ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-03-22 / 12. szám

XIII. évfolyam. Esztergom, 1908. március 22. 12. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁESADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre lOlcor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Titkos és kötelező szavazást kérünk I Esztergom, március 21. (TI) Sokat titkolódznak a belügyminisztériumban a választójog uj törvénytervezetéről, annál többet rebesgetnek azután az újságok s a parlamenti körök. Nem tudjuk, vájjon plurális választójog lesz-e, vagy fejenkinti, községenkinti-e, vagy ezután is kerületenkinti. Egy azonban bizonyos, hogy a kormány és a függetlenségi párt a nyilvános szavazás mellett foglalt állást és igy az »általános, községenkinti, titkos« választójog hármas jelszava alatt megindult reformtervezetből a »titkos« jelszó, az egész választási reform koronája kimarad! Mi kétségkívül hálával és örömmel fogadunk minden vivmányt a választási jog terén, mely az eddigi ázsiai és az egész világon hirhedtté vált viszonyokból kifelé vezet. Igy ha csupán a kerületenkint való választás helyett a községenkinti szavazást hozzák be az idén, már ebből is a polgári jogok gyakorlatának nagy megkönnyítését és sok galádság és erőszakosság kiküszöbölését reméljük. De mivel a jelenlegi kormány átmeneti kormány csupán, a jelenlegi többség nemzeti többség s könnyen a hét bő esztendőt jelentheti az országra, mely után reformok és szabadság szempontjából újra igen szük esztendők következhetnek, azért az igazi alkotmányosság barátainak uton-utfélen, sajtóban és parlamentben hangoztatni kell az AZ „ESZ

TERGOM" TÁRCÁJA. A tavasz. Az utcán járva, a vágyott tavasz Jöttére várok ; Járnak köröttein bohó legények, Fiatal lányok. Ajkukon mosoly, szemükben csendes, Merengő álom, — En meg, a fákon a rügyet lesem, A tavaszt várom. Köröttem zsongó embertömegben Egykedvűn járok; El-elsuhannak mellettem halkan Suttogó párok, A lánykák ajkán bohó kis szivük Vig kacajt fakaszt, S én, — botor ésszel a fáknak ágán Lesem a tavaszt. . . Szvoboda Román. Hogyan jutott Helyei Ferkó automobilhoz? A pompás szeptemberi napok, a verőfényes nyárutolja életre keltette a férfiak vadászszenvedélyét. A vén Strenyovár környékét övező bükkös, az ezerszinben játszó cser rengetegében elkezdődött a szezon. Ahol ezelőtt mélységes csend honolt, ahol csak a madarak éneke, a fák bugása Alapító: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. ideális választójog teljes programmját, mely négy szóból áll: „általános, községenkinti, titkos és kötelező" választójog. Ne tagadjuk politikusainktól az őszinteséget, hogy ezúttal gyökeres választójog reformot akarnak készíteni. De csodáljuk a függetlenségi és alkotmánypárti képviselők nagy részét, hogy ugyanakkor, midőn gyökeres reformot akarnak teremteni a választás mezején, megakarják hagyni a régi korhadt rendszernek fögyökereit, a régi választási szisztéma főbűnét: a nyilvános szavazást. Beszélhet nekem itt akárki, hogy »becsületes magyar emberhez a nyilt színvallás illik« ! Magyar ember ide, magyar ember oda! egyik nép olyan mint a másik, midőn óriási presszióval áll szemben, mely meggyőződésének morális erejét felülmúlja! És a magyar nép még épen nincs oly messze a politikai érettségben, hogy politikai meggyőződését oly szentnek tartaná, melyért sokszor még exisztenciáját is kockáztatnia köteles volna. A szavazójogot kiterjeszteni titkos szavazás nélkül nagyon rossz pszichológia! Már eddig is a hivatalseregnek és a vármegyei és községi hatóságoktól függő kisbirtokosságnak a nyilvános szavazás annyi, mintha nem is lett volna szavazata, mert hisz kevés kivétellel soha, a legutóbbi nagy nemzeti felbuzdulástól eltekintve, szabadon s meggyőződése szerint nem érvényesíthette polgári jogát, soha a hatalmon levő párt ellen szavazni nem mert. Mit használ, ha most szavazati jogot adnak az összes béreseknek és gyári munkásoknak? Ezek nyilvános szavazás mellett Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. soha kenyéradójuk ellen szavazni nem fognak merni. De talán politikából akarják megtartani a nyilvános szavazást, hogy az általános szavazati jog mellett a nemzetiségi vidékeket némileg »ellenörizhessek«, vagyis »fékezhessék«. E politikán, azonkívül, hogy nyíltan elárulja a nyilvános szavazás egyedüli »jó« oldalát, igen rossz politika. Mert a különféle politikai meggyőződés közül ép a nemzetiségi szenvedély az egyedüli, mely meg tud mérkőzni a nyilvános szavazás rettegett nehézségével. Láthatták ezt most a napokban Horvátországban! Hogy biztak a magyar politikusok a horvát alkotmánypártban, a »magyarbarát" rezolucionista-pártban és ime megtörtént a parlamentarizmus történelmében páratlanul álló kudarc, hogy a kormány egy szál jelöltet sem tudott keresztülszoritani. A nemzetiségi politikát nyilvános szavazásba fojtani nem lehet. Ez lényegileg erökérdése csupán. A történelmi jogoknál sokkal szentebb jogokból sem csinálnak skrupulust a mai kor gyermekei. Csak egy indok teszi érthetővé a hatalmon lévőknek a nyilvános szavazáshoz való ragaszkodását: az önfentartás ösztöne. Nem szemrehányáskép mondjuk, mert hisz nagyon természetes dolog. Csak azt hangsúlyozzuk, hogy nem a szavazatjog igazi reformjának óhajából származik e regaszkodás. A néppárt tudomásunk szerint az egyedüli párt, — a szocialista pártokat nem tekintve — mely programmszerüleg a titkos szavazás hive. Jellemző ez azon rágalmakkal szentesitette az erdőt s még ember lépte sem ütött zörejt, ott ma minden oldalról bekiált a puskaropogás, a kutyák csaholása; ott felverte a természet misztikumát az őszi vadászat. A megye urai lodenkabátba és gamásniba bújtak. A főispán volt a legnagyobb sportsman, csak a szolgabiró győzte fárasztó utain, mindkettő garzon ember volt, olyan csökönyös nőgyülölők hírében állottak, mindazonáltal nem kerülték az asszonyokat, de annyi bizonyos, hogy e

gy jól megtermett szarvas bőgését többre becsülték a szép nem mosolyánál. Szepessy gróf, a főispán, szép férfiú volt, finom vonásai majdhogy nőiessé tették, de éppen a túlhajtott szenvedély, a vadászat kimerítő izgalma megkeményítették vonásait és a szemei alatt mély barázdákat vontak, megjelenése azonban finom úri emberé volt. A szolgabiró, Helvei Ferkó teljesen az ellentéte, nem oly sima modor, nem oly finom úr, hanem egy egyszerű külsőbe rejtett becsület, egy férfi, akinek csillogó szemei ragyognak az életkedvtől, akinek a szivét hatalmas gondolatok töltik be és aki mögött egy tiszta élet áll. A grófot és Helveit két dolog fűzte össze, a sportszenvedély és a házassággyülölet. Evek során át rótták együtt a cserjést, a gróf automobilján száguldottak az országutakat és elsőknek érkeztek az erdőbe. — Mióta felcsaptál soffőrnek, oly eszeveszettül rohanunk, hogy nem tudok a lábaimra állni. -— Csak ugrana a puskád elé egy őz, tudom ember lennél a talpadon. De mivel a vadnak van esze és nem mutatkozik, sétáljunk. — Mondotta a főispán bekarolva a másik lecsüngő kabátujjába. — Hát sétáljunk, úgyis volna beszélni valóm. — Halljuk! — Hát baj van. — Csaknem ? •— Nősülök. — Mit! Ferkó, elment az eszed ? — Hát az bizony elment, azaz, hogy megjött. — Megjött a . . . azért nem tudsz a lábadon állni. Ferkó, hát mi a manónak házasodsz ? Helvein látszott, hogy meglehetős zavarban van és resteli cimborája előtt a dolgot, de azért sietett átesni a vallomáson és bizony a bársony gallérjáig pirult mikor kimondta, hogy lányt szeret. •— Szerelmes vagy, Ferkó szerelmes vagy! Kiáltott a gróf nagyokat hahotázva. — Persze, hogy szerelmes vagyok, olyan, hogy majd az eszem vesztem és ez a friss levegő csak ugy feszíti az agyam . . . — A cserjék halk susogása, a természet szépsége rettenetes hatással van reám, ha itt lenne az az édes gyermek és a karjaimba kaphatnám, látod ebbe a két izmos karba, szétrepésztené keblemet a bűvös boldogság. Járj te térdigérő virágban, válasszon el hegy, völgy, a mátkádtól tudom megtanulnád a szerelmet. — És ki, mi ez a lány? — A szomszéd vármegyébe való úri lány, a szeme csupa báj és kellem, az egész lényében van valami szent odaadás, életre való fess gyermek, gróf ez téged is megfogott volna. Hiszen ismered hirből a Kamarás Marcsa lányát. — A Marcsa, hisz az nagy ördög, persze