ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-01-12 / 2. szám

XIII. évfolyam. Esztergom, 1908. január 12. 2. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Paulsen tanár a szennyirodalomról. Esztergom, január 11. (—r.) Paulsen, a hires német protestáns egyetemi tanárnak korunk szennyirodalmára vonatkozó helyes megjegyzését akarjuk itt e lap hasábjain megörökíteni. Lássuk tehát mit ir erre vonatkozólag Paulsen. »E pestist illetőleg — irja a tudós tanár — nemcsak szellemi, lelki, vallási kincseinkről van szó, hanem a mi népünk létéről avagy nemlétéről. Ez annak a tudományban, művészetben, nevelésben grasszáló naturalizmusnak az eredménye, amely kimart mindent, a mi az érzéki ösztönökből az ember kebelében szunnyad, sőt mindazt jogosnak ismeri el, mert hisz az a jelszava, ez a »termeszet«, »szabad utat a természetnek.« Mintha bizony az embernek nem volna szelleme, de még akkor is, ha a tudomány be tudná bizonyítani, hogy az ember nem egyéb mint egy természetes kifejlődésnek legfelsőbb izülete. Ha a fejlődés elméletnek, amely szerint az ember az állati életből származott, igaza is volna: bárhogyan származott, ö most azzal a mi a soron kivülj áll, más életet él mint az állatok, szellemi, történelmi életet és ebben van a rendeltetése. Mint eszes lénynek más és magasabb életfeladatai vannak, mintsem az érzéki ösztönöket kielégíteni.« Igy a protestáns Paulsen. Beszélhetnénk-e mi máskép! ? És milyen szavakat ajánl ugyanez a Paulsen? »Mit tegyünk« kérdi. Azt feleli: »Az első az, hogy senki ezt a szennyet ne vegye, ne olvassa, a maga körében ne tűrje.« Ez valódi vágy az index librorum prohibitorum után, a tiltott könyvek jegyzéke után AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁjT Árpádházi szt. Erzsébet.*) (Születése 700-ik évfordulója ünnepére 1907. nov. 19.) Zsolozsma csendül a magyar hazában És buzgó áhitat kibontja szárnyait . . . Az ifjú szent Erzsébet glóriában Ragyogva, — a hivők lelkében feltűnik Ajkán szelíd mosoly — szemében égi fény: Az egyszerűség, jóság angyala, A szenvedőknek hálakönyje ég kezén S ez összes éke, — dísze egymaga. Hét századon tör át e képnek fénye, Meg nem fakult, el nem haloványodott, Belé ragyog a magyarok szivébe S kigyújtja ott a szentelt lángokot. A hódolat tömjéné illatozva száll, A magyar nemzet küldi azt felé És koronát fon a gondok tövissitől Megsebzett édes homloka köré. *) Szavalta Vimmer Marianna úrhölgy Esztergomban 1908. január 11-én, a >Szt. Erzsébet* nőegylet jubiláris ünnepélyén. Alapító: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. protestáns részről. Folytatja P., mi a rendőrség ügyetlenségeitől való túlzott és liberális aggodalmunkban abba a politikába tévelyedtünk el, hogy hagyjuk a dolgokat menni, ami a mi jövőnket komoly veszélyekkel fenyegeti. Első sorban kötelességünk a kiskorúakat megóvni a szellemi megmérgezéstől, ez az, mit eddig nagyon könnyen vettünk. Mi több erővel és jobb lelkiismerettel szolgálnék a szellemi élet szabadságát és a művészi, alkotó erőt, ha láthatóbbá tennők és jobban öriznök a piszokgyártás és szennytermelés elleni határvonalakat. A kik eddig annyira felléptek a »szabadság« nevében, azoknak a tisztesség érdekében is kellene valamit tenniök. Hát vájjon ez a szennygyártás mestersége nem-e valódi folytonos merénylet a mi felserdülő ifjúságunk benső „szabadsága" ellen, mikor ezek az ö piszok mesterségükkei a legaljasabb ösztönök rabszolgáivá teszik öket'?« Rendkivül érdekes és ezt nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy ez a protestáns Paulsen és egy más hirneves német protestáns iró Förster ugyan nem lelkesedik a nemi fölvilágositásért, attól javulást nem várnak. Ök is a régi egyház régi eszközeit ajánlják. Az a mi itt lényeges, mondja P. az részben az előzetes megóvás, gondos megőrzés, mindenekelőtt a képzelő erőt kell őrizni, nehogy azt gyalázatos és aljas képzetek megmételyezzék, a szemérmetességet és tisztesség érzetét kell kifejleszteni, hogy önkénytelenül őrizkedjünk, végre akaratunkat kell megerösiteni, hogy ez a mi szellemi érvünket az érzéki természet és ösztöneivel szemben ellenállóképessé tegye. Magyar királynak szépséges leánya, Kinek szivében Árpád vére folyt, Neved, képednek fényes glóriája E nemzet ősi ereklyéje volt. Szent életed," magasztos szenvedéseid A küzködők fohásza hirdeté, Mert Krisztus szent irgalma élt te benned itt, Amely örök és minden nemzeté. Széttörted fejedelmi koronádat, Hogy többet ossz szegényeid között; Úrnője voltál szép Thüringiának, Aki kemény darócba öltözött; A pompa, fény, az ősi kincs, a drágakő Hiú csilláma rajtad nem fogott, Csak egy sugárt kerestél, mely az égből jő S azokra hull, akik irgalmasok. Áradjon lelked újra a világra, Ismét sok a szegény, a szenvedő,Szűnjön meg a hiúság nagy vására, Legyen példádra: csak angyal a nő! Az ő tökélye népeket ment és emel, Hisz a közelgő munkás harcokon A te erényeid fognak csak győzni majd: A szeretet, — a jóság, — irgalom. Földváry István. Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. _ Igen, ezek a régi egyház gondolatai. Sőt hozzáteszi és ez apologetikus értékű nyilatkozat és nagy dicsősége egyházunknak, mert ezt egy kivülálló oly nagy tekintély mondja. Igy szól: »Tenyleg a mi szükséges feladatunk az alsóbb állati ösztönös akaratot a fensöbb szellemi akaratnak alávetni az öngyakorlás és aszkézis eszközeivel. Jogosan hangsúlyozza Förster, hogy a régi egyház elévülhetlen érdemet szerzett magának, amennyiben életünket erkölcsössé és szellemivé tette és ezt főkép azáltal, hogy az akaratedzést sürgette és hogy a szentekben az önmegtagadás hőseit nevelte. Én nem kételkedem, hogy ma még mindig ebből az örökségből élünk. S valóban az a mi veszedelmünk, hogy ezt az örökségünket könnyelműen felemésztjük és örült elméletekkel elpusztítani hagyjuk.« Jó lesz ezt a nagyszerű protestáns nyilatkozatot leszögezni a mi magyar protestánsaink okulására. — Kezdődik a nagy munka. A koalíciós kormány legközelebb megvalósítandó feladatainak részletes, programmszerü ismertetését foglalták magukban az uj év napján elhangzott kormánynyilatkozatok. Egy nagy gazdasági politikának az inaugurálása, a gazdasági önállóságnak a kivívása : ez a cél, a melyet a kormány minden ténykedésével szolgálni kivan. A gazdasági élet nagyobb arányú fejlesztése, mindazon intézményeknek a megteremtése, a melyek a nagyobb gazdasági fejlődés előfeltételei, a nemzet önrendelkezési jogának teljes biztosítása, végül az általános választói jog, kapcsolatosan a képviselőház tanácskozási rendjének biztosításával, mindezek olyan kérdések, a melyek a törvényhozás téli ülésszaka folyamán foglalkoztatni fogják a magyar törvényhozás minden komoly tagját. Fekete karácsony.*) Szent karácsony estéje volt tegnap. Palotákban és kunyhókban a karácsonyfa arra int, hogy újra itt van a kedves ünnep, mely évszázadok óta hirdeti, hogy a világot csakis a béke és szeretet teheti jóvá és nemessé. A karácsonyfán kigyulladt a sok parányi láng. Aranyos dió ring az ágacskákon, a fenyőfát fényes láncok, tarka-barka papírszalagok ölelik át. Édes kalács, képes könyv is van a fán. Lent a fa alatt sok drága ajándék. — Mind a kis Jézuska hozta, ki mindnyájunkat szeret, — mert hisz mindnyájunkért lejött az égből a földre. Es mikor a csengetyü hangja megszólal, és az addig zárt ajtók megnyílnak, a gyermekhad az első pillanatra nem mer a tündérszép szobába rohanni, mert száz kicsiny gyertyának fényes lángja elvakítja. Nagy Amerikának egy kis falujában VanMeteren nincs sem fenyőfa, sem aranyos dió, nincs édes kalács, de talán még száraz kenyér sincsen. A karácsonyfának színes viaszgyertyácskái nem világitanak a sötét éjszakába. A falucskának kis ablakai sötétek maradnak. *) Beszéd, melyet Rev. Bliesz A. magyar plébános tartott a connelsvillei magyar templomban 1907. karácsony napján az alkalomból, hogy 97 magyar hive pusztult el a december 19-iki bányarobbanás következtében.