ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-03-22 / 12. szám

öreg embernek festik és mégis Góliátnak titulál­ják. Még rosszabbul viselkednek mint a »Nép­szava«,melyet az »Uj Lap« elmésen »Népszamará«­nak nevez el. Ennél nem csoda; mert hiszen olvasóiból még az egy igaz Isten eszméjét is ki akarja ölni; de protestáns atyánkfiainál, akik büszkék keresztyénségükre, ez megdöbbentő ért­hetetlenség. A katholikus elvektől borzadnak, melyek az újszövetség evangéliumát jobban, pél­dásabban törekesznek megvalósítani az isteni Mester, Jézus példája után, mint a protestantiz­mus — no hát ez igazán vaskalaposság. A Dunán­túli Protestáns Lap, melybe a szociáldemokrata Balthazar is szokott irni, oly elszomorító dolgo­kat hozott K. J. esperes tollából napvilágra, me­lyek a magyar protestantizmusra a Népszavánál is rosszabb árnyékot vetnek. Nemhogy ők is összefognának egy »Protestáns Népszövetség«-be és védenék híveiket keresztény gondolkodásmód­jukban és Krisztus követésében, hanem e helyett az erősebb chrisztianizmust támadják és a pogány szellemnek segítségére sietnek. Igenis, ha a keresztyén atyafiaknak, vagy jobban a pásztoroknak nem kell a Népszövetség a mostani viszonyok közt, hát a katholikusoknak nagyon is elkeli, első sorban az Isten nélküli szocializmus és a Jézust és igy evangéliumát el nem ismerő, már igen hatalmas és befolyásos judaizmus ellen, melynek Husz Ábrahámját a pénzhamisítás, orgazdaság és felebarát gyilkos­ságnak főkolomposát, kit az állami rend igaz­sága — az igaz, nem éppen tiszteletre méltó módon —kivégeztette: »vértanuként« zengedezte el a zsidó sajtó és még a 48-as »Budapest« is. Ha egy keresztényt ugy felmagasztalt a törvény igazsága, elhallgatta a zsidó sajtó: de hogy most egy Ábrahámot ért — lett áj véh! Hát ha a zsidóság egy embert, aki nem kimélte embertársait, sőt családja becsületét sem — vértanuként védte és gonosz tetteit gyöngí­teni iparkodott, no akkor a katholikusságnak és igy a Népszövetségnek bizonyára több joga van első sorban hitfeleit védelmezni; és hogy többi felebarátjait sem akarja elpusztítani, szépen meg­felel nem egyszerű katholikusnak, hanem papi embernek az »Uj Lap« 51. számában Illésházy Illés. Ezt olvassa el az »Esztergom« 9. száma után a Dunántúli Prot. Lapban felhevülésében cikkező esperes ur, no meg a gyűlöletében csa­tangoló zsidó sajtó. A katholikusoknak igenis egy táborba kell sorakozniuk, mert egyesülésben az erő és kitartásban a biztos és áldott győzelem. A katho­licizmus a hitelvekből indul ki, már pedig ezek a keresztény Magyarországban szerfelett meg vannak sértve és igy hitüknél fogva, erkölcsi kötelességük jogaikat megvédelmezni és fentar­tani. Ne azt nézzék az ellenfelek, hogy mit csinál az ellentábor és ha nekik nem tetszik, gyaláza­tosabbnál-gyalázatosabbakat szórnak reá, nem ki­méivé a célt, nem a személyeket, eszközöket, erkölcsöt, — hanem azon gondolkozzanak, hogy nekik is kellene valamit csinálniok. Vagy talán jobban tetszik az elv, ha én nem épitek; mert jobb a Pató Pál élet, hát akkor más se építsen, javítson ; mert akadályozni fogom, mint egykor a zsidókat, a kik fogságaikból visszatérve, jeruzsá­lemi templomukat építették és ebbe folyton ellen­ségeik háborgatták. A katholikusok már sokat vesztettek és veszítenek is, ha meg nem értik a keresztény sajtó horderejét, melyre főfejük a római, de azért keresztény világ feje, a pápa figyelmezteti. És ő valóban Góliát, de az Uj-szövetségé, aki nincs vasban öltözködve, hanem isteni erőben Jézusnak reá hagyott csalhatatlan hatalmában. És kell min­den katholikusnak a magyar »Népszövetség«-et megérteni, hogy katholikus módon tudjon csele­kedni, mint a német » Népszövetség « magasztosán cselekszik, hitének, de egyúttal hazájának, a köz­jónak előmozdítására és javára. Küzdjenek, har­coljanak az ellenfelek: de ugy, hogy soha tisz­tességtelen, vallástalan, erkölcstelen, jellemtelen eszközöket ne használjanak, mert akkor kitűnik a hamis irigykedés és kigyullad az álnok gyű­lölet. A keresztény magyarnak hangoztatni kell, habár kard szerezte is meg hazánkat, csak a kereszt ereje tarthatja fenn boldogitőan ! Spectator. Az Úrangyala. Udvard község kath. közönsége 600 éves jubileumra készül. 1309-ben, Róbert Károly ki­rály idejében, Tamás esztergomi érsek alatt az udvardi szent Márton halmon épült szentbenedek­rendü atyák kolostorában Magyarország püspökei nemzeti zsinatot tartottak, melyen elrendelték, hogy egész Magyarországon naponta háromszor húzzák meg a harangot az Urangyalára. E neveze­tes eseményt az udvardi kálvária harangjai fölött álló kronosztikon igy örökíti meg: Itt zengett a harang eLső üDVözLete nékeD Szűz Anya! nyILt háLát Hunnia bérCel közt. 1909-ben tehát 600 éve lesz annak, hogy a harang először kondult meg az Urangyalára. Imádságos hangja előbb kisded körben, Udvard vidékén, később mind nagyobb hullámokat verve, széles Magyarországon, majd az egész keresztény világon hirdette: »Az Úrangyala köszönté a bol­dogságos szűz Máriát.« Az Úrangyala harango­zásának és imádkozásának közkedvelt szokása Udvardról indult ki. A most élő udvardiak, a dicső ősöknek méltó unokái óhajtván lenni, ezen emlékezetes esemény megünneplésére Úrangyala­bizottságot alakitottak, feladatául tűzvén ki, hogy e 600 éves jubileum megünneplését előkészítse. A bizottság a jubileumot országossá kívánja tenni, hogy ami az elmúlt szép időkben nem maradt az udvardi kolostor szent falai között, hanem ország­szerte, sőt az egész világon elterjedt: e hála­örömünnep se szoruljon Udvard szűk határai közé, hanem legyen felfrissitője, fellendítője egész Mária országában az Úrangyala buzgó imádkozásának. Udvardon pedig a 600. évforduló emlékére Úr­angyala kápolna emelését vette tervbe a bizottság, melyre a fedezetet közadakozásból, Mária tiszte­lőinek jótékonyságából reméli megszerezni. A jubileum fővédőjéül a bíboros hercegprimás, vé­dőkül pedig a magas főpásztorok kéretnek fel. E célból Udvard község lakossága már január 27-én küldöttségileg tisztelgett a budavári pri­mási palotában, hol Kohl Medárd dr. püspök át­vévén a jubileumi bizottság jegyzőkönyvét, szí­vesen megígérte, hogy ugy ő Eminenciája, mint a magas püspöki kar elé pártolólag terjeszti fel azt. Tisztelgett a küldöttség dr, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspöknél is, ki minden nemesért buzduló, ismert lelkesedésével s nagy jóindulattal karolta fel az ügyet. A szervezés megindult. Öröm­mel tudatjuk Mária tisztelőivel. Udvard, 1908. március 11. Szabó János, főtanitó. Március 15. A nemzet nagy ünnepét nagy lelkesedéssel ünnepelte meg Esztergom város közönsége is. A város fel volt lobogózva és úgyszólván minden polgára, szivében a szabadságszeretet fen­séges érzetével vett részt a nagy emléknap minden hazafias mozzanatában. Az ünneplés szent misével kezdődött, me­lyet dr. Fehér Gyula praelátus-kanonok mondott a város kegyúri templomában. A misén nagy ünnepi közönség jelent meg s Gyapay Pál főis­pán, Kmety Károly dr. és Vimmer Imre polgár­mesterrel az élén ott láttuk vármegyénk és vá­rosunk vezetőségeit. A mise alatt a városi reál­iskola énekkara egyházi énekeket zengett, a mise végével pedig a nagy közönség az Isten házában egy szívből lélekből elénekelte a Himnuszt. Mise után a közönség a Fürdő szálló nagy­termében gyülekezett, hol dr. Kmety Károly Esztergom város országgy. képviselője tartotta beszámolóját a 48-as kör közgyűlésének kere­tében. A 48-as kör közgyűlésén Brutsy János szin­tén a politikai helyzetről szóló elnöki megnyitója után a kör belső életét Zwillinger Ferenc főtit­kár festette, majd Draxler Alajos pénztáros pe­dig a kör szerény anyagi viszonyairól adott ugyan­csak kimentő jelentést. Ennek utána megejtették az uj tisztviselői választásokat, melyekben min­denki megmaradt a maga helyén. A közgyűlés után Brutsy János elnök fel­kérte a város képviselőjét, hogy adjon felvilágo­sítást az ország politikai helyzetéről, mire Kmety Károly dr. megtartotta beszámolóját. Mikor először jött Esztergomba, úgymond, a polgárság szemében annyi tüzet, annyi lelke­sedést látott, hogy ezért hagyta el nyugodt ta­nári székét s ezért kér részt magának most is a politika nagy munkáiból. Áttérvén a politikára, mondja, az országgyűlés megoldotta az átmeneti korszak második feladatát, vagyis a gazdasági kiegyezést Ausztriával. A kiegyezésről akar nyi­latkozni. Az önálló vámterületnek tudvalevőleg — mondta Kmety — el nem hárítható gátakat emelt a darabont kormány azáltal, hogy a külföldi ál­lamokkal megkötötte a kereskedelmi szerződése­ket. Ezeket ignorálni nem lehetett, hanem kény­telenek voltunk szankcionálni. A választó közön­ség, úgymond, mindenesetre olvasta az újságokból a kiegyezés történetét. Azonban az olvasmányo­kat csak fenntartásokkal jó fogadni. A sajtó kü­lönböző irányú közleményeiből nehezen lehet vé­leményt formálni. Éppen azért kijelenti, hogy meggyőződése, miszerint ez a kiegyezés nem jó. Gazdaságilag gyönge. De hisz ezt csak szükség­ből fogadták el. Fenntartottuk, úgymond, a vám­közösséget 1917-ig, de gondoskodás történt arról, hogy akkor érvényesülhessen a programmul ki­tűzött önálló vámterület. A mostani szerződés nem kedvező ugyan, de a sovány egyezség is jobb egy hosszú pernél. Kapcsolatban ezen szerződéssel, mint ennek osztrák részről felállított feltételét a 2°/o-os kvóta­emelést is elfogadtuk. Ez nagyon súlyos dolog volt. Én és velem a 48-as pártnak egy tekinté­lyes része hallani sem akartunk a kvóta-emelés­ről, később töprengtem és már-már azon ponton voltam, hogy inkább levonom a konzekvenciákat, mintsem megszavazzam. Eljöttem akkor csendben ide is Önökhöz tájékozást nyerni. Meghallgattam a függetlenségi kör választmányát, melynek egy­hangú véleménye ugy hangzott, hogy hárítsam el aggodalmas gondolataimat, mert önök t. pol­gártársak rendületlenül megbíztak Kossuth Ferenc hazafiságában s óhajtották, hogy a kormányt to­vább is kövessem és támogassam. Ez a kvóta­emelés bizony ó—7 millióval emelte terheinket. Követte a tanácsot, sőt nyíltan kikelt azok ellen, akik a kvóta-kérdésben kerteltek és nem szavaz­ták azt meg. Az önálló magyar nemzeti jegybank kér­désében a képviselő kijelentette, hogy ennek megvalósítását elsőfokú fontos kérdésnek fogja tartani és ezért ennek megvalósulásáért minden erejéből küzdeni fog olyan kitartással és szívós ragaszkodással, mint ahogy véleménye mellett mindég ki szokott tartani. Az általános titkos választói jognál kijelenti Kmety Károly, hogy a többes szavazatok mani­pulációjának nem hive és ilyen alakban az álta­lános titkos választói jogot el nem fogadja, ha­nem küzdeni fog ellene. A szavazati jog titkos volta ellen is kikelt a képviselő, mondván, hogy a magyar ember nyíltan szavazhat. A nők sza­vazati jogának nem barátja. A házszabály-revízió­val szemben nem zárkózik el teljesen, azonban az uj szigorított házszabályt nem engedi zseb­kendő-házszabálylyá tenni. A házszabály-revizió alkalmából azonban feltétlenül követeli és ezen követelése mellett kitart, hogy a revizió alól kap­csoltassanak ki a katonai és közös ügyek, mert állami Önállóságunkat Ausztria felől nagyobb ve­szedelem fenyegeti, mint az összes nemzetiségek részéről. A katonatisztek fizetéséről szólva, a fizetés­emelésnek nem barátja, mert a katonatiszteknél sokkal rosszabbul vannak fizetve az állami tiszt­viselők. A nagy országos politikáról a képviselő át­tért Esztergom város vidékeire, melyeket szintén ugyancsak szivén hordott. Ezek közül elsőnek emiitette a városnak szomorú pénzügyi viszonyait. Wekerle a mult évben Ígéretet tett, hogy leg­közelebb az állami funkciókat végző városoknak oly összegű állami segélyt fog juttatni, hogy a pótadók mindenütt az 50 %-ra essenek legalább is. Az uj adózási reformnál a képviselő arra fog törekedni, hogy a bor- és husfogyasztási adó el­törültessék, illetve csökkentessék. E részben már fél sikert ért el, amennyiben a nevezetes csingér­ügyben valamelyest mégis meglágyult az ország kincstárnokának, Wekerle Sándornak szive. A reáliskola kérdésében is eredményekről beszélhet, mert a vármegye jeles főispánja és Zlinszky István dorogi képviselő segítségével si­került kijárnia a városi reáliskola állami 8 osz­tályú intézetté való fejlesztését. Ez is ugyancsak fél siker, mert a város a terhektől teljesen meg nem szabadult, de bizik benne, hogy sikerülni fog teljesen államivá tenni. Az összekötő vasút ügyében is sokat fára­dozott a képviselő s ebben az ügyben egy ör­vendetes kijelentést is tett L amennyiben oly biz­tos értesülést nyert, hogy a vasút már a napok­ban engedélyezve lesz. Ezenkívül még csak azt emiitette meg, hogy Esztergomból több munkás kérvényt nyújtott be a földmivelésügyi minisztériumhoz, hogy Eszter­gomban gazdasági munkásházakat építsen. A ké­relmet a miniszter kedvezően fogadta és a mun­kásházak miatt egy hivatalos közeget küldött ki Esztergomba az ügyet tanulmányozni.

Next

/
Thumbnails
Contents