ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-02-02 / 5. szám

XIII. évfolyam. Esztergom, 1908. február 2. 5. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. A kisemberek nyugdija. Esztergom, február 1. A társadalomnak mindazon osztályai, melyeknél a vagyonszerzés a lehetetlenségek közé tartozik, aggódva a jövő kiszámíthatatlan eshetőségein, tömörülni igyekeznek, hogy egyesült erővel oly intézményeket létesítsenek, melyek nekik a megélhetést azon időre is biztosítsák, a mikor a sors esélyei folytán hosszabb időre vagy örökre képtelenné válnak arra, hogy mindennapi kenyerüket megkereshessék. Hazánkban a tömegnyomor enyhítésére számos jótékonycélu intézményt létesítettek, melyek hivatásuknak többé-kevésbbé meg is felelnek. Az emberiség haladásával az igények is megnagyobbodtak. Sok kisebb segégélyezési alapokkal rendelkező egyesületek a hozzája fűzött reményeknek megfelelni nem tudtak s helyüket elfoglalták az országosan szervezett, modern alapokra fektetett egyesületek. Az iparilag fejlödöttebb nyugati államok a szociális törvényhozás terén régen megelőztek bennünket. A nercret birodalom 60 milliónyi lakosságának egy ötöde betegség ellen, egy harmada baleset ellen, egy negyede rokkantság és aggság ellen van biztosítva kötelező alapon. Közel 500 millió márkát fizetnek ki évenkint betegeknek, a balesetek áldozatainak, a rokkantaknak és aggoknak. Ezen összeghez a munkaadók 250 millió, a munkások 200 millió és az állam 50 millió márkával járul hozzá évenként. Ezen óriási szociális müvet az özvegyek és árvák biztoAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A vidámságról. (A kath. kör 1908. évi január hó 25-i estélyen felolvasta Dombay Nárcisz bencés tanár, a kör titkára.) Kifárad a lélek, ellankad érdeklődésünk, ha az emberi lét sokféleségét s a földi élet zajongó s ezer színben feltűnő változatait figyelemmel kisérjük. Belső világunk tüneményei szakadatlanul váltakoznak, örökös hullámzásban vannak: nyugalom, szünet nem következik be itt soha. A legváltozatosabb érzemények villannak át kedélyünkön percenkint s minél nagyobb közöttük a változatosság és az ellentét, annál élénkebb hatásúak s a nyomukban fakadó öröm és fájdalom annál kellemetesebben hatnak. Az ember folytonosan reng érzéseinek hullámain : sülyed és emelkedik és csak akkor van igazi tudatában szellemi világának, midőn haladásában ellentét és változatosság útját állják, azaz: fájdalom és öröm, szomorúság és vidámság fölváltva mutatkoznak kedélyén. Azonban jó is e berendezés! Folytonos öröm, soha meg nem zavart, boldog megelégedés egyhangúvá tennék az életet, elfásitanák a szivet, lehangolnák a képzelet hevét és elfojtanák a szeretet legnemesebb megnyilatkozását: a rokonszenvet. Bánat nélkül való, rózsaszínű világban csupa egyhangúságból kihalna belőlünk lassanlassan minden élet és munkakedv. S viszont a mélyen és tartósan sújtó bajok, fájdalmak és szenvedések meg a világgyűlölet sötét szellemét ébAlapitó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. sitásával készülnek kiegészíteni. Mondanunk is fölösleges, hogy ezen rengeteg segélyezéssel gyökeresen megoldották a németek a szegényügyet. Franciaországban, Angolhonban s a nyugat többi, gazdaságilag erös államaiban is kielégítően oldották meg a dolgozó néposztályok beteg-, baleset-, rokkant- és aggkori biztosítását. A fejlődés megkívánta, hogy nálunk is a szociális törvényhozás terére lépjenek; ennek folytán a betegsegélyezés és balesetbiztositás kérdései a közelmúltban megoldást nyertek s ezzel Magyarország a többi müveit állam nyomába lépett. E törvények mérhetetlen sok jót eredményeznek majd az idők folyamán. A legfőbb szociális biztosítási ág: a rokkant- és aggkori biztosítás még eddig meg nem valósulhatott az ezzel járó óriási anyagi terhek miatt, melyeket ez megkíván. Tudjuk, hogy hazánkban a korra és a haladásra való tekintettel már oly intézményeket kellett létesíteni, melyeket a nyugat országainak a gazdasági fejlődés ugyanazon fokán, a melyen Magyarország ma áll, nem kellett még létesiteniök és föntartaniok. Ezzel is nehezebb a helyzetünk. Ezért eddig csak az állami tisztviselők, a vasutasok, postások és egyéb állami alkalmazottak, a városi, megyei tisztviselők és alkalmazottak s részben a magánvállalatok tisztviselői részesülnek nyugdíjban szolgálatképtelenségük esetén. A dolgozó társadalom legnagyobb és legszámottevőbb tömege a kisiparosok, kiskeresztének fel az emberben, amely komor felfogása alapján csak egyet sejtet: a megsemmisülést, az élet bajaitól való gyáva futamodást. Tagadhatatlanul igaz, hogy nagyon sokszor a földi bajok és szenvedések oly nagy mértékben ütik fel vészesen támadó fejüket az életben, hogy nem csodálható, ha az eszes lény gondolkodóba esik és tépelődve kérdi, vájjon nem volt-e igaza a németek nagy költőjének, Heine-nek, amidőn ezeket irja : »A föld egy nagy Golgotha, amelyen a szellem győz ugyan, de elvérzik« . . .? Nézzük csak, mennyi csalódott szív, szétfoszlott remény és tönkretett boldogság jelzi ezt az utat! Avagy ki számlálta meg azokat a sóhajokat, amelyek a lesújtó bánat hatása alatt rebbentek el a halotthalvány ajkakról ?! S ki mérhetné meg azt a könnytengert, amelyet a sors csapásaitól sújtott emberek szemei sirtak ? ! Igaz, igy van az életben ! A bánat egy nagy óceán. S az öröm ? Ez óceán kis gyöngye . . . talán Mire felhozom, össze is töröm mondja Petőfi. De azért végképen elkeseredni, kétségbeesetten feljajdulni s elhaló vihar módjára megcsalatkozott szivünk végső villámait a mindenségre dörögni, kislelkűség volna. Mert ne feledjük a sok bánat és keserűség mellett, hogy az édes öröm, az élet fűszeréül szolgáló vidám hangulat és jó kedv is ugyanezen forrásból erednek. Az, ami a bánat sötét felhőit eloszlatni képes és újra fölkelti az édes megelégedés éltető napját; az, ami az életnek nemcsak bájt, de igazi Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könjvkereskedósében. reskedök, munkások, napszámosok nincsenek biztosítva a rokkantság és aggkor szomorú idejére. Pedig a kisembereknek van első sorban szükségük támaszra a sors csapásai ellen. A munkából kidőltek segítséget keresnek szorultságukban s ha azt meg nem találják, kétségbeesnek s balsorsukban a társadalom ellenségeivé válnak, telve gyűlölettel szidják a fönnálló rendet, mely róluk nem gondoskodik, őket nem támogatja. A kétségbeesett, nyomorba jutott ember látása pedig fájdalmat okoz minden érző szívnek. Az egyes ember azonban csakis pillanatnyi nyomorból segítheti ki szenvedő embertársát, azaz — alamizsnát nyújthat neki. A megajándékozott az adományt elfogadja, meg is köszöni, de szégyenli is, hogy ö, ki életét becsületes munkával töltötte, szerencsétlenségében kénytelen alamizsnát efogadni. És hányan vannak, kik inkább éhen halnak, semhogy kolduljanak ! ? Az önálló kisiparos, a kiskereskedő helyzete semmivel sem rózsásabb, mint a napibérért dolgozó munkásé, ha egyszer rokkanttá válik. A mai nehéz időkben vagyont öreg korára alig gyűjthet. A meddig fiatal, erőí és egészséges, küzd és megkeresi a magi és családja kenyerét. De ha idővel betegség megtöri, rokkant lesz, nem felelhet meg Í követelményeknek s a nélkülözés és nyomó: rémei hozzá is beköszöntének. E bajon kíván segíteni az országos jel legü Magyarországi Munkások Rokkant- é: Nyugdijegylete. Az egyletet 1893-ban alakította meg 11! lelkes magyar munkás Budapesten. Az a ct belső örömet és vidámságot is kölcsönöz, az nem egyéb, mint az emberi lélek érzéseinek nagy változatossága, amelyre csak a mélyen érző sziv képes. Barátság, hűség, szerelem, boldogság, egyszóval mindaz, ami lelkünkben magasztos érzelmeket kelt, azt bizonyítják, hogy az ember lénye nem pusztán a világfájdalomra, a bánatra és szenvedésre van teremtve, hanem arra is, hogy örül-, jön az életnek. Már a régi görögök nagy bölcselet tudósa, Plató is mondja: »Gondjaidat némelykor váltsd fel a vigalommal.« A sziv vidámsága és élénk hangulata élete az embernek és elfogyhatatlan szent kincse; az örvendezés meghosszabbítja az ember életét. A vidám sziv virágzó életet szerez. Épen azért az okos ember vidáman rendezi be életét és iparkodik kellemesen felhasználni azt az időt, amely a bölcsőt a sirtól elválasztja. A víg kedélyű embernek minden dolga könnyebben megy s már a kezdetnél a félsiker birtokosa. A vidámság e földi életet kellemessé és minden alakjában élvezhetővé tudja varázsolni. A vig arc és a mosolygó ajak magával ragad, mig ellenben a komor, a sötét, a bagoly ábrázat elijeszt magától. A vig kedélyhangulatnak ezen kiváló előnyeit mérlegelve elhatároztam m. t. h. és u., hogy a mai hangulat nélküli, pesszimisztikus világfelfogás némi ellensúlyozására a jelen alkalommal egy kis elmefuttatást tartok a vidámságról; s röviden elsorolom azon előnyöket, amelyeket a vidám kedélyű, mosolygó arcú ember az életben élvez.