ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-09-27 / 39. szám

Majom-atyaflság. in. Minden jóravaló anatómiai múzeumban látni emberi magzatokat szesszel telt üvegekben a kilenc hónapi fejlődés minden idejéből. Azok között se tömlős állatkát, se halat, se hüllőt, vagy majmot nem látott soha senki; csakis embert; többé­kevésbbé kifejlett állapotban levő, de valóságos embert; ami nem is lehet másként, mivel minden­féle nemes lény csak magához hasonlóknak adhat életet; és ha az ember amaz átalakulásokon való­ban keresztül is ment volna: akkor lehetett volna hal korában hal, hüllő korában hüllő a porontya; majom korában pedig majom nemzedéke; de sem­mivel se volna indokolva, sőt minden ellene szó­lana annak, hogy akkor, amidőn már teljesen emberré fejlődött, a magzataiban személyenkint megismételje rövid kilenc hónap leforgása alatt azt az elváltozásokat, amelyeken a fajtája talán kilenc millió év alatt ment keresztül. Ha tehát ez a születéselőtti fregoliáda mégis megtörténnék, akkor se bizonyítana egyebet, minthogy az em­beri magzat ilyen csodálatos változásokon megy keresztül mielőtt megszületnék; de azt egyáltalá­ban nem, hogy maga a faj is ugyanilyeneken ment át, mert semmiféle lehetetlenség se volna abban, hogy a legeslegelső ember is hasonló előzetes átalakulások után született légyen, a lényegében épen olyanná, mint a mai ember. A bizonyítékban itt tehát még kevesebb igazság lakozik, mint az elméletben, amelyet vele bizonyítani akarnak. A teremtés szüksége elől különben meg nem menekülnek a tisztelt természettudósok akkor sem, ha az ember fejlődését az egysejtű állapoton kezdik. Először azért, mivel a sejtben lakozó élet se keletkezhetik önmagától, másodszor pedig és főleg azért, mivel a sejteknek önmaguktól való szaporodása egy-egy növényi vagy állati egyé­niség keletkezését meg nem magyarázza, épen ugy, amint nem magyarázná meg a ház meg­épülését az a körülmény, ha a téglák önmaguk­tól szaporodnának. Az ilyen önmagától való sejt- vagy tégla­szaporodásból keletkeznék egy-egy alaktalan sejt­vagy téglatcmeg; de szabályszerű szerves egyé­niség, vagy stílszerű palota csak egy-egy speciális életerő, illetve építőmester közreműködésével kelet­kezhetik, aki az építést vezeti, a sejtek és a tég­lák elhelyezését igazgatja. Egészen bizonyos, hogy a t. természettudó­sok a dómokról és palotákról is megállapítanák, ha azok élő alakok volnának, hogy a tégla-álla­poton kezdték, a vityilón és a bérházon folytatták és csak ezeken át fejlődtek azzá, amivé lettek, hosszú átöröklés és leszármazás utján. Pedig lehet olyan külön-külön műveseket is képzelni, sőt vannak is, akiknek az egyike csak téglát vet, a másika csak kalyibát épit, a harmadik bérházat, a negyedik palotát vagy dómot, minden hozzátartozó díszítéssel együtt, Ezek az építő művesek, a speciális életerők (vagy lelkek), a természetben egymástól szigorúan elhatá­rolt céheket képeznek, egymás munkájába bele nem avatkoznak. Ezeket lényegükben megismerni vagy megérteni talán sohasem fog sikerülni az emberiségnek; de hogy egy-egy növényi vagy állati egyéniség csak ilyenek közreműködése által épülhet meg a sejtek millióiból szabályos alakká, annak a beismerése elől a tisztelt természettudósok sem fognak már soká elzárkózhatni. Ha pedig ezt egyszer elismerik, akkor egyben vége is lesz a leszármazási elméletnek. Csepreghy János. Nyomorultak. (K) Velem történt. Mások okulására elbe­szélem. Budapesten voltam; ügyes bajos dolgaim elvégezvén, kora reggel a pályaudvar felé siettem. Süvöltött a szél; erősen csapkodta arcomhoz a hópelyheket. Dideregtem. A nyugati pályaudvar környékén, mert ott helyben minden méreg drága és rendkívül rossz, egy kávéházba bevetődtem, hogy valami meleget vehessek magamhoz. Beléptem abba az üzletbe, melyet már ilyen korán nyitva találtam. Mily nagy lőn csodálko­zásom, midőn látnom kellett, hogy még nyitva álló helyiségbe léptem. Nem jöttem zavarba; egy theát kértem és egy félreeső zugban foglaltam helyet^ Átellenben a nagy tükörablaknál egy őszbe­csavarodott, úgy 50—60 évesnek látszó, fessen öltözött úri ember vonta magára figyelmemet, kinek viselkedése télremagyarázhatatlan módon tudatta velem, hogy ezen helyiség utolsó állomása az éjjel. Dúdolgatott és bólintgatott. Körülötte az élelmes kelner-had várta a parancsot; ajánlgatott fűt-fát, de az öreg úr már nem volt képes sem inni, sem enni. Végre felkerekedett és kijelentette, hogy miután néhány koronával adós maradni kénysze­rült, mert a cechet egészben kifizetni már nem birta, azért kéri Jóakaróit,« hogy a felöltőjét itt hagyhassa zálog fejében. Beláttam hamarosan, hogy a kényszerűség olyan üzletbe vezetett, hol a tulajdonos a züllés­ben utazók részére utolsó stációt tart fenn; hol az embert, ha pityókos, könnyen kifosztogatják. Tényleg úgy van, hogy Budapesten nem is ritka az olyan üzlet, melyet élelmes emberek a korhelyek utolsó stációjául tartanak fenn. Ezek természetesen ebből élnek. Nem nyitnak korán, hanem még korán reggel is nyitva állanak. Valóságos pókhálók, melyben az éjji szenderekre várakoznak, hogy hálójukba kerítve a pityókos fejeket, az utolsó csepp vérüket, azaz utolsó garasukat is kicsikar­hassák. Nem ritka ilyen helyeken az sem, hogy a jóakaró üzlettulajdonos fizetett pribékjei a züllés­ben kifáradtaktól a pénzes erszényt is elveszik s ha azt üresnek találták, tulajdonosát kidobják. Mily óriási könnyelműség kell ahhoz, hogy egy élemedett korban levő úri ember ilyen nagy mértékben megfeledkezzék magáról ? ! Mily lelket­lenség kell ahhoz, hogy valaki ilyen módon szórja el vagyonát vagy keresményét ?! Nincs kizárva annak a lehetősége, hogy ezen önmagáról meg­feledkezett vén embernek otthon családja is volt, mely az atya könnyelműsége miatt otthon nélkülöz. Nincs kizárva annak a lehetősége sem, hogy a család serdültebb gyermekei egy másik üzlet­ben éppen hasonló könnyelmű embereknek kény­telenek áruba bocsátani ártatlanságukat, hogy amit az apa elpazarolt, azt a gyermekek erkölcs­telensége utján megszerezhessék. Nincs kizárva az sem, hogy a szegény anya kitartani kénytelen a könnyelmű férjet, ki az ilyen helyeken eltékozolja napi keresményeit vagy már eltékozolta örökségét. E tékozló fiút megjavítani nehéz dolog, mert az alkoholizmus a korral emelkedik. Az alkoholisták nehezen szerezhetők vissza a józan társadalom részére. Még akkor is gonoszkodnak, mikor már a bűn is elhagyta őket. És én mégis azt mondom, hogy üdvös intéz­kedésekkel lehetne e társadalmi bélpoklosokat gyógyítgatni. Nem is kerülne sokba ; nagy fárad­ság sem kellene hozzá. A gyógykezelés igen egyszerű: az üzlet­helyiségek záróráját szigorúan kell ellenőrizni. Nem kell a helyhatóságoknak egy üzlet részére sem megadni a korlátlan engedélyt. A vendég­fogadók részére elég az éjfélig való nyitvatart­hatási engedély. Egyéb üzleteket tiz óra után be kellene záratni. Igy ha nem is egészben, de nagy részben korlátot lehetne szabni a féktelen dorbézolásnak. Kik ilyen élvezetek után vágya­koznak, éjfél után még kialhatnák magukat és másnap a munkában életerősek maradnának. Sok haszon háramlanék ebből az országra és a társadalomra, mert a züllött ember semmi­nek sem való. Mikor erről elmélkedem, mindig a rómaiak története jut eszembe, hol olvasható, hogy Hanni­bál a cannäi diadal által Olaszországot teljesen hatalmába vette. Még Rómát kellett elfoglalnia. Egy baklövést azonban tenni kellett. Hadseregét Capuában összpontosította és ott töltötte a telet A capuai hölgyek és az érzéki örömek mérték nélkül való élvezete hadseregét egy tél leforgása alatt teljesen elerőtlenitette, úgy, hogy Scipio játszva tette tönkre a kimergelt sereget. Erre Hannibál szerencse-csillaga letűnt. Öt többé testvére sem menthette meg. Afrikába kel­lett menekülnie, hol Scipio Zámánál 202. okt. 19-én megsemmisítette. Carthagó súlyos és lealázó feltételek alatt a rómaiakkal békét kötött és Hanni­bált száműzte. Egy télen át Capua tönkretette Hannibál vitéz hadseregét! Egy tél! a capuai nők tönkre tették fegy­verek nélkül női attakban. Oh Istenem, hány magyar családot tesz tönkre a férj éjjelezése ? A mai kor élvezetekben elmerült, kétes­szivű hölgyek ölelő karjai 1 között szenvelgő, a korcsma-helyiségek élenytelen, bűzös légkörében züllő polgártársak helyt tudnának-e állani, ha nyilt és alattomos ellenségeink megdöngetnék a kapukat ? Emberek ! Hannibál aute portám! Nem Carthagó, hanem Galícia intéz támadást a magyar társadalom ellen. Vannak-e Scipióink?! Capuai hölgyek vannak; az üzletek éjjel­nappal nyitva állanak. Az egri nők élnek-e még?! A lőcsei fehér asszony szive megrepedt; nem fognak tiszteletreméltó magyar anyák a ti sziveitek is megrepedni, mikor majd látni kény­szerültök, hogy fiaitok atyjok ellen fegyvert ragad­nak ? ha hűtlenek és gyávák lesznek az édes anya védelmében ? ? ! A haza erős karokat vár tőlünk; semmi örömét sem találja a .. . nyomorultakban. HIREK. A „magyar Kneipp" jubileuma. A tiszta jellemű, tudós és orvos, munkás papja Urának, az önzetlen szeretet odaadó irgal­mas cselekvője dr. Zelenyák János, lekéri plébá­nos ünnepelte f. hó 17-én — miként ezt már legutóbbi számunkban röviden jeleztük (Szerk.) — 25 éves áldozári jubileumát hiveinek és a ke­rület oltártestvéreinek valamint buzgó tisztelőinek körében, Garam-Lekéren. A magasztos, mélyen bevésődő örömnap hajnalán a templomi »tiszt« legényektől és a »tiszt« leányoktól illatozó virágokkal és nemzeti zászlókkal díszített diadalkapu emeltetett a plé­bánia bejáratánál. 9 óra tájban három mozsár­lövés hangoztatta a nagy plébánia területére, hogy a szép őszi napon nem közönséges esemény történik és 9 órakor a nagy harang szava hir­dette »hivek jöjjetek, ünnepet üljetek, Jézus házá­ban imát rebegjetek.« 10 órakor az egybegyűlt papság egyházi diszben a templomból jövet ment a jubilánsért a plébánia lakra, honnét kereszt elülvitele mellett harangok zúgása közepette vo­nult a diadalkapun át az Urnák házába, hogy hálaadó sz. miséjét oly tiszta szivvel — mint 25 évnek előtte — bemutassa Istenének önmagáért és a gondjaira bizott lelkekért. A virágok özönétől elborított oltárnál fényes segédlet mellett megkezdődött a nagy mise, mely alatt a Lábay Gyula helybeli káplán által nagy fáradsággal betanított gyermekkar énekelt »Gre­gorián« éneket. A sziv érzelmeitől áthatott meg­indulással remegő tónusban hangzott fel a »Glo­ria . . .«. Az evangélium után a rajongásig tisz­telő oltártestvére dr. Koperniczky Ferenc nagy­ölvedi esperes-plébános lépett a nagy ives tem­plom remek szószékére és ragyogó szavakkal, sziveket megindító érvekkel s példákkal megfestő erővel fejtegette a papi méltóság fenséges mivol­tát és csodálatos isteni hatalmát a szent miséről és a bűnbocsánatról. »Nagyobb méltóság — úgy­mond — nincs az ég alatt mint a papi méltó­ság ; mert ezzel az Isten még angyalait sem tün­Egy egész doboz ára 2 kor. 50 fill. X'Ä az Energin-Yállalatnál Pécsett, mely 6 dobozt bérmentesen szállít. Leghathatósabb és legízletesebb hizlaló és vértisztitó szer! Számos előkelő orvostanár és szaktekintély által kitűnő eredménnyel kipróbálva! Sietteti a járást és fogzást, eloszlatja a mirigyeket és az ótvart — bizto­sítja a csontok és izmok ép fejlődését — javítja és rendezi az emésztést. Tji I '1 . Utolérhetetlen vérképző, gyengélkedőknél erősítő és mirigy oszlató szer, Jj6inOliX(3Kllt51. — mellbajosoknál megszünteti az izzadást és elősegíti a gyógyulást. Gyermekeknél:

Next

/
Thumbnails
Contents