírás alatt összehordja a piszoknak és hazugságnak egész halmazát. Durva, tiszteletlen hang vonul végig az egész cikken. Hogy a Slovenszky Dennik magyarellenes politikát folytat, megérteni tudom, habár az ily politikának jogosultsága ellen nemcsak magyar szivünkkel, de józan eszünkkel és az igazság fegyverével tiltakoznunk és küzdenünk kell. Mindazonáltal megértem a Slovenszky Dennik állásfoglalását Magyarország ellen. Neki ez üzlet, Magyarországnak pedig nem árt. Hadd hazudjanak hát fizetésért, hadd rágalmazzák meg azt az országot, amelynek ők is leszármazottjai és amelynek anyai kebelén melegednek ma is testvéreiknek milliói. Ok jobb üzletemberek Júdásnál. És Oroszországnak sok a pénze. S ha mindjárt a Szlovenszky Dennik dobjára került is Magyarország — a hold továbbra szórja le szelid mosolyait, bármennyire ugatja is meg a kutya. Nem is politikai vitatkozásokba akarok bocsátkozni a Slovenszky Dennikkel. Csak azt akarom megmondani, hogy eddig azt hittem, hogy azt a tót lapot is emberek szerkesztik. Azt látom, hogy ebben is csalódtam. Az emberben a sir fölött elnémul a harag. Csak a hiéna veti magát még a hullára is. Csak a varjú károg, amikor hullaszagot érez. A Slovenszky Dennik szerkesztői a hiéna, meg a varjú szerepére vállalkoztak. Hát kérdem, keresztény emberhez méltó cselekedet-e ez ? No de se baj. Ti magyar testvérek, akik ott nyugosztok a connelsvillei temetőben s akik után a haza üdvözlet gyanánt egy marék földet küld, pihenjetek csendesen. Álmotokat a Slovenszky Dennik agyarkodása alig fogja megzavarhatni. S. M. Tanulság! 11. (Folyt, és vége.) Ha ily helyzetek merülnének fel a hitvallásos iskoláknál, mint a tőrei államinál, valóban hangzanék ajerichóí lárma, a liberalizmus oroszlán hangja, hogy az iskolákat mind államosítani szükséges, tűrhetetlenek, ázsiaiak az állapotok; az egyházaknak iskolavezetés nem való, — természetesen, mert »akié az iskola, azé a jövő«. Lám, a hitvallásos iskoláknál első a hittantanitás és ennek alapján adatnak elő a többi hasznos tantárgyak, azon tanitó által, aki a hittant is köteles tanítani, amit az értetlen gyermek el is vár, hogy nevelő tanítója necsak a szótagokról, növény, vörös zománccal kerített be a lassan eltűnő nap. Majd az egész rengeteget tűzbe borította az utolsó lángsugár, azután egyszerre beállt a szürke szeptemberi est. Helvei edzett ember volt, mégis fázósan gombolta be kabátját. Pedig nem a légyáltozástól didergett, hanem a hirtelen aggodalomtól, mely összeszorította szivét. »Sehogy sem kellett volna a fogadásra kezet adnom, kitenni azt a szegény lányt egy cinikus agglegény léhaságainak«, skrupulizált fennhangon a szolgabiró, keményeket lépve és nagyokat fújva; a gróf mindig tiszteletlenül nyilatkozott a nőkről, tudta, hogy nem ismer akadályt céljainál, eddig mulatott rajta, de most végtelen keserűséggel töltötte el az a tudat, hogy éppen a menyasszonya a céltábla és ő maga adta az engedélyt a támadásra. Dühös volt önmagára, a grófra, a házasságra, amitől ugy félt és ami után most ugy vágyódott . .. Dehát férfi volt és gentleman, nem tehetett mást, minthogy türelemmel bevárja a nyolc napot. A türelme ugyan abból állott, hogy mint egy bolond rohant keresztül-kasul az erdőben, nem egyszer belebotolva a vadba, azonban a puska nem került le a válláról. De az idő megkönyörült rajta és hamarosan lepergette azt az egy hetet. A nyolcadik nap reggeli postája pedig két levelet hozott számára, keze valósággal remeállat és egyéb világról beszéljen nekik, hanem az Isten ismeretről, a természetfeletti világrend üdvös mivoltáról. Az állami iskoláknál fordított a viszony, azért ezekből soha oly buzgó, hit vallásos és erkölcsös polgári életre, kivált az örök életre való egész emberek ki nem, vagy ritkán kerülhetnek. Látjuk, hogy ahol az egyház befolyása — mely az isteni törvények sáfára — megakadályoztatik, vagy valamicske joggal meghagyatik, hittudatlanság, vallásos gyengülés, erkölcslazulás, oldott kévék támadnak, melyek utóbb nemcsak minden szent dolgok elpusztulásában, hanem minden világi boldogulások felforgatásában végződnek. Erre tanit az esze-veszett modern pogányizmus, mely Franciaországban egy időre uralomra kapaszkodott. Az állami befolyás Magyarországban is folyton terjed és az áldatlan egyházpolitikával még inkább az iskolák felé polyp kezekkel. A sok államsegély sok állami jogot táplál és a jóakaratúlag megalkotott lex Apponyi sem akadályozza, sőt Apponyi bukásával egy kis Combes-féle miniszter élni is fog vele és a segédek, a tanfelügyelő uraimék mily hatalmas segítői lesznek. Apponyi kimondta bátran, hogy nem elve az államositásnak és mégis hány iskola lett már az állambefolyáshoz csatolva ?! Mi lesz a keresztény elveit meg nem valló miniszter alatt?! Az államnak a felekezeti iskolákat megvédeni kellene, segíteni ugy, hogy ez által teljhatalmú jogokat nem nyerhetne. Ahol az iskolákat a szegény hitközségek nem képesek fentartani, az államnak ugy kellene adni államsegélyt iskolaépítésre is, hogy ez által ne váltózhatnék meg az iskola jellege. A református atyafiak még csak tudnak védekezni iskoláik teljes államosítása ellen ; mert községeikben rendesen egy-egy iskolájuk van a gyermekrendszer következtében: de a tiszta katholikus községekben 6—800 leieknél, már bőven vannak tankötelesek 2—3 osztály számára és igy többen is a honvédők. A terheket nem bírják, sok az állami adó, sok a községi pótadó, sok a különféle adó, azért aránylag a katholikus, vagy vegyes helyeken több az állami iskola. Az állam jogait még ezidőleg a katholikusok adóiból és embereiből szerzi és amikor ezt a katholikusok be nem látják — mert alszanak, engedékenyek, Pató Pál módjára orruknál tovább nem néznek. Találkoznak lelkes, alamusziságot nem ismerő jobb érzésű katholikusok, akik megfújják kürtjeikét, de erre felzúgnak az ellenségek és kigyót-békát kiabálva, kiáltják a szunnyadó katholikusoknak: csak tovább aludjatok, nem szükséges felkelnetek, békében vagytok. Most, hogy megalakult a »Népszövétség«, toborzása is eddig szép eredménnyel nő; megszólaltak a puszták oroszlánjai, a jerichói cseréphangok és elég szomorú, hogy a mostoha testvérek pásztorai is lótnak-futnak, hogy tűz van, a pápisták gyújtogatnak, elégetni akarják a 48-at, 1894-et, 1791-et stb. A fővezért, a pápát, gyarló, gett, mikor fölbontotta a címeres kis jószágot, a menyasszonya levelét. * * * »Ferkó édes! Nem is tudtam, hogy maga ily élelmes ember, ide küldte a főispánját, hogy udvaroljon nekem. Persze asszonyi logikával mindjárt kitaláltam, hogy ez már a jövőnkre szól és nagyon szívesen fogadtam a grófot. De egy kis baj történt. Tegnap este a gróf minden szó nélkül átölelt és megcsókolt (a homlokomon), én pedig pofon ütöttem. Ne haragudjon édes Ferkóm, de ha én a maga menyasszonya vagyok, más férfi ne csókoljon meg, mégha fuccs is lesz a protekció. Isten vele, várja a maga Mar csajai S(C 5$C • A férfi szemében égig lobbant a diadal. A másik levél kibontásánál már a boldogságtól reszketett a keze. » Győztél! Irigyellek ! Szép essy gróf.<t Az automobil pedig az ablaka előtt pöfékelt. Kriegs-Au Mella. «T ELSŐ SZENT ÁLDOZÁSI EMLÉKKÉPEK, ~W